Eltűnés

Több oka is van ennek. Először is az infúzió-kúra, 5 alkalommal reggel 9-kor a Kútvölgyiben (laza 2x2 órás út). Íme az utolsó alkalomról a fényképes bizonyíték, ez szombaton készült, ezt a kórház intenzív osztályán kaptam, ami végtelenül nyomasztó hely, de a személyzet magyartalanul kedves.

Aztán elkezdődött az iskola, és az oviban, meg a különböző különfoglalkozásokon is beindult az élet, a három gyereknek közel heti 20 foglalkozás, amiből kb 5 pl ovin belül megoldott, de akkor is fejben kell tartani, hogy melyik nap kell úszócucc, tornacucc, mittoménmilyencucc.
A délelőttök nagy részét a nyárról elmaradt tüzek oltásával töltöm, és a két új kutyával foglalkozom, a délutánjaimat pedig olyan szintű logisztikai mátrix tölti ki, amin még a jó öreg Neo is csak a fejét vakarná (ha lenne időm, fotosoppolnék ide egy jó kis képet Neoról, amint felálló hajjal, sikításra tátott szájjal, képregény-gúvadt szemekkel nézi a hűtőmre kitett menetrendet - de mivel nincs időm, ezért csak képzeljétek ide lécci).

Rakok ide kutyás képet is, mert jófejek (aki követi a facebook-oldalamat, annak sajnos nem tudok újat mutatni):

A fogyókúrát nincs időm csinálni, de mivel tulajdonképpen életmódot váltottam,  azért lassacskán csepegnek le rólam a kilók, 57.9-58,5 kg között vagyok.
Megpróbálom visszatérni a bloggolás kebelére, mert szeretem, és jó nekem (de most megyek baglyot varrni az ovis Mihály-napi vásárra, meg sapkát kötni Emmának, meg felmosni a fürdőszobát, mert a kismacskák romba-döntötték. Megjegyzem a mai nappal megváltották a kinti életmódhoz a jegyet, még egyszer nem vagyok hajlandó görényesíteni a házat).
Na jó, azért még a macskákról is rakok képet, mert bármennyire is miniterroristák, azért nagyon cukik (az egyik cirmos még gazdira vár):

Kutyákrúl

Hogy róluk is essék pár szó, hiszen velünk élnek egy kis ideje.A megérkezésük sima volt, Suzy egyből birtokba vette a kertet, mintha mindig is itt lakott volna. Silky sokkal nehezebben oldódik, ő az emberektől vár nyugtatást.

Aztán néhány nap múlva jött Bori a Kutyaduma suliból, hogy gatyába rázza a bandát, segítse felépíteni a falkarendet, és hozzásegítsen minket három jólnevelt kutyához, akikkel öröm az élet. Akik nem szaladnak világgá, ha nyílik a kapu, akik nem veszik ki a gyerekek kezéből a kiflit, akik nem döntenek fel az ajtóban, akik szót fogadnak, és teljes biztonsággal behívhatók bármilyen terepen.
Az első alkalom után teljesen kinyúltak, úgy elfáradtak:

Itt látszik, hogy Suzy mennyire otthon érzi magát első perctől fogva:

Aztán kiderült, hogy túlságosan is jól érzi magát, míg mi Szegeden voltunk hétvégén, anyu hívott, hogy Suzy megharapta Milost. Kis seb lett az arcán.
Hétfőn jött Bori, és kicsit újraterveztük Suzy nevelését. A kis hölgy fajtájához méltatlanul domináns, alaposan meg kell erősíteni a gazda pozíciót. Bori igazi profi, nagyon hálás vagyok neki, hogy jön, és segít, jó tanácsokat ad, nevel.
Mostanra lenyugodtak a kedélyek, Silky oldódik, sikerült már a kavicson is átcsalogatnom (retteg a szűk átjáróktól, a kavics érintésétől, és az ijesztő hangokkal teli tyúkudvartól), és Suzy sem gondolja azt, hogy ő a főnök. A kapu tárva-nyitva lehet, ők megállnak a fák vonalában, és a kajához is csak akkor nyúlnak, ha megengedem nekik.
Chilike is kezdi elfogadni, hogy ez már bizony így marad, ezek a két behemót nálunk fog lakni :)
Alakulunk, de még nincs vége, jó pár hét után fogom tudni azt mondani, hogy köszi Bori, most már boldogulunk egyedül is :)

Harmadik látogatás

Újra vittük Chilikét is, aki nagy örömmel fogadta barátait, és igazán feloldódott a falkában.
Nagy élmény várt ránk, részt vehettünk az esti etetésben.
HÉT kutya várta a mennyei falatokat:

Amit meg is kaptak, és elképesztő tempóban behabzsoltak:

Nagy nap a mai, ma hozzák a két új családtagot, nagy az izgalom...

Újabb lakók érkezését várjuk a Bárkán

Az egész akkor kezdődött, mikor Zsuzsáék örökbefogadták Zippert. Zippi egész egyszerűen egy tündérbűbáj kutyafiú, és én akkor arra gondoltam, hogy de jó lenne nekünk is egy ilyen kutyus (Zsuzsáék egyébként Virágék Vacakjától kaptak kedvet, szóval mindenről ők tehetnek :-)
Zsuzsa folyamatosan linkelte a FB-on a fajtamentők képeit, én meg gondolatban ízlelgettem a dolgot, mit szólnának a gyerekek, Jura, Chili....
Aztán már a gazdikereső kutyusok képeit nézegettem, ki is néztem egyet-kettőt, mikor félve megemlítettem Jurának a dolgot. Mondhatni nyitott kapukat döngettem. Felvidult, és közölte, hogy ő gyerekkora óta vágyik egy goldenre, szóval régi vágya teljesülne ezzel.
A dolog eldőlt, Durellék újabb tagokkal szaporítják a bárkát.
Néhány kör után a fajtamentőknél kikötöttünk Suzy-nál, aki hogy, hogy nem Vácon lakik az ideiglenes gazdáknál. Fogadott testvére, Silky is vele van.
Suzy kiskora óta lakott a gazdiknál, ő az:

Silkynek hosszú, és hányattatott élete volt, 4 éve találtak rá egy sintértelepen, 11 kilóra lefogyva (35 kg a versenysúlyuk), rettegve egy ketrec sarkában.

 Kimentették, rendbehozták, kiszerették belőle a rettegést, így került Suzy mellé társnak három évre. De sajnos a gazdiknak "megváltoztak a lakhatási körülményeik", így visszakerültek a fajtamentőkhöz, most már egészen máshogy néz ki:

Itt találtunk rájuk. Először mi csak Suzyhoz mentünk, de akkor Silky beült Jura ölébe, nagy bociszemekkel ránézett, Jura ugyanilyen szemekkel rám, és akkor tudtam, kicsi bárkánk két új taggal fog bővülni. Második látogatáskor már így néztek egymásra:

Suzy mindeközben teljesen rákattant a gyerekekre, főleg Ivánra, kertszerte szaladgáltak, Iván sikoltozott a gyönyörűségtől.

A képeken látható egy aprócska, igen lelkes, de féltékeny kis állat, Chilike, aki hamar túltette magát az első rettegésen, és vidáman szaladgált a falkával (Suzyn és Silkyn kívűl van még 4 kutyájuk).
Folytatom a harmadik látogatással.

Egy kis szarakodás...

A kutya természetesen megvárta azt a reggelt, amikor Jura nincs itthon, és nagy lelkesen összefosta-hugyozta az előszobát.
Valami brutális volt a látvány- és szageffekt, mikor lejöttem (az egyébként szintén becsinált) gyerekkel.
Nagyon érdekes, mert Jura szemrebbenés nélkül takarít fel ilyen ocsmányságokat, akár hajnali hatkor is, míg én küzdök azzal, hogy oda ne rókázzak mellé. Cserében viszont még egyik gyerekem sem tudott olyat produkálni, ami akár csak egy kicsit is zavart volna. Jura viszont attól van rosszul...
Egyébként is zombi vagyok, az összes gyerek összevissza mászkált-ébredt egész éjjel, leszámítva azt a másfél órát, mikor én nem tudtam aludni. Ötkor már édesdeden el is szunnyadtam, gyomromban Iván lábával, de Milos fél hatkor megfújta a riadókürtöket.
Kilencre megyek tornára, remélem nem alszom el relax közben...

Hurrá! Sokáig kinlódtunk, de megvan. Kibújt a nyolcadik fog csücske...

Ezzel egyidőben megtörtént a kutya-gyerek nyálcsere, kutya általi kéznyalás, és gyerek általi ökölcsócsálás útján.