A vizsgaidőszak margójára

Hiányzom nekik, látom én. Ki ki a maga vérmérséklete szerint fejezi ezt ki. A reggeli őrületben esély sincs normális időt tölteni együtt, este meg már sokszor alszanak, mire hazaérek. Milos azokban a ritka órákban szinte rám van szívódva, csókolgat, és érzelmektől fűtött hangon vall szerelmet percenként (velem alszik - és közben oldalba pisil).
Emma pedig sírósabb, felváltva kéri számon rajtam a "régi jó szolgálatkész" anyát, és várja boci szemekkel, hogy mikor kerül sorra. Amikor épp nem átkoz, mert rútul mással foglalkozom, akkor pedig ezt kapom:

Bájos nyelvtani, és pragmatikai anomáliák tárháza :) Benne van a kis kamasz lelkének minden vívódása...

Iván... hát Iván nem tudom. Ő tökjól elvan, ha megkérdezném, biztos azt mondaná, hogy hiányzom neki, de amíg minden reggel alaposan elmondom, hogy mi lesz, hogy lesz, ki hozza haza (általában babysitter) és mikor, ki vigyáz rá itthon (mama), és mikor érek haza (amikor már alszotok), és ez így is van, addig ő teljesen nyugodt.

Waldorf

Jó ideje szerveződik a dolog, nem nagyon akartam írni, amíg valami biztos nem lesz. Egyvalami biztos, Iván két hete waldorfos lett. Sok hezitálás előzte meg ezt a döntést, de ebből a kis időből, ami eltelt, jónak tűnik a választás.
Iván sokkal nyugodtabb délután, amikor megyek érte. Nincs hisztérikusra fáradva, nem tapad azonnal rá a gépekre, amint kilép az iskola kapuján, és ahogy hazaér. Elkezdett autókkal játszani, barkácsolni, kint játszani az udvaron. A nyaka és az arca teljesen le van barnulva mostanra, hiszen ott rengeteget vannak kint, játszanak, kirándulnak, kertészkednek. Tele van horzsolásokkal, lila foltokkal, és heti egy nadrág tuti elfogy, szó szerint leszakad róla (azóta nagytételben vásárolok a turiban).
Sokszor kapom azon, hogy dudorászik, ritmusos mondókákat, verseket motyog, miközben ugrál, koppant, toppant.
Miután három éve hallgatom a suliban, hogy milyen iszonyatosan rondán ír, dolgozik, az első dolog, amit a tanulmányával kapcsolatban hallottam az volt, hogy milyen szépen ír. Gyorsan megnéztem a füzetét, de ugyanazt az írást láttam, mint ahogy eddig írt. Na igen, ez a dolog nézőpont kérdése, kalligrafikus biztosan nem lesz.
Minden nap közli velem, hogy aznap nem tanultak semmit. Eleinte gyanakodott, hogy talán itt valami turpisság van a dologban, de mostanra elfogadta, ez egy ilyen suli.
Végre szeret iskolába járni, reggel felkelni nem nyűg többé. Meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. (A képen piros pólóban.)

Emma felvételije is folyamatban van. Mivel a veresiben nincs negyedik osztály, ezért vele a Gödöllői Waldorfot céloztuk meg. Voltunk nyílt napon, és ezt a hetet ott tölti, úgy nevezett próbahéten van. Itt huszonsokan vannak az osztályban, összeszokott csapat, nehezebb oda betörni, de Emma különleges természete azért megtette hatását, és szinte első nap megszerették. Ott van Sári és Beni is, jóbarátai, akik egyből a szárnyuk alá vették őt, és terelgetik, segítik. Reméljük, hogy felveszik, és szeptemberben már ő is waldorfosként kezdheti az életet. Hogy hogyan oldom meg a háromfelé járást, és egyeztetem össze a sulimmal, még nem tudom. De a gyerekeim jövőjét most kell megalapozni, az nem vár.

És hogy vidámabb vizekre evezzünk...

Hatalmas esemény zajlott le ma a sajtó teljes kizárásával. De most csak itt, csak nektek: Emma egyedül buszozott haza! Tádám!
Na jó nem annyira egyedül, mert vele volt a barátnője is, vele is szállt le, de akkor is!
Megígérte, hogy felhív, ha buszon ül, de nem hívott, hívtam én. Amolyan kamaszos flegmasággal válaszolgatott izgatott kérdéseimre. "Igen anya, persze hogy felszálltam, igen -türelmes sóhajtás- jegyet is vettem. Várj, most száll le Botond, szia Botond - röhincsélés-, hogy mi? Minden rendben, most már le kell tennem, szia!"
Büszke vagyok rád! - motyogtam még a telefonba, és ennyi.
Itthon aztán szorosan megölelt, és azt suttogta, hogy azért nagyon izgult ám, én pedig átadtam  egy bátorságpróbáért járó kis mütyűrt.
Nőnek, ügyesednek! Imádom!

Emma az érzékeny

Emlékeztek még a Mi szemüvegesek c. könyvre? Nekem ez volt az első könyv, amit olvastam. Az egészből csak ennyire emlékszem (van aki szerint jobb is ez így :-) )
Én is szemüveges kislány voltam, és bár sosem csúfoltak a szemüvegem miatt, azért elég önbizalomhiányos voltam.
Emma is szemüveges, az én hülye gyorsan romló szememet örökölte.
Ő nem annyira önbizalomhiányos, viszont nagyon érzékeny.
Ma én mindenféle itatot válogattam a nappaliban, ő pedig a tv-t nézte (valami béna tiniműsort). Szomorúan felém fordult, és azt kérdezte:
" Anya! A tv-ben mindig az okoskodókat, és a bénákat ábrázolják szemüvegesnek. Ez igazságtalan. Miért van ez így?"
Nem tudtam neki válaszolni. Annyit viszont elmondtam megnyugtatásul, hogy a felnőtt filmekben viszont a nagyon okos embereket, tudósokat, professzorokat szokták szemüvegesnek ábrázolni.
De ő csak egy kamasz kislány, aki menő akar lenni, nem professzor...

Emma a gyógypedagógus

Sokszor téma, hogy SNI gyerekek normál fejlődésű testvérei ösztönösen fejlesztik a tesóikat. Emma ebben a tekintetben is messze felülmúlja az "átlagot". Tegnap arra lettem figyelmes, hogy a trambulinon együtt játszanak Ivánnal, nem is akármit.
Emma kitalálta, hogy ő csukott szemmel ugrál (azon a trambulinon nincs védőháló, 3m átmérőjű), és  próbálja Ivánt megfogni. Ivánnak viszont menekülés közben figyelnie kell rá, és ha a közel kerülne a széléhez, szólnia kell.
Tökéletes autizmus-specifikus fejlesztőgyakorlat :)

Másik nagy kedvenc a Minecraft. Amióta Emma is játszik, azóta az ész nélküli építés és robbantás ideje leáldozott (vagy legalábbis nem olyan gyakori). Ugyanis rávette a tesóit, hogy szerepjátékozzanak. Boltot építenek, vásárolnak egymástól, történeteket találnak ki, Emma pedig mint egy játékvezető, folyamatosan tereli őket. Nem mondom, hogy nincs balhé, mert persze van egy csomó. Legtöbbször azon pattan ki a botrány, hogy tönkreteszik egymás dolgait, jellemzően persze Milos az, aki egyszercsak (akarva, akaratlanul) elkezd rombolni.

Évnyitó és autizmus

Ha csak egy képet tehetnék fel arról, mi az autizmus, ezt a képet választanám. Cseppben a tenger, annyira visszaadja az egész lényegét. Így élnek ők közöttünk.

Eközben egy messzi, messzi galaxisban...

Miloska remekül érzi magát mamánál:

És az Árnyas Táborban sem unatkoznak a nagyok:

A szabadság édes íze

A gyerekek hétfő reggel elpályáztak az Árnyas Táborba, ahol egészen biztosan istenien érzik magukat.

Miloskát bevittük mamához, és nekünk elkezdődött a dolce vita.
Egész hétfőn csavarogtunk, például befejeztem a MadeByYou-ban a tálamat, de voltunk kertészetben, IKEÁ-ban, sokfelé. Élveztük, hogy nem kell hazarohanni. Itthon kényelmesen megvacsoráztunk, ittunk egy pohár bort, megnéztünk egy filmet. Fantasztikus élmény volt.
Kedden sokáig lustálkodtunk az ágyban, kényelmesen megreggeliztünk (na ez maga megérne egy külön posztot), és elindultunk a városba.
Délben volt jelenésem kéthavi kontrollon a  szemészeten, hát döbbenetes az eredmény, a jobb szememmel 150%-ot látok, a ballal 120%-ot. A doktornő nem hitt a szemének. Ez a végleges eredmény, kaptam róla igazolást a jogsimhoz.
Utána mozi, Rock of Ages. Én másodjára láttam már, először egyedül néztem meg, és mondtam Jurának, hogy ezt neki is látnia kell. Ez a film egyszerűen zseniális. Nem tudom, miért húzzák le a kritikák, én imádtam, megnézném harmadjára is, de mostanában nem kerülök egyedül mozi közelébe. Majd megveszem DVD-n.
Kis csavargás, aztán haza. Jura főzött egy isteni vacsit, és megint csak filmnézés. Ahhhh, meg tudnám szokni...

Csak szép sorban...

Múlt heti visszatekintő képekben:

Szuper ez az intenzív úszás, bár nagyon fárasztó három gyereket egyedül úszni vinni, igazán megéri. Sokat ügyesedtek, és jól szórakoztunk.

Kamaszlélek

Annyira emlékszem kamaszkorom érzelmi hullámvasútjára. Amikor egy aprócska dolog hirtelen óriásivá duzzad, és az ember a legvidámabb jókedvből a mélybe zuhan egy pillanat alatt, és jönnek azok a rettenetes nyomasztó lélekfájdalmak.
Emmácskám jegyet váltott erre...
Tegnap mikor jöttünk el Virágtól, szokatlanul csendes volt a kocsiban. Megkérdeztem, mi bántja. Mintha egy csapot nyitottam volna ki, elkezdett zokogni, mint a záporeső, és elmondta, hogy Virág egyik lányát véletlenül anyának szólította, és emiatt rettenetesen érzi magát, annyira ciki volt.
Kérdetem, hogy kinevették a többiek? Nem, dehogy, nem erről van szó. Csak neki rossz érzés, és most már soha többet nem akar Virághoz menni.
Hosszasan vigasztaltam, elmeséltem neki, hogy ezek a rossz érzések a kamaszodás miatt vannak, sajnos ez előfordul, de tudnia kell, hogy sem én nem haragszom, és az is lehet, hogy Virágék észre sem vették, hiszen ahol hat gyerek van, ott szinte mindennapos egy ilyen tévesztés, én is össze szoktam őket keverni, mégsincs harag emiatt.
Próbáltam felvidítani, többé-kevésbé sikerült is, de azért este mellettem aludt el, úgy, hogy simogattam.
Tudom, hogy ez természetes, és benne is próbálom ezt tudatosítani, hátha ettől könnyebb lesz, hiszen azt látom, hogy valahogy nincs még erre az egészre felkészülve, ő egy bolondos kisleányka, ezek a dolgok egy csöppet sem érdeklik még. Kaphatott volna a természettől még egy kis haladékot...

Sellő és kalóz tábor

Ezen a héten a Varázsuszi szervezte táborban voltak. Napi egy úszás volt, a többi időszakban pedig a fenti tematika köré épített kézműveskedés, játék.
Nagyon, nagyon színvonalas volt, a barkácsolós rész pedig messze felülmúlta minden várakozásomat. Bikinifelsőt festettek-hímeztek, fa kardot készítettek, nemezeltek, iránytűt és kalózhajót eszkábáltak, közben pedig aranyrögöket gyűjtöttek. A rettenetes hőség ellenére nagyon jól érezték magukat.
Ma volt a lányok szinkron bemutatója, amit a lenti youtube-os felvételeken meg is örökítettem.
Óra végén így ki voltak purcanva a csajok:

Emma víz alatt úszik

Szinkron bemutató

Emma a sorban utolsó előtti, rózsaszín virágos bikiniben, pink úszósapiban.

Fejlesztő játékok újratöltve

Tegnap a rasel háló mellett vettem még három sokkal fontosabb dolgot is. Légycsapót!
A múltkor akciósan 80 ft volt a CBA-ban, de vesztemre csak egyet vettem, az aktuálisan velem lévő gyereknek. Ennél nagyobb hibát el sem követhettem volna, verekedésig fajult az összetűzés délután.
Tegnap már fizettem, mikor megláttam, hogy a Gazdaboltban bizony árulnak légycsapót is. Rögtön kértem hármat, és kissé szégyenkezve súgtam az eladó hölgynek, hogy "a gyerekeknek lesz".
Ő azonban egy cseppet sem jött zavarba, és mindent tudó hangsúllyal közölte, hogy ez a legkurrensebb cikkük (így: legkurrensebb, beszarás) a gyerekek körében, fiúknak, vagy lányoknak lesz?
Egy lány, két fiú - motyogtam még mindig az államat keresgélve, és két perc múlva birtokosa voltam egy pink, egy zöld, és egy kék légycsapónak.
Hazaérve a gyerekek egyből megtalálták, és olyan üdvrivalgást csaptak, mint legutóbb akkor, mikor megvettük az új i-pad-et. Hátizé...
Kiderült, hogy a légycsapó (behízelgő ára mellett) igen sokmindenben jeleskedik. És még vízálló is, ami nagyban megkönnyíti a kerti medencében egymás ütlegelését.
Egy szó, mint száz: Unatkozik? Vegyen mosómedvét légycsapót!

Bizonyítvány

Nagyon jó kis bizit hoztak haza a gyerekek. Emma minden készségtantárgyból kiváló, a többiből (magatartás, szorgalom, magyar, matek, környezet) négyes. Ez teljesen rendben van.
Ráadásul ezt a három oklevelet hozta haza:

Iván szöveges értékelést kapott, sokkal jobbat, mint reméltem. Szóval minden hepi...

9 éves

Számokban: 133 m, 29 kg és 34-es cipőméret.
Szavakban: nagyon kamaszodik, sokszor kedves, segítőkész, máskor meg elviselhetetlenül pimasz. Már közös zoknikat hordunk, és lehet vele jóízűen beszélgetni értelmes, komoly dolgokról.
Ez a kilenc év egy szempillantás volt, a picuri kis csomagból egy gyönyörű virág nyílt ki. Imádom!

Új lakók a bárkán:

Phineas és Ferb a két patkánybébi (még hasonlítanak is a névadóikra :-)
Emma vette őket a monori állatbörzén. Nagy mázli, hogy sikerült lebeszélnünk a karolin récéről, amit eredetileg kinézett.
Az ügyes, és okos fiúk most Emma ágya mellett laknak összkomfortos kis kéglijükben:

Hosszú hétvége előtt

mehet egy nagymese fekvés előtt.

Szünidő

Hétfő óta szünet van nálunk az iskolában. Igen kemény, mert Iván hajlamos a teljes szétcsúszásra.
Most vezetem be azokat a dolgokat, amik megkönnyítik az életünket, és Iván dolgát.
Lassan egy hete írjuk a naplót. Mivel az autista gyerekeknek nehéz felidézni a velük történt eseményeket, nehéz ezeket térben és időben elhelyezni, segít nekik a minden nap írt napló.
Itt a miénk két napja:

Minden nap két oldal, délelőtt és délután, vagy iskola napokon iskola, és otthon. Felülre dátum kerül, kékkel bekarikázva a hétköznap, pirossal a hétvége. Felül  jelöljük még, hogy az adott nap hányadik a héten.
A dátum alá kerül a hely-ikon (iskola, vagy otthon).
Alá egy-két esemény, rajzolva, és írva is, mellé pedig a fejecske, ami a hangulatát jelöli az eseménynek. A fontos dolgok nyomtatott nagybetűkkel vannak írva. Az egész lefekvés előtt 5-10 percet vesz igénybe, és azon túl, hogy napi levezetésnek is remek, kezdi megteremteni a tér- és időbeli folytonosságát az eseményeknek. Nagyon élvezi :-)

A másik rendszer, amit bevezettünk, a kuponozás. Mivel számukra (és megkockáztatom nem csak az autistáknak, hanem általában a gyerekeknek) az idő szétfolyik, nem behatárolható, nem túl megfogható, hogy na akkor tévézhetsz, internetezhetsz. Az autistákat ez rettenetesen bestresszeli, ez nálunk egy mindennapos konfliktus forrása. Tegnap hirtelen felindulásomban bevezettem a kuponrendszert. Íme:

Minden olyanért, amikor jól viselkednek, kupont kapnak. Megpróbálom egyensúlyban tartani a dolgokat, főleg Iván számára fontos, hogy nagyjából belátható feladatot kapjon, képes legyen normálisan viselkedni. Emma természetesen simán nyomja, vele lehet rugalmasabban csinálni, de Iván rendesen küzd. Hatalmas akarat van benne, és képes komolyabb rohamokat is leállítani, egy net kupon reményében.
Mivel békét és nyugalmat szeretnék a szünetben, iszonyat feszesen kell tartanom a tempót, szinte a teljes nap le van bontva 20 percekre.
Nekem ez kín és keserv, mivel alapvetően egy rendszerezetlen, rögtönzős típus vagyok, ez a katonás fegyelem nekem véres verejtékkel megy csak, de ha ez az ára annak, hogy ne úgy nézzen ki a családunk, mint egy zárt osztály, muszáj megtenni. Péntektől Jura és Milos is itthon lesz, az egy kicsit nehezebb menet, hiszen plusz két (:-) gyereket kell irányítanom. Lehet, hogy Jurának is bevezetem a pihenő kupont :-))

Advent első hétvégéje

Régóta kerestem egy jó közös csajos programot Emmával, hiszen mindig neki kell okosabbnak, belátóbbnak, türelmesnek lennie. Joggal érezheti magát kicsit elhanyagoltnak. Nagyon kapóra jött egy veresi szerveződés, amolyan csajos klub, ahova összejönnek a nők, csevegnek, és közben hasznos dolgot is csinálnak. A fonók ugyebár nem működnek. Tegnap volt az első nap, adventi koszorú készítés, ez deklaráltan kettőnk közös programja Emmával. Mostantól minden pénteken csak róla szól az este, kocsiba ülünk, elmegyünk a klubba, kézműveskedünk, jól érezzük magunkat a többi nő és gyerek között.
A debütálás fergeteges volt, ezt a gyönyörű koszorút készítettük ketten, Emma pedig olyan boldog volt, hogy amikor hazajöttünk, kacagva nyargalászott négykézláb a nappaliban.
Talán nem olyan szép, mintha profi virágkötő készítette volna, de a miénk, és garantáltan egyedi...