Betegségek...

Itthon van a két fiú, betegek. Annyira nem betegek, hogy nyugton lennének, annyira betegek csak, hogy módszeresen írelik az idegszálaimat. Mondjuk Ivánnal nagyon jó, elvan, lehet vele társasozni, segít, ha kell, de ha dolgom van, békénhagy. Egy álomgyerek.
Na de Milos... Uhhhh, megadurva vele az élet, számolom a napokat az oviig. Ha eddig lettek vona kétségeim affelől, hogy hiperaktív, hát azok elszálltak volna mostanra. Klasszikus, tankönyvi eset, hajhullasztóan fárasztó. Megállás nélkül pörög, levegővétel nélkül beszél, maximum hangerőn. Képtelenség tőle bármit is csinálni. Olyan erőszakos, hogy komolyan aggódni kezdtem, még a végén politikus lesz belőle...
Mivel mindenféle betegségek okán hetek óta alig jár fejlesztésre, nagyon meglátszik rajta a visszaesés. A jövő héten kapunk tsmt feladatsort, elkezdjük nyomni, ebben van már az utolsó reménységem a végső megbolondulás előtt...