De hogy jól is írjak...
Gyúrunk vazze, Edinával. Még csak félve írom le, mert kétszer voltam mindösszesen, és hát az én kitartásommal hátizé, ki tudja, mi lesz belőle.
Edina mondta, hogy mérjem le magam centire, hogy honnan indulok. A haskerületemet utoljára szülés előtt mértem le (azaz két éve), azóta semmiképp nem vitt rá a lélek, nem véletlenül...
Tegnap odasandítottam, huhhh, blőőőe, számokkal nem sokkolnám a világhálót, feledje jótékony homály, egy biztos, több, mint amennyi lánykoromban a csípőbőségem volt...
Régen nagyon sokat jártam kondizni, főleg a szerelmi bánataimat kikúrálandó (ebből is látszik, hogy a történelem előtti időkről van szó), de bármennyire is le vagyok pattanva, pont olyan jól esett, mint akkor.
Remélem kitart a lelkesedésem, mert nagyon rámfér mindenféle szempontból...