Jelentem nem tűntünk el teljesen, csak mostanában nem nagyon jutok géphez.
Címszavakban:
Emma öt éves lett, és ez önmagában megérne egy külön posztot, de ami frissiben elmarad, az később nem pótolható.
Olvasás lázban égek, és inkább veszem elő a könyvemet, mint hogy bekapcsoljam a netet.
A macskánkat elütötte az autó (legalábbis remélem, hogy egy kocsi volt, és nem a köcsög szomszéd egy lapáttal), csütörtök óta az állatorvosnál töltöttük a délutánokat. Szombaton megműtötték, vasárnap kiengedtük levegőzni, erre eltűnt. Remélem hazatalál nemsokára...
Közben kaptunk egy másik kismacskát is, igazi szobamacska, foltos, meg jófej, kézhez szoktatott. A gyerekek nyúzzák reggeltől estig. Kézben hurcibálják, szegény macska már tuti retikülnek képzeli magát. De elalszik az ölükben, nyalja az orrukat a reszelős kis nyelvével, szóval nagy öröm ez. A gyerekeknek különösképpen, mert nincs az a hiperszuper drága játék, ami ekkora örömet szerezne nekik.
Igazából nem tudom, hogy mi mesélnivaló van még, mert semmi túl érdekes nincs ezen kívül, mégis állandóan loholok, nem érem utol magam (na a házról ne is beszéljünk...)