Nőnapra

Azt kaptam a legkisebbtől, hogy egész éjjel kelt két óránként, akárcsak kisded korában. Egyrészt emlékeztetve engem a régi szép időkre, másrészt arra a belátásra kényszerítve, hogy fogalmam sincs, hogy csináltam ezt én több mint egy évig, mert most olyan szinten vagyok zombi egy éjszaka után, hogy ihaj... Ugye milyen jó nekem mostanában? Főleg, hogy az emberem éjjel ért haza, így persze csak jó későn feküdtünk le.

Biztos vagyok benne, hogy minden anya ismeri azt az érzést, amikor egy alapos esti hancúr után ájult elégedettséggel alszik el, majd a legmélyebb álmából (kb. elalvás utáni 10-20 perccel) egy nyifogó gyerekhang ébreszti, hogy rosszat álmodott, szomjas, pisilni kell, akármi, de ki kell kászálódni az ágyból, zúgó fejjel és egyéb altesti panaszokkal.
Ugye? Aki még nem járt így, az legyen szíves ne kösse az orromra, mert a szörnyű irigységből fakadó spontán rosszindulatom azt mondatná vele, hogy minden bizonnyal nincs említésre méltó szexuális élete (noha ez utóbbi valószínűleg egyértelműen azért nem zárja ki a fent említett élményt).
Drága kis férjem elutazott valahova, holnap jön csak haza, tőle megkaptam a reggeli menetet cakkumpúder, iskolástul, bölcsődéstül, mert hétre jött érte a sofőr, vitte a repülőtérre.
De a kocsiját itt hagyta nekem, hát nem egy jófej?!

Még szűk fél órácskám van regenerálódni, aztán megyünk Ivánnal Pestre Cseperedőbe.
Addig is elirányítgatom a kertészeket, akik jöttek tavaszi nagytakarításra, de szerencsére elég önjárók. Mondjuk sajnálatos módon az időjárásra való tekintettel teljesen felöltözve dolgoznak. Mondom én, hogy pocsék egy nap...
Délután még van egy meghívásunk (mint bölcsis szülők) megismerkedni az ovival, de mondtam nekik, hogy nem megyek ismerkedni velük, volt rá alkalmam az elmúlt években, persze ezen jót röhécseltünk, tulajdonképpen az ovi nyitása óta odajárunk.
Mindazonáltal Miloska elkezdte magát beszoktatni az oviba, mert ma reggel közölte, hogy Ani nénihez akar menni. Mázlink volt, pont Ani néni volt a nyitós, beadtam neki Miloskát, amíg intéztem a piszkos anyagiakat. Nehezen hitte el, hogy ő azért még nem ovis, hosszas rábeszélésre jött csak át velem a bölcsibe.

Valahol menet közben derült csak ki, hogy nőnap van, szóval igazán küldhettem volna Ivánkámmal virágot a tanító néniknek, no de ami késik, nem múlik, viszek most, ha megyek érte.

Dobpergés! Tapsvihar, pezsgőpukkanás, tüzijáték-ropogás!
Milos ma először hivatalosan is átaludta az éjszakát. Csont nélkül, este nyolctól reggel nyolcig!
Csúcs! Másfél éves korára ezt is megértük.
Nagyon remélem, hogy az új szoba teszi ezt vele, mert akkor van remény további sikerekre.
Nyolc órát aludtam egyben! Hoppácska!

Alvás

Harmadig éjszaka. Egyszer ébredt csak fél három körül, aztán fél hétkor.
Én ötkor felébredtem arra, hogy sír egy gyerek, először azt hittem, hogy Iván, de nagyon halk volt a hang, átmentem, ő pedig vígan aludt.
Kihallgatóztam, és a szomszéd házból jött a hang.
Nagyon kipihent lehetek, sokáig vissza sem tudtam aludni...
Reggel a kis matracon találtam az egész bagázst, aparozmár hangosan horkolt, a két lókötő meg köréfonódva szuszogott. Rájuk eresztettem hát a legkisebb zsiványt is, hadd legyen haddelhadd...
Sokkal vidámabbak így a reggelek...

Újból nekivágtam az éjszakai alvás megreformálásának. Jurát átküldtem a gyerekszobába a nagyokhoz, legalább ő tudjon aludni.
Én pedig megerősített szívvel tértem nyugovóra mit sem sejtő sarjam mellé.
Az elhatározás a következő volt:
- Csak egyszer kap cicit, éjjel egy körül. Elvégre egy 1+ éves gyerek kizárt, hogy éhenhaljon reggelre, ha csak egyszer szopik. (Később ezt is el akarom hagyni, de csak szép sorjában.)
- Csak akkor megyek oda hozzá, ha ordít, akkor is visszafektetem.

Nos ennek az lett a vége, hogy egy előtt kelt párszor, de visszafektettem, gond nélkül visszaaludt. Egy körül szopizott, majd utána is sokszor ébredt, de én lapultam az ágyban, ő meg pár nyiffantás után visszafeküdt és elszunnyadt. Ordítás nem is volt.
Hajnalban pedig mélyen bealudt, végül majdnem egy órával később ébredt, mint szokott. A végeredmény kipihent, mosolygós család. Én is kialudtam magam, hiszen kifejezetten pihentető úgy ébredni sokszor, hogy nem kell kikelni az ágyból. Jura is jót aludt a nagyoknál.

Ma már a délelőtti alváshoz is szopizás nélkül tettem le (persze előtte cicin csüngött a nappaliban vagy egy órát), és pár strófányi méltatlankodás után el is aludt.
Este azért jobban beöltöztetem, mert így egész éjjel kitakarózva aludt, ami azért nem kívánatos még ebben a zimankóban.

Rinyaposzt

Ha lenne erőm a lábamat felemelni, akkor tényként közölhetném: az utolsókat rúgom.
Nem bírom tovább az óránkénti keléseket, egy év után eljutottam a "jaj szegény kisbabám, biztos baja van" állapottól a "megfojtom a büdös kölkit, ha tovább vonyít" állapotig.
Az a furcsa, hogy tegnapelőtt még úgy volt, és tegnapra meg már így, mintha egy nap alatt szállt volna el belőlem az összes türelem és megértés.
Vagy csak különösen szar éjszakám volt nekem is, és ma éjszakára megint türelmes és megértő leszek. Remélem.
Főleg, hogy napközben is nagyon vacakul alszik, és amikor ébren van, akkor meg sír. Vagy a foga, vagy a hasa. Ha utóbbi, akkor a gasztrós doki tehet nekem egy kurva nagy szivességet, miszerint anyuka nem kell olyan szigorú diétát tartania, apránként elkezdhet enni tejterméket.
Egy hete egy kicsi tejfől, egy falat sajt lecsúszott, és láss csodát, virít az ekcéma a lábán, és megint nem alszik. Mától újra totál tejmentesen vagyok, meglássuk...

Szóval ezért is nem írok, nincs mit, nincs is gondolat a fejemben, a túlélésre játszom.

És IGEN!
A szülinapja előtt pár nappal eljött az a pillanat, amikor átaludta az éjszakát. Fél hatkor ébredt először, édes kisbabám, hangosan korgott a gyomra, olyan éhes volt.
Nem akarok ebbe semmiféle tendenciát belelátni, gondolom éppen nem jön egy foga sem, a Hold, a Nap és a csillagok pont megfelelő szögben álltak, kedvező hatású front van, meg ilyenek.
Majd ha hetek óta ez lesz, akkor esetleg elbízom magam...
Én viszont olyan vagyok, mint a mosott kaka. Egy-egy kósza esettől eltekintve fél éve nem aludtam ennyit egyben, nagyon megviselt... Remélem a közeljövőben ez lesz a legfőbb problémám...

Tizenegy hónapos

Cukisági faktor az egekben. Napközben. Éjjel nem annyira.
Az a jó éjszaka, amikor csak éjfélkor, háromkor és hatkor kel (hatkor már fel is kel). De ilyen jó éjszakánk régen nem volt, inább az a jellemző, hogy fél-másfél óránként ébred.
Nem tudom mitől, kifogytam az ötletekből, túlélésre játszom.
Napközben nagyon jó, kialakult napirendünk van.
Hatkor felkel, általában Jurával megy le, én még alszom nyolcig. Kilenckor, mikor a többiek elmenenk oviba, lerakom aludni. Általában cicin alszik el. 11-kor ébred (legtöbbször kakisan). Délben ebédel, egy üveg bébiétel lecsúszik.
Kettőig játszik a karámban, akkor megint alszik négyig.
Ha ébred, megyünk az oviba.
Hat körül érünk haza, akkor megint eszik, tápit, vagy szopizik. Amíg mi vacsizunk, ő almát majszol.
Fél nyolckor fürdés, ekcéma miatt kétnaponta, nyolckor fekvés.
Cicin alszik el nagyon gyorsan.

Nappal jókedvű, kiegyensúlyozott, huncut. Nagyon sokat játszik magában.
Tud pakolászni, játékot a dobozába, labdát eldobni, egyre több lépést tesz meg egyedül (megfontoltan, komótosan), pici szöszt felcsippenteni, kupakot lecsavarni, repülő légcsavarját forgatni és közben brümmögni, gombokat nyomogatni, hogy a játékok zenéljenek, tapsolni és pápázni, kinyújtott mutatóujjal mutatni, rázni a fejét (de ez még nem nem-et jelent), etetőszékből és karámból játékokat direkt kidobálni, másodfokú egyenletet megoldani, deriválni, takaró alatt Dosztojevszkij-t olvasni.

Szavai (a teljesség igénye nélkül): cici, csüccs, tes (tessék), enye (anya), emm (Emma), chi (Chili), baba, ott, hi-ta (hinta-palinta), pá-pá, de (ügyes) ta/te általános szó, minden másra vonatkozik.

Nagy valószínűséggel tejfehérje allergiás, február közepén megyünk kivizsgálásra, addig is tartom a szigorú tejmentes diétát.

9780 (vagy 9870?!) gramm, és hosszra tuti nőtt, de azt nem mértem.

Összességében imádom minden kis porcikáját, legtöbbször éjjel is, bármennyit kel. Valószínüleg az az allergia miatt van úgyis.