Ma kicsit lassabban őröltek a malmok a Bókay utcában, elég sokáig ott voltunk. Milos egy tündérfalat volt, kiválóan tűrte a hosszas várakozást (összesen 2,5 óra), az UH-on érdeklődően nézte a monitort, felhúzta a bodyját, amikor kellett, hason fekve pedig vígan könyökölt, és dumált.
A végső konklúzió az lett, hogy bár a bal vese (a rosszabbik) kicsit romlott, a kéregállomány azért teljesen jó, szóval végső soron sem jobb, sem rosszabb, mint eddig.
Ez pedig jó hír.
Egy év múlva kontroll.