Újabb gyilok

Fogyatkoznak az állatok, szerencsére tervezett ütemben.
Az előző alomból maradt három kisnyúl, akit nem vett át a veresi árus, így anyukájukkal növekedtek tovább. De már nagyok is voltak, és kezdtek ivaréretté válni, szűkös volt nekik az egyszemélyes ketrec, lépni kellett.
Találtunk egy embert, aki vállalja a munka erőszakos részét. Egy reggel eljött egy kis kosárral, és elvitte a három nyuszit. Két óra múlva visszahozta a nyuszik egy részét:

Tejfölös nyúlpaprikás lett a hús egy részéből, a combok le lettek fagyasztva, várják a későbbi gasztrolelkesedésünket.

Szerencsére tyúkfronton változatlan az állomány, bár Etus nagyon megijesztett, hosszasan betegeskedett, valószínűleg összetört benne a tojás. Nem volt szívem levágni, és úgy néz ki megtérül a türelem, mert Etus szépen összeszedte magát. Még nem tojik, és kicsit lassabb, de már bent alszik a többiekkel.

Kánikula a tyúkudvarban

Bár északi tájolású az udvar, azért délelőtt rendesen odasüt a nap. Szegény csirkék földbe kapart lyukakban hasalnak a bokrok tövében. A nyuszik viszont nem tudnak sehova menekülni, csak fekszenek kiterülve, lihegve.
Így aztán ma felkerekedtem, és vettem jó sok méter rasel hálót a gazdaboltban, és kiterítettük a tyúkudvar fölé. Nem fogja el az összes napot, de több, mint a semmi. A nyusziknak támasztottam külön árnyékolót (egy régi radiátort), és szerintem fogok nekik venni napernyőt is. Elég idétlen látvány lesz, és remélem, hogy a nyulak helyi szakszervezete  nem követel papírnapernyős koktélokat is...
Elsöpörtem alóluk a ganyét, és alaposan felslagoltam a betont. Rájuk is ment bőven, az egyik kicsi beletartotta a kis pofáját a vízsugárba, és nyelte a vizet. Remélem így jobban bírják majd ezt a pokoli időjárást.
A házban is mindenféle régi függönyöket aggattunk az ablakok elé, hogy kirekesszük a napot.
Visszatérve még a tyúkokra, van egy kakaskám, aki próbál kukorékolni. De nem nagyon sikerül neki. Kb. olyan hangja van, mintha egy mutáló kamasz egy nagyon durva buli  után szétcsapva kisnyugdíjas Vazul néniként térne magához.
Íme a behálózott tyúkudvar (jobb fent a lihegő nyulakkal):

Tyúkól

Tetemes mennyiségű pénzt hagytunk ott a barkácsáruházban, és napokig szereltük (kicsit lassította a dolgot, hogy mindhárom gyerek intenzíven segített), de már majdnem kész.
Ajtó kell csak rá, ülőrudak, és létra.
És akkor már csak a kertkapukat kell összeütni, és csiribí-csiribá, kész is a tyúkudvar.
Íme:

Kb. egy hónap múlva érkeznek a pipik, addig készen is leszünk.
Ma még a nyuszit is elvittük egy duplarandira, ami az ő esetében két fiúval való találkát jelenti. A fiatalemberek pont feleakkorák voltak, mint ő, de megoldották a dolgot. Aranyfül egy kicsit kérette magát, de aztán beadta a derekát.
Tehát remélhetőleg 31 nap múlva újabb anyai örömök elé néz őasszonysága.
Rengeteg kép készült a hétvégén, majd összerakok egy albumot, mert szuperül telt ez a négy nap.

Kis vegyes

A gyerekek egész múlt héten itthon voltak, betegeskedtek, pihentek. Én nem.
A nyúl füle rühös lett, naponta járok vele az állatorvoshoz injekciókra, cseppekre. Mondjuk vicces volt, mert aki látott már házinyulat, az tudja, hogy ezek méretben "kicsit" eltérnek a szokásos cukiságoktól. Konkrétan alig fér el  a macskahordozóban, akkora, mint egy kis termetű kutya, kb 5-6 kg. Elképesztően vicces volt az állatorvos reakciója, mikor először meglátta.
Mondtuk neki, hogy hoztunk egy nyuszit, gondolom egy törpe lógófülüre gondolt, amikor kibontottuk a hordozót, majdnem hanyatt esett, behátrált a falhoz, és azt mondta: "Te jó ég, ez óriási!"
Alig mert hozzányúlni, pedig mondtam neki, hogy ez a nyúl annyira szelíd, hogy éppen csak nem béget.
Idekívánkozik a megfelelő részlet a Gyalog galoppból:

Hatalmasat nőttek, selymes a szőrük, már nem csak kúsznak, hanem ugrálnak, sétálnak, rohannak néha, és kinyílt a szemük.

Gyönyörűek, édesek, és engem már egy csomószor le is pisiltek...

11 naposak...

Nőnek, szőrösödnek, erősödnek. 4 naposak.
Ha meghallják a hangomat, vagy megsimítom őket, vicces nyikkanásokkal pattognak. Vigyázva kell őket kivenni is, mert könnyen kiugranak az ember kezéből.

Bréking nyúz!
Tíz éhes szájjal gyarapodott a család:

A megkönnyebbült friss anyuka neki is látott a tejtermelést fokozó étrendnek:


Teljesen váratlanul, (elszámolás okán) jóval hamarabb megszülettek a kisnyulak.
Már nagyon nagy hasa volt, három napja őrült zabálással tetézve, tegnap már olyan kis ideges volt. Készítette a fészket, rengeteg szőrt kitépett. Még csodálkoztunk is, hogy ilyen hamar készülődik, hiszen csak május 21. utánra vártuk a kicsiket.
Ma olyan kis étvágytalan volt, csak a zöldet kívánta. Tizenegy után még semmi nem volt, mire egykor kiléptünk az ajtón, már ott gömbölyödött 4-5 dagi kis gombóc.
Mire visszaértünk Emmával a suliból, megduplázódott a számuk.
Tíz gyönyörűséges, dagadt kis hurka volt két kupacban. Sajnos egy kis halott is. Nyúlmama megkönnyebbülten, és farkas éhesen vetette magát a friss lóherére, amit szedtünk neki.
Míg ő falatozott, én rendberaktam a fészkét, egy újságpapírt tettem a kicsik alá, elkotortam a szennyes forgácsot, és szórtam neki frisset.
Szomorú kötelességemnek eleget téve eltemettem a halott kisnyuszit is, aki látványra egészségesnek tűnt. Ott alszik már a többi állatunk körében, Roticsek, a tengerimalac, számtalan süni, kismadár és vakond között, egy kis vadvirágot tettem a földkupacra.

Anyuci pihen, a kis gombócok pedig egy kupacban mocorognak.

Kismamánk az egészségtudatos táplálkozás híve, a zöld-ségek elfogyasztása közben fűnyírói funkciót is ellát.
Sajnos a télen elszokott az ölben hurcibálástól, vagy csak rossz tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban, menekül és kapálózik, ha fel akarom venni. No és a mérete sem az a kimondott kicsinység, bőven nagyobb a macskánál.

Eseménydús hétvége - főleg állatok és szórakozás...

Újra kismama a fedélzeten! Ezúttal szerencsére nem én, hanem Aranyfül, alias Hegylakó az, aki anyai örömök elé néz. A nyúlfi áldás az én szülinapom környékén várható. Pénteken hoztuk haza puha forgáccsal kibélelt kifutójába, azóta is kényezteti a család apraja-nagyja. Zsenge pitypangot és tyúkhúrt kap, aki arra jár, simít rajta kettőt-hármat. Mivel a bejáratnál van a ketrece, elég nagy jövés-menés van nála. Jura odáig merészkedett, hogy megemlítette, elvihetném az állatorvoshoz egy kontrollra, mondhatni terhesgondozásra...

Befőztem a szezon első lekvárját, ami igen jól sikerült. 9 kg eperlekvár dunsztolódik csendes magányában a konyhán. (A későbbi visszakereshetőség miatt jegyzeném meg, hogy 6 kg eper, 3 kg cukor, 2 citrom leve, 3 zacsi Haas quittin 2:1, és 1 zacsi 3:1 ugyanaz volt az arány).

Vasárnap megnéztük Emmával a Maci Lacit, hát jujjj deszar volt...

Ez a nyúl egy főnyeremény.
Nagyon szelíd, nagyon cuki, nagyon szociális. Emmával együtt szoktak tévézni, kucorog az ölében, nyalogatja Emma kezét, néha sétálgat rajta.
Ha valaki elmegy a ketrece mellett, akkor felugrik a házikója tetejére (ha már eleve nem ott van), leül és körbekémlel.

Húsvét

Igen, igen, holnap Húsvét, és mi beszereztük a rengeteg apró kis csetreszt, amit majd elrejtünk a kertben (kindertojás, bakugan, mighty beans, Milosnak kismotor, labda, homokozó vödör).
Ma reggel a veresi piacon mintegy véletlenül az élőállat árusok utcájába tereltem Jurát, és megláttuk a tökéletes (és egyben nagyon elcsépelt) Igazi Húsvéti Ajándékot.
A kisnyulat.
Nyúlszínű, ahogy Jura mondta, vagyis gyönyörű barna, picike, puha és nagyon ijedt. Berakták egy kis dobozba, és vihettük (az ember azt mondta, hogy visszaveszi, ha szükséges).
A kocsiban rögtön az ölembe brunyált, a SPAR-ban ezért úgy néztem ki, mint aki bevizelt (végülis ez történt, csak nem általam).
Most a garázsban pihen az örök vadászmezőkre költözött malacka ketrecében, várja a holnapi nagybelépőt, amikor is megtalálják a sarjak.
Nagyon szeretem a nyulakat, azóta szeretnék egyet, gyerekkoromban sokat segítettem papának, aki leadásra tenyésztette őket. Még szerencse, hogy rá lehet fogni a gyerekekre, hogy nekik vettük...