2011/09/14

Iskolaügyek

Nagyon érik bennem a gondolat, hogy jövőre átviszem a srácokat egy másik iskolába. Egyre nő az elégedetlenségem ezzel a hellyel kapcsolatban, Ami előnye volt, az kiderült, hogy nem is úgy van, illetve igen rossz irányba változtak a dolgok egy év alatt.
Most persze megint rágom a kefét, hogy hova a fenébe vigyem őket. Körvonalazódni látszik a dolog, de még nagyon messze van a vége.
Ha tudtok a környéken ( kb. Vác-Gödöllő-Dunakeszi) igazán jó sulit (ez alatt haladó szellemet értek, és lehetőleg kis osztálylétszámot), feltétlenül szóljatok. Egyelőre a fóti Fáy András sulit szemeltem ki egy alaposabb utánajárásnak.

8 megjegyzés:

gabi79 írta...

Fóti Ökumenikus mennyire áll közel hozzád? Sokan dicsérik, de közelebbről én sem ismerem.

kadarm írta...

az van iricc, hogy két felnőtt gyerek után azt mondhatom, nem tudhatod előre. hiába jársz utána alaposan, kérdezel ki gyerekeket, szülőket, nézed meg a helyet alaposan, a gyakorlat simán lehet egészen más. de a másik, amit tudok biztosan, hogy akármilyen gáz az iskola, a család hatása sokkal erősebb, egy darabig lehet rossz a gyereknek, de nem tudják felülírni az otthoni értékrendet. úgyhogy mi anyák uralkodunk erősen.

kadarm írta...

ja, kadarm voltam:)

zso írta...

aranka :-)))))))))))))
és még sulin belül is hatalmAS különbségek bírnak lenni osztáy és osztály között , immáron 2x tapasztaltam

gabi79 írta...

Még az jutott eszembe, hogy az alsó sok helyen nagyon jó, vagy a tanító néni nagyon jó, de aztán jön a felső és katasztrófa lesz az egész. Szerintem sem lehet előre tudni, hogy milyen lesz a suli 2 év múlva, netán 5 év múlva. Egy ismerős mondta, hogy a "legközelebbi iskola a legjobb iskola"

presh írta...

gabi mivel mi ateisták vagyunk, az egyházi sulik semmiféleképpen nem jönnek szóba nálunk.
A legközelebbi suli elmélete egy jó elmélet, de gyakorlatban nem állja meg a helyét sajnos. A legkényelmesebb megoldás ez lenne mindannyiunknak, de nem járható út.
Felsőbe már tudom, hogy hova szánom őket (AKG-ha megmarad), de addig kell egy olyan hely, ahol nem nagyon szar a helyzet...

Lehet, hogy végső soron a mi hatásunk érvényesül, de azért az nem mindegy, hogy a közbülső évek hogyan telnek. Viszonylagos nyugalomban, vagy rémálomszerűen, mint pl nekem. Komolyan mondom, a mai napig álmodom néha a régi általános iskolámmal, és azok frankón rémálmok.

Halasi Tünde írta...

Szia,

én hónapokkal ezelőtt találtam ide, a tejallergia keresőszóval, és azóta itt ragadtam, mint gyerek nélküli látens-olvasó, mert nagyon szeretem az írásaidat, a stílusodat.

Most viszont nagyon értetlenkedem ezzel az iskolaüggyel kapcsolatban, talán azért mert nekem még nincs gyermekem, azonban nincsenek olyan messze a sulis éveim ahhoz, hogy azt kell mondjam, én ezt nem igazán értem: miért kell a gyerekeket egyik iskolából a másikba iratni, új közösségbe "beszoktatni", ahelyett, hogy egy jól összeszokott kis társaságban nőne fel? Engem nagyon zavart volna, ha annak idején mindig újra-és újra be kellett volna illeszkednem valahová, nem lettek volna állandó és biztos alapon álló kis barátságaim, melyek nagyban meghatározzák a felnőtt éveket is.

Lehet, hogy a legjobbat szeretnéd nyújtani nekik a legideálisabb iskolával, de szerintem amekkora előnnyel jár a "jobb iskola", ugyanannyi hátrány csapódik hozzá azáltal, hogy ki lesznek szakítva valahonnan.

Máskülönben meg: való igaz, hogy az otthoni nevelés és környezet az, ami leginkább befolyásolja a gyerek személyiségfejlődését. Én is a "legközelebbi iskola a legjobb iskola" elv alapján jártam suliba, és jó ember vált belőlem (lelki, erkölcsi pipa), hamarosan jogász leszek (szellemi pipa), de az elég nagy törést okozott volna, ha nincs a hátam mögött egy megszokott, stabil intézmény, ahová úgy éreztem, hogy tartozok.

Ezt muszáj volt megosztanom :) Ha gondolod, kérlek értesd meg velem, hogy mennyivel több a pro mint a kontra :)

Zárszóként: tökéletes iskola nem létezik, mindegyiknek van ilyen-olyan hibája.

presh írta...

Elég sokat változott a világ azóta, hogy mi iskolába jártunk. Mellesleg én is a legközelebbi iskolába jártam, a mi időnkben máshogy sem lehetett, nekem az iskolás éveim rémálomként jönnek elő, ha rágondolok. Szerencséd volt, örülj neki. Én lehet, hogy jobban jártam volna egy iskolaváltással. Nekem nem volt szerencsém.

A hátrányok közé tartozik, hogy Iván iskolakezdés óta újra többször bepisilt éjjel, az is, hogy beszélgetés bűne miatt 10 perc(!) guggolást kapnak büntetésül, amitől az egyébként sportos lányom másnap nem tud kikelni az ágyból. Hogy bár kötelező négykor elhozni őket, nem várhatjuk el, hogy ne legyen még utána hf. tovább is van, de nem szaporítom a szót.