A vizsgaidőszak margójára

Hiányzom nekik, látom én. Ki ki a maga vérmérséklete szerint fejezi ezt ki. A reggeli őrületben esély sincs normális időt tölteni együtt, este meg már sokszor alszanak, mire hazaérek. Milos azokban a ritka órákban szinte rám van szívódva, csókolgat, és érzelmektől fűtött hangon vall szerelmet percenként (velem alszik - és közben oldalba pisil).
Emma pedig sírósabb, felváltva kéri számon rajtam a "régi jó szolgálatkész" anyát, és várja boci szemekkel, hogy mikor kerül sorra. Amikor épp nem átkoz, mert rútul mással foglalkozom, akkor pedig ezt kapom:

Bájos nyelvtani, és pragmatikai anomáliák tárháza :) Benne van a kis kamasz lelkének minden vívódása...

Iván... hát Iván nem tudom. Ő tökjól elvan, ha megkérdezném, biztos azt mondaná, hogy hiányzom neki, de amíg minden reggel alaposan elmondom, hogy mi lesz, hogy lesz, ki hozza haza (általában babysitter) és mikor, ki vigyáz rá itthon (mama), és mikor érek haza (amikor már alszotok), és ez így is van, addig ő teljesen nyugodt.