Hát tudom, nem írok, nem írok.
Nem nagyon van mit, mi jót. Nem akarok rinyablog lenni, tehát nem írok.
Ez az év piszok rosszul kezdődik, ez van, volt már ilyen, túléltük, most is túl fogjuk élni. A szalmaszál, amibe a józan eszem kapaszkodik, az a kézimunka, kötni, horgolni szinte meditatív állapot számomra, ha csak lopni tudok egy kis időt rá, hát megteszem.
Veszettül bújom a kézimunkás blogokat, oldalakat, fórumokat, ötleteket gyűjtök, kipróbálok ezt-azt. Emmának készül egy rövid ujjú kardigán entrelac technikával erről az oldalról, horgoltam neki egy mamuszt is, amit Jucuunál lestem el, van egy horgolt angyalkám, amit persze nem sikerült Karácsonyra kikeményítenem, szóval a horgolós dobozomban aludta át az ünnepeket.
Hatalmas jövőbeli terveim között szerepel még waldorf baba, vagy inkább manó varrása, ez évek óta erősödő vágyam, olyan ez, mint a gyerek utáni vágy, erősödik-erősödik, aztán egyszer csak minden együtt áll a megvalósuláshoz. Remélem ez most fog bekövetkezni, szeretném, ha Milos második születésnapjára tudnék neki varrni egyet.

A rossz dolgokat minek részletezzem azokat mindenki tapasztalta már, financiális válság, éjszakai kelések, egy dacos kétéves, aki még mindig cicifüggő, egy elsős, akire sokkal többet kéne figyelnem, egy középső, akire meg méginkább sokkal többet kéne figyelnem. No és egy szintén rossz passzban lévő férj, akivel meg még annál is, annál is sokkal többet kéne törődnöm.
Ehelyett soha ilyen messze nem voltam az általam megálmodott, szinte waldorfos ősanya képtől, és így igazán nem szeretek tükörbe nézni (pedig a szuper arckrémem ránctalanította a homlokomat).
Ja, és Iván elkapott valami hülye vírust az oviban, Lepke himlő, vagy mijaszösz, itthon rágta az idegeimet egész héten, elintézte ő magának az egyedülanyával-t, csak közben úgy tűnik rám ragasztotta a kórságot. Természetesen neki a legkomolyabb tünete az volt, hogy egy reggel tovább aludt, engem meg ráz a hideg, fáj a fejem és ég az arcom.
No és hadd ne mondjam, milyen istenien festek két vörös folttal a képemen.