2011/10/06

Tükör

Nos, tegnap mélyen magamba néztem, meg felhívtam Emesét is, aki van annyira jó barátnőm, hogy sosem kertel, és megvitattuk a kérdést. A végeredmény pedig az lett, hogy unatkozó, dugatlan, hisztis picsa lettem, aki jódolgában azt se tudja, mi baja legyen.
Szar dolog ezzel szembenézni, de mivel sem az önáltatás, sem a hosszú távon való nyavajgás nem kenyerem, ezért úgy döntöttem, a tettek mezejére lépek.
Már az elhatározástól is sokkal jobban érzem magam. Köszönöm a kommenteket, azok is nagyjából ebbe az irányba mutatnak (még ha sokkal kedvesebben is vannak megfogalmazva, mint Emese véleménye :-)

12 megjegyzés:

szlivkaszilvi írta...

és mit jelent ez a tettek mezejére lépés, meg az elhatározások? fogsz valamit csinálni? vagy csak átkódolod az agyadat?:)

zso írta...

lehet, hogy a heti 2 takinéniből az egyiket lemondaná, nem elmenős ugyan, utálós, de gondolatterelő, fizikai munka ( súly rulez ) és elismerést kiváltó a családtagokból.

presh írta...

Nem gondolom, hogy elismerést váltana ki a családtagjaimból, ha én sikálnám a wc-t a takarítónő helyett, mint ahogy az sem vált ki belőlük semmi elismerést, hogy a maradék 5 napon én csinálom. A mosogatás gondolatterelő hatását sem szoktam érezni, de azt lehet, hogy rosszul csinálom :-)

szlivka egyelőre agyátállítás, amíg csak ülök a saját nyavajgásomban, meg sem látom a lehetőségeimet.

csodatarisznya írta...

Hajrá:)

Sz. írta...

És a dugatlanság kérdése?:)) Mert nagyon fontos...

Sz.

presh írta...

SZ.: Még jó, gondolhatod, hogy azzal kezdem :-)))

brekka írta...

Én is a menj-dolgozni-pártiakat erősítem. :) És tudom, hogy nincs általános recept, de nálam működött, és vicces módon mindenre ugyanúgy volt (vagy nem volt) időm, mint amíg otthon voltam. Még csak nem is veszthetsz azzal, hogy kipróbálod. Legfeljebb azt mondod, hogy köszi, mégse.

mamua írta...

heti két takinő? ne mondd már, hogy a maradék öt napon te csinálod!:)
heti két takarítással simán elvan egy család (a miénk pl., és én magam végzem). nem kell mindennap fürdőszobát puceválni, egyedül a vécé, ami gyakori takizást igényel a higiénia miatt, de pl. a mosdónak mi baja lesz három napig? a szőnyegnek? nekünk, ki használjuk őket?
hát, iricc, el vagy kényeztetve. el is hiszem, hogy sok időd van gondolkodni azon, hogy a férjed miért dolgozik éjt nappallá téve, miközben szegény felesége őrá vár, hogy boldoggá tegye...
persze ne is törődj a véleményemmel, én csak egy idegen vagyok, semmi közöm hozzá.
nem vagyok túl megértő, tudom. ha válaszra méltatsz, megkérdezném, milyen a "nehezen szervezhető életed" most?

presh írta...

mamua nyilván nem csinálok nagytakarítást minden nap. de mivel van egy szobatisztaságot tanuló kisfiam, ez eleve kimeríti a napi takarítást több ízben is. Van egy házban lakó, de kertbe kijáró kutya, aki tonnaszám hordja be a koszt (a ház 240 nm, igen, tudom menjek a sunyiba, ekkora házzal, miért is nem lakom 40nm-en, akkor nem lenne ennyi időm panaszkodni). nem beszélve a mosás mennyiségét. aztán van egy 1600 nm-es kert + állatok.
De valóban nem szakadok meg a nagy munkától. Úgy tűnik emiatt szégyellni kellene magam. Nem fogom.
A délutánok a macerásak, mert három gyerek két helyre jár, plusz a külön foglalkozások, heti kettő Pesten. Van egy autista fiam, akinek a nevelése önmagában megterhelő lelkileg, hát még ha hozzávesszük a rémes kétéves korszakban lévő kicsit, és a nagylányt, akire azért szintén oda kell figyelni.
Nem magyarázom tovább a bizonyítványom, ez az én életem, így alakult, bárki érezheti magát szarul a bőrében néhanap, függetlenül attól, hogy hol lakik, mit csinál, hány gyereke, férje, mennyi pénze van. De persze a többieknek is joga van véleményt alkotni, sajnálni, irigyelni, tanácsot adni.

mamua írta...

köszönöm a választ!

Nádasdi Edit írta...

én tudom, hogy mi a te bajod, iricc: éhes vagy! :) egyél valamit!! :)))

mindenkinek vannak rossz pillanatai, szerintem inkább próbáld azt az elvet követni, hogy hagyjad magad átengedni a rossz napoknak és jól kiszomorkodni magad, mint Berzsián, mikor meglátogatja a szomorúság, ne keress ilyenkor megoldásokat, nem ilyenkor kell megoldásokat keresni, hanem akkor, mikor a szomorúság elinal. amikor jól vagy, vidám vagy, na akkor kell végignézni az életeden, hogy mit is kéne megváltoztatni, mert az az igazi kiindulópont.

mert van, akinek tök jó az, ha eljár dolgozni és ettől pezsdül fel, más meg nem feltétlen és nem tudhatjuk mi innen, hogy te melyik kategóriába tartozol. az mondjuk nagyon remek tanács, hogy próbáld ki, aztán legfeljebb nem csinálod tovább, veszíteni nem vesztesz semmit, ez teljesen így igaz.

de hogy dolgozós időszakokban is be-, bekopogtat a reménytelen, szomorúságos, nincsenkedvemehhez, el akarok egy másik bolygóra költözni időszak, az teljesen biztos, mindenkinél kopogtat és szinte semmi nem jó ellene, csak a robotpilóta.

presh írta...

Lappa ez egy nagyon jó kis tanács, mint Berzsián, jól kiszomorkodtam magam, mert tényleg lehetetlenség, hogy valakinek úgy alakuljon az élete, hogy mindig minden hepi legyen.
Aztán Fordítottam egyet az agyamon, és kiderült, hogy máshonnan nézve egész máshogy látszanak a dolgok.
Köszi mindenkinek :-)