2011/01/11

Általában úgy gondolom, hogy felnőttnek lenni jó dolog. Tekintettel a gyerekkoromra, annál minden csak jobb lehet. Jámbor beletörődéssel veszem azt is tudomásul, hogy szinte kizárólag nekem van valamennyi türelmem ebben a családban.
De azért reggelente kicsit megingok.
Nem elég folyamatosan három felé rimánkodnom, kérnem, fenyegetőznöm, hogy készülj már, reggelizzél, öltözzél, zoknit is vegyél, nemadokcicit, elkéstek, csináld már, de akkor ott van a "negyedik gyerek", aki történetesen egy negyvenhat éves meglett férfiember, akivel ugyanezt kell csinálni (ne ülj már a gép előtt bazmeg, indulj, zuhanyozni, vedd már fel a gatyád, borotválkozz, el fogtok késni, még mindig a gép előtt ülsz?! stb.)
Másfél órán keresztül gajdolok, mint valami beragadt imamalom, és "a másik felnőtt" cseppnyi hajlandóságot sem mutat nem hogy a segítségre, de még arra sem, hogy önállóan elkészüljön.
Aztán persze hirtelen rádöbben (jellemzően akkor, ha huszadjára sem sikerül megcsinálnia valami játékon az adott pályát), hogy bizony ő elkésik a Szent Munkából. Ebben a pillanatban felpattan, és ordít, mint valami megveszekedett, és kiviharzik a házból.
Én összevakarom a gyerekeket, és kiadom neki.

Kérlek nyugtassatok meg, hogy legalább nagy vonalakban máshol is így van ez, és nem csak nekem jutott egy százkilós óvodás negyedik gyereknek. Bárhogy gondolkodom, fel nem foghatom, hogy egy felnőtt ember miért nem képes felnőtt módjára viselkedni (csak reggelente). Ilyenkor kimondhatatlanul gyűlölök egyedüli józan felnőtt lenni egy ovisokkal teli bolondok házában...

13 megjegyzés:

szlivkaszilvi írta...

Na, akkor én megnyugtatlak. Én mindenkinek azt mondom, amikor megkérdezik, hogy lesz-e második gyerek, hogy nem jó a kérdés, max. azon gondolkodhatnék (ha akarnék), hogy lesz-e harmadik gyerek, mert nekem Zoli szó szerint egy teljes értékű gyerekem ellátása/kiszolgálása/noszogatása/családi életünkben való részvétele alapján:). Még jó, hogy azon felül is jó valamire:):):):).

Zsu írta...

khmkhm... Nekem még csak (az épp ma) ötéves indul reggelente. Párom nincs munkaidőhöz kötve-szerencsére, mert az lenne a világvége...:) És így nem kell mindhárom gyereket öltöztetnem és cipelnem reggel, az amúgy gyalog 5 percre lévő oviba.
De következő hónapban megkezdi a középső is az ovit- lélekben készülök rá.

Panni írta...

Ó, ne aggódj, sok ilyen pasi van. Az enyém, ha otthonról dolgozik, elfelejt enni. Nemegyszer volt, hogy mentem haza délután és akkor jutott eszébe, h éhes :-)
Balázsnak hol a tesi cucca marad otthon, hol a nyelvtan felszerelése (ezek bepakolása mondjuk az ő dolga lenne, nem az apjáé...). Én ezen nem túráztatom magam, én hajnalban elmegyek, reggelijüket elkészítem, rendet csinálok, aztán kalap-kabát.
Miért nem vezeted be, hogy Te viszed el a gyerekeket és neki akkor csak a saját indulásáról kell gondoskodnia, arról viszont teljes mértékben? Lehet, hogy épp azért nem önálló, mert tudja, hogy te úgysem hagyod, hogy pl elkéssen.

presh írta...

Azért nem viszem én a gyerekeket, mert ez az egyetlen közös pontja a gyerekeivel. Este rendszerint már alszanak, mire hazaér, amilyen munkamániás.

Lobelin írta...

Szia!
Eddig csak olvasgattalak...
én megnyugtatlak, pl. nálunk is így van, sikerült még egy gyerekre szert tennem...:) és néha tényleg nem tudom melyikkel van több gondom:) de ahogy kollegináktól hallom, máshol se nagyon van ez másképp!:)
Kitartást!:)

Sz. írta...

Szia,

írod, hogy most nehezebb Nektek is (ez volt a lényege, ha jól értettem), lehet, hogy a sok gond miatt viselkedik gyermeki módon a Férjed? Kvázi átmeneti?

Szilvi

presh írta...

Szilvi, igazából ő mindig is ilyen volt, néha jobb, néha rosszabb. És persze néha én is elnézőbb vagyok, néha meg nem.
Inkább az lehet a dologban, hogy a munkahelyén ő a felnőtt, itthon meg lazít.
Ezzel semmi baj, csak sajnos így teljesen rám marad a családi felnőtt szerepe. Ez pedig egy idő után mentálisan fárasztó.

Niacska írta...

Ha lenne "tetszik" gomb, most megnyomnám! :)

Zsuzsanna írta...

Az megvan ugye, hogy nyaraláskor minden ruha, pipere, vegyszer, kaja, összepakolása az enyém. Neki csak maga van, esetleg a gps, de elkésik. Mindig. Notóriusan. Mióta dolgozom, minden második héten Ő viszi reggel a gyerekeket. Tanulékony, még nem felejtett itthon senkit, és semmit. De: minden kikészítve mindenkinek, és ha kell össze tudja őket pakolni, de amiért nem győzök elég hálás lenni, hogy már nem kicsi a legnagyobb, Ő az én legjobb partnerem a dologban. Hát evvan.

hajnal írta...

Szia,

nemrég találtam rá a blogodra, erre a bejegyzésedre muszáj hevesen bólogatnom:).

Amúgy a 'cipő' is hasonló, szintén 3 kiscsibe:). (+ugye a Férjem:))

Sz. írta...

Presh, értem én, hogy otthon lazítani akar, de így? Persze ez mindenkinél más és más (mármint a lazítás), viszont szerintem nem szabadna figyelmen kívül hagyni azt, hogy akkor valószínű, hogy nem egy felnőtt férfival állsz szemben. Mielőtt félre értenéd: nem bántásból mondom, csak hangosan gondolkodom. Mert egy felnőtt (férfi) nem viselkedik így, nem viselkedhet így. És most nem arról beszélek, hogy az embernek nem lehetnek szar napjai, időszakai, de akkor azt meg meg kell beszélni felnőttek módjára. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, drukkolok Neked, hogy mielőbb változzon a dolog.
És még valami: amikor az ember lánya ágyba bújik a Férjével, akkor vajon mi juthat a Nő eszébe? Akkor férfi a gyerek? Költői volt, Presh, nem bántásból írtam.

Szilvi

presh írta...

Drága Szilvi, te láttál már igazán felnőtt férfit? Mert én nem... :-))
Vannak felnőtt dolgai is persze, például eltart minket, ez elég felnőttes, és vannak más egyéb dolgok is, amitől az ágyban is kifejezetten férfias hatást kelt ;-)
És persze vannak bosszantóan gyerekes dolgai is, amikről fent írtam...

Milkabogre írta...

Akkor csak az én férjem felnőtt egyedül? Ő pont fordítva viselkedik egyébként. Ha reggel ő viszi a gyereket iskolába, ő az első, felöltözik, leül az ágy szélére és várja, hogy a gyerek - naná hogy minden nógatás nélkül:) - végre készen legyen. (Közben tévét néz...)