2012/12/22

Egy teljesen felesleges este margójára

Ülök egy társaság közepèn, egy olyan társaság közepén, aki nagyon nem az én társaságom.
Jura előző életéből valók, váláskor a felesége örökölte őket. Most tíz év után amnesztiát hirdettek, meghívták újra a szokásos karácsonyi bulijukra.
Azt gondolná az ember, tíz pév alatt minden vicc megkopik, talán még ez is. De nem, a nők nem bocsájtanak, így hàt légüres térben ücsörgök, korban a szülők és a gyerekek között éppen félúton.
A nők vicces félpillantással méregetnek, a férfiak a mellemnek mutatkoznak be, majd elsunnyognak, mielőtt a feleségük bokán rúgná őket. Szinte senki sem áll velem szóba.
Egy tanulmány, bár kissé unom már. Jura hamar becsípett, félórákra eltűnik, élvezi a régi barátai társaságát, nincs szívem piszkálni, hogy induljunk.
Feri szerint ez egy szervezési baki, miszerint itt van az exnej is, szerintem meg eléggé felnőttek vagyunk mindannyian, hogy tíz év múltán túllépjünk elmúlt dolgokon. Azt hiszem én tévedtem, és mégiscsak Ferinek van igaza.
Lehet, hogy arra számítottak, nem jövök, de mivel úgy tűnik, több vagyok egy egy éjszakás kalandnál, a férjem mellett a helyem.
Ps.: Anetta, számítottam rád! :)

2 megjegyzés:

sneci írta...

Nahát, ha tudtam volna hogy ott lesztek! oh tényleg, sajnálom, jót dumáltunk volna.

Dóra Bürger írta...

én ezt a 7. év tájékán eljátszottam egyszer. a 8-9 már jobb volt, de aztán feladtam, a 10. évtől újra nem járok. Én már tudok röhögni azon, hogy egy évben egyszer elmegy a feleségével bulizni. (mennyire utálja ha lefeleségezem az exét. de ennyi jár. nekem)