Reggel, mikor kinéztem az ablakon, az első gondolatom az volt, hogy úgy esik a hó, mintha egy mesekönyv illusztráció lenne.
Sűrű, hatalmas pelyhekben, lassított felvételként. Mostanra apró szemű, sűrűn zuhogó, és sok lúd alapon megbénította a környező települések közlekedését. Botyi kuka, a veresi dombok szintén. Próbálok nem azon agyalni, hogy hogyan hozom el a srácokat, mert persze délutánig még sok minden történhet, de sorra hívnak az ismerősök, hogy elakadtak, vagy mert az ő kocsijuk nem megy, vagy mert más elakadt autósok miatt nem tudnak menni.