Az Új Évben

Jura szerint furcsa, hogy végeláthatatlan posztok óta csak sírok, hogy autizmus így, autizmus úgy, aztán azt állítom az év utolsó posztjában, hogy minden milyen jó volt.
Szerintem a kettő nem mond ellent egymásnak. Valóban idén lett meg a diagnózisunk, de én ezt nem tartom negatív dolognak. Sőt. Bármilyen furcsa, minden nyavajgásom ellenére ezt inkább egy pozitív dolognak tartom. Hiszen Iván előtte sem volt kezelhetőbb, csak akkor még ott lebegett a fejem felett a szülői inkompetencia réme is. A diagnózis maga megnyugvás volt számomra, hogy nem én csesztem el valamit véglegesen.
Igen, nehéz, de ki van jelölve az út, amerre menni kell, még ha ez nem is pont az a madárfüttyös erdei séta, mint az ember remélné.
Ezért nem tartom rossz dolognak ezt az egészet, függetlenül attól, hogy nagyon nehéz...

BUÉK

Ez az év nagyon remek volt, és szőrmentén végiggondolva csupa-csupa jó dolog történt, rossz nem is jut eszembe. Jobban pedig nem akarok belegondolni, mert biztos eszembe jutna valami, de hát végülis annyira rossz nem lehet, ha csak hosszas gondolkodás után kerül csak elő a fejemből.
Rengeteget utaztunk idén, ez volt szerintem a legutazósabb évünk, a három éves böjtöm után bizony ránkfért.
Fogadalmat most sem teszek, csak amit évek óta, minden felesleges, elromlott kacatot kihajítok. Sok sok köbméter lomtól szabadultunk már meg így.
Egy szó, mint száz, jó ez így nekem (megkockáztatom: nekünk), soha rosszabb évünk ne legyen!

BÚJJÉK mindenkibe minden jó jövőre!

Két napja

olyan kellemesen jó, úgy látszik ennyi idő kellett a gyerekeknek, hogy átrendeződjenek itthonlevésbe. Ma is csupa henyélős, főzögetős, netezgetős nap van. Voltunk okmányirodában is, személyit csináltatni a nagyoknak, Ivánnak parkoló kártyát, ott is csupa jófejek voltak, egy óra alatt végeztünk. Addig itthon Jura és Milos békés egyetértésben játszottak, Miloska épp csak ki nem lökött hármunkat az ajtón, mikor indultunk, hogy húzzatok már, apa csak az enyém lesz, hurrá.
Tegnap kedves barátok felvilágosítottak, hogy csirkét nem lehet szilveszterkor enni, mert elkaparja a szerencsét, vagymi, ezért ma csináltunk csirkepaprikást, és holnap csak "tegnapi maradék lesz", nem főmenü.
Ez most így kellemes, ilyen maradhatna, ezt elviselném bármeddig. Iván egész nap az új fülesében jön-megy, most elmentek fodrászhoz, arra húzta a sapkát. Lehet, hogy tényleg jót tesz neki a kevesebb zaj, sokkal nyugodtabb. Remélem azért hajvágásnál le lehet róla imádkozni, és nem kell Erikának körbenyírnia.

B.U.É.K. meg minden...

Nagyon jó volt a társasparty mzs-éknél, bár éppen a társasok nem kerültek elő. Ettünk, dumáltunk, nagyon kellemes volt. Gyakrabban kéne ilyet csinálni.
Én is megittam két bacardi breezert, igazán jól esett, kora este ittam, éjfél előtt kicsivel még fejtem, muszáj volt, kimaradt az esti szopi, és már közelgett a következő.
Hazafalé én vezettem, mivel Jura borozgatott egész este. Odakint zuhogó eső, Jura pedig elkezdett csuklani. De azt tudni kell, hogy ő egyszerre csuklik és köhög, ettől pedig halál vicces hangokat ad ki. Elkezdtünk röhögni, de annyira, hogy végül meg kellett állni, hogy Jura kivegye a csomagtartóból az innivalót, mert már majdnem megfulladt.
Az az év csak jó lehet, ami ekkora nevetéssel indul...

P.S. kaptam még két Pop-int moestől, ezek mikroszálas belsejűek.
Az előbb adtam Milosra a bambuszos popint, még így sem egy nagy etvasz, hogy teljesen gyakorlatlan vagyok. Ha belejövök, simán ugyanannyi lesz a gyerekre adni, mint az eldobhatót.