Amit imádok

Három pillanata van egy napnak számomra, amit maradéktalanul imádok.
Az első, mikor az utolsó ember is kihúzza a lábát itthonról, és végre egyedül maradok.
A második, mikor itthon van mindhárom gyerek, és az eléjük rakott zöldséget majszolják nagy békességben.
A harmadik, amikor este végre ágyba kerülök, és kinyitom a könyvemet.

Most az elsőnél tartok, és mivel Milos itthon volt múlt héten, a ház úgy néz ki, mintha itt zajlott volna le a normandiai partraszállás. A mosókonyhában térdig járok a szennyesben, a konyhában pedig olyan gyanús foltok vannak, mintha nálunk rendezték volna a saigoni kutyaragu főző verseny döntőjét.
Ilyenkor jön jól a FlyLady tizenöt perces időzítője...

Minden jó...

ha jó a vége, vagyis a kezdete.
Megy a fűtés, Iván és a mama lába jobban van. Minden be van pakolva.
Mint a mesében...

Mi jöhet még?

A fűtés már majdnem megy, de mégsem, holnap megint jönnek vissza. Semmi sincs becsomagolva, viszont anyu esett egy nagyot, mindjárt jön a bébiszitter, hogy vigyázzon a gyerekekre (Jura még dolgozik), viszem be Vácra. Azt említettem már, hogy faszkivan?

Péntek foreva

A nap azzal indult, hogy Miloska ugrott egy tripla leszúrt rittbergert a kanapé karfájáról, természetesen fejre. Ahogy az lenni szokott, ott ültem mellette. Szerencsére vastag szőnyegre esett, de azért sírt nagyon, látszott, hogy fáj a feje.
Vaj szívem okán itthon tartottam, neki is kijár egy potyanap anyával, este úgysem leszek itthon, vasárnap meg elhúzok hosszú időre.
Így aztán a napom nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztem, de Milos kivirult, be sem áll a szája, pörög, mókázik, fontoskodik álló nap. Egyszerűen meg kell zabálni. Hogy milyen könnyű egy gyerekkel?!
Talán mondanom sem, kell, hogy még egy lila folt sincs rajta, örökölte a kőkemény családi tulokfejet.

Hogy az élet mégsem legyen ekkora móka és kacagás, a napok óta erősödő megfázásom kezd kitörni rajtam, fáj a fejem, torkom, náthás vagyok. Basszus a repülőn vinnyogni fogok, ezt nagyon megszívtam. Azért a fűtésszerelő még ma jön egy körre, meglehetősen várom már azt a pillanatot, amikor végleg becsukhatom mögötte az ajtót.

Már megint szerelnek nálunk

Igen tudom, rettenetes, de nálunk már megint volt egy kisebb szerelés. A nyári vendégszoba-gardrób átalakításból maradt egy radiátor felszerelés, és hozzácsaptam a fürdőszobai kád csaptelep szerelését is. Az már annyira nem működött, hogy a zuhany egyáltalán nem folyt, és a vizet sem lehetett bekeverni, random fagyasztott, vagy forrázott le menet közben. Ez nem túl egészséges három kisgyerek esetében.
Ráadásul a dugó szereléke is szétesett, hónapok óta egy kis késsel kellett kipiszkálnunk a dugót a kádból. Ez pár hónap múlva vicces kis epizód lesz az életünkből, mostanáig kevéssé volt kacagtató.
Ó igen, mivel a kádat teljesen körbefalazták, még bontani is kellett.
Zárójeles kérdés egy laikustól, ki az az amatőr balfasz, aki egy kádat befalaz teljesen?
No hosszas alkudozás után (ami alatt kétszeresére hízott az árajánlat) kedden felvonult a brigád. Még két ilyen szerencsétlen idiótát az életben nem láttam. Azt sem tudták, melyik a jobb kezük, és melyik a bal. Késő este végeztek, fűtés oké, csap oké, dugó oké. Az én mindenre elszánt imádnivaló takarítónőm még átjött este, segített takarítani. Megfürdettem, ágyba dugtam a fekvés-csúszástól félhülye három gyereket, beájultam az ágyba. Már elaludtam volna, mikor megjött Jura, aki észrevette, hogy nem megy néhány radiátor.
Többek között a mi hálószobaink sem.
Másnap hívom a srácot, hát hajaj, ő nem tud jönni, tök messze vannak, légtelenítsek. Oké, az megvan folyamatosan, mégsem történik semmi. Este tud jönni. Nyolckor hívom, áááá, csak később tudna jönni, majd holnap.
Azaz ma. Ma reggel felhívtam, de megint csak hímezett-hámozott, nekem meg eldurrant az agyam, és jól beolvastam neki. Érdekes módon, össze tudta kapni magát, szent esküt tett, hogy este jön, és megcsinálja. Na erre kíváncsi vagyok. De miért, és miért kell minősíthetetlen hangnemet elővenni, miért van az, hogy bizonyos emberek csak ebből értenek? Annyira utálok ilyen kekec seggfej lenni, és most megint bebizonyosodott, hogy a kekec seggfejek érik el, hogy megkapják azt, amiért fizettek...
Annnnnnyira nem akartam már ezzel a dologgal foglalkozni, annnnnnyira ki akartam már pipálni a fűtésszerelést az (egyébként igen hosszú) listámról... Remélem ma este sikerül...

Nem működnek

Fogyni nem fogytam, viszont le van tiltva a teszveszes és vaterás fiókom. Vagyis korlátozva van, de hogy miért, azt nem tudom. Jura mostanában garázdálkodott rajta, remélem nem cseszett el valamit nekem.
Én hónapok óta nem jártam ott...
Begyújtottam ma a cserépkályhába is, megkezdve ezzel a szezont. Tavaly nem használtuk, mivel nem lehetett teljesen elkeríteni, Milos meg még pici volt, nem akartam égési sérülésekkel is bajlódni. Mire bejön a hideg, felfűtöm a cserépkályhát is rendesen.
A telefonomon sem működik a képküldés, semmilyen formában, sem e-mailre, sem facebookra nem tudok küldeni képet. Kellett nekem okostelefon. Ezért a funkcióért vettem ilyet, és erre ez nem működik. Tudom, Mörfi, de akkor is, grrrrr...

Eltűnésem oka nagyon prózai, pisilni sem nagyon van időm.

A vendégszobát szétverték hétfőn, hogy pár hét múlva mint főnixmadár a hamvaiból, gardróbszobaként éledjen fel.

Ez iszonyat mennyiségű porral, és egyéb dzsuvával jár. Fullra járatom a mosógépet, mert holnap reggel megyünk Londonba, és tiszta ruha kell oda is, meg itthon is hagyni, hogy anyunak mosnia ne kelljen, hiszen ő marad itthon a gyerekekkel. Amikor nem mosok, akkor felmosok, talán csecsemő koromban kúsztam ennyit négykézláb, mint most. Ugyanis a házat használjuk - nyilván, tehát ha délután hazajönnek a gyerekek, elfogadható állapotoknak kell uralkodnia.

Jura olyan szinten hajt bent, hogy kb két hete nem láttuk, éjjel jár haza (hajnali 1-2 körül).

Annyi könnyebbség van a dologban, hogy anyu elvitte Ivánt hétfőn magával, így csak két gyereket kell terelgetnem reggel és este. Minden szívással együtt azt kell mondjam, Iván nélkül egy pásztoridill az élet. Ilyenkor érzem azt, hogy mennyi energiát vesz el tőlem az ő nevelése. Rettenetes szomorúság ez bennem, hogy ennyire megkönnyebbülök, hogy valaki leveszi a vállamról az ő felügyeletét. Imádom minden kis porcikáját, de beleőszülök, mire felnő. London után megyünk a Bethesdába egy pszihiáter doki nénihez, akit ajánlottak. Ő úgy tudom autizmus és asperger szakértő, remélem fog tudni nekünk segíteni. Nekem az is jó, ha azt mondja, nincs a gyerekkel az ég világon semmi, én csesztem el valamit vastagon. Akkor mondja meg, mit rontottam el, és hogy hozhatom helyre...

Na nem is erre akartam kilyukadni, hanem arra, hogy holnap reggel elrepülünk Londonba, és alaposan kipihenem magam. Addig meg átrágom magam az előttem tornyosuló kásahegyen.

Bahh, rettenetesen megfáztam én is, meg Emma is. Nem tudom hol és mikor, hiszen dögmeleg váltakozik a tikkasztó hőséggel.

Felváltva prüszkölünk és fújjuk az orrunkat.

Éppen lezajlott Emma szülinapi bulija, máris új szerveznivaló tartja gúsba kötve a napjaimat. Iván ballagása. Mivel a ballagók szervezik a büfét, és én csinálom a közös ajándékot az óvónéniknek, plusz Iván ajándéka után szaladgálok. Na semmi komoly, csak lufi, és egy kis plüssel díszített tornacsuka, amit Emma is kapott tavaly.

Mondjuk lufist egyszerűen nem találok, a végén még mászkálhatok Gödöllőig, vagy Fótig.

Közben persze zajlik a szokásos nyári felújítási projekt, a héten várom a redőnyösöket, a kertészeket, jövő héten pedig a festőket.

Jura egészen Londonig (júli 8.) használhatatlan lesz, amikor nem külföldön lesz, akkor válogatott vendégeket vacsoráztat, szórakoztat, és szolgál ki mindenféle számokkal, mérlegekkel és pénzügyi tervekkel.

Így történhet meg az is, hogy se Iván ballagásán, se Emma évzáróján nem lesz ott. Szarul esik? Nagyon. Tudok tenni valamit? Nem igazán. Lenyelhetem a békát, és megpróbálom nem cseszegetni (annyit), mert (tegyük fel) nem tehet róla.

Mivel anyu meg érettségiztet, egy, csak egy legény leszek talpon a vidéken. Míg a többieknek ott lesz a család apraja-nagyja, tántikák és keresztmamikák, én egyszál magamban fényképezek, videózom, lengetek lufit és csokrot. Persze értem én, hogy ez csak egy ovis ballagás, nem az érettségi, de akkor is szar, na. Evvan...

Egyébiránt hosszas csendem oka egy hirtelen felindulásból elkövetett nappali-felújítás volt. Majd egy hétig le volt fóliázva az egész, de megérte, nagyon klassz lett.
Mindazonáltal most munkásokat jó darabig látni sem bírok.

A kaput késznek nyilvánítottuk. Reményeink szerint most már tényéleg műűködni fog a nyitó automatika is. Elvileg eddig is működött, gyarkolatilag azonban eddig csak akkor volt hajlandó megmoccanni, ha nem esett, és tartósan nulla fok felett volt a hőmérséklet, valamint ha úgy tartotta kedve.
Nyilvánvaló, hogy nem kellemesen napos időben purcan ki, hanem hajnali párás órán, amikor zuhog az eső, és késésben vagyunk.
Esetleg késő éjjel, hogy úgy kelljen átmászni a kerítésen, imígyen betörve saját kertünkben, hogy a kis kulccsal kézzel nyithatóvá tegyük.
Na de most kapott új infraérzékelőt, szóval minden okés lesz...
Valamint van kaputelefonunk is. Évek óta először.
Én nem annyira forszíroztam a dolgot, mivel nekem így nagyon kényelmes volt. Nem csöngetett boldog-boldogtalan, hozzánk csak a szívünknek kedvesek, vagy az igazán kitartó harcosok jutottak be.
A pizzás már rutinszerűen dudált és a postás is tudta a számomat. Na de Edina is megmondta, hogy fengshui szerint is jobb a kaputelefon, bár halvány lila segéd fogalmam sincs, hogy hogy fog eztán becsengetni a csí.
Tehát a kapu kész, jöhet a csí, meg minden jó!

Holnap
Milos kettő, Iván egy szurit kap reggel (el ne felejtsek pisit és oltási könyvet vinni!) Ennek örömére mindketten meghosszabbítják a hosszú hétvégéjüket még egy nappal.
A biztonság kedvéért reggel jön a fűtésszerelő is, hogy szétbombázza a nappalit, ha a három gyerek nem boldogulna ezzel a feladattal.

Jura azt mondta, most, hogy így felraktam az internetre, hogy mi hol van a házban, írjam le azt is, hogy nem tartunk itthon értéket.
Muhhhahaha, mintha három gyerek mellett, egy felújítás után bármi értéke maradhatna az embernek...

No akkor képekben

Tanulósarok a folyosón. Balra Emma, jobbra Iván íróasztala:

Ajtók a folyosóról. Szemből a mi hálónk, középen Milos szobája, jobbra Emma és Iván szobája (balra a tanulósarok kis részlete):

Emma és Iván szobája:

Milos szobája kicsit még üres, de nem tudom, mit tehetnék be, hiszen ő tényleg csak aludni jár be:
A mi hálónk:

Jura dolgozósarka az ágyunk mögött:

Újabb tervek

Nagyon belendültünk a házfelújításba, következő projektünk a nappali. Igaz, hogy az nemrég (2-3 éve) lett megcsinálva, de az ablakok körül még kilóg a purhab. Nagyon szarul néz ki, ebben biztosak lehettek...
Mivel remek festőket találtunk, semmi sem állíthat meg minket abban, hogy mindent ki ne fessünk. A nappali jelenleg zöld, amit nagyon szeretünk, és eredetileg maradt volna ugyanez a szín (Dulux nagyvilág színei, míg világ a világ, kapható lesz), de aztán elkezdtem agyalni...
Tanácskoztam Edinával is, aki kitanulta a fengshuit, már a felső szintet is az ő közreműködésével alakítottuk. Nekem a zöld-lila kombó nagyon bejönne. Enyhén aggódva hívtam fel Jurát, hogy mit szólna hozzá, ha kicsit változtatnánk a nappali színén, mire ő is a lilát javasolta. Szokás szerint egy húron pendülünk...
A festő még ma fogja csak megtudni, hogy "kicsit" változott a terv, a nappali színt vált (még nem tudom, mire), és hozzácsapjuk a folyosót, meg a lépcső korlátját is.
Jövő hét vége felé csinálná, ami azért kissé izé, mert Ivánnak lesz szülinapja. A nappali valószínűleg romokban fog heverni. Szerencsére a gyerekbuli csak rákövetkező hétvégén lesz.
Most már tényleg lefotózom az emeletet ájszver. Most. Megyek.

Csak röviden: ma végre visszaköltözhettünk az emeletre. Még egy-két kapcsoló, konektor hiányzik, festés javítgatások, a radiátorok és bútorok kellenek még, de lakhatók, alhatók a szobák.
Nagyon szép lett, fényképezek, ha teljesen megvannak.

Lassan (nagyon lassan) végeznek fönt a szakik. Hétvégén már lehet itt-ott takarítani, összeszerelni a bútorokat, jövő hét közepén vissza lehet költözni.
Ma családegyesítés, délután megyek a gyerekekért a táborba, este jön haza Jura Lengyelországból.
Raknék fel képeket, de a picasa nem tudja bemásolni őket gépre.

Mélypont

Milos már megint beteg, lázas, köhög, nem alszik, de azt már több mint egy hete. A kialvatlanságtól jóformán ki sem tudom nyitni a szememet. Lassan bármit bevallok, csak hadd aludjak már végre egyben három órát.
Ezen a héten még egy csomó intéznivalóm lenne (függönyvásárlás pl.)
Közben persze teljes erőből zajlik a felújítás az emeleten. Nagyon szeretnék már végre a saját ágyamban aludni, kezd elegem lenni a barkács- és festékboltokból.
Jura tegnap hajnalban utazott el Londonba, holnap hajnalban megy át Lengyelországba, pénteken este jön haza.
Emma és Iván tegnap reggel elutazott táborba, értük pénteken megyek le. Még nem tudom, hogy Milost viszem-e, remélem azért addig meggyógyul.
Nagyobb baj, hogy holnap-holnapután parketta lakkozás lesz, ami állítólag iszonyat büdös, de beteg gyereket nem viszek bölcsibe, itthon kell átvészelnünk valahogy...
Hát nagyjából ennyi...

Helyzet
(még) élünk!
A villanyszerelés ma a finisbe ér, már csak a festés, parketta csiszolás-lakkozás, és apróbb munkálatok vannak hátra.
Jövő hét közepén elkezdhetünk visszahurcolkodni...

r.! Ó jesssz, köszi, hogy eszembe jutattad, ráadásul olvasom is Vattacukorhajú Lány blogját, csak valahogy kiment a fejemből, hogy neki volt 1-2 ilyen projektje is.
Írtam is neki, és nagyon remélem, hogy kedvező választ kapok.

Teljes erővel a falszíneken és a dekorációkon jár az agyam. Szombaton kiválasztottuk a színeket Jurával, tegnap megvettük a laminált lapot Milos szobájába.
Aztán tegnap szét is esett a fejemben az egész, főleg a gyerekszobák színei.
Milos szobája elég sötét, zegzugos, egy kifejezetten világos padlószínt választottunk, de a reggeli fényekben (nyugati fekvésű a szoba) még ez is szinte sötétnek hatott. A "babapiskóta" elnevezésű szín nem is annyira illik oda, kissé barackos, lehet, hogy még attól is világosabb kellene.
Ahogy nézegetem a szobát, egyre csak az jut eszembe, hogy az a kémény, és a tetősík együtt olyan, mint egy nagy fa.
Mivel az én kézügyességem, és kreativitásom nem elég a vágyaimhoz, elkezdtem falfestőt keresni a neten. Vérborzalom, mennyi kontár pingál a falakra. Tömény diznihányás ömlik ki a monitorból, ahány micimackót és hercegnőt láttam az elmúlt egy órában, már frankón émelygek.
Eddig egyvalakit találtam, akinek a munkái nagyon megtetszettek. Bár a honlapja nem bővelkedik fotókban, és hát azért természetesen itt is van dizninyál bőven, azért csak megbújik egy-két gyönyörű, egyedi kép is. Kértem árajánlatot, remélem nem lesz túl drága, mert mindenféleképen vele szeretném megcsináltatni Milos szobáját.

Emma és Iván szobája pont az ellenkezője Milos szobájának, fényes, nyitott tér. Oda egy "tengeri kavics" nevű színt választottunk, ez egy meleg, barnás-lilás hangulatú szürke szín. Kontrasztszíne tulajdonképpen nincs, de nincs is olyan fal abban a szobában, ami hangsúlyos lenne. Így marad ez a szín, falmatrica, és a függönyökben fogom kiélni magam, oda élén színes muszlin függönyöket képzeltem el, lilát, kéket.
Falfestő keresgélése közben bukkantam rá erre az oldalra. Nagyon régi vágyam már ez nekem, eddig ledes formában képzeltem el, de úgy tűnik, ez még jobb eljárás. Egycsapásra megoldódna az éjszakai fény problémája. Az ára teljesen kifizethető kategória, de el sem tudom képzelni, hogy milyen technikával csinálják. Nálunk nem egy nagy falfelületről van szó, kb. 10-12 nm.
Nagyon izgulok, hogy minden szuper legyen, a visszaköltözésünk után még bőven lesz mit szépítgeni, finomítani...