Fogódzó képzés

A pénteki és szombati napunk pedig azzal telt, hogy lehetetlenül kényelmetlen széken ülve reggeltől estig szülői képzésen voltunk, hogy még többet megtudjunk az autizmusról.
Nagyon, nagyon, nagyon jó és hasznos volt. Tényleg. Minden perc és egy komolyabb aranyérbántalom megérte, hogy ott voltunk.
Többek között azt is megtudtuk, hogy milyen jogaink és kötelességeink vannak iskolai dolgokban, és az is kiderült, amit már régóta lehetett sejteni, hogy pontosan annyi jogunknak fognak eleget tenni, amennyit kiharcolunk magunknak. Na de mondjuk ezzel gondolom senkit sem leptem most meg.
Így történhetett az is, hogy megérett bennem az elhatározás, hogy az iskolai dolgokat márpedig sínre teszem (első lépést lásd lentebb). Ha elakadnék, az AOSZ-osok segíteni fognak, amiben csak tudnak, márpedig hozzám képest lényegesen többet tudnak.
Mivel az iskola részéről a jóindulat és az akarás megvan, ez már fél siker. A többit meg csak összetalicskázom nekik, ha másért nem is, de talán egy következő autista (párdon, megtudtam, ez elavult elnevezés, helyesen: autizmussal élő) kisgyermeknek kijárom az utat, az is valami...