Mama

Tegnap meghalt a nagymamám. Elég szörnyű, hogy leginkább mindenki megkönnyebbült. Az a mama, aki az én nagymamám volt, már régen eltűnt az agyvérzésekben, demenciában.

Vilmos...

Négy hónapot élt. Gyászolja őt három testvére, szülei, és mi mind, aki nap mint nap gondoltunk rá, drukkoltunk, reméltük a legjobbakat.
Felfoghatatlan, mélységes kút lehet a bánat, gyermekünk elvesztése.

Meghalt az egyik ovistárs anyuka, 39 éves volt. Decemberben fedeztek fel nála egy alattomos rákot, áttétes, műthetetlen. Erős, egészséges, vidám nő volt, és nyolc hónap alatt végzett vele ez a szörnyűség. Egy hatéves kisfiút és egy két és fél éves kislányt hagyott itt.
Napok óta a fejemben jár, nem értem, nem tudom felfogni. Azt mondják, neki már megváltás volt a halál. Az ittmaradottaknak mindig nehezebb. Annak az édes, okos kisfiúnak, akinek egy éve még az volt a legnagyobb gondja, hogy hogyan kerüljön a lányom mellé párnak a kiránduláson. Most végignézte, ahogy az anyját felemészti a betegség, a kemók. Az anyját, akivel úgy voltak, mint a borsó, meg a héjja.
Hogyan tud talpra állni egy család egy ekkora tragédia után?!

Szegény Roti itthagyott minket. A garázsban találtunk rá, az oldalán feküdt, mint ha csak aludna, de halott volt.

Hosszú, kalandos élete volt. Hat éve fogadott minket örökbe, mikor ebbe a házba költöztünk. Az állatorvos szerint már akkor is olyan 3-4 éves lehetett.

Sokáig nem adtam neki enni, mert nem akartam, hogy ideszokjon, de miután megtudtam, hogy a szomszéd félkegyelmű bácsi fel akarja akasztani (igen, megette az ő macskáinak a kajáját), úgy döntöttem, inkább legyen a mi macskánk.

Mindig nagyon szelíd volt, soha nem történt olyan, hogy akár csak figyelmeztetésül is odakapott volna, akárhogy is nyúzták a gyerekek.

Elvitük ivartalaníttatni, de az orvos sem tudta, hogy fiú-e, avagy lány. Végül egy kisműtéttel megnézték inkább fiú lehetett, de csak fejletlen, elcsökevényesedett ivarszervei voltak. Mindegy is volt, hogy fiú, vagy lány, nekünk Roti volt, aki (mint a nevéből is fakad) igen harciasan védte a területét a többi macskától.

Aztán úgy két éve pár nap eltűnés után rettenetes állapotban jött haza, a napok óta zuhogó esőben, szinte félholt volt. Az állatorvos szerint valószínűleg egy kocsi ütötte el, de ő hazakúszott, és ott várt az ajtóban, sírva nyávogva.

Teljesen összetört a feje, elvesztette a fél szemét, összetört az orrüregje, az egyik lába, mellkasa, az állkapcsát bonyolult (és méregdrága) műtétek sorozatával hozták helyre. Sajnos így sem lett tökéletes, rágni már nem tudott, kizárólag konzerves macskakaját tudott megenni ezután.

Sokat nevettünk rajta, hogy ott a rokkant-matrica a seggére ragasztva, de a több méter magasban levő pár centis ablakpárkányra gond nélkül felröppent...

Most azonban itt hagyott minket, valószínűleg végelgyengülés vitte el, mi pedig biztosak vagyunk benne, hogy sokat köszönhetünk egymásnak.

Most már mindig is ő marad az első macskánk.

Nyugodj békében Roti, a macskák égi birodalmában biztos akad egy csendes, meleg zug, ahol szundikálhatsz.

Már egy ideje fogalmazgatom ezt a posztot.
Nagyon szívszorító, és felfoghatatlan.
Két héttel volt előttem, első lombikra mindkét baba megmaradt.
Pár hete még együtt viháncoltunk, összemértük a pocakunkat, ami nagyjából egyforma volt, hiszen neki kettő baba lakott bent, nekem meg a harmadik az előző kettő járt útján.
Mivel mindkettőnk férjének ugyanaz a vezetékneve, sokat locsogtunk a babanevekről is. Nekünk akkor már megvolt a két név, nekik csak nagyjából.
Búcsúzáskor még egymásra vigyorogtunk, hogy a legközelebbi találkozáskor már nem leszünk ilyen fürgék.
Nem tudom, mikor lesz legközelebb. Gyötrelmes és rettegéssel teli egy hét kórház után elveszítette mindkét babáját. Huszonnégy óra kínkeserves vajúdás után megszülte halott kisfiát, és az akkor még élő kislányát. Huszonegy hetesen. Eltemetni sem tudja őket, hiszen a "protokoll" szerint ez még vetélés.
Azóta próbálom megérteni, hogy mérhet ekkora kínt a sors egy emberre. De nem tudom felfogni azóta sem, és talán soha nem is sikerül.
Az a kedves, mosolygós, szép lány most végsőkig legyengülve fekszik az ágyában naphosszat, és gyászolja két gyönyörű angyalkáját.
Nem értem, nem értem...