A mesék gyógyító hatása

Tényleg létezik. A gyerekek most kaptak rá a népmesékre (kicsit későn, hiszen ovis korban van ideje). A minap éppen a Mindent járó malmocskát olvastam, és abban van egy rész, mikor az öregembert rábeszélik, hogy cserélje el a mindent járó malmocskát egy haszontalanabbnak tűnő holmira, és persze rögtön a csere után siránkozik, hogy mekkora egy hülye is volt. Ennél a résznél Emma elkezdett nyöszörögni, annyira beleélte magát a mesébe, ráadásul az egyik nagy szorongásába talált bele.
Végül persze minden jóra fordult, ahogy az a mesékben lenni szokott, és Emma is megnyugodott.
Én a sötétben, amíg altattam őket, a mese varázslatán, és örökidejűségén morfondíroztam. Ismerünk mindannyian olyan embereket (ha nem magunk vagyunk azok), akik bedőltek mindenféle furfangos embernek, és megvettek olyan holmit amire nincs szükségük.
A katarzis, amivel a mesék "dolgoznak", igenis működik.
Ott vannak a kis ovisok, akik bábelőadáson sikítanak Paprika Jancsinak, hogy vigyázzon, ott az ördög mögötte.
A mese varázslat, ahol mindig győz a jó, ahol pont ott van a segítség, ahol szükség van rá, a mese gyógyít. Tesz egy pici ragtapaszt annak a kislánynak a lelkére, aki szörnyű szorongásokkal küzd.
Nemrég a mese ezen pontjánál még zokogva követelte volna, hogy hagyjam abba a mesét, ez hülyeség, nem akarja hallani. Hiába bizonygattam volna, hogy várja ki a végét, minden jóra fordul.
Most csak kicsit nyöszörgött, és rémülten nézett rám, de nem követelte a mese abbahagyását. Fejlődik, és én büszke vagyok rá.
Sokat jelent ez a tesócsoport, ahova most jár, két fantasztikus ember segít neki legyőzni a démonjait. Mert a szörnyek mind bennünk laknak, de lehetünk mi a legkisebb királyfi, aki jó szívvel, becsülettel és bátorsággal legyőzi őket, és elnyeri méltó jutalmát, a boldogságot, lelki békét.