Haláli ez a gyerekmacska. Miután túlélte a szokásos reggeli nyúzást (pl egy sárga szatyorba téve Pongyabob (sic.) volt), kapott kaját, és most az ölembe gömbölyödve az igazak álmát durmolja.

Mivel kezdek érzékeny lenni a szagokra, felvetettem Jurának, hogy tán itt az ideje, hogy kerti macska váljék belőle, de ő szobamacskát szeretne.

Végülis igaza lehet, max. négy hónapig fogok okádni a szagoktól, akkor is mindegy lesz, hogy abban a bármiféle szagban van-e macskaszag... De a dolog talán megoldódik kismértékben, hogy ha legalább kakálni kiszoktatjuk a kertbe. Ez egy macskaajtó, és némi trenír kérdése.

Ötleteket várok a szerkesztőségbe!