Málnaszörp

Virág receptje alapján készítettem idén a málnaszörpöt, jóféle püspökszilágyi málnából.
10 kg málnát összekevertem 5 kg cukorral, botmixerrel pépesítettem, és hagytam egy éjszakát pihenni.
Másnap szembesültem a ténnyel, hogy csak a babavarráshoz használt csőgéz van itthon. Sebaj! Én nem 4 l vízzel higítottam a pürét, hanem kb a felével, mert nem fért az edényembe (így is kettőben volt elég hely).
A csőgézből cuki kis hurkákat tömtem, a két végét IKEÁs csattal összecsatoltam egy fakanál felett, és úgy lógattam fel fazekak fölé. Első körben csak borkősavat tettem bele, a szörpöt üvegbe töltöttem, és szerencsémre a konyhapulton felejtettem. Van, amikor a lustaság kifizetődő, ugyanis reggelre az összes üvegből felhabzott, és kifutott a cucc.
Összeöntögettem az egész trutyit a legnagyobb, 20 l-es fazekamba, és egy zacskó nátrium-benzoátot feloldottam forró vízben, belekevertem a szörpbe, és úgy öntöttem vissza az üvegekbe. A biztonság kedvéért (természetesen csakis azért) még nem vittem le a pincébe.
De ezek már jól viselkedtek, szép csendesen pihentek a válogatott boros-, és sörös üvegeikben.
Így esett, hogy egy csomó üveg málnaszörp költözött a pincébe az akác-, és bodzaszörpök mellé.
Mindazonáltal nem ez lesz feltétlenül a kedvenc munkám, két napig úgy nézett ki a konyha, mint egy vágóhíd, szinte mindent ragacsos, piros cucc borított, és nagyjából egymilliárd muslica.
Képet nem készítettem, mert a végére már nagyon elegem volt az egészből :-)