Egy kis statisztika

2011-ben 71 db könyvet olvastam el.
Ebből
17 gyerekkönyv, amit a gyerekeknek olvastam fel esténként
54 felnőtt könyv, amiből
     5 régen olvasott, újra elolvasott könyv
Azokat a könyveket, amiket párhavonta elolvasok, és már tudom kívülről, nincs benne.
Mondom, hogy jó év volt :-)

Jelentkeztem Lobo virtuális játékára. A lényeg az, hogy csökkentsük a várólistánkon szereplő könyveket. Ennek érdekében készíteni kell egy 12 könyvből álló listát, amit 2011-ben feltétlenül el kell olvasni.
Íme az én listám. 12+1 könyv van rajta, ha esetleg véletlenül még idén elolvasnék belőle valamit (van rá esély).
Azt hiszem ez egy könnyen teljesíthető lista, talán a Succubus könyvbe törhet bele a bicskám, hiszen bármennyire is kíváncsi vagyok rá, ritkán van alkalmam sztaki, vagy szótár előtt olvasni. Esetleg ha a Jézuska tojna nekem egy fordító-tollat, ami régi vágyam...
Tehát játékra, olvasásra fel!

Ahhhh végre megjelent a Vámpírakadémia negydik része. Azon melegiben haza is hurcoltam, mind vadász a zsákmányt.
Az eredeti angol könyvön nem tudtam átrágni magam, annyira nem vagyok penge angolból, hogy le-fől tudjam kapdosni bokros teendőim közepette, ahogy a magyar nyelvűekkel teszem.
Hozzáteszem: sajnos. Mondjuk pont a vámpírakadémia elég jól van fordítva szerencsére.
Szóval most itt van, elhatároztam, hogy addig bele sem kezdek, amíg a gyerekek le nem fekszenek, és nem lesz nyugi körülöttem. Azért kicsit néha végigsimítok rajta, ha elmegyek mellette.
Most már alszanak a gyerekek, én meg itt ülök, és csak nem kezdek bele, még húzom kicsit az izgalmat magamban. Megyek is, és hosszasan megmosom a fogam :-)

Könyvklub
Stephenie Meyer - Twillight
Richelle Mead - Vámpírakadémia

Na már megint ezek a szerelmes tini vámpírkönyvek... Ez a nő sokkal jobban ír, mint Meyer, nem olyan terjengős, bő lére eresztett, viszont kicsit izzadtságszagú az elején, kitűnik az erőlködés, hogy valami különleges világ kerekedjen ki a szokványos vámpírsztorikhoz képest. Maga a körítés nekem erőltetett, de teljes mértékig megbocsájtható.
Az egész onnan indult, hogy olvastam a Mancs-ban egy egész jó kritikát a most megjelent harmadik részről (ami azért valljuk be, nem semmi, ha a hiperkultursznob Mancs egy ilyen kaliberű könyvről jót ír, az nem véletlenül kelti fel az ember figyelmét).
Mivel a Twillight óta nem nagyon találtam magamnak olvasnivalót, már eléggé nyüglődtem, nekem a lételemem az olvasás (főleg, hogy az új szobánkban az ágyban is hódolhatok ennek a szenvedélyemnek). Hiába kezdtem neki a Tetovált lánynak többször is, az valahogy nem csúszott.

Egy szó, mint száz, Jura meglepett ezzel a könyvvel, én pedig nekiláttam. Az első száz oldalnál még azt válaszoltam az érdeklődésére, hogy háááát, szódával elmegy. Aztán egyszercsak bumm, beindult a történet, pörgött, beszívott, megrágott, kiköpött. Nagyon jót tesz neki, hogy sallang- és picsogásmentes, akciódús.
Másnap is csak olvastam-olvastam, és amikor Timi hívott (valami bevásárlóközpontból), gyorsan megvetettem vele a második részt, az oviban meg is kaptam. A harmadikat Jura hozta szirénázva tegnap este, fél éjjel, és ma csak olvastam, olvastam... Külön jólesik, hogy van benne némi orosz-vonal.
Angolul van még kettő és tervben egy harmadik. Most ehetem a kefét, mert persze a legizgalmasabb résznél fejeződött be a harmadik könyv.

Konklúzió: aki szerette a Twillight-ot, annak nagy eséllyel ez is tetszeni fog, engem ezek a vámpíros könyvek most már tényleg megvettek kilóra, jöhet az Éjszaka Háza is...

Könyvklub
Stephenie Meyer - breaking dawn

A várva várt twilight sorozat befejező kötete. Megérte végigkinlódni a pocsékabbnál pocsékabb második és harmadik részt, a negyedig könyv, ha túl nem is szárnyalja, de majdnem olyan jó, mint az első.
Mondjuk ha csak feleennyi lenne, jobb lenne, de úgy tűnik az írónőre rájön a mentális diaré, ha írógépet lát (olvastam az összes magyarul megjelent könyvét, a helyzet romlik...)
Talán nem spoiler, ha elmondom, minden szál el lesz varrva, minden lelki kín balzsamot nyer, mindenki boldogan él, amíg meg nem hal világ a világ, vámpírok és vérfarkasok kéz a kézben (részemről mondjunk inkább mancsot), könnyes boldogságban.

A regény csúcspontja természetesen Bella átalakulása vámpírrá, amit már könyvek és évek óta vár mindenki lélegzetvisszafojtva (valamelyik előző könyv komplett többszáz oldala erről szól: vámpír akarok lenni, de nem, de igen, de nem, de igen - harapd már meg bazmeg, és haladjuk...)
De előtte még persze majdnem belehal a szülésbe csórikám, a kis félvér kölyök összetöri mindenét (incl. a gerincét is), mielőtt kirágja magát szerető édesanyja hasából.
No ez az egész frankón úgy van leírva, ahogy az ember néha érzi a terhességet és a szülést, ez így három gyerek után annyira betalált. Nyilván egy átlagos emberi újszülött nem roppantja el szülés közben az ember gerincét, de vannak pillanatok, mikor az ember simán ezt érzi.
Ezzel a csúcsjelenettel meg is oldódik a szintén kötetek óta húzódó szerelmi hármas is, nem annyira megalapozottan, mint amennyire bravúrosan.

Természetesen nem hiányozhat az egyre közeledő, nyomasztó fenyegetés is a Volturi képében, de persze minden jó, ha jó a vége, párszáz oldal tipródás után megmenekül mindenki. Egy nagyon hajszálnyi cliffhanger azért van benne, hogy lehessen folytatni, ha nagyon dörömbölnek az ajtón a rajongók.

Egy szó, mint száz, nekem jólesett, kellemes volt, és az sem kizárt, hogy néha újraolvasom majd.

Könyvklub megen

Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Újabb zseniális mű Akunyintól. Régi jó ismerősünk Eraszt Fandorin ismét egy nyomozás kellős közepén találja magát, most az 1890-es évek-beli Moszkva politikai labirintusában kénytelen megfejteni néhány komolyabb talányt.
A könyv hozta azt, amire egy Akunyin rajongó számít, lebilincselő, izgalmas, fordulatos, gyors tempójú, a végén két (három?) csavarral, és egy frappáns csattanóval.
Végre egy kortárs krimiíró, aki képes szinvonalas (és szinvonalát megtartó!) regénysorozatot írni.
Akinek felkeltettem a kíváncsiságát, kezdje a regényfolyam első kötetével (remek karácsonyi ajándék is lehet), aminek a címe Azazel, és szépen folytassa sorban a többivel (A török csel, Leviathan stb...), garantáltan nem bánja meg!

Könyvklub 2.

Szendi Gábor: Isten az agyban
Nagyszerű időzítéssel jelent meg (és ezzel egyidőben került a kezembe) ez a könyv, ami szinte folytatása, vagy kiegészítése Dawkins művének.
Nem ateista kirohanás, ha egészen közel is kerül néha a téma miatt a hit megkérdőjelezéséhez, elegánsan ki is táncol a helyzetből minden egyes alkalommal.
Végülis igaza is van, nekem sem hiányozna a helyében a hit felkent védelmezőitől érkező áradat (direkt nem is minősítem az áradatot, pedig vannak feltételezéseim), noha ezzel nálunk jóval kevésbé kell számolni, mint pl Dawkinsnak Amerikában.
Nem is akarom tovább hasonlítgatni a kettőt, mert a két könyv eleve másról szól.
Nagy örömömre szolgál látni a tudományos tényeket a szellemlátásokról, jelenésekről, paranormális dolgokról. Sima temporális epilepszia? Na igen, számomra jóval hihetőbb, mint a szellemvilág...
Jó volt, izgalmas volt, érdekes volt, a végén kissé önismétlő és szájbarágós, de sebaj, érdeklődéssel várom Szendi újabb könyvét, mert hogy lesz, az biztos...

Most Akunyint olvasok, mert kell néha egy kis könnyed ponyva a sok ateista evolúcionista után :-)

Könyvklub 1.

Richard Dawkins: Isteni téveszme
Nagyon régen olvastam már ki ilyen lassan könyvet. Elképesztően nehéz és tömény. Ugyanakkor lebilincselő és izgalmas is.
Néhol kissé agresszív, de az ő szempontjából azért ez érthető is. Na és persze a darwini evulócióbiológia amúgy is közel áll a szívemhez (és agyamhoz), jól esett olvasni róla.
Itt az ideje felkutatnom a génes könyvét is...