Hogy bírjam a strapát, újra elkezdtem járni Martinához kinezre, ami igazán jót tesz nekem.
Valamint végre bejelentkeztem lézeres szemműtétre is. Eddig csak az tartott vissza, hogy azt hittem (és tényleg nem tudom, honnan vettem), hogy 6 hétig nem lehet lencsét hordani előtte. Akárhogy is osztok-szorzok, ennyi időre teljes képtelenség kivonulnom a forgalomból még évekig. Szemüveggel is jobbára csak elbóklászom, vezetni tuti nem tudok.
Már ott tartottam mégis, hogy valahogy csak megoldom, mert már olyan szinten fáj a szemem a lencsétől, hogy megőrülök tőle.
Végül ma nagy öröm ért, mert kiderült, hogy csak 7-10 napig nem kell lencsét hordanom, és megoldható, hogy a vizsgálat másnapján már műtsenek is. Ennyit még én is meg tudok oldani, ha nagy szervezéssel is. Szóval ebbéli örömömben be is jelentkeztem május 16-17-re. Drukkoljatok, hogy minden simán menjen, hogy ekkora dioptriánál (-8 és -9) is jól sikerüljön a műtét.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orvos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orvos. Összes bejegyzés megjelenítése
2012/04/16
2012/03/01
A tegnapi napról
Egy biztos, nagyon fárasztó volt.
Délelőtt nefrológia, a lentebb említett szuper eredménnyel. Utána kinyargaltunk a halál izéjére matracot venni a gyerekek ágyába, Milos addig durmolt a kocsiban.
Utána visszanyargaltunk az Edukid-be, hallásvizsgálatra. A vizsgálatot végző doki néni szerint semmi baj a gyerek fülével, sőt, "túlhallása van" vagy mijaszösz. Valami olyasmi dióhéjban, hogy egyrészt, túl jó a hallása, minden neszt felerősítve hall, és az agya nem tudja ezt megfelelően kezelni, kizárni, ezért olyan izgága és hangos.
Mit ad isten, pont kéznél is volt a megfelelő szórólap az ehhez szükséges terápiához. Ami terápia egyébként igen kiváló olyan autistáknak is, akit nagyon zavarnak a zajok. Meglehetősen szkeptikus vagyok az ilyen csodaterápiákkal kapcsolatban, főleg ha egy tíz perces vizsgálat után állítják megfellebezhetetlenül...
Ezután ebédeltünk egy jót a Kádár étkezdében, ami valóban egy gyöngyszem, és Miloska is meglehetősen szolidan viselkedett, kevesebbet rohangált, mint amennyit üvöltözött, és a felszolgáló nénit azonnal levette a lábáról, olyan szinten tömte a csirkecombot befelé az arcába. A rízsfelfújtnál a néni párás szemmel nézte, és ötször megkérdezte, hogy ne hozzon-e még egy kis lekvárt.
Ezután Miloska mamával hazautazott apa sofőrletével, én pedig kicsit lazítottam a Westendben, lélekben készülve a Fimotás megmérettetésre.
Egy órán keresztül beszélgettünk Milosról László Zsuzsával, sok minden szóba került, mutattam a papírokat, Virág véleményét, a hallásvizsgálat eredményét (látszott rajta, hogy ő is komolytalannak gondolja ezt a túlhallás dolgot, de egy elnéző mosolya volt csak rá, nagy respect, itthon úgy szoktam meg, hogy a szakemberek a végsőkig fikázzák más szakemberek módszerét...), vittünk rajzot is.
Kedves volt, megértő, pár célzott kérdéssel irányította a beszélgetés menetét. Nagyon tetszett, hogy megkérdezte, mit várunk tőle.
Megerősítést, hogy Milos valóban ADHD-s e, és ha igen, terápiás javaslatot. Ő is elmondta, amit mindenki, hogy 5-6 éves kor alatt nem adnak diagnózist, és a viselkedés-terápia is legkorábban négy éves kortól javasolt, de finommotoros fejlesztéssel, és legfőképp a mi hozzáállásunkkal sokat javítható a helyzet más most is.
Ez összecseng az eddigi tapasztalatommal, a legjobb terápia is csak akkor ér valamit, ha a szülő kiképzi magát az adott problémából, és a gyerek életkörülményeit igazítja ehhez.
Az elmondottak alapján ő nagyjából 90%-ra mondja, hogy hiperaktivitás áll a háttérben, de természetesen Miloskát is alaposan meg kell ehhez néznie.
Mindent összevetve nagyon pozitívak az érzéseim ezzel kapcsolatban, úgy érzem a megfelelő úton járunk.
Délelőtt nefrológia, a lentebb említett szuper eredménnyel. Utána kinyargaltunk a halál izéjére matracot venni a gyerekek ágyába, Milos addig durmolt a kocsiban.
Utána visszanyargaltunk az Edukid-be, hallásvizsgálatra. A vizsgálatot végző doki néni szerint semmi baj a gyerek fülével, sőt, "túlhallása van" vagy mijaszösz. Valami olyasmi dióhéjban, hogy egyrészt, túl jó a hallása, minden neszt felerősítve hall, és az agya nem tudja ezt megfelelően kezelni, kizárni, ezért olyan izgága és hangos.
Mit ad isten, pont kéznél is volt a megfelelő szórólap az ehhez szükséges terápiához. Ami terápia egyébként igen kiváló olyan autistáknak is, akit nagyon zavarnak a zajok. Meglehetősen szkeptikus vagyok az ilyen csodaterápiákkal kapcsolatban, főleg ha egy tíz perces vizsgálat után állítják megfellebezhetetlenül...
Ezután ebédeltünk egy jót a Kádár étkezdében, ami valóban egy gyöngyszem, és Miloska is meglehetősen szolidan viselkedett, kevesebbet rohangált, mint amennyit üvöltözött, és a felszolgáló nénit azonnal levette a lábáról, olyan szinten tömte a csirkecombot befelé az arcába. A rízsfelfújtnál a néni párás szemmel nézte, és ötször megkérdezte, hogy ne hozzon-e még egy kis lekvárt.
Ezután Miloska mamával hazautazott apa sofőrletével, én pedig kicsit lazítottam a Westendben, lélekben készülve a Fimotás megmérettetésre.
Egy órán keresztül beszélgettünk Milosról László Zsuzsával, sok minden szóba került, mutattam a papírokat, Virág véleményét, a hallásvizsgálat eredményét (látszott rajta, hogy ő is komolytalannak gondolja ezt a túlhallás dolgot, de egy elnéző mosolya volt csak rá, nagy respect, itthon úgy szoktam meg, hogy a szakemberek a végsőkig fikázzák más szakemberek módszerét...), vittünk rajzot is.
Kedves volt, megértő, pár célzott kérdéssel irányította a beszélgetés menetét. Nagyon tetszett, hogy megkérdezte, mit várunk tőle.
Megerősítést, hogy Milos valóban ADHD-s e, és ha igen, terápiás javaslatot. Ő is elmondta, amit mindenki, hogy 5-6 éves kor alatt nem adnak diagnózist, és a viselkedés-terápia is legkorábban négy éves kortól javasolt, de finommotoros fejlesztéssel, és legfőképp a mi hozzáállásunkkal sokat javítható a helyzet más most is.
Ez összecseng az eddigi tapasztalatommal, a legjobb terápia is csak akkor ér valamit, ha a szülő kiképzi magát az adott problémából, és a gyerek életkörülményeit igazítja ehhez.
Az elmondottak alapján ő nagyjából 90%-ra mondja, hogy hiperaktivitás áll a háttérben, de természetesen Miloskát is alaposan meg kell ehhez néznie.
Mindent összevetve nagyon pozitívak az érzéseim ezzel kapcsolatban, úgy érzem a megfelelő úton járunk.
2012/02/10
Ingyé...
Múlt héten bejelentkeztem sima mezei sztk nőgyógyászati rendelésre, a szokásos éves kontrollra. Mára kaptam időpontot. Ma odacsattogtam (szomszéd település), bejelentkeztem a betegfelvételen, mire hátraértem és levettem a kabátomat, jött is a nővérke a folyosón, terelt be a vizsgálóba. Kedves öreg bácsi fogadott, alaposan megvizsgált, citológia, és UH is volt, gyorsan korrektül, pár kérdésemre válaszolt, majd utamra bocsátott, egy hónap múlva telefonáljak a citológia eredményért. Mire a kapott időpontom elérkezett, már kifelé tartottam az épületből. Ingyé... fogjuk rá, hiszen fizetem a tb-t ezer éve.
Mindez magánrendelésen úgy nézne, hogy beutazom Pestre (ennél rövidebb időre ott sem kapok időpontot, inkább sőt), a kapott időpontomhoz képest várok úgy egy órácskát (jó esetben), a vizsgálat hajszálra ugyanez lett volna, de kifelé menet kifizetek 15-20 ezer forintot, majd hazautazom a városból. Ez nem csökkenti a TB-terheimet, ami az én esetemben egyébként egy elhanyagolható összeg. Mondjuk valószínűleg azt az egy órát egy kellemesen berendezett váróban töltöm...
Mindez magánrendelésen úgy nézne, hogy beutazom Pestre (ennél rövidebb időre ott sem kapok időpontot, inkább sőt), a kapott időpontomhoz képest várok úgy egy órácskát (jó esetben), a vizsgálat hajszálra ugyanez lett volna, de kifelé menet kifizetek 15-20 ezer forintot, majd hazautazom a városból. Ez nem csökkenti a TB-terheimet, ami az én esetemben egyébként egy elhanyagolható összeg. Mondjuk valószínűleg azt az egy órát egy kellemesen berendezett váróban töltöm...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)