Ha meghallják a hangomat, vagy megsimítom őket, vicces nyikkanásokkal pattognak. Vigyázva kell őket kivenni is, mert könnyen kiugranak az ember kezéből.
2011/05/10
2011/05/09
2011/05/06
Bréking nyúz!
Tíz éhes szájjal gyarapodott a család:
A megkönnyebbült friss anyuka neki is látott a tejtermelést fokozó étrendnek:
Teljesen váratlanul, (elszámolás okán) jóval hamarabb megszülettek a kisnyulak.
Már nagyon nagy hasa volt, három napja őrült zabálással tetézve, tegnap már olyan kis ideges volt. Készítette a fészket, rengeteg szőrt kitépett. Még csodálkoztunk is, hogy ilyen hamar készülődik, hiszen csak május 21. utánra vártuk a kicsiket.
Ma olyan kis étvágytalan volt, csak a zöldet kívánta. Tizenegy után még semmi nem volt, mire egykor kiléptünk az ajtón, már ott gömbölyödött 4-5 dagi kis gombóc.
Mire visszaértünk Emmával a suliból, megduplázódott a számuk.
Tíz gyönyörűséges, dagadt kis hurka volt két kupacban. Sajnos egy kis halott is. Nyúlmama megkönnyebbülten, és farkas éhesen vetette magát a friss lóherére, amit szedtünk neki.
Míg ő falatozott, én rendberaktam a fészkét, egy újságpapírt tettem a kicsik alá, elkotortam a szennyes forgácsot, és szórtam neki frisset.
Szomorú kötelességemnek eleget téve eltemettem a halott kisnyuszit is, aki látványra egészségesnek tűnt. Ott alszik már a többi állatunk körében, Roticsek, a tengerimalac, számtalan süni, kismadár és vakond között, egy kis vadvirágot tettem a földkupacra.
Tíz éhes szájjal gyarapodott a család:
A megkönnyebbült friss anyuka neki is látott a tejtermelést fokozó étrendnek:
Teljesen váratlanul, (elszámolás okán) jóval hamarabb megszülettek a kisnyulak.
Már nagyon nagy hasa volt, három napja őrült zabálással tetézve, tegnap már olyan kis ideges volt. Készítette a fészket, rengeteg szőrt kitépett. Még csodálkoztunk is, hogy ilyen hamar készülődik, hiszen csak május 21. utánra vártuk a kicsiket.
Ma olyan kis étvágytalan volt, csak a zöldet kívánta. Tizenegy után még semmi nem volt, mire egykor kiléptünk az ajtón, már ott gömbölyödött 4-5 dagi kis gombóc.
Mire visszaértünk Emmával a suliból, megduplázódott a számuk.
Tíz gyönyörűséges, dagadt kis hurka volt két kupacban. Sajnos egy kis halott is. Nyúlmama megkönnyebbülten, és farkas éhesen vetette magát a friss lóherére, amit szedtünk neki.
Míg ő falatozott, én rendberaktam a fészkét, egy újságpapírt tettem a kicsik alá, elkotortam a szennyes forgácsot, és szórtam neki frisset.
Szomorú kötelességemnek eleget téve eltemettem a halott kisnyuszit is, aki látványra egészségesnek tűnt. Ott alszik már a többi állatunk körében, Roticsek, a tengerimalac, számtalan süni, kismadár és vakond között, egy kis vadvirágot tettem a földkupacra.
Anyuci pihen, a kis gombócok pedig egy kupacban mocorognak.
2011/05/05
2011/05/04
2011/05/03
Anyák napja(i)
Három gyerek, három intézmény, három műsor - egy hétre bezsúfolva.
Hosszas egyeztető tárgyalások után szerencsére nem egy napra került a három jeles esemény. Kettőn már túl vagyunk. A bölcsis nem meglepően úgy alakult, ahogy az várható egy csapat 1-3 évestől, ha beküldik őket egy rakat szülővel telezsúfolt szobába. A dadusok énekeltek, a gyerekek bömböltek. Na meg volt az én fiam, aki(nek az anyukája elfelejtett ünneplőt vinni), pecsétes kinyúlt body-ban, pocak alá letolt tréning gatyában bőszen túrta az orrát, és érdeklődve keresett a szemével. Egy cseppet sem volt megijedve, inkább olyan fejet vágott, mint egy lelkes természetbúvár, aki egy rendkívül érdekes állatfajt figyel meg. Aztán észrevette a büféasztalt, egyből betámadta, kétszer húzták vissza.
Aztán véget ért a bömbölés meg éneklés, és lehetett rárabolni a kajára. Milos példás viselkedést tanúsított. Mivel nem ehet sem tejeset, sem olajos magvasat, nagyjából a ropira szűkült a kör. Ő mindenre rámutatott, majd kérdőn rám nézett. Amire azt mondtam, hogy nem szabad, abból nem evett. Pedig ott mosolyogtak a nagy csokis szeletek, meg magos pogácsák.
Gyorsan el is húztuk a csíkot, mert a szívem szakadt meg érte, az én okos nagy fiamért.
Ma Emmának volt a műsora, nagyon megható és szép volt. Azt hiszem én voltam az egyetlen felnőtt a teremben, aki nem sírt. Emma kicsit ijedten kérdezte, hogy miért sírnak az anyukák. Elmondtam neki.
Kicsit később odasúgta nekem: "Anya! Jó, hogy te nem sírsz." Miért? - kérdeztem. " Mert jó, hogy te nem vagy ilyen érzelgős."
Hát ebben maradtunk. Jura szerint annyira az én lányom... Naponta százszor ölelem, csókolom, és ő is engem. Nem hiszem, hogy a mi szerettetünk fokmérője az lenne, hogy taknyom-nyálam egybefolyik nyilvánosan, csak mert a gyerek elmond egy szép verset. Büszke vagyok rá, és tetszett a műsor, és akit ez könnyekig meghat, az sírjon is, ne tartsa vissza.
De én nem vagyok egy sírós fajta. Az elmúlt években négy alkalomra emlékszem, mikor sírtam. A három gyerek születésénél örömömben, és egyszer, mikor azt mondták, Ivánnak lehet, hogy agyhártya gyulladása van. Ez utóbbinál Emma is jelen volt, és annyira megijedt, hogy sírni lát, hogy azóta is emlegeti.
Emma nagy bőgőmasina, minden kis apróságon azonnal ordítani kezd, az óriási könnycseppek szinte spriccelnek a szeméből, mint egy rajzfilmfigurának, de én ne sírjak, mert akkor elveszti a biztonságérzetét.
Ebben maradtunk, és nagyon elégedetten távoztunk a suliból. Csütörtökön még Iván szerepel, és vége a naaagy anyák napi műsoráradatnak.
Három gyerek, három intézmény, három műsor - egy hétre bezsúfolva.
Hosszas egyeztető tárgyalások után szerencsére nem egy napra került a három jeles esemény. Kettőn már túl vagyunk. A bölcsis nem meglepően úgy alakult, ahogy az várható egy csapat 1-3 évestől, ha beküldik őket egy rakat szülővel telezsúfolt szobába. A dadusok énekeltek, a gyerekek bömböltek. Na meg volt az én fiam, aki(nek az anyukája elfelejtett ünneplőt vinni), pecsétes kinyúlt body-ban, pocak alá letolt tréning gatyában bőszen túrta az orrát, és érdeklődve keresett a szemével. Egy cseppet sem volt megijedve, inkább olyan fejet vágott, mint egy lelkes természetbúvár, aki egy rendkívül érdekes állatfajt figyel meg. Aztán észrevette a büféasztalt, egyből betámadta, kétszer húzták vissza.
Aztán véget ért a bömbölés meg éneklés, és lehetett rárabolni a kajára. Milos példás viselkedést tanúsított. Mivel nem ehet sem tejeset, sem olajos magvasat, nagyjából a ropira szűkült a kör. Ő mindenre rámutatott, majd kérdőn rám nézett. Amire azt mondtam, hogy nem szabad, abból nem evett. Pedig ott mosolyogtak a nagy csokis szeletek, meg magos pogácsák.
Gyorsan el is húztuk a csíkot, mert a szívem szakadt meg érte, az én okos nagy fiamért.
Ma Emmának volt a műsora, nagyon megható és szép volt. Azt hiszem én voltam az egyetlen felnőtt a teremben, aki nem sírt. Emma kicsit ijedten kérdezte, hogy miért sírnak az anyukák. Elmondtam neki.
Kicsit később odasúgta nekem: "Anya! Jó, hogy te nem sírsz." Miért? - kérdeztem. " Mert jó, hogy te nem vagy ilyen érzelgős."
Hát ebben maradtunk. Jura szerint annyira az én lányom... Naponta százszor ölelem, csókolom, és ő is engem. Nem hiszem, hogy a mi szerettetünk fokmérője az lenne, hogy taknyom-nyálam egybefolyik nyilvánosan, csak mert a gyerek elmond egy szép verset. Büszke vagyok rá, és tetszett a műsor, és akit ez könnyekig meghat, az sírjon is, ne tartsa vissza.
De én nem vagyok egy sírós fajta. Az elmúlt években négy alkalomra emlékszem, mikor sírtam. A három gyerek születésénél örömömben, és egyszer, mikor azt mondták, Ivánnak lehet, hogy agyhártya gyulladása van. Ez utóbbinál Emma is jelen volt, és annyira megijedt, hogy sírni lát, hogy azóta is emlegeti.
Emma nagy bőgőmasina, minden kis apróságon azonnal ordítani kezd, az óriási könnycseppek szinte spriccelnek a szeméből, mint egy rajzfilmfigurának, de én ne sírjak, mert akkor elveszti a biztonságérzetét.
Ebben maradtunk, és nagyon elégedetten távoztunk a suliból. Csütörtökön még Iván szerepel, és vége a naaagy anyák napi műsoráradatnak.
Internet ügyek
Hónapok óta vacakol. Szakadozik, lassú, lerohad.
Mondhatni ez egy kis családi vállalkozás, nem akartam este, meg hajnalban telefonálgatni.
Aztán meguntam, hiszen ez egy szolgáltatás, telefonáltam. Este későn, hajnalban, ha nem volt net, vagy lassú volt.
Ma eljött a srác, és lecserélte az egész cuccot a tetőn, beállította szépen, és jéééé, működik...
Hamarabb kellett volna elkezdenem izélgetni őket, már hasítana a netem...
Hónapok óta vacakol. Szakadozik, lassú, lerohad.
Mondhatni ez egy kis családi vállalkozás, nem akartam este, meg hajnalban telefonálgatni.
Aztán meguntam, hiszen ez egy szolgáltatás, telefonáltam. Este későn, hajnalban, ha nem volt net, vagy lassú volt.
Ma eljött a srác, és lecserélte az egész cuccot a tetőn, beállította szépen, és jéééé, működik...
Hamarabb kellett volna elkezdenem izélgetni őket, már hasítana a netem...
2011/05/02
Kismamánk az egészségtudatos táplálkozás híve, a zöld-ségek elfogyasztása közben fűnyírói funkciót is ellát.
Sajnos a télen elszokott az ölben hurcibálástól, vagy csak rossz tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban, menekül és kapálózik, ha fel akarom venni. No és a mérete sem az a kimondott kicsinység, bőven nagyobb a macskánál.
No akkor közkívánatra, lekvárfőzés.
Egy csomó ideig meg voltam róla győződve, hogy a lekvárfőzés iszonyatos, embert próbáló középkori kínzásfajta, aminek az eredménye (eper és főleg szilva tekintetében) túlédes fekete ragacs, amitől az ember fosik, mint a lakodalmas kutya (vagy az hányni szokott?).
Aztán egy pár éve felnyílt a szemem, hogy az űrtechnológia már a lekvárfőzést is forradalmasította, kaphatók 2in1, 3in1 porok kis zacsikban, amivel sittysutty megvan az egész cécó. Az ember nem görnyed tizenórákat a forró katlan felett, és a gyümölcs is megőrzi természetes színét.
Pár év alatt arra is rájöttem, hogy nem szabad egyszerre tizen-huszon kilóknak nekiugrani, több körben öt-hat kilóval sokkal emberbaráttabb ez a móka.
Szabadon lehet kísérletezni, nekem a 2:1 arányú sárgabarack:szilva kompozícióm aratta messze a legnagyobb sikert a család körében.
Nem érdemes vízgőz fölött csírátlanítani a csavaros üvegeket, fóliával és fedővel vacakolni, az IKEÁban kapható csatos üveg alaposan elmosva is tökéletes, és évről évre újra felhasználható, csak a gumigyűrűt kell pótolni.
Két évig lemaradtam az eperről. Két éve olyan nagy hőség volt, hogy egy hét alatt letermett minden, mire észbe kaptam, már nem volt. A tavalyi eperszezont pedig elmosta az eső, minden szétrohadt, az a kevéske eper, ami kapható volt, nagyon drága és ízetlen volt.
Idén elhatároztam, hogy nem csúszhatok le az eperről. Amint megláttam kíírva az utak mentén, hogy "magyar eper", tudtam, eljött az én időm. Úgy döntöttem, 6-800 ft/kg nekem már megfelelő.
Szombaton be is csattogtam az egyik fóti zöldségeshez, aki jóformán ingyen rámtukmálta az összes nyomi epret, amije még maradt, mondván vigyem csak el, ez holnapig már szétrohad neki, ő csak kidobná.
Így jutottam kb. 7 kg eperhez 2400 ft-ért. Tényleg nyomi volt, meg apró, de nem penészes, ez pedig köztudottan a legjobb fajta befőzni. Pucolás, és áldozatos minőség ellenőrzés után maradt 6 kg, amit 3 kg cukorral befőzve jó néhány üveg gyönyörű és finom eperlekvárra tettem szert.
Eperből még legalább egy, de inkább két ilyen körre számítok, olcsóbban, vagy drágábban, pár száz ft belefér.
Szóval mikor van eperszezon? Tapasztalatom szerint az első komolyabb legalább 5-7 napig tartó napsütéses időszak után, amikor megjelenik a zöldségesek standján a "Magyar eper!" felirat. Akkor nyomás a boltba, beszerezni a megfelelő befőző cuccokat, porokat (Haas, Dr. Oetker, stb mind gyárt ilyet), cukrot, üveget, és lehet szimatolni a zöldségeseknél.
Aztán gyertek dicsekedni a remekművekkel! :-)
Eseménydús hétvége - főleg állatok és szórakozás...
Újra kismama a fedélzeten! Ezúttal szerencsére nem én, hanem Aranyfül, alias Hegylakó az, aki anyai örömök elé néz. A nyúlfi áldás az én szülinapom környékén várható. Pénteken hoztuk haza puha forgáccsal kibélelt kifutójába, azóta is kényezteti a család apraja-nagyja. Zsenge pitypangot és tyúkhúrt kap, aki arra jár, simít rajta kettőt-hármat. Mivel a bejáratnál van a ketrece, elég nagy jövés-menés van nála. Jura odáig merészkedett, hogy megemlítette, elvihetném az állatorvoshoz egy kontrollra, mondhatni terhesgondozásra...
Befőztem a szezon első lekvárját, ami igen jól sikerült. 9 kg eperlekvár dunsztolódik csendes magányában a konyhán. (A későbbi visszakereshetőség miatt jegyzeném meg, hogy 6 kg eper, 3 kg cukor, 2 citrom leve, 3 zacsi Haas quittin 2:1, és 1 zacsi 3:1 ugyanaz volt az arány).
Vasárnap megnéztük Emmával a Maci Lacit, hát jujjj deszar volt...
Újra kismama a fedélzeten! Ezúttal szerencsére nem én, hanem Aranyfül, alias Hegylakó az, aki anyai örömök elé néz. A nyúlfi áldás az én szülinapom környékén várható. Pénteken hoztuk haza puha forgáccsal kibélelt kifutójába, azóta is kényezteti a család apraja-nagyja. Zsenge pitypangot és tyúkhúrt kap, aki arra jár, simít rajta kettőt-hármat. Mivel a bejáratnál van a ketrece, elég nagy jövés-menés van nála. Jura odáig merészkedett, hogy megemlítette, elvihetném az állatorvoshoz egy kontrollra, mondhatni terhesgondozásra...
Befőztem a szezon első lekvárját, ami igen jól sikerült. 9 kg eperlekvár dunsztolódik csendes magányában a konyhán. (A későbbi visszakereshetőség miatt jegyzeném meg, hogy 6 kg eper, 3 kg cukor, 2 citrom leve, 3 zacsi Haas quittin 2:1, és 1 zacsi 3:1 ugyanaz volt az arány).
Vasárnap megnéztük Emmával a Maci Lacit, hát jujjj deszar volt...
2011/04/28
Nem tudom, mi van velem, éjjel két volt pasimmal (szeretőmmel) is álmodtam. De hogy miért pont ezzel a kettővel (még jó, hogy nem az összessel, elég sem lett volna ez a pár óra alvás), a jó ég tudja, és hogy miért pont ezt (semmi különöset)...
Az a haszna megvolt, hogy reggel felébredve nagy örömmel konstatáltam, hogy a legjobb pasim mellett horgonyoztam le...
Az a haszna megvolt, hogy reggel felébredve nagy örömmel konstatáltam, hogy a legjobb pasim mellett horgonyoztam le...
De hogy meséljek még. Főleg állatügyek, és húsvéti visszaemlékezések.
Mivel nálam a Húsvét a világ legjobb ünnepe, ezért mindig nagy lendülettel készülök rá. Mondjuk idén pont nem, mert ágyban fetrengtem egészen szombatig, amikor is félig szédelegve megejtettük a húsvéti bevásárlást.
Azazhogy ajándékokat. Milos kismotort, Iván jáva építőt, Emma pedig tengerimalacot kapott.
Minden tele van a húsvétra ne vegyünk élő állatot mizériával, de mit csináljak, ha egyszer pont úgy jön ki a lépés, hogy ilyenkor ideális megvenni.
Négy éve a Nyúl hozta Chilit is, aki azóta remek családtag lett, és azon ritka alkalmakkor bánom csak meg, amikor összeszarjakakálja, -hugyozzapisili az előszobát.
Három éve kórházban hédereltem, örültem, hogy luk van a fenekemen...
Két éve kis jóindulattal állíthatjuk, hogy a Nyúl hozta Milost, talán említenem sem kell, hogy ez is remek döntésnek bizonyult.
Tavaly na jó, tavaly tényleg impulzív vásárló voltam, ellágyultam a veresi piacon, és vettünk egy igazi élő nyuszit. Mentségemre szóljon, Aranyfül tényleg iszonyat jófej nyúl lett, és ha nem vesszük meg, pár héten belül nyúlpaprikásként szagolta volna alulról az ibolyát.
Nagyon mellékszál, hogy télire beköltözött az Árnyas Kertbe, ami az ovis állatsimogató, hogy ne fagyjon meg egymagában itthon. Most tudtam meg, hogy egy nálánál tíz mérettel kisebb lógó fülű törpenyúl végigverte az egész bandát, csak a mi nyulunk úszta meg ép bőrrel, lehet, hogy átkereszteljük Hegylakóvá. A gyerekek már nagyon nyígnak, hogy hozzuk haza, és én hajlok is rá, de előbb (amennyiben lány) elviszi Laci bácsi (az ovis gondnok) bepároztatni, és lesznek kisnyulak. Terveink szerint.
Rengeteg állatunk van, de végül is vidéken lakunk, van nagy házunk és kertünk, én itthon vagyok egész nap, simán belefér. Arról nem is beszélve, hogy szilárd meggyőződésem, hogy jót tesz a gyerekek lelkének, ha állatok között nő fel. Persze nem olyan állatok között, mint én, mert azok kocsmában laktak, büdösebbek és hangosabbak voltak, mint az igazi állatok.
Egy szó, mint száz, most van egy malackánk, aki rendkívül félénknek bizonyult eddig, remélem hamarosan beleszokik a családi miliőbe, és hangos visításba kezd, ha zacskózörgést hall. Mert egy igazi tengerimalac ilyen, buta, jóindulatú, visít és kurrog. Amióta az öröklött malac eltávozott az örök szénaföldekre, hiányzik egy kis házi bűzgenerátor. Bár mondjuk annak itt van Chili...
Ha a halakat nem számolom, van négy állatunk, ami teljesen rendjén van így falusi viszonylatban, és akkor erővel tartom magam vissza attól, hogy ne vegyek pár csirkét, házi tojás reményében...
Mivel nálam a Húsvét a világ legjobb ünnepe, ezért mindig nagy lendülettel készülök rá. Mondjuk idén pont nem, mert ágyban fetrengtem egészen szombatig, amikor is félig szédelegve megejtettük a húsvéti bevásárlást.
Azazhogy ajándékokat. Milos kismotort, Iván jáva építőt, Emma pedig tengerimalacot kapott.
Minden tele van a húsvétra ne vegyünk élő állatot mizériával, de mit csináljak, ha egyszer pont úgy jön ki a lépés, hogy ilyenkor ideális megvenni.
Négy éve a Nyúl hozta Chilit is, aki azóta remek családtag lett, és azon ritka alkalmakkor bánom csak meg, amikor össze
Három éve kórházban hédereltem, örültem, hogy luk van a fenekemen...
Két éve kis jóindulattal állíthatjuk, hogy a Nyúl hozta Milost, talán említenem sem kell, hogy ez is remek döntésnek bizonyult.
Tavaly na jó, tavaly tényleg impulzív vásárló voltam, ellágyultam a veresi piacon, és vettünk egy igazi élő nyuszit. Mentségemre szóljon, Aranyfül tényleg iszonyat jófej nyúl lett, és ha nem vesszük meg, pár héten belül nyúlpaprikásként szagolta volna alulról az ibolyát.
Nagyon mellékszál, hogy télire beköltözött az Árnyas Kertbe, ami az ovis állatsimogató, hogy ne fagyjon meg egymagában itthon. Most tudtam meg, hogy egy nálánál tíz mérettel kisebb lógó fülű törpenyúl végigverte az egész bandát, csak a mi nyulunk úszta meg ép bőrrel, lehet, hogy átkereszteljük Hegylakóvá. A gyerekek már nagyon nyígnak, hogy hozzuk haza, és én hajlok is rá, de előbb (amennyiben lány) elviszi Laci bácsi (az ovis gondnok) bepároztatni, és lesznek kisnyulak. Terveink szerint.
Rengeteg állatunk van, de végül is vidéken lakunk, van nagy házunk és kertünk, én itthon vagyok egész nap, simán belefér. Arról nem is beszélve, hogy szilárd meggyőződésem, hogy jót tesz a gyerekek lelkének, ha állatok között nő fel. Persze nem olyan állatok között, mint én, mert azok kocsmában laktak, büdösebbek és hangosabbak voltak, mint az igazi állatok.
Egy szó, mint száz, most van egy malackánk, aki rendkívül félénknek bizonyult eddig, remélem hamarosan beleszokik a családi miliőbe, és hangos visításba kezd, ha zacskózörgést hall. Mert egy igazi tengerimalac ilyen, buta, jóindulatú, visít és kurrog. Amióta az öröklött malac eltávozott az örök szénaföldekre, hiányzik egy kis házi bűzgenerátor. Bár mondjuk annak itt van Chili...
Ha a halakat nem számolom, van négy állatunk, ami teljesen rendjén van így falusi viszonylatban, és akkor erővel tartom magam vissza attól, hogy ne vegyek pár csirkét, házi tojás reményében...
2011/04/26
Színházklub
Voltunk kétszer színházban is, következzék itt a szigorúan vett saját véleményem.
Mikve - Pesti Színház
Anyu ajánlotta, és én is csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Mondjuk eleve Eszenyi Enikőt nagyon szeretem azóta, amióta egyszer ezer éve láttam, mint Nóra.
Ezt a darabot szerintem minden nőnek látnia kéne annyira rólunk szól. A színház csurig volt, pótszékeken ültek, álltak emberek. A végén szűnni nem akaró vastaps. Meg is érdemelték, döbbenetesen jó előadás volt.
Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe - Nemzeti Színház
Életem egyik legszörnyűbb színházi élménye, ezt biztosan állíthatom. Ráadásul három felvonásban, a végére már meg akartam halni. Inkább, mint hogy néznem kelljen ezt a vérborzalmat. Az eleje még csakcsak, basszus tök jó színészekkel (és Kulka egyébként is szívem csücske), de második felvonásra az írók-rendezők gyógyszere oly mértékben gurult el, hogy csak a jólneveltségem tartott vissza attól, hogy ki ne fussak sikítozva.
Jurának tetszett, ez nagymértékben jellemzi kettőnk ízlésvilágának messzeségét. Simán lehet, hogy csak az én proliagyam nem emelte be a magaskultúrát.
Voltunk kétszer színházban is, következzék itt a szigorúan vett saját véleményem.
Mikve - Pesti Színház
Anyu ajánlotta, és én is csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Mondjuk eleve Eszenyi Enikőt nagyon szeretem azóta, amióta egyszer ezer éve láttam, mint Nóra.
Ezt a darabot szerintem minden nőnek látnia kéne annyira rólunk szól. A színház csurig volt, pótszékeken ültek, álltak emberek. A végén szűnni nem akaró vastaps. Meg is érdemelték, döbbenetesen jó előadás volt.
Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe - Nemzeti Színház
Életem egyik legszörnyűbb színházi élménye, ezt biztosan állíthatom. Ráadásul három felvonásban, a végére már meg akartam halni. Inkább, mint hogy néznem kelljen ezt a vérborzalmat. Az eleje még csakcsak, basszus tök jó színészekkel (és Kulka egyébként is szívem csücske), de második felvonásra az írók-rendezők gyógyszere oly mértékben gurult el, hogy csak a jólneveltségem tartott vissza attól, hogy ki ne fussak sikítozva.
Jurának tetszett, ez nagymértékben jellemzi kettőnk ízlésvilágának messzeségét. Simán lehet, hogy csak az én proliagyam nem emelte be a magaskultúrát.
Itt vagyok, élek, majdnem virulok is.
Tudom, egy teljes hónapja nem írtam, de mentségemre szóljon, gép előtt sem nagyon ültem.
Egy brutál vírus rászabadult a gyerekekre, több mint három hétig nyomták itthon az ágyat, és nyiszatolták az idegeimet. Emma repetázott is.
Mire minden gyerek felgyógyult, engem nyírt el egy olyan fejfájás, hogy azt hittem belepistulok. Ez is több hétig tartott, a végére totál szétestem, enyhén nyáladzó kakatón biomasszává lényegültem.
Következett egy három napos szünet, mire múlt kedden újra fellobbant a fejfájás, soha nem látott erősséggel, estére már rezgő kocsonya maradt az agyam helyén. Reggelre kipurcantam, a nyirokcsomóim alma méretűre duzzadtak, a fejemen lévő összes mindenem kegyetlenül fájt (fül, fog, állkapocs, torok, szem, tényleg minden).
Három napig nyomtam az ágyat, mire magamhoz tértem. Utoljára három éve voltam ilyen szarul, mondjuk akkor kórházba is kerültem.
Végül Jura elcipelt dokihoz, kaptam antibigyót, és tádám, csodák csodája, meggyógyultam.
Az elmúlt másfél hónap tanulsága számomra az, hogy az élet egészen csodás, ha nem fáj az ember feje.
Most próbálom utolérni magam a házimunkával, és nagy bánatomra a Húsvétra sem úgy tudtam felkészülni, ahogy szerettem volna.
Holnap jönnek szétkalapálni a konyha egy részét, hogy az mzs-től örökölt hűtő beférjen.
Tudom, egy teljes hónapja nem írtam, de mentségemre szóljon, gép előtt sem nagyon ültem.
Egy brutál vírus rászabadult a gyerekekre, több mint három hétig nyomták itthon az ágyat, és nyiszatolták az idegeimet. Emma repetázott is.
Mire minden gyerek felgyógyult, engem nyírt el egy olyan fejfájás, hogy azt hittem belepistulok. Ez is több hétig tartott, a végére totál szétestem, enyhén nyáladzó kakatón biomasszává lényegültem.
Következett egy három napos szünet, mire múlt kedden újra fellobbant a fejfájás, soha nem látott erősséggel, estére már rezgő kocsonya maradt az agyam helyén. Reggelre kipurcantam, a nyirokcsomóim alma méretűre duzzadtak, a fejemen lévő összes mindenem kegyetlenül fájt (fül, fog, állkapocs, torok, szem, tényleg minden).
Három napig nyomtam az ágyat, mire magamhoz tértem. Utoljára három éve voltam ilyen szarul, mondjuk akkor kórházba is kerültem.
Végül Jura elcipelt dokihoz, kaptam antibigyót, és tádám, csodák csodája, meggyógyultam.
Az elmúlt másfél hónap tanulsága számomra az, hogy az élet egészen csodás, ha nem fáj az ember feje.
Most próbálom utolérni magam a házimunkával, és nagy bánatomra a Húsvétra sem úgy tudtam felkészülni, ahogy szerettem volna.
Holnap jönnek szétkalapálni a konyha egy részét, hogy az mzs-től örökölt hűtő beférjen.
2011/03/26
Tegnapra Iván is belázasodott. De igazán vacakul csak ma reggel lett, természetesen, hiszen ma van a kimenõnapunk Jurával. Miloska már jobban van, de legyen is, napok óta rá van nõve a cicire. Emma szinte gyógyultnak minõsül.
Õ már megy suliba jövõ héten, a fiúk még itthon nyomják az ágyat, és nyúzzák az idegeimet.
Minden jel az influenzára utal, bár ez ìgy nem lett kimondva az orvos által.
De hogy jó hírt is mondjak, kaptam eeegy (dobpergés) iPad-et Jurától. Biztos azért, mert nagyon jó voltam, ès nagyon régóta vágytam rá. Így most otthon hagyva az ispotályt, itt ücsörgök a Pastramiban, villásreggelizem, ès az ètterem wifijét használva blogolok arról, hogy milyen szar is nekem. De tekintettel a körülményekre, elég kicsi átéléssel.
Õ már megy suliba jövõ héten, a fiúk még itthon nyomják az ágyat, és nyúzzák az idegeimet.
Minden jel az influenzára utal, bár ez ìgy nem lett kimondva az orvos által.
De hogy jó hírt is mondjak, kaptam eeegy (dobpergés) iPad-et Jurától. Biztos azért, mert nagyon jó voltam, ès nagyon régóta vágytam rá. Így most otthon hagyva az ispotályt, itt ücsörgök a Pastramiban, villásreggelizem, ès az ètterem wifijét használva blogolok arról, hogy milyen szar is nekem. De tekintettel a körülményekre, elég kicsi átéléssel.
2011/03/24
Jura most már tényleg kihúzza a gyufát. Megunta az olcsó kifogásokat, hogy miért is jön későn haza.
Bakker, lejárt a vacak "túlóráznom kellett", "tengerentúli hívásom volt"megette a kutya a házimat típusú kifogások ideje.
Most azt állítja, hogy Jerry O'Connell-lel vacsizik.
Nevetséges!
Azt hiszem előkeresem a szebbik sodrófámat, és megkenem a képes felét, ha előkerül...
Bakker, lejárt a vacak "túlóráznom kellett", "tengerentúli hívásom volt"
Most azt állítja, hogy Jerry O'Connell-lel vacsizik.
Nevetséges!
Azt hiszem előkeresem a szebbik sodrófámat, és megkenem a képes felét, ha előkerül...
2011/03/23
Természetesen tegnap éjjel Milos is belázasodott. Nem nagyon, pont annyira, hogy ma már nem ment bölcsibe, kellően nyűgös volt, annyira viszont mégsem volt beteg, hogy ne bontotta volna le a házat.
Halálra szekálta Emmát is, aki viszont még mindig kutyául van, igaz ma már csak estére lázasodott be, de a péntek óta tartó köhögés és lázvonat úgy elgyengítette, hogy egész nap fekszik.
Ivánt azért elvittem előkészítőre, addig egy új szitter vigyázott a közkórházasokra, de a fodrászt le kellett mondanom. Nyilván roppant önző dolog, de akkor is eléggé elkeseredtem emiatt.
Nem vagyok egy ápolónő alkat. Engem a betegek rettenetesen idegesítenek, még akkor is, ha azok a saját szeretteim. Erőt próbáló feladat számomra pontosan adagolni a számtalan cseppet, kúpot, szuszpenziót és szirupot.
Mivel péntek óta éjjel is ápolok, mostanra sikítófrász-szerű menekülési kényszerem van, masszív fejfájással megspékelve.
Iván egyelőre tartja magát, ő valószínűleg szombaton fog lerobbanni, amikor a várva vágyott szabadnapom lesz.
Halálra szekálta Emmát is, aki viszont még mindig kutyául van, igaz ma már csak estére lázasodott be, de a péntek óta tartó köhögés és lázvonat úgy elgyengítette, hogy egész nap fekszik.
Ivánt azért elvittem előkészítőre, addig egy új szitter vigyázott a közkórházasokra, de a fodrászt le kellett mondanom. Nyilván roppant önző dolog, de akkor is eléggé elkeseredtem emiatt.
Nem vagyok egy ápolónő alkat. Engem a betegek rettenetesen idegesítenek, még akkor is, ha azok a saját szeretteim. Erőt próbáló feladat számomra pontosan adagolni a számtalan cseppet, kúpot, szuszpenziót és szirupot.
Mivel péntek óta éjjel is ápolok, mostanra sikítófrász-szerű menekülési kényszerem van, masszív fejfájással megspékelve.
Iván egyelőre tartja magát, ő valószínűleg szombaton fog lerobbanni, amikor a várva vágyott szabadnapom lesz.
2011/03/21
Minden szempontból rendhagyó krupp ez. Egyszerűen nem akar behurutosodni, helyette száraz, irritáló köhögésbe csapott át.
Eredetileg nem terveztem elmenni a saját dokinkhoz Emmával, egy vírusos gyereket mi a fenének vigyek, szombaton már látta az ügyeletes. De most mégiscsak elviszem, mondjon ő Á-t, vagy B-t. Szívem szerint adnám neki a köhögéscsillapítót, de orvosi megerősítés nélkül nem merem, a fenének se hiányzik egy tüdőgyula.
Eredetileg nem terveztem elmenni a saját dokinkhoz Emmával, egy vírusos gyereket mi a fenének vigyek, szombaton már látta az ügyeletes. De most mégiscsak elviszem, mondjon ő Á-t, vagy B-t. Szívem szerint adnám neki a köhögéscsillapítót, de orvosi megerősítés nélkül nem merem, a fenének se hiányzik egy tüdőgyula.
2011/03/19
Muhhhahhahahaaaaa!
Kicsesztem Mörfivel!
Akkurátusan összeraktam a kórházi cuccot egy kis gurulós bőröndbe, még a szemüvegemet és a wc papírt sem felejtettem ki, bepakoltam a gyereket a kocsiba, és elhúztam Vácra.
Beálltam a kórház parkolójába (ehheheeehheee), és úgy mentünk át az ügyeletre.
Ahol egyrészt kiderült, hogy egy nyolc éves is lehet kruppos, valamint az is, hogy nem vagyok megbízható lázérzékelésben.
Mert hogy megkérdezte a doki néni, hogy lázas-e most a gyerek. Mondtam neki, hogy talán egy kicsit. Akkor mérjük meg. 39,8. Öhhhh...
Minden másban a szokásos, rectodelt, sok folyadék, lázcsillapítás, hidegpára, satöbbi...
Nem kell bent maradni a kórházban, persze ha rosszabbodik, vissza kell menni.
Bár kórházi parkolásért lehúztak rólam ötszáz jó magyar forintot, nem bánom. A kis beteg itthon lábadozik nagy békességben.
Kicsesztem Mörfivel!
Akkurátusan összeraktam a kórházi cuccot egy kis gurulós bőröndbe, még a szemüvegemet és a wc papírt sem felejtettem ki, bepakoltam a gyereket a kocsiba, és elhúztam Vácra.
Beálltam a kórház parkolójába (ehheheeehheee), és úgy mentünk át az ügyeletre.
Ahol egyrészt kiderült, hogy egy nyolc éves is lehet kruppos, valamint az is, hogy nem vagyok megbízható lázérzékelésben.
Mert hogy megkérdezte a doki néni, hogy lázas-e most a gyerek. Mondtam neki, hogy talán egy kicsit. Akkor mérjük meg. 39,8. Öhhhh...
Minden másban a szokásos, rectodelt, sok folyadék, lázcsillapítás, hidegpára, satöbbi...
Nem kell bent maradni a kórházban, persze ha rosszabbodik, vissza kell menni.
Bár kórházi parkolásért lehúztak rólam ötszáz jó magyar forintot, nem bánom. A kis beteg itthon lábadozik nagy békességben.
2011/03/18
2011/03/07
Diadalmas jelentés az első napirendes hétvégéről.
Szombaton rögtön egy kimenős nappal indítottunk. Az eredeti ötlet az volt, hogy rendszerezzük a kimenős napokat, két hetente egy teljes napra, és akkor a maradék napokon ne tünedezzünk el néhány órákra.
Így is lett, szombat reggel felkerekedtünk Jurával, és nekivágtunk a tavaszi városnak. Egy gyors DM után következett egy lassú reggeli egy kávéházban.
Utána a Westend, mert furulyát akartunk venni Emmának, de sajnos az a hangszerbolt bezárt. Ültünk és punnyadtunk, mikor is kipattant a fejünkből, hogy menjünk el egy dayspa-ba valami kényeztetésre. Még szerencse, hogy az I-Style-ban van internet, gyorsan foglaltunk is egy helyet este 7-re a Sen Spa-ba.
Ittunk egy koktélt, betoltunk egy kis desszertet, és beültünk a moziba.
Az Elhajlási engedélyre esett a választásunk, és ez volt a legjobb, amire jegyet vehettünk. Kicsit becsípve, kettesben ez egy tökéletes film volt. Halálra röhögtük magunkat. Családosoknak kötelező, olyan poénokkal van telerakva, amit csak azok értenek meg igazán, akik maguk is ezt nyomják nap mint nap. Ráadásul ahhoz képest, hogy a Farelly fivérek rendezték, nagyon visszafogottan szerepelt benne a kakahumor.
Ezután még kicsit sétáltunk a belvárosban, majd belevetettük magunkat a kényeztető fürdőbe, és masszázsba. Késő este értünk haza.
Tökéletes nap volt, rég nem voltam ennyire kisimult.
Másnap délelőtt kreatív órát tartottunk.
Emma és Iván barátság-karkötőt fontak (maradék fonal és vasalógyöngy szükséges hozzá), Milos pedig újságot tépkedett.
11-re nyilvánvalóvá vált, hogy minden híresztelésekkel ellentétben még mindig ragyogó az idő, így amíg Jura a karnist szerelte, mama pedig főzött, én kimentem a gyerekekkel a kertbe. Hátul meleg napsütés volt, ami igazán kedvez egy alapos sarazásnak.
Ebéd után csendespihenő, aztán újabb kirándulás következett. Most a Püspökszilágy és az utána jövő falu között lévő horgásztó volt a célpont.
Felfedeztünk egy kis ösvényt, ami az erdőbe vezetett.
Találtunk egy magaslest is.
Ahová csak szegény Miloska nem mászhatott fel (én meg nem akartam).
Igazán jól sikerült kis túra volt, Milos is végiggyalogolta.
Hazafelé beugrottunk a cukiba, és mivel Milos semmit ilyesmit nem ehet, még egy tejmentes gofri is összejött vacsira.
Hajmosás, fekvés, elájulás.
Összegezve: lényegesen kevesebb volt a vinnyogás, veszekedés, az unatkozásból fakadó rosszalkodás. A sarazásban kiváló partnerek, vagy egy órán keresztül mélységes egyetértésben kotyvasztották a szmötyit. Napi kétszer voltak levegőn, ez pedig jó hatással volt az esti elalvásra is.
Felkerült a karnis a helyére.
Nem mondom, hogy mindig ilyen lesz, de a viszonylag szigorú napirend megakadályozza, hogy szétcsússzanak a dolgok, és végül semmi se történjen meg, amit elterveztünk. Lényegesen élvezhetőbb így az élet.
Rájöttünk, hogy a kiránduláshoz nem szükséges a budai hegyekbe menni (főleg mivel ott elég nagy a népsűrűség egy tavaszi hétvégén), maximum 20 percnyi kocsiútra remek felfedezésekre váró helyek vannak itt a környékünkön.
Szombaton rögtön egy kimenős nappal indítottunk. Az eredeti ötlet az volt, hogy rendszerezzük a kimenős napokat, két hetente egy teljes napra, és akkor a maradék napokon ne tünedezzünk el néhány órákra.
Így is lett, szombat reggel felkerekedtünk Jurával, és nekivágtunk a tavaszi városnak. Egy gyors DM után következett egy lassú reggeli egy kávéházban.
Utána a Westend, mert furulyát akartunk venni Emmának, de sajnos az a hangszerbolt bezárt. Ültünk és punnyadtunk, mikor is kipattant a fejünkből, hogy menjünk el egy dayspa-ba valami kényeztetésre. Még szerencse, hogy az I-Style-ban van internet, gyorsan foglaltunk is egy helyet este 7-re a Sen Spa-ba.
Ittunk egy koktélt, betoltunk egy kis desszertet, és beültünk a moziba.
Az Elhajlási engedélyre esett a választásunk, és ez volt a legjobb, amire jegyet vehettünk. Kicsit becsípve, kettesben ez egy tökéletes film volt. Halálra röhögtük magunkat. Családosoknak kötelező, olyan poénokkal van telerakva, amit csak azok értenek meg igazán, akik maguk is ezt nyomják nap mint nap. Ráadásul ahhoz képest, hogy a Farelly fivérek rendezték, nagyon visszafogottan szerepelt benne a kakahumor.
Ezután még kicsit sétáltunk a belvárosban, majd belevetettük magunkat a kényeztető fürdőbe, és masszázsba. Késő este értünk haza.
Tökéletes nap volt, rég nem voltam ennyire kisimult.
Másnap délelőtt kreatív órát tartottunk.
Emma és Iván barátság-karkötőt fontak (maradék fonal és vasalógyöngy szükséges hozzá), Milos pedig újságot tépkedett.
11-re nyilvánvalóvá vált, hogy minden híresztelésekkel ellentétben még mindig ragyogó az idő, így amíg Jura a karnist szerelte, mama pedig főzött, én kimentem a gyerekekkel a kertbe. Hátul meleg napsütés volt, ami igazán kedvez egy alapos sarazásnak.
Ebéd után csendespihenő, aztán újabb kirándulás következett. Most a Püspökszilágy és az utána jövő falu között lévő horgásztó volt a célpont.
Felfedeztünk egy kis ösvényt, ami az erdőbe vezetett.
Találtunk egy magaslest is.
Ahová csak szegény Miloska nem mászhatott fel (én meg nem akartam).
Igazán jól sikerült kis túra volt, Milos is végiggyalogolta.
Hazafelé beugrottunk a cukiba, és mivel Milos semmit ilyesmit nem ehet, még egy tejmentes gofri is összejött vacsira.
Hajmosás, fekvés, elájulás.
Összegezve: lényegesen kevesebb volt a vinnyogás, veszekedés, az unatkozásból fakadó rosszalkodás. A sarazásban kiváló partnerek, vagy egy órán keresztül mélységes egyetértésben kotyvasztották a szmötyit. Napi kétszer voltak levegőn, ez pedig jó hatással volt az esti elalvásra is.
Felkerült a karnis a helyére.
Nem mondom, hogy mindig ilyen lesz, de a viszonylag szigorú napirend megakadályozza, hogy szétcsússzanak a dolgok, és végül semmi se történjen meg, amit elterveztünk. Lényegesen élvezhetőbb így az élet.
Rájöttünk, hogy a kiránduláshoz nem szükséges a budai hegyekbe menni (főleg mivel ott elég nagy a népsűrűség egy tavaszi hétvégén), maximum 20 percnyi kocsiútra remek felfedezésekre váró helyek vannak itt a környékünkön.
2011/03/03
2011/02/28
Egész jó kis hétvége lett volna, ha a gyerekek nincsenek össznépileg megkattanva. Ez az a megkattanás, amikor hajnali ötkor már olyan zsivajt csapnak mint egy fapados légitársaság beszállási oldala július elején.
Mindenki egyszerre beszél, visít, csépeli a másik fejét, rombol és követelőzik. Ez délelőttre kicsit jobban felpörög, majd következik úgy másfél óra csend, ha sikerül rávenni őket, hogy menjenek ki a kertbe játszani. Természetesen nem akarnak kimenni. A csend is csak viszonylagos, mert kint ugyanúgy visítanak és zajonganak, csak szerencsére jól hangszigetelt ablakokat vettünk legutóbb.
Aztán rimánkodni kell nekik, hogy jöjjenek be, mert ronggyá ázott minden réteg ruha rajtuk, a rájuk ragadt sártól öt kiló pluszt cipelnek, és egyébként is Kínáig lóg a takony az orrukból.
Kisebb közelharc árán bejönnek, levetkőznek, megmosdanak. Az előszoba láttán gyanítható, hogy az öt kiló sár fejenként volt értendő, és a kutyára is jutott.
Megpihennek egy kis időre, de csak hogy a konyhát elárasszák morzsával, és különféle ragacsos dolgokkal, esetleg üvegszilánkokkal.
Ezek után minden folytatódik ugyanúgy, az építőkockán/legón/társason/wii-n/számítógépen/bármilyen játékon visításig, egymás csépeléséig összevesznek. De ekkor már mi is ordítunk, mert az idegeink cafatokban lógnak, az agyunk rég kifolyt a fülünkön.
Néha elszökünk egy-egy percre, addig a másik tartja a frontot, Jura pedig álmodozva simogatja a telefonját, hátha felhívja a Sanyi, hogy mostazonnal el kell utaznia nagyonfontos céges ügyben mondjuk Zimbabwébe olyan tíz-tizenkét évre.
Anyu összeesett arccal azt hajtogatja, hogy ő ezt már nem bírja tovább, jövő héten nem jön (ezt mondogatja egy ideje, de az arckifejezéséből ítélve most komolyan is gondolja). Mélységesen megértem, és biztosítom róla, hogy ha tehetném, én se jönnék. De nekem muszáj, mert itt lakom, és én szültem ezt a szakajtónyi ördögfiókát.
Jura sajnálkozva közli, hogy a héten saaaajnos Lengyelországba kell utaznia, de legalább van benne annyi jóérzés, hogy próbálja elrejteni a megkönnyebbülését.
Én egy pillanatra lehunyom a szemem, felpörög előttem, hogy mit és hogyan kell átszerveznem, valamint azt hajtogatom magamnak, hogy nagyon szar dolog egy multinál dolgozni, a Sanyi pedig multi szemmel mérve is egy szemét rabszolgahajcsár, és nagyon egészségtelen dolog egy héten háromszor öt üzleti vacsorát lebonyolítani különféle nagyonjó éttermekben. Elhessegetem az elmémbe tóduló képeket a csendes szállodai szobákról, sushi bárokról, és felnőtt beszélgetésekről. Megszidom magam gondolatban, hiszen az irigység nagyon csúnya dolog, ez a drága ember értünk húzza az igát, csak hogy én itthon reszelgethessem a körmömet. És tényleg fárasztó a repülő út, szálegyedül hosszasan ücsörögniegy jó könyvvel, a légnyomás ingadozástól pedig rettenetesen felpuffad az ember.
Vasárnap persze elmegyünk kirándulni, a kicsi is jön velünk a hátihordozóban. Erdei ösvényeken, vízmosásokban talpalunk, megfigyelünk mindent, amit egy kiránduláson meg lehet figyelni, kicsit talán mégis jobb lenne a hangulat, ha a két gyerek nem kétfelé akarna menni, nem vesznének össze minden boton és kődarabon. A legtávolabbi ponton természetesen nagyon elfáradnak, éhesek, szomjasak lesznek, valamint pisilniük és kakilniuk kell, noha ettek, ittak, pisiltek, kakiltak indulás előtt.
Ráfaragnak, mert a kocsiban van szendvics és innivaló, valamint nyilvános wc, ahol parkolunk. Gatyaféken vissza, de persze a közeli játszótérnél kiderül, hogy annyira mégsem kínozza őket a szükség, mert rögtön elfelejtkeznek mindenről a hólés homokozó láttán.
Amikor már mindenki bugyiig átázott, és fejtetőig sáros, és egyébként is Kínáig lóg a takony az orrukból, hízelgéssel, fenyegetéssel és feszítővassal beorigamizzuk őket a kocsiba, a különféle botokat és köveket betárazzuk a csomagtartóba, el is indulunk haza.
Otthon vetkőzés, fürdés. További konyhamocskolás, visítás, rohangászás fekvésig.
A fekvés már gördülékenyen zajlik, hiszen szigorú menetrend szerint következnek a dolgok egymás után, erre már rászoktattam őket.
Miközben ezt az egészet kiírtam magamból, rá is jöttem a megoldásra, amit eddig nem akartam belátni. Csak akkor viselkednek ilyen elmebeteg módon, ha szervezetlen az idejük. Nem véletlen, hogy az esték mindig békések, hiszen tudják, hogy mi mi után következik, minden nap úgy van, nincs apelláta. Ellenben a hétvégékkel, amikor próbálnánk mi is lazítani, ezért szétcsúszik minden. Írok is egy szigorú napirendet a hétvégékre is, és bármennyire utálni fogom, be fogom tartatni mindenkivel (hát igen, Jurába is bele kell verni, hiszen ő még mindig nem érti, hogy miért is nem lehet este fekvéskor még egy kicsit számítógépezni a gyereknek, hiszen olyan jól belejöttek, és még van nitró bónuszuk is).
Talán pár év múlva hódolhatunk a spontán örömöknek, addig is katonás rend, hátha hoz valami kis hasznot.
Mindenki egyszerre beszél, visít, csépeli a másik fejét, rombol és követelőzik. Ez délelőttre kicsit jobban felpörög, majd következik úgy másfél óra csend, ha sikerül rávenni őket, hogy menjenek ki a kertbe játszani. Természetesen nem akarnak kimenni. A csend is csak viszonylagos, mert kint ugyanúgy visítanak és zajonganak, csak szerencsére jól hangszigetelt ablakokat vettünk legutóbb.
Aztán rimánkodni kell nekik, hogy jöjjenek be, mert ronggyá ázott minden réteg ruha rajtuk, a rájuk ragadt sártól öt kiló pluszt cipelnek, és egyébként is Kínáig lóg a takony az orrukból.
Kisebb közelharc árán bejönnek, levetkőznek, megmosdanak. Az előszoba láttán gyanítható, hogy az öt kiló sár fejenként volt értendő, és a kutyára is jutott.
Megpihennek egy kis időre, de csak hogy a konyhát elárasszák morzsával, és különféle ragacsos dolgokkal, esetleg üvegszilánkokkal.
Ezek után minden folytatódik ugyanúgy, az építőkockán/legón/társason/wii-n/számítógépen/bármilyen játékon visításig, egymás csépeléséig összevesznek. De ekkor már mi is ordítunk, mert az idegeink cafatokban lógnak, az agyunk rég kifolyt a fülünkön.
Néha elszökünk egy-egy percre, addig a másik tartja a frontot, Jura pedig álmodozva simogatja a telefonját, hátha felhívja a Sanyi, hogy mostazonnal el kell utaznia nagyonfontos céges ügyben mondjuk Zimbabwébe olyan tíz-tizenkét évre.
Anyu összeesett arccal azt hajtogatja, hogy ő ezt már nem bírja tovább, jövő héten nem jön (ezt mondogatja egy ideje, de az arckifejezéséből ítélve most komolyan is gondolja). Mélységesen megértem, és biztosítom róla, hogy ha tehetném, én se jönnék. De nekem muszáj, mert itt lakom, és én szültem ezt a szakajtónyi ördögfiókát.
Jura sajnálkozva közli, hogy a héten saaaajnos Lengyelországba kell utaznia, de legalább van benne annyi jóérzés, hogy próbálja elrejteni a megkönnyebbülését.
Én egy pillanatra lehunyom a szemem, felpörög előttem, hogy mit és hogyan kell átszerveznem, valamint azt hajtogatom magamnak, hogy nagyon szar dolog egy multinál dolgozni, a Sanyi pedig multi szemmel mérve is egy szemét rabszolgahajcsár, és nagyon egészségtelen dolog egy héten háromszor öt üzleti vacsorát lebonyolítani különféle nagyonjó éttermekben. Elhessegetem az elmémbe tóduló képeket a csendes szállodai szobákról, sushi bárokról, és felnőtt beszélgetésekről. Megszidom magam gondolatban, hiszen az irigység nagyon csúnya dolog, ez a drága ember értünk húzza az igát, csak hogy én itthon reszelgethessem a körmömet. És tényleg fárasztó a repülő út, szálegyedül hosszasan ücsörögni
Vasárnap persze elmegyünk kirándulni, a kicsi is jön velünk a hátihordozóban. Erdei ösvényeken, vízmosásokban talpalunk, megfigyelünk mindent, amit egy kiránduláson meg lehet figyelni, kicsit talán mégis jobb lenne a hangulat, ha a két gyerek nem kétfelé akarna menni, nem vesznének össze minden boton és kődarabon. A legtávolabbi ponton természetesen nagyon elfáradnak, éhesek, szomjasak lesznek, valamint pisilniük és kakilniuk kell, noha ettek, ittak, pisiltek, kakiltak indulás előtt.
Ráfaragnak, mert a kocsiban van szendvics és innivaló, valamint nyilvános wc, ahol parkolunk. Gatyaféken vissza, de persze a közeli játszótérnél kiderül, hogy annyira mégsem kínozza őket a szükség, mert rögtön elfelejtkeznek mindenről a hólés homokozó láttán.
Amikor már mindenki bugyiig átázott, és fejtetőig sáros, és egyébként is Kínáig lóg a takony az orrukból, hízelgéssel, fenyegetéssel és feszítővassal beorigamizzuk őket a kocsiba, a különféle botokat és köveket betárazzuk a csomagtartóba, el is indulunk haza.
Otthon vetkőzés, fürdés. További konyhamocskolás, visítás, rohangászás fekvésig.
A fekvés már gördülékenyen zajlik, hiszen szigorú menetrend szerint következnek a dolgok egymás után, erre már rászoktattam őket.
Miközben ezt az egészet kiírtam magamból, rá is jöttem a megoldásra, amit eddig nem akartam belátni. Csak akkor viselkednek ilyen elmebeteg módon, ha szervezetlen az idejük. Nem véletlen, hogy az esték mindig békések, hiszen tudják, hogy mi mi után következik, minden nap úgy van, nincs apelláta. Ellenben a hétvégékkel, amikor próbálnánk mi is lazítani, ezért szétcsúszik minden. Írok is egy szigorú napirendet a hétvégékre is, és bármennyire utálni fogom, be fogom tartatni mindenkivel (hát igen, Jurába is bele kell verni, hiszen ő még mindig nem érti, hogy miért is nem lehet este fekvéskor még egy kicsit számítógépezni a gyereknek, hiszen olyan jól belejöttek, és még van nitró bónuszuk is).
Talán pár év múlva hódolhatunk a spontán örömöknek, addig is katonás rend, hátha hoz valami kis hasznot.
2011/02/26
2011/02/23
Ma kicsit lassabban őröltek a malmok a Bókay utcában, elég sokáig ott voltunk. Milos egy tündérfalat volt, kiválóan tűrte a hosszas várakozást (összesen 2,5 óra), az UH-on érdeklődően nézte a monitort, felhúzta a bodyját, amikor kellett, hason fekve pedig vígan könyökölt, és dumált.
A végső konklúzió az lett, hogy bár a bal vese (a rosszabbik) kicsit romlott, a kéregállomány azért teljesen jó, szóval végső soron sem jobb, sem rosszabb, mint eddig.
Ez pedig jó hír.
Egy év múlva kontroll.
A végső konklúzió az lett, hogy bár a bal vese (a rosszabbik) kicsit romlott, a kéregállomány azért teljesen jó, szóval végső soron sem jobb, sem rosszabb, mint eddig.
Ez pedig jó hír.
Egy év múlva kontroll.
Ma megyünk kontrollra a nefrológiára. Tudom, hogy nem lesz semmi, mégis olyan ideges vagyok, hogy a gyomrom borsónyi méretben görcsöl a hasam mélyén.
Jóformán egy vizsgálat sem tud ilyen stresszt kihozni belőlem, mint ez a nyavajás vesebalhé. Pedig már minden majdnem tökéletesen rendben van.
Olyan erővel tör fel belőlem az összes emlék, de különösen az első, mint ha tegnap történt volna...
Az a dermedt csend olyan éles ellentétben volt az addigi vidám babamozizással, mikor feltűnt a monitoron a két hatalmas folt, ahol a veséje kellett volna lennie.
Amikor kitámolyogtunk a vizsgálóból, és vártuk a számla kiállítását, úgy éreztem megfulladok, ki kellett szaladnom a rendelőből.
Az üvöltve zokogás a kocsiban, hogy az én gyerekemnek nem lehet baja.
Nem lett baja, minden a legtökéletesebben alakul, jobban, mint azt bárki remélte. Mégis bennem van a sokk a mai napig, és ilyenkor előhívódik...
Jóformán egy vizsgálat sem tud ilyen stresszt kihozni belőlem, mint ez a nyavajás vesebalhé. Pedig már minden majdnem tökéletesen rendben van.
Olyan erővel tör fel belőlem az összes emlék, de különösen az első, mint ha tegnap történt volna...
Az a dermedt csend olyan éles ellentétben volt az addigi vidám babamozizással, mikor feltűnt a monitoron a két hatalmas folt, ahol a veséje kellett volna lennie.
Amikor kitámolyogtunk a vizsgálóból, és vártuk a számla kiállítását, úgy éreztem megfulladok, ki kellett szaladnom a rendelőből.
Az üvöltve zokogás a kocsiban, hogy az én gyerekemnek nem lehet baja.
Nem lett baja, minden a legtökéletesebben alakul, jobban, mint azt bárki remélte. Mégis bennem van a sokk a mai napig, és ilyenkor előhívódik...
2011/02/21
Megérkezett végre a bevinás csomagom, amit már hetek óta vártam. Jahhhhjjjj csupa selyem és puha gyapjú, transzban ülök a doboz előtt, kipakolom, bepakolom, simogatom, nézegetem. Képzeletben megcsináltam már egy csomó babát, manót, angyalt belőle. Szép lassan pedig tett is követi a képzeletet.
Milos szülinapi bulija meglehetősen szerény volt, de annál vidámabb. A tortát együtt sütöttük, a tetejére gesztenyemasszából formáztuk a figurákat. Emma csigát, Jura és Iván egy vitorlás hajót (Milos jele a bölcsiben), én pedig két kisautót, mert imádja az autókat.
Emma készített egy csodálatos koronát az ünnepeltnek.
Az ajándék pedig telitalálat lett, egy nagyméretű építőkocka szett. Azóta is komoly építkezés folyik.
Emma készített egy csodálatos koronát az ünnepeltnek.
Az ajándék pedig telitalálat lett, egy nagyméretű építőkocka szett. Azóta is komoly építkezés folyik.
Megérkezett Gergőke!
Tegnap éjjel született kb. 400 grammal és 30 cm-rel:
Közös kép a boldog tulajdonossal:
Gergőke papa-baba tornán:
Miloska is szeretne egy ilyen babát, ha csak teheti, ellopja Ivántól.
Gergőkét én varrtam, minden része kézzel készült, apró láthatatlan öltésekkel. Igazi waldorf manó, belül gyapjúval, kívül biopamut baba-testanyaggal, bébiplüssel, mohair gyapjú fonal hajjal. Eredetileg Milos szülinapi ajándéka lett volna, de Iván beleszeretett, mikor Gergőke még csak egy kis fej volt, és kikönyörögte, hogy az övé lehessen.
Én névnek Petit javasoltam, de Iván szerint ő Gergőke. Ez azért érdekes, mert Anna, Peti, Gergő meséket teljesen magukra húzzák, hiszen tökéletesen behelyettesíthetők a szereplők, a születési sorrend, és a korkülönbségek is stimmelnek. Talán Gergőke azért született, hogy Iván kijátssza vele a Milos miatt érzett feszültségeket.
Mindenesetre ma boldogan vitte oviba, és kint az udvaron gondosan bebújtatta a kabátjába, nehogy megfázzon.
Tegnap éjjel született kb. 400 grammal és 30 cm-rel:
Közös kép a boldog tulajdonossal:
Gergőke papa-baba tornán:
Miloska is szeretne egy ilyen babát, ha csak teheti, ellopja Ivántól.
Gergőkét én varrtam, minden része kézzel készült, apró láthatatlan öltésekkel. Igazi waldorf manó, belül gyapjúval, kívül biopamut baba-testanyaggal, bébiplüssel, mohair gyapjú fonal hajjal. Eredetileg Milos szülinapi ajándéka lett volna, de Iván beleszeretett, mikor Gergőke még csak egy kis fej volt, és kikönyörögte, hogy az övé lehessen.
Én névnek Petit javasoltam, de Iván szerint ő Gergőke. Ez azért érdekes, mert Anna, Peti, Gergő meséket teljesen magukra húzzák, hiszen tökéletesen behelyettesíthetők a szereplők, a születési sorrend, és a korkülönbségek is stimmelnek. Talán Gergőke azért született, hogy Iván kijátssza vele a Milos miatt érzett feszültségeket.
Mindenesetre ma boldogan vitte oviba, és kint az udvaron gondosan bebújtatta a kabátjába, nehogy megfázzon.
2011/02/20
Két éves...
Számokban 12 kg, és 84 cm.
Egyre szebben beszél, igazi papagáj. Mindent megismétel, olyan ennivalóan édes kis pofával, hogy meg kell zabálni. Amióta jobban ért, és fejezi ki magát, a rémes kétéves dac is múlóban.
Egyre jobban lehet hatni a józan eszére, belátására, és ez már egy kegyelmi állapot.
Most tanuljuk, hogyan válassza le magát rólam tudati szinten. Tanulgatjuk, hogy ő Milos, én meg anya. Néha azért még összemosódik a kettő.
Na és persze cici, cici, cici. Most tanulgatjuk, hogy csak napi 3-4 cicizés legyen csak, ne folyamatos, ha együtt vagyunk. Folyamatosan gajdol, beszél, és 1-2-szer azért még ébred éjjel. Ahogy csökkentjük a cicizést, úgy növekszik az igazán átaludt éjszakák száma. Fél nyolckor fekszik (Lapka malacka után), és öt-hat között kel.
Akkor még szopizik egy fél órát az ágyunkban, aztán kérlelhetetlenül indul a reggel.
Összességében egy imádnivaló, rettenetesen fárasztó, csupa mosoly mókamiki. Rengeteget mókázik, viccelődik, egyből megszeretteti magát másokkal.
2011/02/16
Mit főzzek ma?
Rászoktam, hogy naponta főzök. Több oka is van ennek. A költséghatékonysága mellett egyszerűen jobb a saját főztömet enni. Egy ideig rendeltem innen, aztán onnan, aztán amonnan, de minden kajarendelőnek meguntam az ízét egy idő után, otthon kell lenni, pénzt kell számolgatni, mikor jön a futár.
Aztán persze a végén mindig az lett, hogy nem ettem meleg ételt, vagy rendeltem egy pizzát. Ez se nem egészséges, se nem túl olcsó megoldás.
Végül vettem egy nagy levegőt, és nekiláttam. A naptáramba folyamatosan írok, ha valami eszembe jut, végül hétfő délelőtt összeállítom a menüsort, és be is vásárolok hozzá. Kész listával megyek, így nagyon sok ötletszerű vásárlástól kímélem meg magam.
Én azt eszem, amit aznap főzök, Jurának pedig másnapra csomagolom ugyanazt. Ő is imádja, végre rendes kaja kerül az asztalára, nem valami kifőzdés szutyok.
Amiket főzök egyszerűek, gyorsak, másnapra is jók.
Álljon itt ötletnek (magamnak és másnak), néhány menüsor:
zöldbabfőzelék sült virslivel, rakott kel, paprikás krumpli, paradicsomos káposzta, halgolyó
spenót főzelék, sertésszűz dubarry, borsófőzelék, rakott krumpli, vargabéles
lencse főzelék, rakott zöldbab, csirkeragu leves bögrés sütivel, gombapörkölt nokedlivel, túrós tészta
Rászoktam, hogy naponta főzök. Több oka is van ennek. A költséghatékonysága mellett egyszerűen jobb a saját főztömet enni. Egy ideig rendeltem innen, aztán onnan, aztán amonnan, de minden kajarendelőnek meguntam az ízét egy idő után, otthon kell lenni, pénzt kell számolgatni, mikor jön a futár.
Aztán persze a végén mindig az lett, hogy nem ettem meleg ételt, vagy rendeltem egy pizzát. Ez se nem egészséges, se nem túl olcsó megoldás.
Végül vettem egy nagy levegőt, és nekiláttam. A naptáramba folyamatosan írok, ha valami eszembe jut, végül hétfő délelőtt összeállítom a menüsort, és be is vásárolok hozzá. Kész listával megyek, így nagyon sok ötletszerű vásárlástól kímélem meg magam.
Én azt eszem, amit aznap főzök, Jurának pedig másnapra csomagolom ugyanazt. Ő is imádja, végre rendes kaja kerül az asztalára, nem valami kifőzdés szutyok.
Amiket főzök egyszerűek, gyorsak, másnapra is jók.
Álljon itt ötletnek (magamnak és másnak), néhány menüsor:
zöldbabfőzelék sült virslivel, rakott kel, paprikás krumpli, paradicsomos káposzta, halgolyó
spenót főzelék, sertésszűz dubarry, borsófőzelék, rakott krumpli, vargabéles
lencse főzelék, rakott zöldbab, csirkeragu leves bögrés sütivel, gombapörkölt nokedlivel, túrós tészta
2011/02/14
Allergia vizsgálat
Tegnap vittük Milost egy másik helyre tejallergia ügyben. Nagyon örülök, hogy váltottunk, egy laikus számára, mint én, szakmailag itt is teljesen rendjén volt a dolog, de a körítés sokkal-sokkal szimpatikusabb volt, mint a régi helyen.
Eleve ez egy gyerekrendelő, az egész hangulata is megfelelőbb egy kétéves számára, mint a BA.
Az asszisztens hölgy és a doktornő nagyon kedves volt, alapos, mindent elmagyarázott, és külön tetszett, hogy nem beszéltek rá azonnal a legdrágább vizsgálatra.
Nagyon gondosan kikérdeztek minket, partnerként kezeltek, nem a páciens bosszantó toldalékaként. Mivel nekem mogyoróallergiám van, ezért úgy döntött a doki néni, hogy teszteljük le erre is Milost. A szurkálós bőrpróba mellett tettük le a voksunkat első körben.
Nyolc karcolást kapott szegény mókuskám, sima tej, allergén tej, tojás, szója, kétféle mogyoró, egy kontroll negatív és egy kontroll pozitív. Egy hang nélkül tűrte a karcolást, inkább érdeklődve nézte az eseményeket. Szépen ült mozdulatlan kézzel nagyon sokáig. Szerintem fél óra biztos volt. A végén már kicsit huzigálta a kezét, de viszketett is neki rendesen.
Nagyon érdekes eredmény jött ki. A tej először bepirosodott, de az hamar el is múlt, így a végén a kétféle tejre, tojásra, szójára negatív jött ki, a kétféle mogyoróra pedig pozitív.
A doki néni szerint az arcán lévő pattanások is inkább az olajos magvakra való allergia miatt gyanúsak.
Hallelúja, ez az első doki, aki nem hajt el a vérbe, mikor felhozom Milos pattanásait. Születése óta ragyás a képe szegénykémnek, néha igazán csúnya. Ahány dokinak felhoztam eddig (incl. a főtótumfaktum gasztrós főorvosnőt is!), mindegyik azt mondta, hogy ó, az semmi.
Baszki a semmi az, mikor nem ragyás a gyerek feje... Kiderült, hogy csak oda kell figyelni, és rögtön kiderül, hogy mégis valami...
Mivel a tejre negatív jött ki, a következő napirendi pont a tejterhelés lesz, külön örömömre nem kétnapos kórházi bent fekvéssel, hanem ott a rendelőben egy erre kialakított szobában. Úgy beszéltük meg, hogy most egy teljes olajos magvak diéta, és 2-3 hét múlva tejterhelés, hogy az addig kiürült olajos magvak ne zavarjanak bele.
Kaptunk egy dietetikus hölgy e-mail-jét, ő segít abban, hogyan is legyen ez az egész. Beszélnem kell a bölcsisekkel is, hogy így is tudják-e vállalni a kaját, vagy főznöm kell Milosnak.
Hogy mennyit fizettünk? Sokat, de egy fillért sem bánok...
Tegnap vittük Milost egy másik helyre tejallergia ügyben. Nagyon örülök, hogy váltottunk, egy laikus számára, mint én, szakmailag itt is teljesen rendjén volt a dolog, de a körítés sokkal-sokkal szimpatikusabb volt, mint a régi helyen.
Eleve ez egy gyerekrendelő, az egész hangulata is megfelelőbb egy kétéves számára, mint a BA.
Az asszisztens hölgy és a doktornő nagyon kedves volt, alapos, mindent elmagyarázott, és külön tetszett, hogy nem beszéltek rá azonnal a legdrágább vizsgálatra.
Nagyon gondosan kikérdeztek minket, partnerként kezeltek, nem a páciens bosszantó toldalékaként. Mivel nekem mogyoróallergiám van, ezért úgy döntött a doki néni, hogy teszteljük le erre is Milost. A szurkálós bőrpróba mellett tettük le a voksunkat első körben.
Nyolc karcolást kapott szegény mókuskám, sima tej, allergén tej, tojás, szója, kétféle mogyoró, egy kontroll negatív és egy kontroll pozitív. Egy hang nélkül tűrte a karcolást, inkább érdeklődve nézte az eseményeket. Szépen ült mozdulatlan kézzel nagyon sokáig. Szerintem fél óra biztos volt. A végén már kicsit huzigálta a kezét, de viszketett is neki rendesen.
Nagyon érdekes eredmény jött ki. A tej először bepirosodott, de az hamar el is múlt, így a végén a kétféle tejre, tojásra, szójára negatív jött ki, a kétféle mogyoróra pedig pozitív.
A doki néni szerint az arcán lévő pattanások is inkább az olajos magvakra való allergia miatt gyanúsak.
Hallelúja, ez az első doki, aki nem hajt el a vérbe, mikor felhozom Milos pattanásait. Születése óta ragyás a képe szegénykémnek, néha igazán csúnya. Ahány dokinak felhoztam eddig (incl. a főtótumfaktum gasztrós főorvosnőt is!), mindegyik azt mondta, hogy ó, az semmi.
Baszki a semmi az, mikor nem ragyás a gyerek feje... Kiderült, hogy csak oda kell figyelni, és rögtön kiderül, hogy mégis valami...
Mivel a tejre negatív jött ki, a következő napirendi pont a tejterhelés lesz, külön örömömre nem kétnapos kórházi bent fekvéssel, hanem ott a rendelőben egy erre kialakított szobában. Úgy beszéltük meg, hogy most egy teljes olajos magvak diéta, és 2-3 hét múlva tejterhelés, hogy az addig kiürült olajos magvak ne zavarjanak bele.
Kaptunk egy dietetikus hölgy e-mail-jét, ő segít abban, hogyan is legyen ez az egész. Beszélnem kell a bölcsisekkel is, hogy így is tudják-e vállalni a kaját, vagy főznöm kell Milosnak.
Hogy mennyit fizettünk? Sokat, de egy fillért sem bánok...
2011/02/12
Mikor azt hinném, hogy na ma aztán nagyon szuper napot csináltunk nekik, amikor tényleg jófej szülőnek érezzük magunkat, akkor bebizonyítják, hogy lószart.
Persze tudom én, ne várjunk hálát a gyerektől, ez eleve hülyeség.
De ma tényleg minden volt, aminek gyerek örülhet, voltunk kisállat kiállításon, hosszasan rajzoltak, színeztek ott, sünit simogattak. Délután Jura másfél órát focizott velük a kertben. Igazi klassz nap volt szerintünk... De ők továbbra is egymás haját tépik csomószám, ugrálnak, őrjöngenek, üvöltönek, szaladgálnak, mint ha egész nap egy üres szobában ülhettek volna csak. Nem várom, hogy örömkönnyektől csillogó szemekkel mondják, hogy anya, apa, de szuper volt ma minden, tényleg nem. De basszameg legalább ne pörögjenek úgy, mint egy (három) megveszekedett búgócsiga.
Felhős tekintettel nézünk ilyenkor egymásra, és biztatjuk egymást, hogy egyszer csak felnőnek, és akkor végre nyugtunk lesz. Ha addig fel nem kötjük magunkat egy csendes keresztgerendára...
Persze tudom én, ne várjunk hálát a gyerektől, ez eleve hülyeség.
De ma tényleg minden volt, aminek gyerek örülhet, voltunk kisállat kiállításon, hosszasan rajzoltak, színeztek ott, sünit simogattak. Délután Jura másfél órát focizott velük a kertben. Igazi klassz nap volt szerintünk... De ők továbbra is egymás haját tépik csomószám, ugrálnak, őrjöngenek, üvöltönek, szaladgálnak, mint ha egész nap egy üres szobában ülhettek volna csak. Nem várom, hogy örömkönnyektől csillogó szemekkel mondják, hogy anya, apa, de szuper volt ma minden, tényleg nem. De basszameg legalább ne pörögjenek úgy, mint egy (három) megveszekedett búgócsiga.
Felhős tekintettel nézünk ilyenkor egymásra, és biztatjuk egymást, hogy egyszer csak felnőnek, és akkor végre nyugtunk lesz. Ha addig fel nem kötjük magunkat egy csendes keresztgerendára...
2011/02/11
Ovis farsang, avagy a jelmezek élete
Ezt a két jelmezt három éve varrtam, őrült nagy munkával. Akkor Emma és Iván hordta. Utána még egy ismerős kisfiú is kölcsönkapta egymás utáni két évben, végül ma újabb portyára indultak a kis oroszlánzsiványok. Csak most Iván és Milos bújt ragadozóbőrbe.
Összehasonlításképp álljon itt két kép, akkor és most-ról.
Ezt a két jelmezt három éve varrtam, őrült nagy munkával. Akkor Emma és Iván hordta. Utána még egy ismerős kisfiú is kölcsönkapta egymás utáni két évben, végül ma újabb portyára indultak a kis oroszlánzsiványok. Csak most Iván és Milos bújt ragadozóbőrbe.
Összehasonlításképp álljon itt két kép, akkor és most-ról.
2011/02/05
Emma Jóságos Északi Boszorkány volt farsangon. Nagyon sokat dolgoztunk a jelmezével, délelőtt még a kalapját gyártottuk. Nagyon erős volt a mezőny, szinte mindenki házilag készített, nagyon ötletes, igényes jelmezben volt. Emmát hosszasan győzködtem, hogy induljon a versenyen, a legutolsó pillanatban állt be. Megérte, harmadik lett, kb. húsz gyerek közül. A nyereménye egy HM füzet lett. Íme a büszke nyertes:
2011/02/04
De hogy jól is írjak...
Gyúrunk vazze, Edinával. Még csak félve írom le, mert kétszer voltam mindösszesen, és hát az én kitartásommal hátizé, ki tudja, mi lesz belőle.
Edina mondta, hogy mérjem le magam centire, hogy honnan indulok. A haskerületemet utoljára szülés előtt mértem le (azaz két éve), azóta semmiképp nem vitt rá a lélek, nem véletlenül...
Tegnap odasandítottam, huhhh, blőőőe, számokkal nem sokkolnám a világhálót, feledje jótékony homály, egy biztos, több, mint amennyi lánykoromban a csípőbőségem volt...
Régen nagyon sokat jártam kondizni, főleg a szerelmi bánataimat kikúrálandó (ebből is látszik, hogy a történelem előtti időkről van szó), de bármennyire is le vagyok pattanva, pont olyan jól esett, mint akkor.
Remélem kitart a lelkesedésem, mert nagyon rámfér mindenféle szempontból...
Gyúrunk vazze, Edinával. Még csak félve írom le, mert kétszer voltam mindösszesen, és hát az én kitartásommal hátizé, ki tudja, mi lesz belőle.
Edina mondta, hogy mérjem le magam centire, hogy honnan indulok. A haskerületemet utoljára szülés előtt mértem le (azaz két éve), azóta semmiképp nem vitt rá a lélek, nem véletlenül...
Tegnap odasandítottam, huhhh, blőőőe, számokkal nem sokkolnám a világhálót, feledje jótékony homály, egy biztos, több, mint amennyi lánykoromban a csípőbőségem volt...
Régen nagyon sokat jártam kondizni, főleg a szerelmi bánataimat kikúrálandó (ebből is látszik, hogy a történelem előtti időkről van szó), de bármennyire is le vagyok pattanva, pont olyan jól esett, mint akkor.
Remélem kitart a lelkesedésem, mert nagyon rámfér mindenféle szempontból...
Beteg, beteg beteg...
mindig mindenki, nagyon régóta. December közepe óta három napot volt mind a három gyerek intézményben (azok sem egymás utáni napok voltak). Ilyenkor nagyon megértem azokat a cégeket, akik kicsit fázva vesznek fel egy három kisgyerekes anyukát. Másfél hónap alatt három nap munkaképesség nagyon durva, ha én magam a nem létező munkáltatóm lennék, kirúgnám magam, de iziben.
Nyelvlógatva loholok a dolgom után, valaki mindig rám akaszkodik, nyíg a fülembe, köhög, fosik, lázasodik, pöttyösödik, bepisil.
Túlélésre játszom, tiszta sor, részemről a hőn áhított tavasz nem csak úri passzió, hanem szabadulás a közkórházi állapotokból. Mert már komolyan pont teszek rá, hogy esik a hó, vagy sem, fagy, vagy olvad, köd, vagy napsütés, zombiként vonszolom magam át a napokon.
Szabadulnék, de rettenetesen, visítva menekülnék a kölykeim elől, mert úgy érzem a bőröm alá bújnak, szétrágnak, kiszipolyoznak, addig, addig, amíg az én önvalóm eltűnik végleg, csak egy ápoló, ellátó anyagép marad belőlem.
mindig mindenki, nagyon régóta. December közepe óta három napot volt mind a három gyerek intézményben (azok sem egymás utáni napok voltak). Ilyenkor nagyon megértem azokat a cégeket, akik kicsit fázva vesznek fel egy három kisgyerekes anyukát. Másfél hónap alatt három nap munkaképesség nagyon durva, ha én magam a nem létező munkáltatóm lennék, kirúgnám magam, de iziben.
Nyelvlógatva loholok a dolgom után, valaki mindig rám akaszkodik, nyíg a fülembe, köhög, fosik, lázasodik, pöttyösödik, bepisil.
Túlélésre játszom, tiszta sor, részemről a hőn áhított tavasz nem csak úri passzió, hanem szabadulás a közkórházi állapotokból. Mert már komolyan pont teszek rá, hogy esik a hó, vagy sem, fagy, vagy olvad, köd, vagy napsütés, zombiként vonszolom magam át a napokon.
Szabadulnék, de rettenetesen, visítva menekülnék a kölykeim elől, mert úgy érzem a bőröm alá bújnak, szétrágnak, kiszipolyoznak, addig, addig, amíg az én önvalóm eltűnik végleg, csak egy ápoló, ellátó anyagép marad belőlem.
2011/01/25
Most telefonáltak a bölcsiből, hogy Milos belázasodott. Nem tudok nem arra gondolni, hogy ez a hülye tej gyengítette le a szervezetét, hogy bekapta a betegséget.
Persze simán lehet, hogy semmi köze a kettőnek egymáshoz, de elég gyanús a dolog menete. Tejtermék, hasmenés, betegség. Ha csak annyira is, hogy az immunrendszerét lenyomta a tej miatti hasmenés.
Átjelentkeztem egy másik helyre allergia vizsgálat ügyében, a zsizzsik által ajánlott Gyógyuldába. Nagyon kellemesnek tűnik a hely, az ott dolgozó doki néni pedig publikált cikkeket a témában, nekem ez meggyőző. No meg az is, hogy mehetünk vasárnap, amit azzal indokolnak, hogy egy ilyen vizsgálathoz idő kell, ez pedig nagyon szimpatikus. Na és persze ne feledjük azt sem, hogy egy wokoholic férjjel mennyivel könnyebb egy ilyen időpontban orvoshoz vinni a gyereket, mint hétköznap. Ráadásul ez kifejezetten gyerekorvosi rendelő, nyilván van pelenkázó, és senkit nem lep meg egy esetlegesen visítva rohangászó, vagy ciciző kétéves.
Nem kérték, hogy egyen a gyerek tejterméket, bízzunk mindent a doktornőre felkiáltással.
Köszönöm a tippet, jövő vasárnap megyünk, majd beszámolok az eredményről...
Persze simán lehet, hogy semmi köze a kettőnek egymáshoz, de elég gyanús a dolog menete. Tejtermék, hasmenés, betegség. Ha csak annyira is, hogy az immunrendszerét lenyomta a tej miatti hasmenés.
Átjelentkeztem egy másik helyre allergia vizsgálat ügyében, a zsizzsik által ajánlott Gyógyuldába. Nagyon kellemesnek tűnik a hely, az ott dolgozó doki néni pedig publikált cikkeket a témában, nekem ez meggyőző. No meg az is, hogy mehetünk vasárnap, amit azzal indokolnak, hogy egy ilyen vizsgálathoz idő kell, ez pedig nagyon szimpatikus. Na és persze ne feledjük azt sem, hogy egy wokoholic férjjel mennyivel könnyebb egy ilyen időpontban orvoshoz vinni a gyereket, mint hétköznap. Ráadásul ez kifejezetten gyerekorvosi rendelő, nyilván van pelenkázó, és senkit nem lep meg egy esetlegesen visítva rohangászó, vagy ciciző kétéves.
Nem kérték, hogy egyen a gyerek tejterméket, bízzunk mindent a doktornőre felkiáltással.
Köszönöm a tippet, jövő vasárnap megyünk, majd beszámolok az eredményről...
2011/01/24
Reggel, mikor kinéztem az ablakon, az első gondolatom az volt, hogy úgy esik a hó, mintha egy mesekönyv illusztráció lenne.
Sűrű, hatalmas pelyhekben, lassított felvételként. Mostanra apró szemű, sűrűn zuhogó, és sok lúd alapon megbénította a környező települések közlekedését. Botyi kuka, a veresi dombok szintén. Próbálok nem azon agyalni, hogy hogyan hozom el a srácokat, mert persze délutánig még sok minden történhet, de sorra hívnak az ismerősök, hogy elakadtak, vagy mert az ő kocsijuk nem megy, vagy mert más elakadt autósok miatt nem tudnak menni.
Sűrű, hatalmas pelyhekben, lassított felvételként. Mostanra apró szemű, sűrűn zuhogó, és sok lúd alapon megbénította a környező települések közlekedését. Botyi kuka, a veresi dombok szintén. Próbálok nem azon agyalni, hogy hogyan hozom el a srácokat, mert persze délutánig még sok minden történhet, de sorra hívnak az ismerősök, hogy elakadtak, vagy mert az ő kocsijuk nem megy, vagy mert más elakadt autósok miatt nem tudnak menni.
Időpontok
Februárban megyünk Milossal nefrológiára, és allergia vizsgálatra is. A nefrológiától már nem tartok, bár előtte pár nappal biztos bent lesz a zabszem.
Az allergia vizsgálat pocsék lesz, mert előtte 2-3 nappal el kell kezdeni tejterméket adni Milosnak, hogy a vérvizsgálat kimutasson valamit, ez pedig nagymértékű kínlódással fog járni.
Valamint az sem elhanyagolható tény, hogy ez utóbbi iszonyat drága lesz...
Februárban megyünk Milossal nefrológiára, és allergia vizsgálatra is. A nefrológiától már nem tartok, bár előtte pár nappal biztos bent lesz a zabszem.
Az allergia vizsgálat pocsék lesz, mert előtte 2-3 nappal el kell kezdeni tejterméket adni Milosnak, hogy a vérvizsgálat kimutasson valamit, ez pedig nagymértékű kínlódással fog járni.
Valamint az sem elhanyagolható tény, hogy ez utóbbi iszonyat drága lesz...
2011/01/21
Féléves bizi
Nagyon elégedett vagyok vele. Nagyjából mindenből a legjobbat, vagy a második legjobbat kapta, kiemelkedően jó viszont rajzból és szociális téren.
Ma hozott egy 88%-os félévi magyar felmérőt, el is kenődött, mert csak négyes lett. Mi meg csak nevettünk mamával, és mondtuk neki, hogy a négyes az egy tökéletes jegy. Ha nem elégedett magával, akkor tanuljon szorgalmasabban, de nekünk azért ez nagyon megfelelő.
Nagy megnyugvás ez nekem, hogy nem görcsöl rá túlságosan ezekre a dolgokra, és nem maximalista, mert az törvényszerűen magában hordozza az örök elégedetlenséget, és a csalódásokat.
Viszont ez is egy jel arra nézvést, hogy a rajz felé kell tovább haladnunk, februártól járni is fog Vandához rajzolni. Szerintem imádni fogja.
Nagyon elégedett vagyok vele. Nagyjából mindenből a legjobbat, vagy a második legjobbat kapta, kiemelkedően jó viszont rajzból és szociális téren.
Ma hozott egy 88%-os félévi magyar felmérőt, el is kenődött, mert csak négyes lett. Mi meg csak nevettünk mamával, és mondtuk neki, hogy a négyes az egy tökéletes jegy. Ha nem elégedett magával, akkor tanuljon szorgalmasabban, de nekünk azért ez nagyon megfelelő.
Nagy megnyugvás ez nekem, hogy nem görcsöl rá túlságosan ezekre a dolgokra, és nem maximalista, mert az törvényszerűen magában hordozza az örök elégedetlenséget, és a csalódásokat.
Viszont ez is egy jel arra nézvést, hogy a rajz felé kell tovább haladnunk, februártól járni is fog Vandához rajzolni. Szerintem imádni fogja.
2011/01/20
Éjfélkor arra ébredtem, hogy a kutya nyüszít valahol. Felráztam Jurát, hogy nézze már meg. Na szegény lecappogott, kiderült, hogy az a marha valahogy beszabadult a nappaliba, és oda is kakált. Sűrűn fogadkoztam, hogy reggel szétrúgom azt a kényes fenekét (mármint a kutyának).
Hajnali négykor egy pucér kis Iván-test simult hozzám.
- Bepisiltél? -kérdem.
- Nem, bekakiltam...
Áááááááá....
Popsimosás, kézmosás, új pizsama lentről. Éppen elszunnyadtam, mikor a ködön egy kis éneklő hang szűrődött át.
- Kaaaakíííílttaaaaam.
Áááááááá...
Popsitörlés, anya, melléd fekhetek? Hátpersze...
Simogatom, érzem, a popsijánál nedves.
- Megint becsúszott?
- Még az előbb...
Áááááááá...
Popsimosás, pizsamaváltás.
Addigra már annyira felébredtem, hogy el sem tudtam aludni. Csak feküdtem hulla fáradtan, égő szemekkel.
Mire elszunnyadtam, lett fél hat, ébredt Milos...
Szerencsére azóta kutya baja. Persze oviba nem küldöm ma, meg holnap, de nagyon úgy tűnik, hogy szerencsére csak valami meghajtotta...
Most jut eszembe, a kutyának még szét kell rúgnom a kényes fenekét...
Hajnali négykor egy pucér kis Iván-test simult hozzám.
- Bepisiltél? -kérdem.
- Nem, bekakiltam...
Áááááááá....
Popsimosás, kézmosás, új pizsama lentről. Éppen elszunnyadtam, mikor a ködön egy kis éneklő hang szűrődött át.
- Kaaaakíííílttaaaaam.
Áááááááá...
Popsitörlés, anya, melléd fekhetek? Hátpersze...
Simogatom, érzem, a popsijánál nedves.
- Megint becsúszott?
- Még az előbb...
Áááááááá...
Popsimosás, pizsamaváltás.
Addigra már annyira felébredtem, hogy el sem tudtam aludni. Csak feküdtem hulla fáradtan, égő szemekkel.
Mire elszunnyadtam, lett fél hat, ébredt Milos...
Szerencsére azóta kutya baja. Persze oviba nem küldöm ma, meg holnap, de nagyon úgy tűnik, hogy szerencsére csak valami meghajtotta...
Most jut eszembe, a kutyának még szét kell rúgnom a kényes fenekét...
2011/01/19
Megvolt az első iskola előkészítő Ivánnak. Kicsi bogaram annyira izgult, hogy még a torka is belefájdult. De ügyes volt, vagány, és elővette a legsármosabb énjét a tantónéniknek.
Szépen lerajzolta a családot, és hogy hogy nem, Milos megint lemaradt...
A végső következtetés mégis az, hogy nagyon jól érezte magát, holnap is menni akar.
Közben pedig arra gondoltam, hogy milyen nagyon furcsa gyerek is ő. Egyrészt persze második, ezért sokkal önállóbb, fegyelmezettebb bizonyos helyzetekben, mint Emma, máskor meg teljesen elveszti az eszét, és őrjöng.
Sokszor nem is derül ki, hogy milyen rettenetesen izgul, mert egyáltalán nem látszik rajta, nekem is csak akkor tűnik fel, ha alaposan odafigyelek rá, és ez nem mindig van így. Mármint az odafigyelés. Mindig elszégyellem magam, mikor rájövök, hogy attól, mert ő egy bizonyos helyzetben nagyon fegyelmezett, még nem jelenti azt, hogy számára nem megterhelő az adott szituáció.
Emma egész más, ő kiveri a balhét nyilvános helyen is, hamar rittyent egy taknyanyála folyós ordítást, vagy csak egyszerűen elmondja, ha fél, vagy bizonytalan.
Szépen lerajzolta a családot, és hogy hogy nem, Milos megint lemaradt...
A végső következtetés mégis az, hogy nagyon jól érezte magát, holnap is menni akar.
Közben pedig arra gondoltam, hogy milyen nagyon furcsa gyerek is ő. Egyrészt persze második, ezért sokkal önállóbb, fegyelmezettebb bizonyos helyzetekben, mint Emma, máskor meg teljesen elveszti az eszét, és őrjöng.
Sokszor nem is derül ki, hogy milyen rettenetesen izgul, mert egyáltalán nem látszik rajta, nekem is csak akkor tűnik fel, ha alaposan odafigyelek rá, és ez nem mindig van így. Mármint az odafigyelés. Mindig elszégyellem magam, mikor rájövök, hogy attól, mert ő egy bizonyos helyzetben nagyon fegyelmezett, még nem jelenti azt, hogy számára nem megterhelő az adott szituáció.
Emma egész más, ő kiveri a balhét nyilvános helyen is, hamar rittyent egy taknyanyála folyós ordítást, vagy csak egyszerűen elmondja, ha fél, vagy bizonytalan.
2011/01/17
Van olyan, amikor az embernek keletkezik egy icipici seb a kezén. Mondjuk egy nagyon éles citromhéj-reszelő kiharap egy kis darabot a kisujjamból, éppen ott, ahol hajlik.
És mondjuk ez a seb(ecske) éppen csak akkora, hogy egészen nevetséges miatta nyüszögni, de pont akkora, hogy folyamatosan csípjen, viszkessen, fájjon, és napokig gumikesztyűben kelljen a vizes dolgokhoz nyúlkálni (vagyis szinte egész nap).
Na az a kibaszásbabrálás...
És mondjuk ez a seb(ecske) éppen csak akkora, hogy egészen nevetséges miatta nyüszögni, de pont akkora, hogy folyamatosan csípjen, viszkessen, fájjon, és napokig gumikesztyűben kelljen a vizes dolgokhoz nyúlkálni (vagyis szinte egész nap).
Na az a ki
Újévi fogadalmak
Nem szoktam, vagy legalább is nem a klasszikus, "most aztán lefogyok", vagy "leszokom erről-arról" fogadalmak.
De nagyon bejött a tavalyi (vagy tavalyelőtti?) fogadalmam, hogy minden felesleges dolgot, vagy tönkrementet azonnal kidobok. Na ez egy nagyon jó fogadalom, ennek jegyében rengeteg lomtól megszabadultunk már (és még fogunk is).
Idén hozzábiggyesztettem azt is, hogy amint az idő engedi, legalább kéthetente elmegyünk kirándulni. Ha mást nem, legalább csak ide az arborétumba.
Bármennyire is ki nem állhatom az AnnaésPetit, sajnos folyamatos vetésforgóban olvasom esténként az öt-hat könyvüket, és azért azt el kell ismernem, abban is remek ötletek vannak.
De ha ti ismertek szuper kiránduló-helyet, vagy jó programot, tőlünk max. egy órás autóútra, ne fogjátok vissza magatokat, osszátok meg velem.
Menet közben meg csak lefogyok... :-)
Nem szoktam, vagy legalább is nem a klasszikus, "most aztán lefogyok", vagy "leszokom erről-arról" fogadalmak.
De nagyon bejött a tavalyi (vagy tavalyelőtti?) fogadalmam, hogy minden felesleges dolgot, vagy tönkrementet azonnal kidobok. Na ez egy nagyon jó fogadalom, ennek jegyében rengeteg lomtól megszabadultunk már (és még fogunk is).
Idén hozzábiggyesztettem azt is, hogy amint az idő engedi, legalább kéthetente elmegyünk kirándulni. Ha mást nem, legalább csak ide az arborétumba.
Bármennyire is ki nem állhatom az AnnaésPetit, sajnos folyamatos vetésforgóban olvasom esténként az öt-hat könyvüket, és azért azt el kell ismernem, abban is remek ötletek vannak.
De ha ti ismertek szuper kiránduló-helyet, vagy jó programot, tőlünk max. egy órás autóútra, ne fogjátok vissza magatokat, osszátok meg velem.
Menet közben meg csak lefogyok... :-)
2011/01/11
Általában úgy gondolom, hogy felnőttnek lenni jó dolog. Tekintettel a gyerekkoromra, annál minden csak jobb lehet. Jámbor beletörődéssel veszem azt is tudomásul, hogy szinte kizárólag nekem van valamennyi türelmem ebben a családban.
De azért reggelente kicsit megingok.
Nem elég folyamatosan három felé rimánkodnom, kérnem, fenyegetőznöm, hogy készülj már, reggelizzél, öltözzél, zoknit is vegyél, nemadokcicit, elkéstek, csináld már, de akkor ott van a "negyedik gyerek", aki történetesen egy negyvenhat éves meglett férfiember, akivel ugyanezt kell csinálni (ne ülj már a gép előtt bazmeg, indulj, zuhanyozni, vedd már fel a gatyád, borotválkozz, el fogtok késni, még mindig a gép előtt ülsz?! stb.)
Másfél órán keresztül gajdolok, mint valami beragadt imamalom, és "a másik felnőtt" cseppnyi hajlandóságot sem mutat nem hogy a segítségre, de még arra sem, hogy önállóan elkészüljön.
Aztán persze hirtelen rádöbben (jellemzően akkor, ha huszadjára sem sikerül megcsinálnia valami játékon az adott pályát), hogy bizony ő elkésik a Szent Munkából. Ebben a pillanatban felpattan, és ordít, mint valami megveszekedett, és kiviharzik a házból.
Én összevakarom a gyerekeket, és kiadom neki.
Kérlek nyugtassatok meg, hogy legalább nagy vonalakban máshol is így van ez, és nem csak nekem jutott egy százkilós óvodás negyedik gyereknek. Bárhogy gondolkodom, fel nem foghatom, hogy egy felnőtt ember miért nem képes felnőtt módjára viselkedni (csak reggelente). Ilyenkor kimondhatatlanul gyűlölök egyedüli józan felnőtt lenni egy ovisokkal teli bolondok házában...
De azért reggelente kicsit megingok.
Nem elég folyamatosan három felé rimánkodnom, kérnem, fenyegetőznöm, hogy készülj már, reggelizzél, öltözzél, zoknit is vegyél, nemadokcicit, elkéstek, csináld már, de akkor ott van a "negyedik gyerek", aki történetesen egy negyvenhat éves meglett férfiember, akivel ugyanezt kell csinálni (ne ülj már a gép előtt bazmeg, indulj, zuhanyozni, vedd már fel a gatyád, borotválkozz, el fogtok késni, még mindig a gép előtt ülsz?! stb.)
Másfél órán keresztül gajdolok, mint valami beragadt imamalom, és "a másik felnőtt" cseppnyi hajlandóságot sem mutat nem hogy a segítségre, de még arra sem, hogy önállóan elkészüljön.
Aztán persze hirtelen rádöbben (jellemzően akkor, ha huszadjára sem sikerül megcsinálnia valami játékon az adott pályát), hogy bizony ő elkésik a Szent Munkából. Ebben a pillanatban felpattan, és ordít, mint valami megveszekedett, és kiviharzik a házból.
Én összevakarom a gyerekeket, és kiadom neki.
Kérlek nyugtassatok meg, hogy legalább nagy vonalakban máshol is így van ez, és nem csak nekem jutott egy százkilós óvodás negyedik gyereknek. Bárhogy gondolkodom, fel nem foghatom, hogy egy felnőtt ember miért nem képes felnőtt módjára viselkedni (csak reggelente). Ilyenkor kimondhatatlanul gyűlölök egyedüli józan felnőtt lenni egy ovisokkal teli bolondok házában...
2011/01/10
No hát akkor iskolaügyek.
Emma amolyan igazi teljesen normális gyerek. A tanítónéni szerint a legkiegyensúlyozottabb az összes közül. Kellően zsivány, nem is túl szorgalmas, de azért igyekvő, nem stresszel olyan dolgokon, amiken valóban felesleges is. Nem villámeszű, de okos, és ha valamit megért, akkor azt stabilan tudja.
A társasági élet központja, mindig ott van, ahol történik valami, illetve ahol ő ott van, ott előbb utóbb történik valami. Kapott már emiatt büntit is, meg valami felkiáltó jelet is a tantónéni füzetébe, vagy miszösz. Jellemző egyébként, hogy délután már nem is emlékezett rá, hogy miért kapta.
Az olvasással szerintem szépen halad, én nem is kívánnék többet, és nem is ír valami gyöngybetűkkel, de hát basszus, az ő előzményével szerintem ez a csúcsok csúcsa, és egyébként is pont letojom, ha nem ír tökéletesen.
Viszonylag ritkán kap házit, ami normális is, hiszen ezért jár iskolaotthonos suliba. Nem és nem vagyok hajlandó őt gyakorlással kínozni este hatkor, mikor a másik kettő ott visít belém kapaszkodva. És hétvégén sem vagyok hajlandó tanulással szekálni, a hétvége pihenésre való. Volt már pár köröm ez ügyben a tantónénikkel, és sejtem, hogy lesz is még.
Ennek az egész esti gyakorlásnak a margójára vésném, hogy nem olvas azóta sem rosszabbul, amióta nem kínzom esti gyakorlással, viszont klasszisokkal jobb hangulatban van mindenki.
A esti fekvést még egy fél órával korábbra tettem, így negyed kilenckor lámpaoltás van.
El is alszanak szinte azonnal, és reggel Emma kipihenten, magától ébred, megszűntek a nem akarok iskolába menni, utálom az iskolát típusú nyavajgások.
Egy szó, mint száz, szerintem minden a legnagyobb rendben van, nem tökéletes ez az iskola sem, de semmi sem tökéletes, és a lehetőségekhez képest még mindig ez a legjobb választás. Nem fogok soha olyan sulit találni, ahol minden olyan, amilyennek én szeretném, és már csak azért sem lenne ez jó, mert nem biztos, hogy az a gyereknek is feltétlenül jó, ami szerintem az.
Emma amolyan igazi teljesen normális gyerek. A tanítónéni szerint a legkiegyensúlyozottabb az összes közül. Kellően zsivány, nem is túl szorgalmas, de azért igyekvő, nem stresszel olyan dolgokon, amiken valóban felesleges is. Nem villámeszű, de okos, és ha valamit megért, akkor azt stabilan tudja.
A társasági élet központja, mindig ott van, ahol történik valami, illetve ahol ő ott van, ott előbb utóbb történik valami. Kapott már emiatt büntit is, meg valami felkiáltó jelet is a tantónéni füzetébe, vagy miszösz. Jellemző egyébként, hogy délután már nem is emlékezett rá, hogy miért kapta.
Az olvasással szerintem szépen halad, én nem is kívánnék többet, és nem is ír valami gyöngybetűkkel, de hát basszus, az ő előzményével szerintem ez a csúcsok csúcsa, és egyébként is pont letojom, ha nem ír tökéletesen.
Viszonylag ritkán kap házit, ami normális is, hiszen ezért jár iskolaotthonos suliba. Nem és nem vagyok hajlandó őt gyakorlással kínozni este hatkor, mikor a másik kettő ott visít belém kapaszkodva. És hétvégén sem vagyok hajlandó tanulással szekálni, a hétvége pihenésre való. Volt már pár köröm ez ügyben a tantónénikkel, és sejtem, hogy lesz is még.
Ennek az egész esti gyakorlásnak a margójára vésném, hogy nem olvas azóta sem rosszabbul, amióta nem kínzom esti gyakorlással, viszont klasszisokkal jobb hangulatban van mindenki.
A esti fekvést még egy fél órával korábbra tettem, így negyed kilenckor lámpaoltás van.
El is alszanak szinte azonnal, és reggel Emma kipihenten, magától ébred, megszűntek a nem akarok iskolába menni, utálom az iskolát típusú nyavajgások.
Egy szó, mint száz, szerintem minden a legnagyobb rendben van, nem tökéletes ez az iskola sem, de semmi sem tökéletes, és a lehetőségekhez képest még mindig ez a legjobb választás. Nem fogok soha olyan sulit találni, ahol minden olyan, amilyennek én szeretném, és már csak azért sem lenne ez jó, mert nem biztos, hogy az a gyereknek is feltétlenül jó, ami szerintem az.
2011/01/08
Reggel Miloska bepakolt egy hatalmas adag avokádókrémet, amiben természetesen volt tejföl is. Most nagy izgulásban vagyunk, mert ez az első direkt tejtermék, amit eszik. Egyelőre nincs baja, éjjel fog kiderülni, hogy megbirkózik-e vele.
A karján viszont mintha látnám a pillangó vírus kezdeti nyomait, de lehet, hogy a tejföl...
A karján viszont mintha látnám a pillangó vírus kezdeti nyomait, de lehet, hogy a tejföl...
Az van, hogy itt van mind az öt gyerek, és zsivajgás van, bújócskáznak. Hát igen, öt gyerek már nagyonnagycsalád, simán lehet bújócskázni.
Mondjuk a bújócskázás főleg ijesztegetősdi, ebben a bazi nagy házban.
De persze a kicsi nagyon kicsi, csak szalad utánuk visítva, mert őt mindig lehagyják, elhagyják.
Mondjuk a bújócskázás főleg ijesztegetősdi, ebben a bazi nagy házban.
De persze a kicsi nagyon kicsi, csak szalad utánuk visítva, mert őt mindig lehagyják, elhagyják.
Hát tudom, nem írok, nem írok.
Nem nagyon van mit, mi jót. Nem akarok rinyablog lenni, tehát nem írok.
Ez az év piszok rosszul kezdődik, ez van, volt már ilyen, túléltük, most is túl fogjuk élni. A szalmaszál, amibe a józan eszem kapaszkodik, az a kézimunka, kötni, horgolni szinte meditatív állapot számomra, ha csak lopni tudok egy kis időt rá, hát megteszem.
Veszettül bújom a kézimunkás blogokat, oldalakat, fórumokat, ötleteket gyűjtök, kipróbálok ezt-azt. Emmának készül egy rövid ujjú kardigán entrelac technikával erről az oldalról, horgoltam neki egy mamuszt is, amit Jucuunál lestem el, van egy horgolt angyalkám, amit persze nem sikerült Karácsonyra kikeményítenem, szóval a horgolós dobozomban aludta át az ünnepeket.
Hatalmas jövőbeli terveim között szerepel még waldorf baba, vagy inkább manó varrása, ez évek óta erősödő vágyam, olyan ez, mint a gyerek utáni vágy, erősödik-erősödik, aztán egyszer csak minden együtt áll a megvalósuláshoz. Remélem ez most fog bekövetkezni, szeretném, ha Milos második születésnapjára tudnék neki varrni egyet.
A rossz dolgokat minek részletezzem azokat mindenki tapasztalta már, financiális válság, éjszakai kelések, egy dacos kétéves, aki még mindig cicifüggő, egy elsős, akire sokkal többet kéne figyelnem, egy középső, akire meg méginkább sokkal többet kéne figyelnem. No és egy szintén rossz passzban lévő férj, akivel meg még annál is, annál is sokkal többet kéne törődnöm.
Ehelyett soha ilyen messze nem voltam az általam megálmodott, szinte waldorfos ősanya képtől, és így igazán nem szeretek tükörbe nézni (pedig a szuper arckrémem ránctalanította a homlokomat).
Ja, és Iván elkapott valami hülye vírust az oviban, Lepke himlő, vagy mijaszösz, itthon rágta az idegeimet egész héten, elintézte ő magának az egyedülanyával-t, csak közben úgy tűnik rám ragasztotta a kórságot. Természetesen neki a legkomolyabb tünete az volt, hogy egy reggel tovább aludt, engem meg ráz a hideg, fáj a fejem és ég az arcom.
No és hadd ne mondjam, milyen istenien festek két vörös folttal a képemen.
Nem nagyon van mit, mi jót. Nem akarok rinyablog lenni, tehát nem írok.
Ez az év piszok rosszul kezdődik, ez van, volt már ilyen, túléltük, most is túl fogjuk élni. A szalmaszál, amibe a józan eszem kapaszkodik, az a kézimunka, kötni, horgolni szinte meditatív állapot számomra, ha csak lopni tudok egy kis időt rá, hát megteszem.
Veszettül bújom a kézimunkás blogokat, oldalakat, fórumokat, ötleteket gyűjtök, kipróbálok ezt-azt. Emmának készül egy rövid ujjú kardigán entrelac technikával erről az oldalról, horgoltam neki egy mamuszt is, amit Jucuunál lestem el, van egy horgolt angyalkám, amit persze nem sikerült Karácsonyra kikeményítenem, szóval a horgolós dobozomban aludta át az ünnepeket.
Hatalmas jövőbeli terveim között szerepel még waldorf baba, vagy inkább manó varrása, ez évek óta erősödő vágyam, olyan ez, mint a gyerek utáni vágy, erősödik-erősödik, aztán egyszer csak minden együtt áll a megvalósuláshoz. Remélem ez most fog bekövetkezni, szeretném, ha Milos második születésnapjára tudnék neki varrni egyet.
A rossz dolgokat minek részletezzem azokat mindenki tapasztalta már, financiális válság, éjszakai kelések, egy dacos kétéves, aki még mindig cicifüggő, egy elsős, akire sokkal többet kéne figyelnem, egy középső, akire meg méginkább sokkal többet kéne figyelnem. No és egy szintén rossz passzban lévő férj, akivel meg még annál is, annál is sokkal többet kéne törődnöm.
Ehelyett soha ilyen messze nem voltam az általam megálmodott, szinte waldorfos ősanya képtől, és így igazán nem szeretek tükörbe nézni (pedig a szuper arckrémem ránctalanította a homlokomat).
Ja, és Iván elkapott valami hülye vírust az oviban, Lepke himlő, vagy mijaszösz, itthon rágta az idegeimet egész héten, elintézte ő magának az egyedülanyával-t, csak közben úgy tűnik rám ragasztotta a kórságot. Természetesen neki a legkomolyabb tünete az volt, hogy egy reggel tovább aludt, engem meg ráz a hideg, fáj a fejem és ég az arcom.
No és hadd ne mondjam, milyen istenien festek két vörös folttal a képemen.
2010/12/27
Második nap, azaz huszonhatodika...
Ez a legjobb nap a karácsonyban, ilyenkor a barátok jönnek. Bár kissé ki voltunk purcanva a sok rohangászás, főzőcskézés után, végül minden kész lett, mindent felfaltunk, és eltölthettük egy szuper napot az igazi szeretteinkkel.
Évek óta olyan nap ez nekünk, mint egy jól megérdemelt jutalom az előző nap szívása után.
Locsogás Orsival nekem, locsogás Árpival Jurának, heverészés, röhögcsélés, családias hangulat.
Imádják a gyerekeket, azok is őket, nincsen feszélyezettség, kényszercsevej. Csak jóérzések.
Ők azok, akikket mindig sajnálunk, ha elmennek, bármennyit is voltak nálunk.
Nohát karácsony donez, cseppet sem bánom, de azt sem, hogy újabb egy évig kell várni a következőre.
Ez a legjobb nap a karácsonyban, ilyenkor a barátok jönnek. Bár kissé ki voltunk purcanva a sok rohangászás, főzőcskézés után, végül minden kész lett, mindent felfaltunk, és eltölthettük egy szuper napot az igazi szeretteinkkel.
Évek óta olyan nap ez nekünk, mint egy jól megérdemelt jutalom az előző nap szívása után.
Locsogás Orsival nekem, locsogás Árpival Jurának, heverészés, röhögcsélés, családias hangulat.
Imádják a gyerekeket, azok is őket, nincsen feszélyezettség, kényszercsevej. Csak jóérzések.
Ők azok, akikket mindig sajnálunk, ha elmennek, bármennyit is voltak nálunk.
Nohát karácsony donez, cseppet sem bánom, de azt sem, hogy újabb egy évig kell várni a következőre.
Első napon szokás szerint a családot vártuk. Zsófiékat, anyut, öcsémet a barátnőjével, és bátyámat.
Ez a túlélős nap, már ami az én családomat illeti.
Idén szálmimagunk főztünk-sütöttünk mindent, igen nagy sikerrel, és rettenetes fáradtságok árán.
Fénykép nem készült, túlélésre játszottunk. Újabb ajándékroham, immáron csak a gyerekeknek.
Milos megkapta a hőn áhított prüprü táót (távirányítós autót), Emma egy nagy lovat az Aranyhaj c. filmből (amit volt szerencsénk múlt héten moziban megnézni), Iván pedig egy verdás szerelős kamiont és Villám McQueent.
Öcsémék előadták a klasszikus gyerektelen párt, mindenről volt építő véleményük a gyereknevelés terén. Rögtön a megérkezésük után három perc alatt iszonyatosan felpörgették a gyerekeket, csiklandozták, szekálták őket, majd mikor a kölykök elkeztek visító pörgettyűként cikázni a házban, megjegyzéseket tettek rájuk, hogy milyen neveletlenek.
Sógornőmről most már nyíltan süt az irtózat, ahogy a gyerekekre néz, vagy egyre jobban utálja a gyerekeket (nem csak az enyémeket, hanem generál), vagy csökken az önuralma. Ki is fejtette, hogy amikor nálunk jár, mindig rájön, hogy ő soha nem akar gyereket.
Kedves, igaz? Kinek kellenek ellenségek, ha ilyen rokonai lehetnek?!
Bátyám viszont nagyon jókedvű volt, az elmúlt évek mélabúja a múlté, viccelődött, két összetett mondatot is mondott egyszerre. Hiába no, azt csiripelik, van barátnője.
Zsófiék egyre jófejebbek, sóhajtozva néztük, hogy milyen nagyok, okosak, milyen könnyű lesz az életünk, ha a kicsik ekkorák lesznek.
Nem meglepő módon sokkal normálisabb bántak a kicsikkel, mint a felnőtt tesómék. Beszéltük is, hogy jövőre át kéne szervezni a dolgot, nem érdemlik meg, hogy pont a legszarabb napon legyenek velünk, ez tök igazságtalan.
Nohát egy szó mint száz, túléltük azt a napot is.
Ez a túlélős nap, már ami az én családomat illeti.
Idén szálmimagunk főztünk-sütöttünk mindent, igen nagy sikerrel, és rettenetes fáradtságok árán.
Fénykép nem készült, túlélésre játszottunk. Újabb ajándékroham, immáron csak a gyerekeknek.
Milos megkapta a hőn áhított prüprü táót (távirányítós autót), Emma egy nagy lovat az Aranyhaj c. filmből (amit volt szerencsénk múlt héten moziban megnézni), Iván pedig egy verdás szerelős kamiont és Villám McQueent.
Öcsémék előadták a klasszikus gyerektelen párt, mindenről volt építő véleményük a gyereknevelés terén. Rögtön a megérkezésük után három perc alatt iszonyatosan felpörgették a gyerekeket, csiklandozták, szekálták őket, majd mikor a kölykök elkeztek visító pörgettyűként cikázni a házban, megjegyzéseket tettek rájuk, hogy milyen neveletlenek.
Sógornőmről most már nyíltan süt az irtózat, ahogy a gyerekekre néz, vagy egyre jobban utálja a gyerekeket (nem csak az enyémeket, hanem generál), vagy csökken az önuralma. Ki is fejtette, hogy amikor nálunk jár, mindig rájön, hogy ő soha nem akar gyereket.
Kedves, igaz? Kinek kellenek ellenségek, ha ilyen rokonai lehetnek?!
Bátyám viszont nagyon jókedvű volt, az elmúlt évek mélabúja a múlté, viccelődött, két összetett mondatot is mondott egyszerre. Hiába no, azt csiripelik, van barátnője.
Zsófiék egyre jófejebbek, sóhajtozva néztük, hogy milyen nagyok, okosak, milyen könnyű lesz az életünk, ha a kicsik ekkorák lesznek.
Nem meglepő módon sokkal normálisabb bántak a kicsikkel, mint a felnőtt tesómék. Beszéltük is, hogy jövőre át kéne szervezni a dolgot, nem érdemlik meg, hogy pont a legszarabb napon legyenek velünk, ez tök igazságtalan.
Nohát egy szó mint száz, túléltük azt a napot is.
Hát igen, a karácsony...
Idén olyan váratlanult tört ránk, hogy csak pislogtunk. Pedig volt koszorúnk, becsülettel gyújtottuk a gyertyákat, volt adventi naptárunk, minden, de valahogy mégis csak a kertek alatt sunnyogott a karácsony.
Így aztán, bár piszkosul megkéstünk mindennel, az egyik legjobban sikerült ünnepünk volt.
A díszítésnél rögtön elhatároztuk, hogy törékeny díszt idén nem teszünk a fára, és az iparművészeti remek cserép betlehemünk is a dobozában piheni át ezt a két hetet.
Rögtön a legelején kiderült, hogy jól döntöttünk.
Milos legkedvesebb szórakozása a fát csépelni.
Hatalmas labdákat, autókat, építőkockákat hajít neki, másfél méteres vizipisztollyal csépeli.
Ennek megfelelően mostanra eléggé viseltes szegény fa.
Az ajándékok minden idők legnagyobb sikerét aratták. Ivánnak Londonból hoztam egy villogós, önmaga tengelye körül is elfoduló távírányítós autót, Emma pedig egy rózsaszín mp4 lejátszót kapott.
Milos egy beszélő porszívót kapott, de ő is távirányítós autót szeretett volna, kétségbeesésének hangot is adott (másnap megkapta):
2010/12/22
Elkészültek Patrícia képei!
Kattints ide, aztán alul a "clients" gombra, oda írd be: jura
És ott természetesen a 2010 decemberre.
Jó szórakozást!
Kattints ide, aztán alul a "clients" gombra, oda írd be: jura
És ott természetesen a 2010 decemberre.
Jó szórakozást!
2010/12/15
Itt járt nálunk Patrícia. Két éve volt itt utoljára, és már nagyon vártuk.
Most nem tudtam annyit készülődni, mint tavaly, és az utolsó pillanatban kiderült, hogy még az alapozó púderem is eltűnt. A rúzsom pedig már a múltkor sem volt meg.
De szerencsére Patrícia igazi profi, és nagyon kedves, közvetlen, szóval pontosan olyan, mint amire emlékeztünk.
Persze a három gyereket egyszerre lefotózni komoly kihívás, valószínűleg egy zsák bolhával is könnyebben boldogul az ember. Nem segített az sem, hogy Milost ébreszteni kellett, ennek megfelelően igen mogorva volt. Egyszer mintha majdnem elmosolyodott volna, de aztán észbekapott.
Azt hiszem a legjobb képek kettőnkről készültek, izgatottan várjuk, hogy elkészüljenek.
Most nem tudtam annyit készülődni, mint tavaly, és az utolsó pillanatban kiderült, hogy még az alapozó púderem is eltűnt. A rúzsom pedig már a múltkor sem volt meg.
De szerencsére Patrícia igazi profi, és nagyon kedves, közvetlen, szóval pontosan olyan, mint amire emlékeztünk.
Persze a három gyereket egyszerre lefotózni komoly kihívás, valószínűleg egy zsák bolhával is könnyebben boldogul az ember. Nem segített az sem, hogy Milost ébreszteni kellett, ennek megfelelően igen mogorva volt. Egyszer mintha majdnem elmosolyodott volna, de aztán észbekapott.
Azt hiszem a legjobb képek kettőnkről készültek, izgatottan várjuk, hogy elkészüljenek.
2010/12/12
Jelentkeztem Lobo virtuális játékára. A lényeg az, hogy csökkentsük a várólistánkon szereplő könyveket. Ennek érdekében készíteni kell egy 12 könyvből álló listát, amit 2011-ben feltétlenül el kell olvasni.
Íme az én listám. 12+1 könyv van rajta, ha esetleg véletlenül még idén elolvasnék belőle valamit (van rá esély).
Azt hiszem ez egy könnyen teljesíthető lista, talán a Succubus könyvbe törhet bele a bicskám, hiszen bármennyire is kíváncsi vagyok rá, ritkán van alkalmam sztaki, vagy szótár előtt olvasni. Esetleg ha a Jézuska tojna nekem egy fordító-tollat, ami régi vágyam...
Tehát játékra, olvasásra fel!
Íme az én listám. 12+1 könyv van rajta, ha esetleg véletlenül még idén elolvasnék belőle valamit (van rá esély).
Azt hiszem ez egy könnyen teljesíthető lista, talán a Succubus könyvbe törhet bele a bicskám, hiszen bármennyire is kíváncsi vagyok rá, ritkán van alkalmam sztaki, vagy szótár előtt olvasni. Esetleg ha a Jézuska tojna nekem egy fordító-tollat, ami régi vágyam...
Tehát játékra, olvasásra fel!
2010/12/10
Emmaduma
Anya én emlékszem, hogy műtöttek, pillangót tettek a kezembe, és ketreces ágyban feküdtem, mint a vad kutyák.
Volt az iskolában sebész, és megállapította, hogy a Sárinak lánysérve van. Nekem is volt, de megműtötték, én már túlvagyok rajta, de Sárinak még csak most kezdődik az évad.
Anya én emlékszem, hogy műtöttek, pillangót tettek a kezembe, és ketreces ágyban feküdtem, mint a vad kutyák.
Volt az iskolában sebész, és megállapította, hogy a Sárinak lánysérve van. Nekem is volt, de megműtötték, én már túlvagyok rajta, de Sárinak még csak most kezdődik az évad.
2010/12/09
Igazán jót tett az önbecsülésemnek, hogy a repülőtéren hosszú utazás után, hajnali fél egykor két srác szolídan udvarolgatni kezdett nekem.
Ennek hozadékaként Jura féltékenységtől fűtve azóta is fokozott tempóban csapja nekem a szelet. (Na azért odáig nem fajult a helyzet, hogy szerelemtől lobogva időben hazaérjen a munkából...)
Ennek hozadékaként Jura féltékenységtől fűtve azóta is fokozott tempóban csapja nekem a szelet. (Na azért odáig nem fajult a helyzet, hogy szerelemtől lobogva időben hazaérjen a munkából...)
2010/12/08
London jó volt, nagyon jó, mint mindig.
Kell ez nekem, mint egy falat kenyér, csak elvegyülni aközött a rengeteg mindenféle ember között. Áramlani velük, ténferegni, vagy rohanni, buszra várni, oyster után kotorászni.
Az egyik boltban azt hitték ott lakom, nehezen győztem meg őket, hogy ugyan az én irányítószámommal a kasszánál nem sokra mennek. Turista vagyok? Az hát, mi más lennék... Furcsa, nem gondolták volna. Én sem, otthonabbul vagyok ott évi pár napra, mint itthon évi háromszázvalahány napra.
Közel sem mondanám, hogy tudok angolul, csalóka is lenne az én shopping-english-emből másra következtetni. Pár éve még semmit sem értettem, kicsivel utána már egy csomót értettem - de rosszul, most pedig szinte mindent értek (már ha éppen nem indiai, vagy kínai beszél hozzám, őket továbbra sem értem semennyire sem, hogy az ausztrálokról már szó se essék).
Orsi utolsó pillanatban csatlakozott hozzánk, remekül szórakoztunk.
Sokkal kevésbé csillogó volt most az advent a belvárosban, tényleg nyakig ülhetnek a szószban.
További terveim között szerepel egy tavaszi, csak kettesben töltött látogatás, amiben mindenféleképpen benne foglaltatik egy Brightoni kirándulás is.
Most cudar egy idő volt, én még ennyire Londonban nem fáztam, inkább bele sem gondoltam, hogy Brighton-ban mi lehet...
Képek viszont kivételesen lesznek, mert Orsi hozott gépet, és sokat kattintgattunk...
Kell ez nekem, mint egy falat kenyér, csak elvegyülni aközött a rengeteg mindenféle ember között. Áramlani velük, ténferegni, vagy rohanni, buszra várni, oyster után kotorászni.
Az egyik boltban azt hitték ott lakom, nehezen győztem meg őket, hogy ugyan az én irányítószámommal a kasszánál nem sokra mennek. Turista vagyok? Az hát, mi más lennék... Furcsa, nem gondolták volna. Én sem, otthonabbul vagyok ott évi pár napra, mint itthon évi háromszázvalahány napra.
Közel sem mondanám, hogy tudok angolul, csalóka is lenne az én shopping-english-emből másra következtetni. Pár éve még semmit sem értettem, kicsivel utána már egy csomót értettem - de rosszul, most pedig szinte mindent értek (már ha éppen nem indiai, vagy kínai beszél hozzám, őket továbbra sem értem semennyire sem, hogy az ausztrálokról már szó se essék).
Orsi utolsó pillanatban csatlakozott hozzánk, remekül szórakoztunk.
Sokkal kevésbé csillogó volt most az advent a belvárosban, tényleg nyakig ülhetnek a szószban.
További terveim között szerepel egy tavaszi, csak kettesben töltött látogatás, amiben mindenféleképpen benne foglaltatik egy Brightoni kirándulás is.
Most cudar egy idő volt, én még ennyire Londonban nem fáztam, inkább bele sem gondoltam, hogy Brighton-ban mi lehet...
Képek viszont kivételesen lesznek, mert Orsi hozott gépet, és sokat kattintgattunk...
2010/12/02
A Fogtündér minálunk évek óta törzsvendég, hiszen hét éve folyamatosan fogzik valaki. Egy szakajtónyi fogat már idehurcolt ez a mesebeli lény.
Tegnap este Iván is belépett a fogváltók csapatába, kihullott az első kis egérfoga.
Jellemző módon észre sem vette, azzal jött oda hozzám, hogy nézd, anya, valamit rágok - és mutatta a tenyerén a fogacskát.
Volt nagy örömködés, Iván borzasztó izgatottan készül a holnap reggelre, hogy vajon mit hagy ott neki a Fogtündér.
Én már tudom, valószínűleg egy óriás bakugan lesz az...
Íme az én kis fogatlanom:
Tegnap este Iván is belépett a fogváltók csapatába, kihullott az első kis egérfoga.
Jellemző módon észre sem vette, azzal jött oda hozzám, hogy nézd, anya, valamit rágok - és mutatta a tenyerén a fogacskát.
Volt nagy örömködés, Iván borzasztó izgatottan készül a holnap reggelre, hogy vajon mit hagy ott neki a Fogtündér.
Én már tudom, valószínűleg egy óriás bakugan lesz az...
Íme az én kis fogatlanom:
Ráadásként pedig az újsütetű kis vámpírom, aki éppen (nagy kínok közepette) növeszti azokat a fogacskákat, amiket majd pár év múlva elhullajt:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)