Emma a gyógypedagógus

Sokszor téma, hogy SNI gyerekek normál fejlődésű testvérei ösztönösen fejlesztik a tesóikat. Emma ebben a tekintetben is messze felülmúlja az "átlagot". Tegnap arra lettem figyelmes, hogy a trambulinon együtt játszanak Ivánnal, nem is akármit.
Emma kitalálta, hogy ő csukott szemmel ugrál (azon a trambulinon nincs védőháló, 3m átmérőjű), és  próbálja Ivánt megfogni. Ivánnak viszont menekülés közben figyelnie kell rá, és ha a közel kerülne a széléhez, szólnia kell.
Tökéletes autizmus-specifikus fejlesztőgyakorlat :)

Másik nagy kedvenc a Minecraft. Amióta Emma is játszik, azóta az ész nélküli építés és robbantás ideje leáldozott (vagy legalábbis nem olyan gyakori). Ugyanis rávette a tesóit, hogy szerepjátékozzanak. Boltot építenek, vásárolnak egymástól, történeteket találnak ki, Emma pedig mint egy játékvezető, folyamatosan tereli őket. Nem mondom, hogy nincs balhé, mert persze van egy csomó. Legtöbbször azon pattan ki a botrány, hogy tönkreteszik egymás dolgait, jellemzően persze Milos az, aki egyszercsak (akarva, akaratlanul) elkezd rombolni.

Játék

Nem szoktam ilyet, mert általában ezeket a játékokat szimplán vírusmarketingnek tekintem. De Juci számomra egy nagyon különleges személy, és múlt hétvégén végre alkalmam volt vele személyesen is találkozni.
Pontosan olyan kedves ember, mint amilyen szépek a babái.
Waldorf babát mindenki egy kicsit máshogy készít. Ez is a lényege, szívből kell jönnie. Juci babái és manói messze a legjobban tetszenek, természetesen beleértve a sajátjaimat is. Míg én saját kútfőből varrogatok, addig ő elment, és a legnagyobbaktól tanulta ki a babavarrás rejtelmeit.
Aztán a saját szája íze szerint alakította át, és ettől még szebbek lettek, ahogy azt szombaton megtapasztaltam.
Megbeszéltük, hogy januárban elmegyek hozzá pár alkalommal, és megtanít igazán szép babát és manót varrnom. Már nagyon várom, talán mondanom sem kell :-)
Szóval itt van Juci játéka, ismerjétek meg ti is! :-)

Hoppácska, na ki az egyes szerver vezető kertje?! :-)

Igazi mókamester, és gyorsan tanul.
Van egy játéka, amiről egy kis zenélő plüss állatka lóg. Na ennek valami iszonyat hangja van, ahogy sípol. Ha megnyomja, Emmáék rákezdenek a visításra, veszekednek vele, hogy ne csinálja.
Nemsokra rá egyedül is elő tudta adni az egész műsort. Megnyomja a zenélő izét, és amíg az sípol, ő fancsali képpel, keserves műsírással vokálozik mellé. Közben persze sanda pillantásokkal lesi, hogy mekkora hatást ér el vele...
Általában nagyot. Egyszer videóra veszem, mert muszáj megörökíteni az utókornak (na meg persze hogy tudjam mivel zsarolni nyugger koromban, hogy fizesse ki a VIP nyanyaszállót).

Baba és kígyó...

Tojt nekem a Mikulás egy kötős könyvet. Nagy örömömre csupa valóban hasznos és megköthető dologgal van tele.
Emmának elkészült egy baba, szoknyával és átlapolós felsővel, Ivánnak pedig egy kígyót. A baba nem is annyira, de a kígyó igen nagy becsben van, majdnem annyira, mint Fefe, Iván a nyaka köré szokta tekerni, mint egy sálat.
Az oviban meg is kérdezték, hogy honnan szereztem a baba testét alkotó kötött anyagot. Mondtam, hogy a fonalboltból, ugyanis azt is kézzel kötöttem :-)
Most egy gyerektakarón dolgozom, ez horgolva lesz, a jó öreg granny's square mintával.