Vámpír-e vagyok?

Hosszas hallgatásom oka egy szemműtét volt. Ami azzal járt, hogy több mint egy hétig nélkülöznöm kellett a kontaktlencsémet, és a 3 dioptriával kevesebb szemüvegemben bóklásztam. Szemüveg nélkül semmit, a gép -8-at és -10-et mért be.
Sem a monitort, de még a klaviatúrát sem láttam.
Csak olvasni tudtam rendesen, be is faltam egy csomó könyvet.

Szóval a műtét a FocusMedical-nál volt, csak jót tudok róluk mondani.Alapos vizsgálat után másnap (csütörtökön) volt a műtét. Ahogy az asszisztensnő mondta, lézershow...
Maga a műtét nagyon rövid volt (13 percet voltam a műtőben), és tényleg semmi sem fájt, csak kellemetlen volt. Végtelenül jófej volt mindenki, kaptam egy kis macit is, amit szorongathattam. Szorongattam is...
A műtétet nem részletezem, csak ha valaki kifejezetten kéri, elmondva lényegesen rosszabbul hangzik, mint átélve.
Na de utána jött a fekete leves. Két órán keresztül úgy fájt a szemem, hogy azt hittem elpusztulok. Mint ha sósavval locsolták volna, ömlött a könnyem, ki sem tudtam nyitni a szemem.
Aztán ez szép lassan elcsitult, már csak szúrt, már csak fájdogált.Pár óra múlva már csak a jobb szemem fájt, a bal teljesen rendben volt. Egy teljesen elsötétített szobában.
Még másnap is fájt a jobb szemem kicsit, nagyjából annyira, mint egy makacs szemgyulladás, és fényre továbbra is rettenetesen érzékeny vagyok.
Vámpír-e vagyok?
A kép a műtét másnapján készült, jól látszik a vákuumgyűrű helye. Emma így reagált, mikor meglátott:

Köszönöm mamának, hogy dokumentálta ezt a szép pillanatot, majd meg tudjuk mutatni annak idején a gyerek pszichológusának.
Mindent összevetve nagyon örülök, hogy megcsináltattam, soha életben nem láttam ilyen élesen, még tanulom a világot. Közelre még kicsit homályos, és néha kettőt látok, a szememnek meg kell tanulnia az új fókuszt beállítani.
Írok többet, mást is, ha már nem fáj a szemem a monitortól.