Van nekünk egy diófánk, ami ehetetlen diót terem. Vastag a héja, alig van belseje, pucolhatatlan. Évről évre a kutyák ropogtatják el a lehulló termést.
Gondoltam, hátha zölddió lekvárként jobban tudnám hasznosítani, és kiderült, igazam van.
Eszter receptje képezte az alapot. De mivel ő befőttnek készítette, én kicsit változtattam rajta, hogy lekvár lehessen.
Június közepén szedtem a diót, kb 2 kg-t. Levagdostam a két végét, és nyolcszor átszúrtam hústűvel. Durván spriccel, vigyázni kell vele. Ezután két hétig áztattam, naponta többször cseréltem rajta a vizet. A diók nagy része szép fekete lett az áztatás végére.
Ezután ecetes vízben feltettem főni (1 l vízhez 1 ek 10%-os ecet kell), és csak főztem, és főztem, és főztem. Amíg puha nem lett, egy óra biztos volt.
Elkészítettem a szirupot Eszter receptje alapján ( a cukormennyiségen módosítottam):
1 kg zölddióhoz:
0,5 l víz
0,5 kg cukor
12 szem szegfűszeg
fél citrom héja levágva, csíkozva
egy narancs héja levágva, csíkozva (nekem a 2 kg dióra csak 1 narancs jutott, így is jó volt)
kis darabka egész fahéj
Beleraktam a diót, felforraltam, 5 percig rotyogott, elképesztő fűszeres karácsony-illatot árasztva. Egy nap pihi. Aztán másnap, és harmadnap megcsináltam ugyanezt.
Így nézett ki:
Aztán a harmadik felfőzés után leszűrtem, a diót botmixerrel pürésítettem, visszaöntöttem rá a szirupot, egyet rottyantottam rajta, és üvegbe zártam (szárazdunsztban hűlt ki).
A végeredményt nem fotóztam, mert annyira nem vagyok jó, hogy ennyire ronda dolgot képes legyek gusztusosan tálalni (konkrétan úgy néz ki, mint amit az ember viszontlát a wc-ben egy közepesen komisz gyomorrontás után), de nekem elhihetitek, az íze elképesztő. Fűszeres karácsonyi íz, kellemes dióízzel, és egyáltalán nem keserű. Megéri belevágni, és türelemmel végicsinálni, mert az eredmény nagyon különleges. Jövőre több dióból fogom csinálni, és teszek el befőttnek is, nem csak lekvárnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése