Kultúrkörök

A hétvége az önfeledt csavargás jegyében telt, mivel véget ért a suli, így mama rávehető volt a bébiszittelésre.
Szombaton megnéztük a Caspian herceget, de megaszar volt, három óra tömény unalom és kardozás.

Vasárnapra jegyünk volt a József matinéelőadására. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen gyerekkoromban nagy kedvencem volt, láttam vagy háromszor. Nagyon elevenen élt még bennem Paudits és Komár, és mivel megvolt kazettán is, tudtam kívülről az egészet.
Először nagyon nehéz is volt elvonatkoztatni tőle, de aztán belefeledkeztem. Segített az is, hogy a lehető legjobb szereposztásban láttuk. József például az a megasztáros szőke srác volt. Simán kenterbe veri Paudits-ot (pedig az nagy kihívás). A fáraó Gáspár Laci volt, és bár őt kifejezetten kedvelem, és jól is csinálta, azért Komár a király, legalábbis ebben a szerepben.
A látvány lenyűgöző volt (a hangosítás kicsit el lett bénázva), a szinpadtechnika ördögi, az egész egy nagyon profi, szuper előadás volt. A végén simán nyomtak egy húsz perces finálét.
Szóval mindent összevetve elsöprő élmény volt, csak ajánlani tudom. A közönség is szinte tombolt.
Januárban most már tuti megnézem Londonban is, bár valószínűleg ez az előadás felveszi a versenyt egy londonival.

Utána úgy döntöttünk, hogy ha már kultúra, akkor elő a nagykanalat, irány a mozi. Jura javaslatára megnéztük az In Bruges című filmet, ami magyarul a nagyon szar Erőszakik címet kapta. Nagy örömünkre feliratos volt, így plussz élvezetet nyújtott Colin Farell elképesztő ír akcentusa.
Aki szereti az ilyen filmeket, az angol humort, aki nem csak holivúdi instant érzelmeket vár egy filmtől, az ne hagyja ki semmiféleképpen. Sírós-nevetős, felemelő mozi.