Még egy szó

A tegnapi nap abszolút pillanata az volt, mikor kijöttünk az UH-ról, reszkető kézzel, párás szemekkel, és Jura hirtelen elkapott, nagyon erősen megölelt, szorított, és azt suttogta a fülembe, hogy azért ő is izgult ám nagyon...

3,5 éve várunk erre a papírra...

Innen, IDE:

Eltelt egy újabb év...

Időpontot a nefrológiára megkaptam, zabszem a megfelelő helyre beillesztve...

Ma kicsit lassabban őröltek a malmok a Bókay utcában, elég sokáig ott voltunk. Milos egy tündérfalat volt, kiválóan tűrte a hosszas várakozást (összesen 2,5 óra), az UH-on érdeklődően nézte a monitort, felhúzta a bodyját, amikor kellett, hason fekve pedig vígan könyökölt, és dumált.
A végső konklúzió az lett, hogy bár a bal vese (a rosszabbik) kicsit romlott, a kéregállomány azért teljesen jó, szóval végső soron sem jobb, sem rosszabb, mint eddig.
Ez pedig jó hír.
Egy év múlva kontroll.

Ma megyünk kontrollra a nefrológiára. Tudom, hogy nem lesz semmi, mégis olyan ideges vagyok, hogy a gyomrom borsónyi méretben görcsöl a hasam mélyén.
Jóformán egy vizsgálat sem tud ilyen stresszt kihozni belőlem, mint ez a nyavajás vesebalhé. Pedig már minden majdnem tökéletesen rendben van.
Olyan erővel tör fel belőlem az összes emlék, de különösen az első, mint ha tegnap történt volna...
Az a dermedt csend olyan éles ellentétben volt az addigi vidám babamozizással, mikor feltűnt a monitoron a két hatalmas folt, ahol a veséje kellett volna lennie.
Amikor kitámolyogtunk a vizsgálóból, és vártuk a számla kiállítását, úgy éreztem megfulladok, ki kellett szaladnom a rendelőből.
Az üvöltve zokogás a kocsiban, hogy az én gyerekemnek nem lehet baja.
Nem lett baja, minden a legtökéletesebben alakul, jobban, mint azt bárki remélte. Mégis bennem van a sokk a mai napig, és ilyenkor előhívódik...

Időpontok
Februárban megyünk Milossal nefrológiára, és allergia vizsgálatra is. A nefrológiától már nem tartok, bár előtte pár nappal biztos bent lesz a zabszem.
Az allergia vizsgálat pocsék lesz, mert előtte 2-3 nappal el kell kezdeni tejterméket adni Milosnak, hogy a vérvizsgálat kimutasson valamit, ez pedig nagymértékű kínlódással fog járni.
Valamint az sem elhanyagolható tény, hogy ez utóbbi iszonyat drága lesz...

Milos ügyek

Hurrá és hurrá! Jobb hírek nem is lehetnének, nagyon klassz szülinapi ajándék.
A jobb vese tulajdonképpen meggyógyult, és a bal is javult.
Milos egy tündér volt, szépen tűrte az UH-t, és még Jura munkahelyén is vigyorgott mindenkire. Igaz, nagyon bágyadt volt, éjjel lázas volt, csúnyán köhög szegénykém, elkapta Emmától a torokvészt.
Kettőkor ébredt, csak úgy tüzelt a kis teste. Kapott kúpot, de csak nem bírt elnyugodni, így magam mellé vettem, ott aludt. Na és persze pont úgy, mint Emma régen, addig kapálózott, amíg keresztbe nem fordult közöttünk. És amit persze Emma nem csinált, cicizett végig, úgy aludt.
Én persze nagyjából kettő szemhunyásnyit aludtam, de ez nem is számít, az a lényeg, hogy a veséje gyógyul, legközelebb csak egy év múlva kell mennünk kontrollra.

Milos ügyek

Most látom csak, nem írtam a múlt keddi UH-ról.
Maradt az egyik szem sír, másik nevet alaphelyzet, de most a nevető szemem nagyon nevet.
A bal veséje JAVULT! 2mm-rel lett kisebb a tágulat, így (ha csak egy kicsivel is), de alatta van a 10 mm-es álomhatárnak.
A jobb vese sajnos nagyon sokat romlott, 14-ről 21-re (20 fölött elég rossz a helyzet), de bíztat az a tudat, hogy a bal veséje biztosan jó lesz, tehát bármi történik is, egy veséje működőképes lesz.
Egyébként magzatvíz mennyisége átlagos, és ez is jó hír, mert azt jelenti, hogy mindkét vese működik, Milos iszik és pisil megfelelő mennyiséget.
És jól éreztem, valóban befordult menetirányba.

A minap meséltem Milos betegségéről valakinek, aki megkérdezte tőlem, hogy nahát, és megtartottátok? Eszetekbe sem jutott elvetetni?

Milos hírek

Jók is, rosszak is.
A bal oldalon alig nőtt a tágulat, most 1 cm, ami a középsúlyos határa pont, jobb oldalon viszont sajnos sokat romlott a helyzet, ott 1,4 cm (2 cm-nél már nagyon súlyos, akár vesekárosodás is lehet).
A hólyagja teljesen rendben van, gyanítható, hogy a vesevezetőkben van a szűkület. Nagyon ritka, hogy mind a kettőben egyszerre legyen, elég kicsi rá az esély. Hát most mit mondjak, inkább megnyerném a lottó ötöst, mert a valószínűsége nagyjából ugyanaz...
Egyelőre marad minden az eredeti tervek szerint, 37. héten indítás, utána műtét. Ha így haladunk, a bal vese teljesen jó állapotban marad, a jobb meg, háát..., drukkolunk, hogy ne ebben a tempóban növessze magát.
Tudom én, hogy egy vesével is teljes értékű életet lehet élni, de inkább abban reménykednék, hogy jövő tavaszra ez már csak egy rossz emlék lesz.
Gyakoribb UH-ok kellenek, 3 hét múlva megyünk újra.

De hogy jót is írjak, Milos egyszerűen tökéletes gyerek. Minden mérete tankönyvi, a biometria alapján pontosan annyi idős, mint lennie kell. Gyönyörű, kedves kis cica. Végig a méhlepényhez bújt, az ujját szopizta, kortyolgatott a magzatvízből, nyalogatta a méhlepényt.
Emma is ezt csinálta odabent, születése óta párnával alszik, úgy tűnik, Milos is ilyen lesz.
Megkapja a világ legszebb párnáját, csak bújjon ki egészségesen...

Következzenek hát a várva várt sztárfotók.
Egy kikukucskálós, egy ujjszopogatós, és egy ékes bizonyíték arról, hogy Milos valóban Milos, és nem Abigél...

Helyzetjelentés
(bocsi azoktól, akik már olvasták ugyanebben a formában a fórumon, de nem volt erőm átírni).

A tegnapi UH alapján a helyzet nem lett sem rosszabb, sem jobb. Hajdú doktornő nem az az édelgős fajta, de szerencsére nem is riogatós.
Van vese, és van veseműködés, a vizelet lejut a hólyagba, és pisil.
Viszont van valami szűkület, ez egyértelmű, hiszen nagyfokú a vesetágulat (7,8 és 7,5 mm), és már a kis kagylók is szarvacska szerűen tágultak.

Azt mondta a doktornő, hogy abban ne reménykedjek, hogy ez magától megoldódik, mindenféleképpen műteni kell majd.
Most drukkolni kell, hogy ne nőjön a tágulat annyira, hogy károsodjon a veseállomány.
34. hétig mindenféleképpen bent kell tartani, hiszen jobb dolga van bent, mint kint, 2,5 kg alatt amúgy sem szeretnek műteni, csak közvetlen életveszélynél.
Ha minden rendben megy, akkor 37. héten javasolnak egy indítást (nem érdemes megvárni a terminus végét, mert abban már túl sok a rizikó), és mivel a 3. babám, nagy esélyem van egy teljesen normál hüvelyi szülésre.

Születése után 2.-3. napon alaposan kivizsgálják (addig tart a külvilághoz való alkalmazkodás), és a MÁV-ból egyenesen megyünk át a gyerekklinikára műtétre.
Ez a legideálisabb eset, erre gyúrunk mostantól nagy erőkkel.

Egyébként annyira jófej gyerek, hogy csak na. Egyből a hátát mutatta, ahogy előre megbeszéltük vele :-)
A legvégén volt egy kis mozizás, de addigra már bebújt a méhlepénybe, és a kezét az arcocskája elé tette. Megkértem, hogy mutassa a pofikáját, erre lehúzta a kezét, és "felénk" fordította a kis fejét.
Ja, és nagyon kisfiú, teljes premier plánban láttuk amit ilyenkor látni lehet egy fiú esetében :-)

>

Tények

Milosnak van két hatalmas ciszta ott, ahol a veséje van. Mivel a vese ilyen kis korban még nem látszódik UH-on, ezért csak találgatni lehet, hogy hol is van valójában.
Jó hír:
Telt gyomor, és hólyag, tehát működik a vese.
Megfelelő mennyiségű magzatvíz, tehát valószínűleg (és főleg a fentiekből) iszik, és pisil.
Rossz hír:
Nagyon nagyok, és nagyon szimetrikusak, ami inkább valami genetikai gebaszra utal(hat).

Végső következtetés:
Az abszolút elhanyagolható semmiségtől, a komlex genetikai eredetű, élettel összegyeztethetetlen fejlődési rendellenességig bármi lehet, bármekkora eséllyel. Hogy mi, az majd 3 hét múlva derül ki a genetikai UH-on, amit a fő tótumfaktum genetikus dokinő csinál.