2011/02/23

Ma megyünk kontrollra a nefrológiára. Tudom, hogy nem lesz semmi, mégis olyan ideges vagyok, hogy a gyomrom borsónyi méretben görcsöl a hasam mélyén.
Jóformán egy vizsgálat sem tud ilyen stresszt kihozni belőlem, mint ez a nyavajás vesebalhé. Pedig már minden majdnem tökéletesen rendben van.
Olyan erővel tör fel belőlem az összes emlék, de különösen az első, mint ha tegnap történt volna...
Az a dermedt csend olyan éles ellentétben volt az addigi vidám babamozizással, mikor feltűnt a monitoron a két hatalmas folt, ahol a veséje kellett volna lennie.
Amikor kitámolyogtunk a vizsgálóból, és vártuk a számla kiállítását, úgy éreztem megfulladok, ki kellett szaladnom a rendelőből.
Az üvöltve zokogás a kocsiban, hogy az én gyerekemnek nem lehet baja.
Nem lett baja, minden a legtökéletesebben alakul, jobban, mint azt bárki remélte. Mégis bennem van a sokk a mai napig, és ilyenkor előhívódik...

Nincsenek megjegyzések: