Anyák napja - az oviban

Ma lesz, természetesen ma volt suli is, egész délelőtt rohantam, mint a töketlen szamár. Suli után gyorsan eldobtam Emmát az oviba, hazafelé pedig megálltunk a boltnál. Hiszen a lányos anyák "sütnek valami finomat a bulira". Süt ám a jófranc, örülök, ha csak annyira lóg ki a nyelvem, hogy nem húzom magam után a földön. Jó lesz a spar gazdaságos parány, meg a piskótatallér is, a gyerekek úgyis ezeket szeretik, a házi cuccokat mindig a szülők falják fel (a legnagyobb király úgyis az az anyuka, aki a takarítónője lányával sütteti meg a "finom házi sütit", szerintem ez zseniális, kb. mint az egyszeri leány a mesében, aki hozott is ajándékot, meg nem is).
Arról nem is beszélve, hogy tej- és tojás diéta okán jóformán nincs sütemény (de sós se nagyon), amit megehetnék. Ez pedig nem a legjobb hajtóereje a konyhatündérkedésnek.

Természetesen Jurának ma este ismét Nagyon Fontos és Halaszthatatlan Tárgyalnivalója van, a soron lévő Rendkívül Fontos Emberrel, szóval nem tud Milosra vigyázni, éppen úgy, ahogy se anyu, se Judit, se a lánya.
Így leszerveztem, hogy vigyázzanak rá a bölcsiben arra a fél órára, amíg a műsor tart, szerencsére jó idő van, Milos vidáman ellesz a homokozóban, szerintem fel sem fog tűnni neki, hogy nem vagyok ott, főleg ha tartózkodnak a "cici" szó hangos kimondásától.

Mivel jövő héten elutazunk (remélem nincs térerő abban a panzióban), Iván is Emma csoportjával fog anyáknapjázni. Apróbetűkben jegyezném meg (ha nem lennék lusta átállítani a betűméretet), hogy nem is annyira bánom, hogy csak egyszer kell ezt az egész kört letudni (Milos-felvigyázót keríteni, sütit vásárolni, bevinni, puccban izzadni a teremben, csörtető nagymamák, apukák(anyáknakpja!), és nagypapák(!) között előrefurakodni, hogy láthassam a saját gyerekemet szerepelni).

Milos szerencsére sokkal jobban van, az antibigyó elkezdett hatni. Igaz, hogy ettől meg étvágytalan lesz, és fáj a gyomra, jóformán csak szopni hajlandó, azt viszont nonstop.