Az első hastánc óra
nagyon szuper volt. Az első órában bemelegítés volt, a másodikban tánc. Bár ez kezdő csoport, a haladók kicsit megszállták a termet, mert valami fellépésre készülnek. Mi hárman totál újoncok csak lestünk, mint Rozi a moziban. Egy sima riszálás is bonyolult lépések sora, minden tagját az embernek megfelelően kell mozgatni, nagyon durva, iszonyú sokat kell gyakorolni.
Érdekes, hogy mennyire mást hoz ki az emberekből a saját nemtudásuk. A másik újonc csaj teljesen le volt törve óra végére, hogy mennyire béna, és mennyire nem megy neki, és ő sosem fog úgy táncolni, mint a haladók, nem is jön többet. Bennem meg pont az ellenkezője dolgozott. Igaz, hogy tök béna voltam, de először vagyok itt, addig fogom csinálni, amíg úgy nem megy, mint a többieknek, mert nagyon tetszik a dolog.
Szóval gyorsan rávettem a csajt, hogy inkább beszéljük rá a tanárt, hogy tartson nekünk plussz egy óra felzárkóztatót csütörtök délelőtt is. Enikő hajlik is rá, vannak más érdeklődők is ezügyben, még jövő héten kicsit megdolgozom.
Most persze kivagyok, mint a kutya, izomlázam van testszerte...
2010/06/08
Tegnap voltunk a bölcsiben, megbeszélni a részleteket. Kibuliztam, hogy Marikához kerüljön, ő pedig pár perc beszélgetés után már vitte is Milost. Ő először kicsit csodálkozott (mostanában már nem röppen boldogan mindenki ölébe, kifejezetten anyás), de nem kívánkozott át hozzám. Marikában valami gyerekmágnes működik, imádják, megnyugszanak nála, egyből bíznak benne.
További pár perc oldódás után belevetette magát a gyereknapi forgatagba (pont az volt a bölcsiben, ugrálóvár, ropi, stb.)
Szerdán kezdjük a beszoktatást.
További pár perc oldódás után belevetette magát a gyereknapi forgatagba (pont az volt a bölcsiben, ugrálóvár, ropi, stb.)
Szerdán kezdjük a beszoktatást.
2010/06/07
Könyvklub
Stephenie Meyer - breaking dawn
A várva várt twilight sorozat befejező kötete. Megérte végigkinlódni a pocsékabbnál pocsékabb második és harmadik részt, a negyedig könyv, ha túl nem is szárnyalja, de majdnem olyan jó, mint az első.
Mondjuk ha csak feleennyi lenne, jobb lenne, de úgy tűnik az írónőre rájön a mentális diaré, ha írógépet lát (olvastam az összes magyarul megjelent könyvét, a helyzet romlik...)
Talán nem spoiler, ha elmondom, minden szál el lesz varrva, minden lelki kín balzsamot nyer, mindenki boldogan él, amígmeg nem hal világ a világ, vámpírok és vérfarkasok kéz a kézben (részemről mondjunk inkább mancsot), könnyes boldogságban.
A regény csúcspontja természetesen Bella átalakulása vámpírrá, amit már könyvek és évek óta vár mindenki lélegzetvisszafojtva (valamelyik előző könyv komplett többszáz oldala erről szól: vámpír akarok lenni, de nem, de igen, de nem, de igen - harapd már meg bazmeg, és haladjuk...)
De előtte még persze majdnem belehal a szülésbe csórikám, a kis félvér kölyök összetöri mindenét (incl. a gerincét is), mielőtt kirágja magát szerető édesanyja hasából.
No ez az egész frankón úgy van leírva, ahogy az ember néha érzi a terhességet és a szülést, ez így három gyerek után annyira betalált. Nyilván egy átlagos emberi újszülött nem roppantja el szülés közben az ember gerincét, de vannak pillanatok, mikor az ember simán ezt érzi.
Ezzel a csúcsjelenettel meg is oldódik a szintén kötetek óta húzódó szerelmi hármas is, nem annyira megalapozottan, mint amennyire bravúrosan.
Természetesen nem hiányozhat az egyre közeledő, nyomasztó fenyegetés is a Volturi képében, de persze minden jó, ha jó a vége, párszáz oldal tipródás után megmenekül mindenki. Egy nagyon hajszálnyi cliffhanger azért van benne, hogy lehessen folytatni, ha nagyon dörömbölnek az ajtón a rajongók.
Egy szó, mint száz, nekem jólesett, kellemes volt, és az sem kizárt, hogy néha újraolvasom majd.
Stephenie Meyer - breaking dawn
A várva várt twilight sorozat befejező kötete. Megérte végigkinlódni a pocsékabbnál pocsékabb második és harmadik részt, a negyedig könyv, ha túl nem is szárnyalja, de majdnem olyan jó, mint az első.
Mondjuk ha csak feleennyi lenne, jobb lenne, de úgy tűnik az írónőre rájön a mentális diaré, ha írógépet lát (olvastam az összes magyarul megjelent könyvét, a helyzet romlik...)
Talán nem spoiler, ha elmondom, minden szál el lesz varrva, minden lelki kín balzsamot nyer, mindenki boldogan él, amíg
A regény csúcspontja természetesen Bella átalakulása vámpírrá, amit már könyvek és évek óta vár mindenki lélegzetvisszafojtva (valamelyik előző könyv komplett többszáz oldala erről szól: vámpír akarok lenni, de nem, de igen, de nem, de igen - harapd már meg bazmeg, és haladjuk...)
De előtte még persze majdnem belehal a szülésbe csórikám, a kis félvér kölyök összetöri mindenét (incl. a gerincét is), mielőtt kirágja magát szerető édesanyja hasából.
No ez az egész frankón úgy van leírva, ahogy az ember néha érzi a terhességet és a szülést, ez így három gyerek után annyira betalált. Nyilván egy átlagos emberi újszülött nem roppantja el szülés közben az ember gerincét, de vannak pillanatok, mikor az ember simán ezt érzi.
Ezzel a csúcsjelenettel meg is oldódik a szintén kötetek óta húzódó szerelmi hármas is, nem annyira megalapozottan, mint amennyire bravúrosan.
Természetesen nem hiányozhat az egyre közeledő, nyomasztó fenyegetés is a Volturi képében, de persze minden jó, ha jó a vége, párszáz oldal tipródás után megmenekül mindenki. Egy nagyon hajszálnyi cliffhanger azért van benne, hogy lehessen folytatni, ha nagyon dörömbölnek az ajtón a rajongók.
Egy szó, mint száz, nekem jólesett, kellemes volt, és az sem kizárt, hogy néha újraolvasom majd.
Tegnap volt Emma szülinapi zsúrja. Izgultunk az idő miatt, hogy készen legyünk a kerttel, de végül minden tökéletesre sikeredett.
Emma egész délelőtt pörgött, hogy mikor jönnek már, mikor kezdődik.
Fél órával a buli kezdete előtt kidőlt, elaludt a tv előtt a kisfoteljében.
Már jócskán tartott a buli, mire sikerült felkelteni...
2010/06/03
2010/06/02
Újabb látogatás Zelkánál és Miklósnál
Az egész nagyon jól indult, mert vonatoztunk egy jót a Nyugatiba, és átsétáltunk Jura új irodáját megnézni, ott találkoztunk vele. Persze még folynak a munkálatok, hogy kész legyen az egy hónap múlva esedékes beköltözésre.
Onnan átvágtunk a városon, valami rettenetes dugóban. Egyszerűen döbbenetes számomra, hogy vannak emberek, akik fél négykor mennek hazafelé, és nem csak néhányan, hanem dugónyian...
Hát csak nem megy mindenki pszihológushoz?!
Hosszasan voltunk ott, végül kisütöttük, hogy Milos menjen csak bölcsibe heti 1-2 napra. Marika amúgy is tárt karokkal várja, születése óta számontartják, bérelt helye van a gondozó nénik ölében.
Egyrészt viaskodik bennem a rossz érzés, hogy milyen anya az olyan, aki azért adja bölcsibe a 15 hónaposát, hogy a lábát lógassa, meg eljárhasson kozmetikushoz, másrészt a dolgok összértékét tekintve valóban a pozitív irányba billen a mérleg. Heti 1-2 napon egy szerető közegben lesz, hasonló korú gyerekek között, játszanak vele, énekelnek, mondókáznak, cserében lesz egy kipihentebb, jókedvűbb anyukája, és Ivánnak is sokat fog jelenteni, hogy lám csak, Milos is megy bölibe, nem itthon van velem naphosszat.
Éppen ideje kicsit újraépíteni a megtépázott önbecsülésemet, pocsékul nézek ki, nem elég, hogy kövér disznó vagyok, az majd elmúlik a szoptatás végeztével, de meglehetősen nyúzott vagyok, zilált és szétszórt.
Én pedig nekilátok keresni, vagy szervezni kedvemre való tornát.
Az egész nagyon jól indult, mert vonatoztunk egy jót a Nyugatiba, és átsétáltunk Jura új irodáját megnézni, ott találkoztunk vele. Persze még folynak a munkálatok, hogy kész legyen az egy hónap múlva esedékes beköltözésre.
Onnan átvágtunk a városon, valami rettenetes dugóban. Egyszerűen döbbenetes számomra, hogy vannak emberek, akik fél négykor mennek hazafelé, és nem csak néhányan, hanem dugónyian...
Hát csak nem megy mindenki pszihológushoz?!
Hosszasan voltunk ott, végül kisütöttük, hogy Milos menjen csak bölcsibe heti 1-2 napra. Marika amúgy is tárt karokkal várja, születése óta számontartják, bérelt helye van a gondozó nénik ölében.
Egyrészt viaskodik bennem a rossz érzés, hogy milyen anya az olyan, aki azért adja bölcsibe a 15 hónaposát, hogy a lábát lógassa, meg eljárhasson kozmetikushoz, másrészt a dolgok összértékét tekintve valóban a pozitív irányba billen a mérleg. Heti 1-2 napon egy szerető közegben lesz, hasonló korú gyerekek között, játszanak vele, énekelnek, mondókáznak, cserében lesz egy kipihentebb, jókedvűbb anyukája, és Ivánnak is sokat fog jelenteni, hogy lám csak, Milos is megy bölibe, nem itthon van velem naphosszat.
Éppen ideje kicsit újraépíteni a megtépázott önbecsülésemet, pocsékul nézek ki, nem elég, hogy kövér disznó vagyok, az majd elmúlik a szoptatás végeztével, de meglehetősen nyúzott vagyok, zilált és szétszórt.
Én pedig nekilátok keresni, vagy szervezni kedvemre való tornát.
El sem hiszem, végre kisütött a nap.
Ma reggel olvastam egy cikket arról, hogy mekkora károkat okozott a mezőgazdaságban ez a lehetetlen időjárás.
Hát hasonlóképpen a mi kertünkben is. A cseresznye úgy ahogy van, lerohadt a fáról, a rózsáim tetőtől talpig gombásak, és permetezni sem tudtam, mert szélcsendes, tűző napsütéstől mentes időjárás szükséges hozzá, no meg az, hogy 24 óráig ne essen eső. Hát ilyen hetek óta nem volt...
Ma reggel olvastam egy cikket arról, hogy mekkora károkat okozott a mezőgazdaságban ez a lehetetlen időjárás.
Hát hasonlóképpen a mi kertünkben is. A cseresznye úgy ahogy van, lerohadt a fáról, a rózsáim tetőtől talpig gombásak, és permetezni sem tudtam, mert szélcsendes, tűző napsütéstől mentes időjárás szükséges hozzá, no meg az, hogy 24 óráig ne essen eső. Hát ilyen hetek óta nem volt...
2010/05/31
Hét éves
Nem is tudom, mit írhatnék, mert ami eszembe jut, az olyan sok, és megfoghatatlan és leírhatatlan, hogy nem állnak össze a mondatok.
Nem tudom elhinni, hogy már hét év eltelt azóta, hogy megszületett. Mostanában sokszor eszembe jut, hogy azt mondták, lehet, hogy nem is fog tudni járni, de tanulási zavarai biztosan lesznek, ne is reménykedjek, hogy ezzel a gyerekkel minden rendben lesz.
Sokszor eszembe jut az a keserves fél év, amikor jártunk dévényezni, ő a kezelést zokogta végig, én pedig a hazautat.
Eszembe jut, a vidám kis képe kétéves korából. Az is, hogy mindig arcra esett, hogy mennyire ki voltam borulva, hogy kitörte a két első fogát háromévesen.
Az is, hogy mennyit szívtunk az ovikezdéssel, a kruppal. És az is, hogy végül milyen nagy öröm volt megtalálni a mostani ovit.
Az is eszembe jut, hogy milyen nagyon büszke voltam rá, mikor először megnyerte az oviban tornaórán az egyik versenyt. Röhögtem magamban, még hogy nem fog tudni járni?!
A lovaglás is, amiben akkora örömöt talál minden alkalommal, az edzője is rommá dícséri, olyan tehetséges. Egy kis kentaur, ő lóval együtt érzi magát egésznek, ha leszáll a lóról, panaszkodik, hogy kicsi és lassú lett megint.
Szörnyű kiállhatatlan tud lenni, máskor meg elbűvölő. Hisztis, irigy, erőszakos, szeleburdi, aztán valami történik, és olyan komoly lesz, hogy csak nézek. Ha igazán fontos, már lehet rá számítani, komolyan, kötelességtudóan megteszi, amit kérek. Látszik, hogy kezdi érteni a világot. Úgy igazán.
Igazi ember, jó- és rossztulajdonságokkal, hatalmas tehetséggel lovaglásban és rajzolásban.
Ősszel pedig iskolába megy, van rá még három hónapom, hogy megemésszem.
2010/05/26
Kicsit nyomaszt, hogy nem haladunk a pszihoembertől kapott házival cseppet sem.
Sok dologban változtunk, például naponta többször mélyen egymás szemébe nézve szerelmet vallunk egymásnak, de ilyet eddig is csináltunk, ha nem is ilyen gyakran. És mondjuk nem is ez volt a feladat...
Kissé megcibálta a hangulatot az is, hogy T. barátnőm férje bejelentette, ő bizony nem szerelmes már, ezért elköltözik.
Szóval itt van nekem feladva a labda, hogy találjam ki a saját autonómiámat, de ez autonómia hiányában viszonylag nehéz. Mondhatni enmaga farkába harapó kígyó.
Kitaláltam, hogy majd jól elmegyek tornázni heti kétszer. De olyan torna, amire én szeretnék járni, csak este van.
Pénteken jobbára itt van anyu, az egy.
Egy másik napon meg hazajön korábban Jura. De mondjuk hétfőn menedzsmentmíting, kedden meg az ofiszkól, szerdán meg a nemtommilyenkól. Esetleg csütörtök?
Itt kicsit alábbhagyott a lelkesedésem.
Egyébként Jura sokkal jobban halad a saját házijával, miszerint hazaúton hangolódjon rá az itthoni dolgokra, és akkor egyből bevethető, amint megérkezik, és nem a wc ajtón keresztül kell vele társalogni az egész családnak úgy fertály órácskát.
Szóval haladunk, haladgatunk, de a nitrót még nem kapcsoltuk be, ahogy öcsike mondaná...
Sok dologban változtunk, például naponta többször mélyen egymás szemébe nézve szerelmet vallunk egymásnak, de ilyet eddig is csináltunk, ha nem is ilyen gyakran. És mondjuk nem is ez volt a feladat...
Kissé megcibálta a hangulatot az is, hogy T. barátnőm férje bejelentette, ő bizony nem szerelmes már, ezért elköltözik.
Szóval itt van nekem feladva a labda, hogy találjam ki a saját autonómiámat, de ez autonómia hiányában viszonylag nehéz. Mondhatni enmaga farkába harapó kígyó.
Kitaláltam, hogy majd jól elmegyek tornázni heti kétszer. De olyan torna, amire én szeretnék járni, csak este van.
Pénteken jobbára itt van anyu, az egy.
Egy másik napon meg hazajön korábban Jura. De mondjuk hétfőn menedzsmentmíting, kedden meg az ofiszkól, szerdán meg a nemtommilyenkól. Esetleg csütörtök?
Itt kicsit alábbhagyott a lelkesedésem.
Egyébként Jura sokkal jobban halad a saját házijával, miszerint hazaúton hangolódjon rá az itthoni dolgokra, és akkor egyből bevethető, amint megérkezik, és nem a wc ajtón keresztül kell vele társalogni az egész családnak úgy fertály órácskát.
Szóval haladunk, haladgatunk, de a nitrót még nem kapcsoltuk be, ahogy öcsike mondaná...
2010/05/25
Elszólós poszt, amiben lebukom a védőnő előtt.
Tisztában vagyok vele, hogy magára valamit is adó anya nem szexel. Anyasága mártírpódiumára szegény férjek fel sem tudnak kapaszkodni.
Engem nyilvánvalóan nem fognak szentté avatni, mi több, a boldoggá-avatásomról is magamnak kell gondoskodnom. Én szexelek. Sokat. Horribile dictu a férjemmel (aki gyermekeim apja is, de ez már olyan nevetségesen kispolgári, hogy csak zárójelben írom). És még élvezem is. Na de ez már több a soknál... Nem dicsekszem tovább...
Szóval...
Minap itt volt a védőnő és meséltem neki a felső szint átalakításáról.
Mondtam neki, hogy hát ugyebár az ember nem szexelhet mindig néma csöndben, vagy a kanapén - paskoltam meg az említett bútordarabot. Amin ő is ült.
Kicsit közelebb húzta magához a táskáját, de egyébként megértőre maszkírozott pókerarccal bólogatott.
Mert hát mindenki szexel a kanapén, ez tiszta sor, de az ember a vendégeknek nem dicsekszik ezzel.
A védőnő ezek után nem sokkal távozott, de előtte még egy nagyon távoli időpontot nevezett meg következő jövetele idejének. Addigra talán elfelejti ezt a kis elszólást...
Tisztában vagyok vele, hogy magára valamit is adó anya nem szexel. Anyasága mártírpódiumára szegény férjek fel sem tudnak kapaszkodni.
Engem nyilvánvalóan nem fognak szentté avatni, mi több, a boldoggá-avatásomról is magamnak kell gondoskodnom. Én szexelek. Sokat. Horribile dictu a férjemmel (aki gyermekeim apja is, de ez már olyan nevetségesen kispolgári, hogy csak zárójelben írom). És még élvezem is. Na de ez már több a soknál... Nem dicsekszem tovább...
Szóval...
Minap itt volt a védőnő és meséltem neki a felső szint átalakításáról.
Mondtam neki, hogy hát ugyebár az ember nem szexelhet mindig néma csöndben, vagy a kanapén - paskoltam meg az említett bútordarabot. Amin ő is ült.
Kicsit közelebb húzta magához a táskáját, de egyébként megértőre maszkírozott pókerarccal bólogatott.
Mert hát mindenki szexel a kanapén, ez tiszta sor, de az ember a vendégeknek nem dicsekszik ezzel.
A védőnő ezek után nem sokkal távozott, de előtte még egy nagyon távoli időpontot nevezett meg következő jövetele idejének. Addigra talán elfelejti ezt a kis elszólást...
Meglátogattuk ma Olivért a szomszédban.
Olivér két hetes, gyönyörű és picike (olyan picike, amilyen picike Milos sosem volt, hiszen eleve nagyobb súllyal született, mint amennyi most Olivér).
Olivérnek az anyukája Zsófi, aki egészen bosszantó módon jól néz ki. Felháborító, hogy vannak nők, akiknek van derekuk szülés után két héttel. Harmadik gyerek. Arcpirító pimaszság...
De Olivér tényleg tündérbogár...
Olivér két hetes, gyönyörű és picike (olyan picike, amilyen picike Milos sosem volt, hiszen eleve nagyobb súllyal született, mint amennyi most Olivér).
Olivérnek az anyukája Zsófi, aki egészen bosszantó módon jól néz ki. Felháborító, hogy vannak nők, akiknek van derekuk szülés után két héttel. Harmadik gyerek. Arcpirító pimaszság...
De Olivér tényleg tündérbogár...
Beneveztem a Nivea Baby Blogger Versenyre.
Végül is van itt minden, bébi is, blog is, és néha verseny is...
Végül is van itt minden, bébi is, blog is, és néha verseny is...
2010/05/23
Önhatalmúlag a tegnapi helyett a szülinapomat mára helyeztem át.
Tegnap mocsok egy napom volt, a legjobb az volt benne, hogy véget ért. Aztán ma reggel megjavult minden, mert egész nap kettesben kujtorogtunk, beszereztünk egy csomó dolgot a holnapi kerti munkálatokhoz, valamint spontán megszálltuk az Arriba Taqueria-t, és hirtelen felindulásból elkövetett burrito-zabálással múlattuk az időt, amíg a várost elverte a zápor.
Így esett, hogy mindenféle tervezett csodalakoma helyett ez lett a Nagy Szülinapi Vacsora.
Remek volt, tízpontos.
Tegnap mocsok egy napom volt, a legjobb az volt benne, hogy véget ért. Aztán ma reggel megjavult minden, mert egész nap kettesben kujtorogtunk, beszereztünk egy csomó dolgot a holnapi kerti munkálatokhoz, valamint spontán megszálltuk az Arriba Taqueria-t, és hirtelen felindulásból elkövetett burrito-zabálással múlattuk az időt, amíg a várost elverte a zápor.
Így esett, hogy mindenféle tervezett csodalakoma helyett ez lett a Nagy Szülinapi Vacsora.
Remek volt, tízpontos.
2010/05/21
Szajkó van a kertünkben.
Megdöbbentően nagy, erőteljes madár, gyönyörű színű, és rettenetes hangú.
Még a macskát is megkergette!
Megdöbbentően nagy, erőteljes madár, gyönyörű színű, és rettenetes hangú.
Még a macskát is megkergette!
2010/05/20
Tegnap belevágtunk egy családi terápiába velük, az első alkalom után azt mondhatom, hogy jól fogunk tudni dolgozni együtt, és segítségünkre lesznek abban, hogy átstruktúráljuk a dolgokat, és egy jobb, működőképesebb rendszert hozzunk létre, amiben mindenki sokkal jobban érzi magát, így Iván viselkedésbeli problémái is szűnnek majd.
2010/05/16
Levonva az elmúlt egy hét tapasztalatát megint csak az jött ki, mint tavaly nyáron. A szünet első pár napja valami borzalmas, senki sem találja a helyét, kizökken a megszokott rutinból. Aztán szépen összerázódunk, az új, itthoni rendszerben, a gyerekek is lenyugszanak.
Mindezek ellenére cseppet sem bánom, hogy holnap ovi, a házimunkával végzetesen elúsztam...
Mindezek ellenére cseppet sem bánom, hogy holnap ovi, a házimunkával végzetesen elúsztam...
A nagy sportágválasztó
Hát elmentünk. Én valami furcsa okból kifolyólag azt hittem, ez nem szabadtéri rendezvény.
De az volt.
Rommá áztunk, és fagytunk konkrétan, és a zord időjárás ellenére is olyan iszonyú sokan voltak, hogy szinte sehova nem fértünk oda.
Sportágat nem választottunk, de legalább nem fáztunk meg, ez is valami.
Hát elmentünk. Én valami furcsa okból kifolyólag azt hittem, ez nem szabadtéri rendezvény.
De az volt.
Rommá áztunk, és fagytunk konkrétan, és a zord időjárás ellenére is olyan iszonyú sokan voltak, hogy szinte sehova nem fértünk oda.
Sportágat nem választottunk, de legalább nem fáztunk meg, ez is valami.
2010/05/14
Ma először voltunk az új lovastanyán. Sokkal szebb, kulturáltabb, jobban megközelíthető és gyönyörű a fekvése.
Lajos pedig itt is Lajos marad.
Emma most először lovagolt angol-nyeregben, eleinte volt kis bizonytalankodás, de óra végére szépen belejött. Egy csinos fehér lovat kapott, Betyárt, aki igazán rendesen viselkedett végig.
Lajos szeretné Emmát elindítani egy kis házi ügyességi versenyen pár hét múlva.
Lajos pedig itt is Lajos marad.
Emma most először lovagolt angol-nyeregben, eleinte volt kis bizonytalankodás, de óra végére szépen belejött. Egy csinos fehér lovat kapott, Betyárt, aki igazán rendesen viselkedett végig.
Lajos szeretné Emmát elindítani egy kis házi ügyességi versenyen pár hét múlva.
2010/05/13
Uff, hazaértünk...
Mindenki nagyon boldog, hogy végre a saját kis területén játszhat, Milos is hosszasan tologatja az autóit.
No hát egy biztos, a Hotel és Apartman MenDan-t jó messzire elkerüljük a közeljövőben. És az üzletkötők nagy bánatára üdülési jogot sem vettünk. Oda? Ha fizetnének se mennénk vissza...
Mindenesetre a gyerekek végső konklúziója az volt, hogy szuper volt, és tényleg, az egész napos uszikálást nagyon élvezték. Mondjuk nekünk a második nap után szabályos irtózatunk támadt a víznek még az említésétől is (persze más lett volna, ha hosszasan ücsöröghetünk a termálmedencében és szaunákban). Milos utálta a fürdőzést, a következő ilyen kalandunk inkább a "szomszédban" lévő aqualand vagy mifene lesz, Milos nélkül. Mindenki jól fog járni.
Hazafelé azt is elhatároztuk, hogy elmegyünk végre kettesben, ha csak egy rövid napra is, hiszen hosszabb időre a kis szopósborjamtól még nem szakadhatok el.
A klasszikus nyaralást is inkább csak jövőre próbáljuk meg, vagy inkább az azután jövő évben.
Mindenki nagyon boldog, hogy végre a saját kis területén játszhat, Milos is hosszasan tologatja az autóit.
No hát egy biztos, a Hotel és Apartman MenDan-t jó messzire elkerüljük a közeljövőben. És az üzletkötők nagy bánatára üdülési jogot sem vettünk. Oda? Ha fizetnének se mennénk vissza...
Mindenesetre a gyerekek végső konklúziója az volt, hogy szuper volt, és tényleg, az egész napos uszikálást nagyon élvezték. Mondjuk nekünk a második nap után szabályos irtózatunk támadt a víznek még az említésétől is (persze más lett volna, ha hosszasan ücsöröghetünk a termálmedencében és szaunákban). Milos utálta a fürdőzést, a következő ilyen kalandunk inkább a "szomszédban" lévő aqualand vagy mifene lesz, Milos nélkül. Mindenki jól fog járni.
Hazafelé azt is elhatároztuk, hogy elmegyünk végre kettesben, ha csak egy rövid napra is, hiszen hosszabb időre a kis szopósborjamtól még nem szakadhatok el.
A klasszikus nyaralást is inkább csak jövőre próbáljuk meg, vagy inkább az azután jövő évben.
2010/05/12
Club MenDan - a liftek szállodája
(hosszú és keserű poszt, elolvasása kizárólag saját felelősségre)
Az egész nagyon jól kezdődött. Lefelé menet megálltunk az Elevencenternél, és vagy két órát játszottunk az Elevenparkban. Nagyon szuper, próbáljátok ki!
Leérkezve ért az első kellemetlen meglepetés, akkor még azt gondolotam, ez egyedi probléma, ez legyen a legnagyobb bosszúság. Pedig nem a legnagyobb, de a legelhanyagolhatóbb volt, és csak egy hosszú sort nyitott meg.
Kiderült, hogy a harmadik gyerek felár nem egyszer kétezer, hanem éjszakánként négyezer. Nem mindegy, ugye, hogy kétezer, vagy tizenkétezer... A recepciós szerint "jééé, ide tegnap még tényleg kétezer volt írva, most meg már négyezer, de örüljenek neki, hogy egyáltalán szóltak hogy van harmadik gyerek felár" Kurvanyátok! - gondoltam, de nem nagyon vitatkoztunk, fáradtak voltunk, és a recepciós nyilván nem tehet róla, hogy milyen a szálloda vezetése...
Ezzel rögtön rá is térhetünk a legbosszantóbb dologra itt. Ez egy négycsillagos szálloda és egy másodvonalbeli apartmanház kettőse (mi ez utóbbiban lakunk). Állítólag egy a tulajdonosuk, de az teljesen nyilvánvaló, hogy zsugori és/vagy betegesen retteg tőle, hogy meglopják (alkalmazottak, vendégek).
Ebből fakadóan folyamatosan, megállás nélkül fizetünk, mindig, mindenért, irracionálisan magas kauciókat fizetünk törölközőkért, fürdőköpenyekért, kísérgetnek minket, hogy biztosan azt fizetjük-e, számlákkal szaladgálunk, bemutatni, hogy igen, valóban kifizettük a játszószoba háromszáz forintját (amit a szerencsétlen játszóházas hölgyek két helyre el is könyvelnek gyorsan).
Az biztos, hogy rajzolópapírt nem kellett volna hoznunk a gyerekeknek, hiszen most két nap után már térdig járunk a számlákban.
Az alkalmazottakon savanyú rosszkedv ül, messziről szaglik, hogy gyűlölnek itt dolgozni, de hát ugye itt ez a fránya válság, legalább nekik van munkájuk. Próbálnak kedvesek lenni, de folyamatosan rajtuk csattan az ostor a vezetés seggfejsége miatt. (Egy fürdőzés, és köntös bérlése miatt háromszor fizettünk, jártunk el kaucióval három emeleten, le-föl, ötszöri liftezéssel).
A szarrágás a másik, amivel ki tudnak üldözni a világból. Az apartbanban van pár edény és evőeszköz, de mosogatószer és szivacs már nincs (kb. 200 ft lenne két-három heti adag). Törölközőt ugyan kapunk, de csak kéztörlő méretet, abból hármat is. Ezek csak a legbosszantóbbak, de akad bőven.
A liftek... Azok legalább csak viccesek. Úgy tűnik a szálloda építésekor szereztek "okosba" vagy negyven liftet, igaz kilenc emeletre kalibrálva (itt csak négy van), sebaj, beépítették.
Persze ostobán, hiszen hiába van tényleg vagy harminc lift, azért a babakocsit bőven cipelni kell mindenféle lépcsőkön. Az alaksorból (étterem) az emeletre (fürdő) két lift és két lépcső megjárásával lehet eljutni. Vigyáznak az egészségünkre, teli gyomorral ne ússzon senki, mire eljutsz a fürdőig (pláne három gyerekkel), ledolgozod a kalóriákat.
Erősen gondolkodom, hogy tudok-e jót írni, de mivel nem vagyok német nyugdíjas (egyértelműen rájuk van kalibrálva a hely), nem nagyon jut eszembe semmi. Talán csak első nap a takarító néni, aki átcuccolt nekünk az eredetileg lefoglalt szobából a végülis kibéreltbe, talán ő. Ő jófej volt. Meg a játszóházas lány. Azt hiszem ennyi.
A többi csak inkább röhejes.
A vacsora arcpirítóan drága volt (büfévacsi, fejenként 5 ropi), és nem volt egy kulináris kaland. Ha csak az nem, hogy a felszólgáló srác elszólta magát, mikor arról faggattam, hogy a szószban vajon van-e tejtermék, kiderült, hogy nem tudni, hiszen ezeket még délelőtt készítették, a szakácsok már nincsenek itt, hogy megkérdezze.
Őrülten hangos szintis klimpírban üvöltenek múlt századbeli táncdalok, és vagy fizetett előtáncosok, vagy nagyon lelkes nyugdíjasok társastáncolnak, miközben a német mamik és papik tolják befelé a vínersniclit, és néha udvariasan tapsolnak.
A gyerekek másnap mondták is, hogy ha megyünk vacsorázni ne a zenés helyre menjünk.
Biztosítottuk őket róla, hogy nem áll szándékunkban. Inkább vettünk egy pizzát a büfésoron, az fincsi volt.
És hát a gyerekek. Kitesszük a lelkünket is, de nekik semmi sem jó, semmi sem elég. Az akarokmég-üvöltés pillanatok alatt fordul át a túlfáradtvagyok-üvöltésbe. Rádásul a kicsi és a nagyok között szakadéknyi különbség van. A fürdőt Milos nem élvezi, de a nagyok igen, ő a szobában szeret molyolni, azt meg a nagyok unják.
Így Jurával ketten ötfelé szaladunk mindig, megfeszült agytornával szervezünk, hogy minden klappoljon.
Teljesen őszinte leszek. Azt hittem ez a pár nap közelebb hoz minket egymáshoz. A gyerekek is rájönnek talán, hogy szeretjük őket, és a kedvükben akarunk járni. Olyanok leszünk, mint egy normális család, papa-mama-gyerekek, csupaszív-szeretet.
De pár nap alatt nem lehet megváltani a világot, bármennyire is igyekszünk, nagyon kevés az, amikor látjuk az örömtől ragyogó kis képüket, és sokkal több a folyamatos bosszúság, és a fegyelmezés kínja.
Iván sem tud kibújni a bőréből, ugyanaz a bosszantó kis bajkeverő, mint otthon. Milos szívja a legnagyobbat, ő kiszakítva a kis mindennapjaiból, elég nyűgös, bár még így is vele van a legkevesebb baj.
Mi már alig állunk a lábunkon, hiszen fél hatkor kelünk (hála Milosnak), és egész nap animálunk, vitát simítunk el, rohangászunk. Számolom a napokat az oviig, és tudom, hogy Jura is nagy, megkönnyebbült sóhajjal fog pénteken reggel dolgozni menni (a mocsok mázlista, nekem aznap még nevelés nélküli munkanap lesz).
Egy biztos, idén nem megyünk nyaralni, ez a pár nap tömény szívás tulajdonképpen tanulópénz, megóv minket attól, hogy sokszázezret kifizetve, valahol külföldön történjen mindez egy hétig.
Brrr, még belegondolni is szörnyű.
Így hát itthon maradunk a nyáron, ez már biztos, Jura néha kivesz majd egy napot, és csillagtúra-szerűen eljárogatunk strandra, játszóházba, állatkertbe, kirándulni, stb...
Milost pedig otthon hagyjuk mamának a rázós programokkor, így mindenki jól jár.
Nemsokára kezdődik a szállodabemutatónak álcázott másfélórás üdülésijog-tukmálás, ami feltétele annak, hogy "ilyen olcsón" megkaptuk ezt a szállást... Azt hiszem bármennyire is igyekezni fogok, pár pikírt megjegyzés ki fog csúszni...
Holnap pedig végre megyünk haza...
(hosszú és keserű poszt, elolvasása kizárólag saját felelősségre)
Az egész nagyon jól kezdődött. Lefelé menet megálltunk az Elevencenternél, és vagy két órát játszottunk az Elevenparkban. Nagyon szuper, próbáljátok ki!
Leérkezve ért az első kellemetlen meglepetés, akkor még azt gondolotam, ez egyedi probléma, ez legyen a legnagyobb bosszúság. Pedig nem a legnagyobb, de a legelhanyagolhatóbb volt, és csak egy hosszú sort nyitott meg.
Kiderült, hogy a harmadik gyerek felár nem egyszer kétezer, hanem éjszakánként négyezer. Nem mindegy, ugye, hogy kétezer, vagy tizenkétezer... A recepciós szerint "jééé, ide tegnap még tényleg kétezer volt írva, most meg már négyezer, de örüljenek neki, hogy egyáltalán szóltak hogy van harmadik gyerek felár" Kurvanyátok! - gondoltam, de nem nagyon vitatkoztunk, fáradtak voltunk, és a recepciós nyilván nem tehet róla, hogy milyen a szálloda vezetése...
Ezzel rögtön rá is térhetünk a legbosszantóbb dologra itt. Ez egy négycsillagos szálloda és egy másodvonalbeli apartmanház kettőse (mi ez utóbbiban lakunk). Állítólag egy a tulajdonosuk, de az teljesen nyilvánvaló, hogy zsugori és/vagy betegesen retteg tőle, hogy meglopják (alkalmazottak, vendégek).
Ebből fakadóan folyamatosan, megállás nélkül fizetünk, mindig, mindenért, irracionálisan magas kauciókat fizetünk törölközőkért, fürdőköpenyekért, kísérgetnek minket, hogy biztosan azt fizetjük-e, számlákkal szaladgálunk, bemutatni, hogy igen, valóban kifizettük a játszószoba háromszáz forintját (amit a szerencsétlen játszóházas hölgyek két helyre el is könyvelnek gyorsan).
Az biztos, hogy rajzolópapírt nem kellett volna hoznunk a gyerekeknek, hiszen most két nap után már térdig járunk a számlákban.
Az alkalmazottakon savanyú rosszkedv ül, messziről szaglik, hogy gyűlölnek itt dolgozni, de hát ugye itt ez a fránya válság, legalább nekik van munkájuk. Próbálnak kedvesek lenni, de folyamatosan rajtuk csattan az ostor a vezetés seggfejsége miatt. (Egy fürdőzés, és köntös bérlése miatt háromszor fizettünk, jártunk el kaucióval három emeleten, le-föl, ötszöri liftezéssel).
A szarrágás a másik, amivel ki tudnak üldözni a világból. Az apartbanban van pár edény és evőeszköz, de mosogatószer és szivacs már nincs (kb. 200 ft lenne két-három heti adag). Törölközőt ugyan kapunk, de csak kéztörlő méretet, abból hármat is. Ezek csak a legbosszantóbbak, de akad bőven.
A liftek... Azok legalább csak viccesek. Úgy tűnik a szálloda építésekor szereztek "okosba" vagy negyven liftet, igaz kilenc emeletre kalibrálva (itt csak négy van), sebaj, beépítették.
Persze ostobán, hiszen hiába van tényleg vagy harminc lift, azért a babakocsit bőven cipelni kell mindenféle lépcsőkön. Az alaksorból (étterem) az emeletre (fürdő) két lift és két lépcső megjárásával lehet eljutni. Vigyáznak az egészségünkre, teli gyomorral ne ússzon senki, mire eljutsz a fürdőig (pláne három gyerekkel), ledolgozod a kalóriákat.
Erősen gondolkodom, hogy tudok-e jót írni, de mivel nem vagyok német nyugdíjas (egyértelműen rájuk van kalibrálva a hely), nem nagyon jut eszembe semmi. Talán csak első nap a takarító néni, aki átcuccolt nekünk az eredetileg lefoglalt szobából a végülis kibéreltbe, talán ő. Ő jófej volt. Meg a játszóházas lány. Azt hiszem ennyi.
A többi csak inkább röhejes.
A vacsora arcpirítóan drága volt (büfévacsi, fejenként 5 ropi), és nem volt egy kulináris kaland. Ha csak az nem, hogy a felszólgáló srác elszólta magát, mikor arról faggattam, hogy a szószban vajon van-e tejtermék, kiderült, hogy nem tudni, hiszen ezeket még délelőtt készítették, a szakácsok már nincsenek itt, hogy megkérdezze.
Őrülten hangos szintis klimpírban üvöltenek múlt századbeli táncdalok, és vagy fizetett előtáncosok, vagy nagyon lelkes nyugdíjasok társastáncolnak, miközben a német mamik és papik tolják befelé a vínersniclit, és néha udvariasan tapsolnak.
A gyerekek másnap mondták is, hogy ha megyünk vacsorázni ne a zenés helyre menjünk.
Biztosítottuk őket róla, hogy nem áll szándékunkban. Inkább vettünk egy pizzát a büfésoron, az fincsi volt.
És hát a gyerekek. Kitesszük a lelkünket is, de nekik semmi sem jó, semmi sem elég. Az akarokmég-üvöltés pillanatok alatt fordul át a túlfáradtvagyok-üvöltésbe. Rádásul a kicsi és a nagyok között szakadéknyi különbség van. A fürdőt Milos nem élvezi, de a nagyok igen, ő a szobában szeret molyolni, azt meg a nagyok unják.
Így Jurával ketten ötfelé szaladunk mindig, megfeszült agytornával szervezünk, hogy minden klappoljon.
Teljesen őszinte leszek. Azt hittem ez a pár nap közelebb hoz minket egymáshoz. A gyerekek is rájönnek talán, hogy szeretjük őket, és a kedvükben akarunk járni. Olyanok leszünk, mint egy normális család, papa-mama-gyerekek, csupaszív-szeretet.
De pár nap alatt nem lehet megváltani a világot, bármennyire is igyekszünk, nagyon kevés az, amikor látjuk az örömtől ragyogó kis képüket, és sokkal több a folyamatos bosszúság, és a fegyelmezés kínja.
Iván sem tud kibújni a bőréből, ugyanaz a bosszantó kis bajkeverő, mint otthon. Milos szívja a legnagyobbat, ő kiszakítva a kis mindennapjaiból, elég nyűgös, bár még így is vele van a legkevesebb baj.
Mi már alig állunk a lábunkon, hiszen fél hatkor kelünk (hála Milosnak), és egész nap animálunk, vitát simítunk el, rohangászunk. Számolom a napokat az oviig, és tudom, hogy Jura is nagy, megkönnyebbült sóhajjal fog pénteken reggel dolgozni menni (a mocsok mázlista, nekem aznap még nevelés nélküli munkanap lesz).
Egy biztos, idén nem megyünk nyaralni, ez a pár nap tömény szívás tulajdonképpen tanulópénz, megóv minket attól, hogy sokszázezret kifizetve, valahol külföldön történjen mindez egy hétig.
Brrr, még belegondolni is szörnyű.
Így hát itthon maradunk a nyáron, ez már biztos, Jura néha kivesz majd egy napot, és csillagtúra-szerűen eljárogatunk strandra, játszóházba, állatkertbe, kirándulni, stb...
Milost pedig otthon hagyjuk mamának a rázós programokkor, így mindenki jól jár.
Nemsokára kezdődik a szállodabemutatónak álcázott másfélórás üdülésijog-tukmálás, ami feltétele annak, hogy "ilyen olcsón" megkaptuk ezt a szállást... Azt hiszem bármennyire is igyekezni fogok, pár pikírt megjegyzés ki fog csúszni...
Holnap pedig végre megyünk haza...
2010/05/07
Totálisan letartolt ez a betegség. Éjjel két órát aludam, mert a felváltva szedett algopirin és panadol csak annyi időre húzta lejjebb a lázamat. Hol a hideg rázott, hol a víz vert.
Reggel elvonszoltam magam a dokihoz, hörghurut és gégegyulladás. A nyakamban lévő nyirokcsomóim akkorák, hogy úgy nézek ki, mint akinek nyelés közben megakadt két pingponglabda. Mondjuk úgy is érzem magam...
Kaptam antibigyót, meg szopogatós izét, meg köptetős micsodát, meg lázcsillapító akármit. Megint otthagytam a gyógyszertárban egy tizest.
A doki kedvesen azzal bíztatott, hogy ha eddig még nem köhögtem, akkor majd fogok, amilyen szörcsögést ő a hátamból hall... Hát köszi!
Szerencsére délelőtt itt volt Judit, most meg megérkezett anyu, ugyanis egy pisijárattól is úgy kimerülök, mintha a Himaláját másztam volna meg. Milost meg sem tudom emelni, magától mászik hozzám szopizni, hangos "ada sziszi, ada sziszi" felkiáltásokkal.
Hétfőre meg kell gyógyuljak, mert utazunk Zalakarosra.
Reggel elvonszoltam magam a dokihoz, hörghurut és gégegyulladás. A nyakamban lévő nyirokcsomóim akkorák, hogy úgy nézek ki, mint akinek nyelés közben megakadt két pingponglabda. Mondjuk úgy is érzem magam...
Kaptam antibigyót, meg szopogatós izét, meg köptetős micsodát, meg lázcsillapító akármit. Megint otthagytam a gyógyszertárban egy tizest.
A doki kedvesen azzal bíztatott, hogy ha eddig még nem köhögtem, akkor majd fogok, amilyen szörcsögést ő a hátamból hall... Hát köszi!
Szerencsére délelőtt itt volt Judit, most meg megérkezett anyu, ugyanis egy pisijárattól is úgy kimerülök, mintha a Himaláját másztam volna meg. Milost meg sem tudom emelni, magától mászik hozzám szopizni, hangos "ada sziszi, ada sziszi" felkiáltásokkal.
Hétfőre meg kell gyógyuljak, mert utazunk Zalakarosra.
2010/05/06
Basszus, hogy megszívtam, elkapott valami vírus. Tegnap is fájt a fejem, de ma már szét akart esni, pár óra altt belázasodtam, jártányi erőm sem maradt, fáj minden porcikám, mintha késekkel döfködnének. H1N1 ellen be vagyok oltva, de sima influenza ellen nem.
Azért voltunk fogorvosnál Ivánnal, már csak egy körünk maradt, de alig éltem túl három gyerekkel.
Könyörögtem Jurának, hogy siessen haza, de mivel jövő héten nem lesz 4 napig, kizárt, hogy emberi időben hazaérne. Megpróbálom a kanapéról lemenedzselni az estét, Milos úgyis cicire tapad, vele nem lesz gond.
Remélem a panadol legalább azt megakadályozza, hogy kifollyon a szemem a fájdalomtól.
Azért voltunk fogorvosnál Ivánnal, már csak egy körünk maradt, de alig éltem túl három gyerekkel.
Könyörögtem Jurának, hogy siessen haza, de mivel jövő héten nem lesz 4 napig, kizárt, hogy emberi időben hazaérne. Megpróbálom a kanapéról lemenedzselni az estét, Milos úgyis cicire tapad, vele nem lesz gond.
Remélem a panadol legalább azt megakadályozza, hogy kifollyon a szemem a fájdalomtól.
2010/05/05
A fekete fos esete Milossal...
Végy egy kis fogzást, küldj rá némi antibiotikumot, rottyants rá egy-két napot, máris kész az étvágytalanság, és az abból fakadó kizárólagos anyatej-evés. Ezt bolondítsd meg némi vaskészítmény hosszantartó szedésével.
Máris kész a híg fekete fos napi több alkalommal tálalva...
Talán mondanom sem kell, visszaálltunk erre az időszakra az eldobható pelusra...
Végy egy kis fogzást, küldj rá némi antibiotikumot, rottyants rá egy-két napot, máris kész az étvágytalanság, és az abból fakadó kizárólagos anyatej-evés. Ezt bolondítsd meg némi vaskészítmény hosszantartó szedésével.
Máris kész a híg fekete fos napi több alkalommal tálalva...
Talán mondanom sem kell, visszaálltunk erre az időszakra az eldobható pelusra...
2010/05/04
Az anyák napi ünnepség szuper volt, egészen különleges előadás volt.
Milos gyönyörűen elvolt a bölcsiben, szinte végig homokozott. A műsor után a szokásos őrjöngés ment a gyerekek részéről, lehullott róluk az izgulás miatti stressz, és betoltak egy csomó cukrot süti és rostos lé formájában.
A hőmérséklet is a tetőfokára hágott, újra bebizonyosodott, hogy jól tettem, hogy a leglengébb ruhánkba öltöztünk mindannyian.
Emma kis kártyáján ez állt:
Anya! Szeretlek, mert jársz velünk lovagolni. Szeretem, ha ültetsz velem százszorszépet! Ha félek a sötétben, te megvédessz a sötéttől. Minden kérdésemre válaszolsz. Emlékszem, kiskoromban vettél nekem egy krumpli orrú manót, aminek imádtam az orrát!
Ivánén pedig ez:
Azért szeretem Anyát, mert ő kedves...
mert Anya a BARÁTOM!
Milos gyönyörűen elvolt a bölcsiben, szinte végig homokozott. A műsor után a szokásos őrjöngés ment a gyerekek részéről, lehullott róluk az izgulás miatti stressz, és betoltak egy csomó cukrot süti és rostos lé formájában.
A hőmérséklet is a tetőfokára hágott, újra bebizonyosodott, hogy jól tettem, hogy a leglengébb ruhánkba öltöztünk mindannyian.
Emma kis kártyáján ez állt:
Anya! Szeretlek, mert jársz velünk lovagolni. Szeretem, ha ültetsz velem százszorszépet! Ha félek a sötétben, te megvédessz a sötéttől. Minden kérdésemre válaszolsz. Emlékszem, kiskoromban vettél nekem egy krumpli orrú manót, aminek imádtam az orrát!
Ivánén pedig ez:
Azért szeretem Anyát, mert ő kedves...
mert Anya a BARÁTOM!
Anyák napja - az oviban
Ma lesz, természetesen ma volt suli is, egész délelőtt rohantam, mint a töketlen szamár. Suli után gyorsan eldobtam Emmát az oviba, hazafelé pedig megálltunk a boltnál. Hiszen a lányos anyák "sütnek valami finomat a bulira". Süt ám a jófranc, örülök, ha csak annyira lóg ki a nyelvem, hogy nem húzom magam után a földön. Jó lesz a spar gazdaságos parány, meg a piskótatallér is, a gyerekek úgyis ezeket szeretik, a házi cuccokat mindig a szülők falják fel (a legnagyobb király úgyis az az anyuka, aki a takarítónője lányával sütteti meg a "finom házi sütit", szerintem ez zseniális, kb. mint az egyszeri leány a mesében, aki hozott is ajándékot, meg nem is).
Arról nem is beszélve, hogy tej- és tojás diéta okán jóformán nincs sütemény (de sós se nagyon), amit megehetnék. Ez pedig nem a legjobb hajtóereje a konyhatündérkedésnek.
Természetesen Jurának ma este ismét Nagyon Fontos és Halaszthatatlan Tárgyalnivalója van, a soron lévő Rendkívül Fontos Emberrel, szóval nem tud Milosra vigyázni, éppen úgy, ahogy se anyu, se Judit, se a lánya.
Így leszerveztem, hogy vigyázzanak rá a bölcsiben arra a fél órára, amíg a műsor tart, szerencsére jó idő van, Milos vidáman ellesz a homokozóban, szerintem fel sem fog tűnni neki, hogy nem vagyok ott, főleg ha tartózkodnak a "cici" szó hangos kimondásától.
Mivel jövő héten elutazunk (remélem nincs térerő abban a panzióban), Iván is Emma csoportjával fog anyáknapjázni. Apróbetűkben jegyezném meg (ha nem lennék lusta átállítani a betűméretet), hogy nem is annyira bánom, hogy csak egyszer kell ezt az egész kört letudni (Milos-felvigyázót keríteni, sütit vásárolni, bevinni, puccban izzadni a teremben, csörtető nagymamák, apukák(anyáknakpja!), és nagypapák(!) között előrefurakodni, hogy láthassam a saját gyerekemet szerepelni).
Milos szerencsére sokkal jobban van, az antibigyó elkezdett hatni. Igaz, hogy ettől meg étvágytalan lesz, és fáj a gyomra, jóformán csak szopni hajlandó, azt viszont nonstop.
Ma lesz, természetesen ma volt suli is, egész délelőtt rohantam, mint a töketlen szamár. Suli után gyorsan eldobtam Emmát az oviba, hazafelé pedig megálltunk a boltnál. Hiszen a lányos anyák "sütnek valami finomat a bulira". Süt ám a jófranc, örülök, ha csak annyira lóg ki a nyelvem, hogy nem húzom magam után a földön. Jó lesz a spar gazdaságos parány, meg a piskótatallér is, a gyerekek úgyis ezeket szeretik, a házi cuccokat mindig a szülők falják fel (a legnagyobb király úgyis az az anyuka, aki a takarítónője lányával sütteti meg a "finom házi sütit", szerintem ez zseniális, kb. mint az egyszeri leány a mesében, aki hozott is ajándékot, meg nem is).
Arról nem is beszélve, hogy tej- és tojás diéta okán jóformán nincs sütemény (de sós se nagyon), amit megehetnék. Ez pedig nem a legjobb hajtóereje a konyhatündérkedésnek.
Természetesen Jurának ma este ismét Nagyon Fontos és Halaszthatatlan Tárgyalnivalója van, a soron lévő Rendkívül Fontos Emberrel, szóval nem tud Milosra vigyázni, éppen úgy, ahogy se anyu, se Judit, se a lánya.
Így leszerveztem, hogy vigyázzanak rá a bölcsiben arra a fél órára, amíg a műsor tart, szerencsére jó idő van, Milos vidáman ellesz a homokozóban, szerintem fel sem fog tűnni neki, hogy nem vagyok ott, főleg ha tartózkodnak a "cici" szó hangos kimondásától.
Mivel jövő héten elutazunk (remélem nincs térerő abban a panzióban), Iván is Emma csoportjával fog anyáknapjázni. Apróbetűkben jegyezném meg (ha nem lennék lusta átállítani a betűméretet), hogy nem is annyira bánom, hogy csak egyszer kell ezt az egész kört letudni (Milos-felvigyázót keríteni, sütit vásárolni, bevinni, puccban izzadni a teremben, csörtető nagymamák, apukák(anyáknakpja!), és nagypapák(!) között előrefurakodni, hogy láthassam a saját gyerekemet szerepelni).
Milos szerencsére sokkal jobban van, az antibigyó elkezdett hatni. Igaz, hogy ettől meg étvágytalan lesz, és fáj a gyomra, jóformán csak szopni hajlandó, azt viszont nonstop.
2010/05/03
Anyák napja
Már napok óta titkolóztak. Aztán vasárnap arra ébredtem, hogy nincs itthon senki. Kényelmesen, csendben kikászálódtam az ágyból, fogat mostam, mosakodtam. Lejöttem a nappaliba, neteztem. Ahhh, az a csend. Senki sem visított rám, hogy annnnyyaaaaa...
Issteni volt.
Már szinte zavarni kezdett a nagy nyugalom, amikor megérkeztek. Jókedvűen felpakolva orgonával. Kiderült, hogy Jura elvitte őket kirándulni egy közeli rétre, és ott orgonát szedtek.
Szuper volt.
Már napok óta titkolóztak. Aztán vasárnap arra ébredtem, hogy nincs itthon senki. Kényelmesen, csendben kikászálódtam az ágyból, fogat mostam, mosakodtam. Lejöttem a nappaliba, neteztem. Ahhh, az a csend. Senki sem visított rám, hogy annnnyyaaaaa...
Issteni volt.
Már szinte zavarni kezdett a nagy nyugalom, amikor megérkeztek. Jókedvűen felpakolva orgonával. Kiderült, hogy Jura elvitte őket kirándulni egy közeli rétre, és ott orgonát szedtek.
Szuper volt.
2010/05/02
Tegnap megtört a jég, és a gyerekek életében először elvittük őket majálisozni. Na csak szőrmentén...
Az egész ott kezdődött, hogy Daninak baseball meccse volt Vácon, őt elvittük. Egy eldugott réten két hatalmas iskolakombinát között (persze ballagás volt az egyikben). Dani csapata sokáig nem érkezett meg, így dobáltuk a labdát, a kicsik a réten rohangásztak. Szóba elegyedtünk az ellenfél (váci csapat) vezetőjével, aki egy tündéri amerikai pasi. Meglepően jól beszél magyarul, de azért jóval beszédesebb lett, mikor angolra váltottunk...
Végül egy óra késéssel beestek Dani csapattársai is, mi pedig felpakoltuk az akkorra már erősen nyígó kicsiket (Milos otthon maradt mamával), és elmentünk a váci majálisra.
A dunaparton tartották, az idő remek volt, maga a majális erősen felejthető. Nagy élmény volt, hogy meg lehetett nézni egy-egy tűzoltó-, rendőr- és mentőautót.
Mentek egy kört valami körhintán, ettünk egy lángost, majd dodgem-eztünk egy nagyon jót. Emma és Iván is döbbenetesen jól vezetnek.
Visszamentünk Daniért, még tartott a meccs, ezért ott bóklásztunk még a réten. Őrületes egy sport ez, hosszú ideig nem történik semmi, majd hirtelen felgyorsulnak az események. Aztán megint semmi. De Daniék győztek, még a vesztes csapat is elégedetten vonult le a pályáról. Kivéve azt a lányt, akit orrbanyomott a labda (valószínüleg el is törte neki), és elfolyatott tekintélyes mennyiségű vért.
Kiderült, nem is igazi baseball játékos az, akinek nincs legalább egy véres sztorija...
Hazafelé betévedtünk egy gödi kúria éttermébe, ahol mi voltunk az egyetlen vendégek, miénk volt az egész park, (zavarbaejtően kedves) pincérnő, és konyha. Nagyon jót ettünk.
Itthon hullaként hullott az ágyba a banda.
Az egész ott kezdődött, hogy Daninak baseball meccse volt Vácon, őt elvittük. Egy eldugott réten két hatalmas iskolakombinát között (persze ballagás volt az egyikben). Dani csapata sokáig nem érkezett meg, így dobáltuk a labdát, a kicsik a réten rohangásztak. Szóba elegyedtünk az ellenfél (váci csapat) vezetőjével, aki egy tündéri amerikai pasi. Meglepően jól beszél magyarul, de azért jóval beszédesebb lett, mikor angolra váltottunk...
Végül egy óra késéssel beestek Dani csapattársai is, mi pedig felpakoltuk az akkorra már erősen nyígó kicsiket (Milos otthon maradt mamával), és elmentünk a váci majálisra.
A dunaparton tartották, az idő remek volt, maga a majális erősen felejthető. Nagy élmény volt, hogy meg lehetett nézni egy-egy tűzoltó-, rendőr- és mentőautót.
Mentek egy kört valami körhintán, ettünk egy lángost, majd dodgem-eztünk egy nagyon jót. Emma és Iván is döbbenetesen jól vezetnek.
Visszamentünk Daniért, még tartott a meccs, ezért ott bóklásztunk még a réten. Őrületes egy sport ez, hosszú ideig nem történik semmi, majd hirtelen felgyorsulnak az események. Aztán megint semmi. De Daniék győztek, még a vesztes csapat is elégedetten vonult le a pályáról. Kivéve azt a lányt, akit orrbanyomott a labda (valószínüleg el is törte neki), és elfolyatott tekintélyes mennyiségű vért.
Kiderült, nem is igazi baseball játékos az, akinek nincs legalább egy véres sztorija...
Hazafelé betévedtünk egy gödi kúria éttermébe, ahol mi voltunk az egyetlen vendégek, miénk volt az egész park, (zavarbaejtően kedves) pincérnő, és konyha. Nagyon jót ettünk.
Itthon hullaként hullott az ágyba a banda.
2010/04/28
Tegnap megvolt az első iskolás szülői.
Az első fél órában az őrbottyáni iskola igazgatónője adta elő magát, meghallgathattuk az élettörténetét, munkásságát (bár ez senkit sem érdekelt).
Aztán Ildikó néni mesélt arról, honnan látszik, hogy egy gyerek iskolaérett. Ami mondjuk alapvetően érdekes dolog, de hát csupa olyan szülő ült ott, akinek iskolaéretté lett nyilvánítva a gyereke, mitöbb fel is vétetett az első osztályba.
Végül a másfél órából az utolsó húsz percben el is hangzott az érdemi mondanivaló, mi az iskola rendje, mik a szokások, megkaptuk a listát a nyáron beszerzendő cuccokról.
Persze szegény Judit elkésett miattam a munkahelyéről, hiszen ő vigyázott a gyerekekre...
Az első fél órában az őrbottyáni iskola igazgatónője adta elő magát, meghallgathattuk az élettörténetét, munkásságát (bár ez senkit sem érdekelt).
Aztán Ildikó néni mesélt arról, honnan látszik, hogy egy gyerek iskolaérett. Ami mondjuk alapvetően érdekes dolog, de hát csupa olyan szülő ült ott, akinek iskolaéretté lett nyilvánítva a gyereke, mitöbb fel is vétetett az első osztályba.
Végül a másfél órából az utolsó húsz percben el is hangzott az érdemi mondanivaló, mi az iskola rendje, mik a szokások, megkaptuk a listát a nyáron beszerzendő cuccokról.
Persze szegény Judit elkésett miattam a munkahelyéről, hiszen ő vigyázott a gyerekekre...
Így beszélgetünk mi...
Reggelizünk. Milos a székében, én az asztalnál. Milos észvesztően sivít.
- Mit kérsz? Kiflit? - tagolom kedvesen.
- NEN! - vágja rá egyből (ez nála a nem), és nyúl a kifliért.
- Tessék édesem, jó étvágyat.
Megcsinálom a szendvicsemet, a kutya is beáll az őrhelyére, az etetőszék alá. Nemsokára megkezdődik a morzsa- és nagyobb darabok hullása.
Egy perc csend, majd Milos fejhangon felvisít.
- Mit kérsz? Felvágottat?
- NEN! - szól határozottan, és nyúl a szalámi felé.
- Tessék, bár tegnap sem ízlet...
Most sem ízlik neki, felvisít, és lehajítja a kutya fejére. Chili kicsit zavarba jön, de lepecázza a feje búbjáról az illatos falatot.
Milos eddigre már kiszemelte a paprikámat. Gurgulázva felüvölt, rezegnek az ablakok.
- Paprikát kérsz? -semmi sem rendíthet meg a nyugalmamban.
Levágok egy kicsit neki.
- Tessék...
- NEN! - röhög rám, megkóstolja, elhajítja. Sebaj, kell a vitamin a kutyának is. Nyúlkál az asztal felé, és visít. Na persze, neki az EGÉSZ paprika kell.
- Na legyen jó napod, itt van - adom oda neki.
- NEN! - röhög rám, és beleharap a paprikába. Mérhetetlenül felháborodik azon, hogy pontosan olyan íze van, mint az előző szeletnek. Rámordít, paprikát pályára állít, de én röptében elkapom. Még csak az kéne, hogy a kutya összefossa az előszobát a sok paprikától.
Kis csend, én eszem, ő kiflit morzsáz, csócsál.
Közben kész a kakaóm, az is kell neki. Kap kiskanállal, melléfolyatja, kér a nagy bögréből (NEN, NEN!), szürcsöl, diszkréten fulldoklik.
Kanalazok neki egy kis feles pohárba, miközben dobhártya-szaggatóan sivít.
A kis pohárból ügyesen szürcsöl.
Végre befejezzük. Nekem lüktet a fejem a sivítástól, de Milos elégedett. A türelmem még mindig a topon van, holmi bébivisítás nem hoz ki a sodromból, két ovis írelte kikezdhetetlenre a idegeimet.
Leveszem Miost az etetőszékből, földre állítom, lesöpröm róla a morzsát. A kutya számára ez a fénypont, szinte táncol örömében. Felporszívózza a kisebb-nagyobb kiflidarabokat, szalámi cafatot, paprika csócsálmányt. Milos röhög neki.
- Ejeje, ejeje - mutogat neki (helyedre).
Végeztünk a reggelivel, a konyhában szolíd kupi, de mindenki jól lakott, még a kutya is...
Reggelizünk. Milos a székében, én az asztalnál. Milos észvesztően sivít.
- Mit kérsz? Kiflit? - tagolom kedvesen.
- NEN! - vágja rá egyből (ez nála a nem), és nyúl a kifliért.
- Tessék édesem, jó étvágyat.
Megcsinálom a szendvicsemet, a kutya is beáll az őrhelyére, az etetőszék alá. Nemsokára megkezdődik a morzsa- és nagyobb darabok hullása.
Egy perc csend, majd Milos fejhangon felvisít.
- Mit kérsz? Felvágottat?
- NEN! - szól határozottan, és nyúl a szalámi felé.
- Tessék, bár tegnap sem ízlet...
Most sem ízlik neki, felvisít, és lehajítja a kutya fejére. Chili kicsit zavarba jön, de lepecázza a feje búbjáról az illatos falatot.
Milos eddigre már kiszemelte a paprikámat. Gurgulázva felüvölt, rezegnek az ablakok.
- Paprikát kérsz? -semmi sem rendíthet meg a nyugalmamban.
Levágok egy kicsit neki.
- Tessék...
- NEN! - röhög rám, megkóstolja, elhajítja. Sebaj, kell a vitamin a kutyának is. Nyúlkál az asztal felé, és visít. Na persze, neki az EGÉSZ paprika kell.
- Na legyen jó napod, itt van - adom oda neki.
- NEN! - röhög rám, és beleharap a paprikába. Mérhetetlenül felháborodik azon, hogy pontosan olyan íze van, mint az előző szeletnek. Rámordít, paprikát pályára állít, de én röptében elkapom. Még csak az kéne, hogy a kutya összefossa az előszobát a sok paprikától.
Kis csend, én eszem, ő kiflit morzsáz, csócsál.
Közben kész a kakaóm, az is kell neki. Kap kiskanállal, melléfolyatja, kér a nagy bögréből (NEN, NEN!), szürcsöl, diszkréten fulldoklik.
Kanalazok neki egy kis feles pohárba, miközben dobhártya-szaggatóan sivít.
A kis pohárból ügyesen szürcsöl.
Végre befejezzük. Nekem lüktet a fejem a sivítástól, de Milos elégedett. A türelmem még mindig a topon van, holmi bébivisítás nem hoz ki a sodromból, két ovis írelte kikezdhetetlenre a idegeimet.
Leveszem Miost az etetőszékből, földre állítom, lesöpröm róla a morzsát. A kutya számára ez a fénypont, szinte táncol örömében. Felporszívózza a kisebb-nagyobb kiflidarabokat, szalámi cafatot, paprika csócsálmányt. Milos röhög neki.
- Ejeje, ejeje - mutogat neki (helyedre).
Végeztünk a reggelivel, a konyhában szolíd kupi, de mindenki jól lakott, még a kutya is...
2010/04/27
Mörfi
hogy az egész utcában le tudták betonozni a csatornafedeleket, csak azt nem, ami pont a mi kapukijáratunk előtt van (miért is lenne két kapu között, így sokkal jobban ki lehetbaszni szúrni az emberekkel).
Az más kérdés, hogy múlt csütörtökön ásták ki az egészet, körbe, nagy sziklákat kiforgatva, a lyuk köré, de persze nem rakták körbe jól látható dolgokkal, csak úgy magyar módra.
Péntekre már el is lopták a csatornafedőt, a szomszédunk pedig a kiálló csatornacsövön-lukon keresztül hajtott kocsival, el is törte.
Megkoronázásként valaki tele is dobálta (igen, a csatornacsövet) kövekkel, betondarabokkal. Nóóóórmáááliiis?
Most jöttek a markolóval, szerencsére jófejek, beordibáltak, hogy ha ki akarok állni kocsival, most tegyem meg, mert nekilátnak.
Perszehogy ki akarok állni, nemsokára megyek az oviba, aztán pedig szülőire az iskolába...
Még jó, hogy ki tudtam állni...
hogy az egész utcában le tudták betonozni a csatornafedeleket, csak azt nem, ami pont a mi kapukijáratunk előtt van (miért is lenne két kapu között, így sokkal jobban ki lehet
Az más kérdés, hogy múlt csütörtökön ásták ki az egészet, körbe, nagy sziklákat kiforgatva, a lyuk köré, de persze nem rakták körbe jól látható dolgokkal, csak úgy magyar módra.
Péntekre már el is lopták a csatornafedőt, a szomszédunk pedig a kiálló csatornacsövön-lukon keresztül hajtott kocsival, el is törte.
Megkoronázásként valaki tele is dobálta (igen, a csatornacsövet) kövekkel, betondarabokkal. Nóóóórmáááliiis?
Most jöttek a markolóval, szerencsére jófejek, beordibáltak, hogy ha ki akarok állni kocsival, most tegyem meg, mert nekilátnak.
Perszehogy ki akarok állni, nemsokára megyek az oviba, aztán pedig szülőire az iskolába...
Még jó, hogy ki tudtam állni...
2010/04/26
Egy mászkálós hétvége margójára:
Jó lenne már egy olyan hétvége, két teljes nap, amikor nem mászkálunk ezer felé, hanem simán csak otthon vagyunk, és tevékenykedünk.
Ahogy bejött a tavasz, sorra másra hívva vagyunk mindenféle kerti mulatságokra, miközben a heti nagybevásárlásokat is intézni kell.
És persze ki tudna ellenállni egy remek délutánnak barátokkal, bográcsozással, hús sütögetéssel? Nincs az a fűnyrás, amiért érdemes lenne kihagyni...
Minden esetre már nálunk is mehet a menet, hétvégén beszereztük a megfelelő árnyékoló cuccokat ahelyett, amit tavaly rommá tört az az őrült szél.
Jó lenne már egy olyan hétvége, két teljes nap, amikor nem mászkálunk ezer felé, hanem simán csak otthon vagyunk, és tevékenykedünk.
Ahogy bejött a tavasz, sorra másra hívva vagyunk mindenféle kerti mulatságokra, miközben a heti nagybevásárlásokat is intézni kell.
És persze ki tudna ellenállni egy remek délutánnak barátokkal, bográcsozással, hús sütögetéssel? Nincs az a fűnyrás, amiért érdemes lenne kihagyni...
Minden esetre már nálunk is mehet a menet, hétvégén beszereztük a megfelelő árnyékoló cuccokat ahelyett, amit tavaly rommá tört az az őrült szél.
2010/04/23
Ma itt volt a srác megnézni, felmérni a felső szintet, hogy mit kell majd csinálni. Két szobából három lesz, falak átrakva, fűtés-, villanyszerelés, nyílászáró csere, és a plafon gipszkartonozása.
Be vagyok tojva, hiszen a gatyánk is rá fog menni, és hetekig munkálatok zaljanak majd, de a vége legalább tuti jó lesz.
Milosnak lesz saját szobája, és mi végre felnőtt módra használhatjuk a hálónkat. Óh borzalom, még akár olvashatunk is lefekvés előtt...
Be vagyok tojva, hiszen a gatyánk is rá fog menni, és hetekig munkálatok zaljanak majd, de a vége legalább tuti jó lesz.
Milosnak lesz saját szobája, és mi végre felnőtt módra használhatjuk a hálónkat. Óh borzalom, még akár olvashatunk is lefekvés előtt...
Ez a kiscsaj egy amazon. Hónapokat hagyott ki, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Ma már osztályban is lovagolt, nagyon ügyesen irányítva a lovat. Számomra elképesztő látvány, ahogy az a kicsi lányka rábírja azt a marha nagy állatot, hogy azt csinálja, amit ő akar.
Kapott egy feladatot, be kellett mennie egy kis kapun egy lóhossznyi átmérőjű körbe, ott megfordítani a lovat, és kijönni. Harmadikra sikerült is.
Kapott egy feladatot, be kellett mennie egy kis kapun egy lóhossznyi átmérőjű körbe, ott megfordítani a lovat, és kijönni. Harmadikra sikerült is.
2010/04/21
14 hónapos
Újra elkezdett gyarapodni, 9840 gramm, és a múltkor 77 cm-t mért a védőnő.
Sokat ügyesedett a mozgása, kiválóan mászik föl bármire, amint az a képen is látható.
Legkedvesebb neki a kanapé (onnan indul az ablakpárkányra), de ma egyszerűen kimászott a karámból. Nem esett, mert se puffanás, se sírás, hanem egyszer csak kint volt, és a nagyok játékait fosztogatta.
Kedvenc szava a "nem", olyannyira, hogy mindenre használja. Az alvása szépen rendeződik, már csak egyszer-kétszer kel egy éjjel.
Még mindig nagyon-nagyon sokat szopizik, de délben főzelék, este sinlac-os gyümölcs is lecsúszik szépen.
2010/04/20
Beiratkoztunk...
Kaptunk egy kis plakettet a beiratkozásról... Emma nagyon büszke magára, és ma még megyünk lovagolni is, idén először.
Iván sem ment oviba végül, legyen neki is egy szabad napja.
Reggel hétre mentünk a dokihoz, nyolckor sorra is kerültünk, így Milost megszabadították némi torok- és orrváladéktól (kenet), valamint ezer kémcső vértől. Példásan tűrte, csak a lefogása ellen volt némi kivetnivalója.
Holnap, egy- és három hét múlva eredmény...
Kaptunk egy kis plakettet a beiratkozásról... Emma nagyon büszke magára, és ma még megyünk lovagolni is, idén először.
Iván sem ment oviba végül, legyen neki is egy szabad napja.
Reggel hétre mentünk a dokihoz, nyolckor sorra is kerültünk, így Milost megszabadították némi torok- és orrváladéktól (kenet), valamint ezer kémcső vértől. Példásan tűrte, csak a lefogása ellen volt némi kivetnivalója.
Holnap, egy- és három hét múlva eredmény...
2010/04/19
Köhögés
No hát addig nem tágítottam (sokat sejtetően le is ültem a doki néni műanyag hokedlijére), amíg alapos magyarázatot nem kaptam a dolgok állása felől.
Tehát:
A köhögés oka legtöbbször allergia. Igen, ezt tudjuk, van neki tejallergiája. Tartjuk a diétát.
Lehet még tojás allergia is, tehát mostantól két hétre leállunk a tojásról is.
Egyéb allergia vizsgálatra elküldeni felesleges, mert legtöbbször nem ad megbízható eredményt a dolog ilyen kis korban. Ehhez már volt szerencsénk (vö. szuper gasztrós doki, aki sok pénzért azt mondta: igaza lehet anyuka, ez tényleg tejallergiának tűnik...).
Pullmonológia egyenlőre felesleges, hiszen ott max. alávetnék egy csomó kellemetlen vizsgálatnak, aminek aztán túl sok értelme nem lenne, hiszen nem lenne terápiás vonzata. Hiszen nem fullad, nincs szüksége oxigénre, tehát nem állítanák be gyógyszerre. Már csak a veséje miatt sem.
Akkor meg tényleg tök felesleges a hörgőtükrözés, attól nem javul a helyzet, ha tudjuk, hogy szűkülete van a hörgőkben (is - ez egy ilyen szűkületes gyerek).
Köptető nem kell, használjuk a gyógyszerporlasztót napi háromszor, valamint holnap vérvétel és torokkenet, hátha vashiánya van.
Így világosan elmagyarázva tökéletesen érthető az egész helyzet, csak kérdem én miért úgy kell ezt az egészet kitaposni a dokiból, miért nem lehet ezt elmondani nyaggatás nélkül is?
No hát addig nem tágítottam (sokat sejtetően le is ültem a doki néni műanyag hokedlijére), amíg alapos magyarázatot nem kaptam a dolgok állása felől.
Tehát:
A köhögés oka legtöbbször allergia. Igen, ezt tudjuk, van neki tejallergiája. Tartjuk a diétát.
Lehet még tojás allergia is, tehát mostantól két hétre leállunk a tojásról is.
Egyéb allergia vizsgálatra elküldeni felesleges, mert legtöbbször nem ad megbízható eredményt a dolog ilyen kis korban. Ehhez már volt szerencsénk (vö. szuper gasztrós doki, aki sok pénzért azt mondta: igaza lehet anyuka, ez tényleg tejallergiának tűnik...).
Pullmonológia egyenlőre felesleges, hiszen ott max. alávetnék egy csomó kellemetlen vizsgálatnak, aminek aztán túl sok értelme nem lenne, hiszen nem lenne terápiás vonzata. Hiszen nem fullad, nincs szüksége oxigénre, tehát nem állítanák be gyógyszerre. Már csak a veséje miatt sem.
Akkor meg tényleg tök felesleges a hörgőtükrözés, attól nem javul a helyzet, ha tudjuk, hogy szűkülete van a hörgőkben (is - ez egy ilyen szűkületes gyerek).
Köptető nem kell, használjuk a gyógyszerporlasztót napi háromszor, valamint holnap vérvétel és torokkenet, hátha vashiánya van.
Így világosan elmagyarázva tökéletesen érthető az egész helyzet, csak kérdem én miért úgy kell ezt az egészet kitaposni a dokiból, miért nem lehet ezt elmondani nyaggatás nélkül is?
Trehány...
Az vagyok, és Jurában méltó páromat leltem meg. Szörnyűségesen frusztrál, hogy vannak olyan emberek, akik képesek tisztán és rendezetten tartani a környezetüket. Szorgosan dolgoznak a kertben, ősszel beviszik, tavasszal előhozzák a fagyérzékeny növényeket (nem fordítva, mint én...), a fűnyíró nyírás után visszakerül a garázsba, vagy például az előszobát nem borítja folyamatos sár, homok, aprókavics, babakocsi(4db!), sapka, kabát, zokni (szigorúan félpár), és százegy(!) darab(!) cipő művészi elegye. Van, akinél a mosókonyhában sem kell térdig gázolni a szennyesben (pedig esküszöm, minden nap 2-3 adag mosás megy).
Olyat is láttam már, hogy például asztal üresen! Mondjuk mi dohányzóasztalt direkt azért nem vettünk...
Ilyen mélypontokon tud nagyon jól esni az, ha az ember barátai azzal fogadják (egyébként 2 óra késés utáni érkezésünkkor), hogy bocs, de a paprikás krumplit azért nem bográcsban főzték meg, mert a tavalyi utolsó bográcsozás maradéka a bográcsban maradt, az pedig a kert sarkában. Valószínűleg új bográcsot kell majd venniük.
Ilyenkor kisimul az ember lelke. Nem, mint ha én nem hagytam volna ételmaradékot bográcsban komplett télre valaha is, mert dehogyisnem. De hogy ez megesik egyébként olyan emberekkel is, mint fent említettem, akkor a világ békéje helyreáll bennem...
Az vagyok, és Jurában méltó páromat leltem meg. Szörnyűségesen frusztrál, hogy vannak olyan emberek, akik képesek tisztán és rendezetten tartani a környezetüket. Szorgosan dolgoznak a kertben, ősszel beviszik, tavasszal előhozzák a fagyérzékeny növényeket (nem fordítva, mint én...), a fűnyíró nyírás után visszakerül a garázsba, vagy például az előszobát nem borítja folyamatos sár, homok, aprókavics, babakocsi(4db!), sapka, kabát, zokni (szigorúan félpár), és százegy(!) darab(!) cipő művészi elegye. Van, akinél a mosókonyhában sem kell térdig gázolni a szennyesben (pedig esküszöm, minden nap 2-3 adag mosás megy).
Olyat is láttam már, hogy például asztal üresen! Mondjuk mi dohányzóasztalt direkt azért nem vettünk...
Ilyen mélypontokon tud nagyon jól esni az, ha az ember barátai azzal fogadják (egyébként 2 óra késés utáni érkezésünkkor), hogy bocs, de a paprikás krumplit azért nem bográcsban főzték meg, mert a tavalyi utolsó bográcsozás maradéka a bográcsban maradt, az pedig a kert sarkában. Valószínűleg új bográcsot kell majd venniük.
Ilyenkor kisimul az ember lelke. Nem, mint ha én nem hagytam volna ételmaradékot bográcsban komplett télre valaha is, mert dehogyisnem. De hogy ez megesik egyébként olyan emberekkel is, mint fent említettem, akkor a világ békéje helyreáll bennem...
Köhögés
December óta szinte folyamatosan tart. Egy-egy hétre gyógyul csak meg, vagy csillapodik a köhögése. Ha elviszem dokihoz, csak megkapom, nem olyan vészes ez, adjak neki köptetőt, meg C-vitamint. Ma újra elmegyünk a gyerekdokihoz, és megpróbálok kiverni belőle egy pullmonológiai beutalót, mert józan ésszel ez már nem tekinthető banálisnak...
Faszkivan már Most már picit pipa vagyok...
December óta szinte folyamatosan tart. Egy-egy hétre gyógyul csak meg, vagy csillapodik a köhögése. Ha elviszem dokihoz, csak megkapom, nem olyan vészes ez, adjak neki köptetőt, meg C-vitamint. Ma újra elmegyünk a gyerekdokihoz, és megpróbálok kiverni belőle egy pullmonológiai beutalót, mert józan ésszel ez már nem tekinthető banálisnak...
2010/04/16
2010/04/13
Mostanában egyre többet gondolok megint arra, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Szeretnék tanulni is valamit. Szivesen kitanulnám a műkörmözést, a kineziológiát, mert ezek érdekelnek, és például nekem a kinez nagyon sokat segített többször is életem során, bárhogy is működik.
Aztán szívesen mennék tovább valamilyen pedagógiai vonalon, nagyon érdekel a bölcsis gondozónőség. Ha nem is használnám, jó lenne újra mozgásba lendíteni a bepunnyadt agysejtjeimet, mielőtt végképp kipusztulnak.
Ezek elég képlékeny dolgok még, mert például főiskolát nappali tagozaton szeretnék végezni, ez pedig leghamarabb a 2011/2012 tanévtől lehetséges, mikor Milos bölcsibe megy. Kisebb tanfolyamok persze közben is mehetnek.
Szóval ezen morfondírozom, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Jura mindig mindenben támogat, hatalmas lelkesedéssel üdvözli a leghaszontalanabb hóbortjaimat is, és azt tanulhatom, amihez kedvem van, nem azt, amiből pénzt lehet keresni.
Aztán szívesen mennék tovább valamilyen pedagógiai vonalon, nagyon érdekel a bölcsis gondozónőség. Ha nem is használnám, jó lenne újra mozgásba lendíteni a bepunnyadt agysejtjeimet, mielőtt végképp kipusztulnak.
Ezek elég képlékeny dolgok még, mert például főiskolát nappali tagozaton szeretnék végezni, ez pedig leghamarabb a 2011/2012 tanévtől lehetséges, mikor Milos bölcsibe megy. Kisebb tanfolyamok persze közben is mehetnek.
Szóval ezen morfondírozom, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Jura mindig mindenben támogat, hatalmas lelkesedéssel üdvözli a leghaszontalanabb hóbortjaimat is, és azt tanulhatom, amihez kedvem van, nem azt, amiből pénzt lehet keresni.
2010/04/12
2010/04/11
No hát kérem.
Nagy öröm az nekem, hogy mostantól nem lesz gond reggelire, vacsira, csak kimegyek, oszt lekanyarintok egy darabot a kerítésből, hiszen a hülye is tudja, hogy kolbászból lesz...
Személy szerint egyébként az LMP-re szavaztam, bár hezitáltam, hogy a szocikra szavazzak-e (hiszen mindig rájuk szoktam), de arra gondoltam, hogy talán az LMP-nek nagyobb szüksége van rá. Fontos volt, hogy a Fidesz és a Jobbik ellen szavazzak.
Az egyetlen jóhír, hogy az LMP bekerült, így kapnak egy esélyt. Az meg, hogy a Jobbik ilyen nagy százalékban jutott be? Szégyen!
Mindenesetre a gyerekek nagyon élvezték, ők ikszelhettek, és dobhatták be az urnába a borítékot.
Nagyon kíváncsi vagyok, de tényleg...
Nagy öröm az nekem, hogy mostantól nem lesz gond reggelire, vacsira, csak kimegyek, oszt lekanyarintok egy darabot a kerítésből, hiszen a hülye is tudja, hogy kolbászból lesz...
Személy szerint egyébként az LMP-re szavaztam, bár hezitáltam, hogy a szocikra szavazzak-e (hiszen mindig rájuk szoktam), de arra gondoltam, hogy talán az LMP-nek nagyobb szüksége van rá. Fontos volt, hogy a Fidesz és a Jobbik ellen szavazzak.
Az egyetlen jóhír, hogy az LMP bekerült, így kapnak egy esélyt. Az meg, hogy a Jobbik ilyen nagy százalékban jutott be? Szégyen!
Mindenesetre a gyerekek nagyon élvezték, ők ikszelhettek, és dobhatták be az urnába a borítékot.
Nagyon kíváncsi vagyok, de tényleg...
2010/04/09
2010/04/04
Séta a dinoszauruszokkal
Pont olyan szuper volt, mint amire számítottam. Hatalmas, élethű őshüllők sétáltam fel- s alá a színpadon, a történet (már amennyire volt történet) kerek egész, pont kellemes egyensúly az uncsi paleontológia óra és a színes-szagos show között.
Csak Emmát és Danit vittük, Iván kicsi még ehhez Zsófi pedig barátnőzött.
Amióta láttuk a werkfilmjét valamelyik csatornán, látni szerettem volna, és nem csalódtam.
Nagyon örülök, hogy elmentünk.
Pont olyan szuper volt, mint amire számítottam. Hatalmas, élethű őshüllők sétáltam fel- s alá a színpadon, a történet (már amennyire volt történet) kerek egész, pont kellemes egyensúly az uncsi paleontológia óra és a színes-szagos show között.
Csak Emmát és Danit vittük, Iván kicsi még ehhez Zsófi pedig barátnőzött.
Amióta láttuk a werkfilmjét valamelyik csatornán, látni szerettem volna, és nem csalódtam.
Nagyon örülök, hogy elmentünk.
2010/04/03
Milost is utolérte a rapid hányós formáció. A délutáni alvásból kelve a dekoltázsomba hányta a félig emésztett ebédjét.
Meg is állapítottam, hogy tudok élni, délelőtt a nyúl brunyált le, délután a gyerek rókázott rám. Valószínűleg nincs az az elvadult szexbuli, ahol nekem már újat tudnának mutatni...
(Erről jut eszembe, hamvas leány koromban jártam swinger klubban is ám egyszer, hát az annyira vicces volt, hogy majd egyszer tuti leírom.)
Na de vissza a beteg gyermekhez. Rajta viharzott át leggyorsabban a dolog, miután másfél órán keresztül hányt szegény, elaludt a mama ölében, és úgy két óra múlva gyógyultan ébredt. Kicsit szédelgett, de megfellebbezhetetlenül kijelentette, hogy "ez!"
Szopizott egy jót, kicsit szerelt az Ivánnal, majd felvittem aludni. Remélem tényleg ennyi, és végre lezárhatjuk ezt a fejezetet is.
Meg is állapítottam, hogy tudok élni, délelőtt a nyúl brunyált le, délután a gyerek rókázott rám. Valószínűleg nincs az az elvadult szexbuli, ahol nekem már újat tudnának mutatni...
(Erről jut eszembe, hamvas leány koromban jártam swinger klubban is ám egyszer, hát az annyira vicces volt, hogy majd egyszer tuti leírom.)
Na de vissza a beteg gyermekhez. Rajta viharzott át leggyorsabban a dolog, miután másfél órán keresztül hányt szegény, elaludt a mama ölében, és úgy két óra múlva gyógyultan ébredt. Kicsit szédelgett, de megfellebbezhetetlenül kijelentette, hogy "ez!"
Szopizott egy jót, kicsit szerelt az Ivánnal, majd felvittem aludni. Remélem tényleg ennyi, és végre lezárhatjuk ezt a fejezetet is.
Húsvét
Igen, igen, holnap Húsvét, és mi beszereztük a rengeteg apró kis csetreszt, amit majd elrejtünk a kertben (kindertojás, bakugan, mighty beans, Milosnak kismotor, labda, homokozó vödör).
Ma reggel a veresi piacon mintegy véletlenül az élőállat árusok utcájába tereltem Jurát, és megláttuk a tökéletes (és egyben nagyon elcsépelt) Igazi Húsvéti Ajándékot.
A kisnyulat.
Nyúlszínű, ahogy Jura mondta, vagyis gyönyörű barna, picike, puha és nagyon ijedt. Berakták egy kis dobozba, és vihettük (az ember azt mondta, hogy visszaveszi, ha szükséges).
A kocsiban rögtön az ölembe brunyált, a SPAR-ban ezért úgy néztem ki, mint aki bevizelt (végülis ez történt, csak nem általam).
Most a garázsban pihen az örök vadászmezőkre költözött malacka ketrecében, várja a holnapi nagybelépőt, amikor is megtalálják a sarjak.
Nagyon szeretem a nyulakat, azóta szeretnék egyet, gyerekkoromban sokat segítettem papának, aki leadásra tenyésztette őket. Még szerencse, hogy rá lehet fogni a gyerekekre, hogy nekik vettük...
Igen, igen, holnap Húsvét, és mi beszereztük a rengeteg apró kis csetreszt, amit majd elrejtünk a kertben (kindertojás, bakugan, mighty beans, Milosnak kismotor, labda, homokozó vödör).
Ma reggel a veresi piacon mintegy véletlenül az élőállat árusok utcájába tereltem Jurát, és megláttuk a tökéletes (és egyben nagyon elcsépelt) Igazi Húsvéti Ajándékot.
A kisnyulat.
Nyúlszínű, ahogy Jura mondta, vagyis gyönyörű barna, picike, puha és nagyon ijedt. Berakták egy kis dobozba, és vihettük (az ember azt mondta, hogy visszaveszi, ha szükséges).
A kocsiban rögtön az ölembe brunyált, a SPAR-ban ezért úgy néztem ki, mint aki bevizelt (végülis ez történt, csak nem általam).
Most a garázsban pihen az örök vadászmezőkre költözött malacka ketrecében, várja a holnapi nagybelépőt, amikor is megtalálják a sarjak.
Nagyon szeretem a nyulakat, azóta szeretnék egyet, gyerekkoromban sokat segítettem papának, aki leadásra tenyésztette őket. Még szerencse, hogy rá lehet fogni a gyerekekre, hogy nekik vettük...
2010/04/01
Mozgalmas egy nap volt, az biztos.
Reggel egy nagy pisivadászattal indult a nap. Nyolcig oda kellett érni a laborba két kémcső pisivel. Egy eresztés ment a csapba fütyimosás közben, egy másik eresztés egy adag kakába keveredett (próbáltatok már meg nyakig összeszart pelusból mininudlira ragasztott pisizacskót guberálni, hajnali hatkor? Tudunk élni, mi? Jura ennél a pontnál futamodott meg...)
Innentől kezdve totális szárazság. Hét perccel nyolc előtt gondoltam, leszedem a gyerekről a zacsit, most már úgyis mindegy, és ekkor megláttam, hogy kapás van. Azonnal bemosakodtunk, áttöltöttük a kémcsőbe a folyékony aranyat, és repülőstarttal indultam is.
Az éppen megérkező takarítónő meglepetésében kinyitotta nekem a kaput, úgy száguldottam lefelé a kocsifelhajtón.
Odaértem, pisi leadva, hurrá.
De ezzel még nem végeztünk az egészségügyben, mert tízre hivatalosak voltunk a fogászatra Ivánnal, akinek egy ütéstől elhalt (és ettől elfeketedett) az egyik első lapátfoga.
A doki néni kifúrta, és a gyökércsatornát kimosta fertőtlenítős folyadékkal.
Iván szuperbátor volt, bár nagyon izgult.
Kaptunk fecskendőt, meg tűt, minden este át kell mosni a lukat.
Egy klassz fájdalomdíj megvásárlása után hazajöttünk.
Mivel a nap hét ágra sütött, kinti programot irányoztam elő. Medvefarm!
Nagyon sokat fejlődött, amióta utoljára ott voltunk. Az elkerített rész körül viakolor járda, épült egy klassz játszótér, beraktak egy keskeny nyomtávú vonatot. Ez utóbbin töltötték az idő nagy részét, a medvéket udvariasan (kissé ásítozva) megnézték, majd spuri a vonathoz.
Pedig a medvéket lehetett etetni fakanálra csurgatott mézzel, szerintem remek móka volt, mi Milossal még elszórakoztunk volna vele.
A nap legviccesebb pillanata ekkor következett be. Én azt mondtam nekik, hogy gyerekek, indulunk, erre a két gyerek leszállt a vonatról, és elindult a kocsi felé. Őszintén szólva ettől én is mélységesen megdöbbentem, hát még a két anyuka, akik irigységgel vegyes kérdő tekintettel bámultak rám. Ilyet még ők sem láttak...
Így a két torokvészest hamarjában gyógyultnak minősítettem, és jutalmul fagyizást hirdettem.
Itthon még kis kert, és lám, három viszonylag békés gyerek játszik a nappaliban.
Reggel egy nagy pisivadászattal indult a nap. Nyolcig oda kellett érni a laborba két kémcső pisivel. Egy eresztés ment a csapba fütyimosás közben, egy másik eresztés egy adag kakába keveredett (próbáltatok már meg nyakig összeszart pelusból mininudlira ragasztott pisizacskót guberálni, hajnali hatkor? Tudunk élni, mi? Jura ennél a pontnál futamodott meg...)
Innentől kezdve totális szárazság. Hét perccel nyolc előtt gondoltam, leszedem a gyerekről a zacsit, most már úgyis mindegy, és ekkor megláttam, hogy kapás van. Azonnal bemosakodtunk, áttöltöttük a kémcsőbe a folyékony aranyat, és repülőstarttal indultam is.
Az éppen megérkező takarítónő meglepetésében kinyitotta nekem a kaput, úgy száguldottam lefelé a kocsifelhajtón.
Odaértem, pisi leadva, hurrá.
De ezzel még nem végeztünk az egészségügyben, mert tízre hivatalosak voltunk a fogászatra Ivánnal, akinek egy ütéstől elhalt (és ettől elfeketedett) az egyik első lapátfoga.
A doki néni kifúrta, és a gyökércsatornát kimosta fertőtlenítős folyadékkal.
Iván szuperbátor volt, bár nagyon izgult.
Kaptunk fecskendőt, meg tűt, minden este át kell mosni a lukat.
Egy klassz fájdalomdíj megvásárlása után hazajöttünk.
Mivel a nap hét ágra sütött, kinti programot irányoztam elő. Medvefarm!
Nagyon sokat fejlődött, amióta utoljára ott voltunk. Az elkerített rész körül viakolor járda, épült egy klassz játszótér, beraktak egy keskeny nyomtávú vonatot. Ez utóbbin töltötték az idő nagy részét, a medvéket udvariasan (kissé ásítozva) megnézték, majd spuri a vonathoz.
Pedig a medvéket lehetett etetni fakanálra csurgatott mézzel, szerintem remek móka volt, mi Milossal még elszórakoztunk volna vele.
A nap legviccesebb pillanata ekkor következett be. Én azt mondtam nekik, hogy gyerekek, indulunk, erre a két gyerek leszállt a vonatról, és elindult a kocsi felé. Őszintén szólva ettől én is mélységesen megdöbbentem, hát még a két anyuka, akik irigységgel vegyes kérdő tekintettel bámultak rám. Ilyet még ők sem láttak...
Így a két torokvészest hamarjában gyógyultnak minősítettem, és jutalmul fagyizást hirdettem.
Itthon még kis kert, és lám, három viszonylag békés gyerek játszik a nappaliban.
2010/03/31
Minden betegségben eljő a legbosszantóbb állapot, mikor a gyerekek a gyógyulás biztos útjára lépnek, és energiáik felbuzognak, de még nem ovikompatibilisek.
Ilyenkor jön a nyüglődés, nyavajgás, unatkozás (=rendbontás, egymásba-veszés, verekedés, rohangászás, üvöltözés... stb.)
Na ez ma tört a nagyokra, miközben az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy Milos viszont most a legnyűgösebb, leganyásabb szakaszában van a betegségnek, és az eddigi húsz fok, szikrázó napsütés után egész napos zuhogó esőre váltott az időjárás.
Úgy három marék haj kihullása/kitépése után úgy döntöttem, hogy ennél minden jobb, kihasználtam a pillanatnyi esőszünetet, és kihajtottam a bandát a kertbe. Gumicsizma, kabát. Kitoltam Milost is, aki csendben ücsörgött a babakocsiban, nem nagyon vágyott mászkálni.
Szedtünk egy vödör csigát, majd elmentünk sétálni, hogy keressünk egyaz én kertemtől, és a csigalakoma növényeimtől igen távoli sokkal jobb helyet a csiguszoknak.
Pár házzal lejjebb van egy gazos bekerítetlen telek, arra esett a választásom. Emma szélnek eresztette a csigákat, eközben Iván vallásos áhitattal tapicsolt egy pocsolyában.
Én szedtem egy csokor ibolyát (amivel egyébként a mi kertünk is tele van, csak itt sajnálom leszedni), és hazasiettünk, mivel közben Ivánnak még az alsógatyájából is sáros lé folyt.
Nyertem fél óra nyugit, természetesen azóta újra őrültekháza van. Jura most már nagyon jól tenné, ha két nap csavargás után időben előkerülne, mert kezdek fáradni...
Ilyenkor jön a nyüglődés, nyavajgás, unatkozás (=rendbontás, egymásba-veszés, verekedés, rohangászás, üvöltözés... stb.)
Na ez ma tört a nagyokra, miközben az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy Milos viszont most a legnyűgösebb, leganyásabb szakaszában van a betegségnek, és az eddigi húsz fok, szikrázó napsütés után egész napos zuhogó esőre váltott az időjárás.
Úgy három marék haj kihullása/kitépése után úgy döntöttem, hogy ennél minden jobb, kihasználtam a pillanatnyi esőszünetet, és kihajtottam a bandát a kertbe. Gumicsizma, kabát. Kitoltam Milost is, aki csendben ücsörgött a babakocsiban, nem nagyon vágyott mászkálni.
Szedtünk egy vödör csigát, majd elmentünk sétálni, hogy keressünk egy
Pár házzal lejjebb van egy gazos bekerítetlen telek, arra esett a választásom. Emma szélnek eresztette a csigákat, eközben Iván vallásos áhitattal tapicsolt egy pocsolyában.
Én szedtem egy csokor ibolyát (amivel egyébként a mi kertünk is tele van, csak itt sajnálom leszedni), és hazasiettünk, mivel közben Ivánnak még az alsógatyájából is sáros lé folyt.
Nyertem fél óra nyugit, természetesen azóta újra őrültekháza van. Jura most már nagyon jól tenné, ha két nap csavargás után időben előkerülne, mert kezdek fáradni...
Természetesen estére Milos is belázasodott...
De tegnap még farokfekvágva elvágtáztunk egy adag pisivel a doki nénihez, mert nagyon büdi volt a pelusa. A gyorsteszt semmit sem mutatott, csütörtök reggel visszük a következő adagot tenyésztésre.
Jura nem tudom mikor került elő este, de alkoholból nem lehetett hiány a bulin, mert olyan cefreszagot áraszt, mint nagyapám bor- és páleszfőző kiskonyhája. Nagy szerencsém, hogy évente egyszer rúg csak ki a hámból. Ilyen egy visszafogott pasi, legalább is, ami a bulizást illeti...
De tegnap még farokfekvágva elvágtáztunk egy adag pisivel a doki nénihez, mert nagyon büdi volt a pelusa. A gyorsteszt semmit sem mutatott, csütörtök reggel visszük a következő adagot tenyésztésre.
Jura nem tudom mikor került elő este, de alkoholból nem lehetett hiány a bulin, mert olyan cefreszagot áraszt, mint nagyapám bor- és páleszfőző kiskonyhája. Nagy szerencsém, hogy évente egyszer rúg csak ki a hámból. Ilyen egy visszafogott pasi, legalább is, ami a bulizást illeti...
2010/03/29
A komédia folytatódik, Emmán van a sor, reggel már kétszer előadta az ördögűzőt (sugárhányás), és összerittyentett fél tucat bugyit. Mind közül ő a legpocsékabb beteg, folyamatos ápolást igényel, ha kiosonok pisilni, már ordít, hogy anyaaaa, simogasd a pocakooom!
Tegnap én is sikeresen előadtam egy remek piruettet, egy nagy tányér paprikás krumplival együtt bezuhantam a karámba, mert megbotlottam valami szirszar játékban. A tányér pattogot-pattogott a tálcán, majd egy elegáns ívvel berepült a kanapé mellé (annyi lélekjelenlétem volt, hogy nem a kanapéra dobtam). Emma és Milos feltartották a pontozó kártyájukat egyből, szép kűr volt.
Ilyenkor jön jól egy mindig éhes kutya, aki a darabos részét egyből, önkét vállalva feltakarította, a maradékot pedig a morgó férj. Én a lábujjamat és a térdemet dédelgettem ezalatt, mert egy fél körmöm elrepült, és több helyen lezútam magam.
Most már szivesen kivennék egy nap szabit...
Tegnap én is sikeresen előadtam egy remek piruettet, egy nagy tányér paprikás krumplival együtt bezuhantam a karámba, mert megbotlottam valami szirszar játékban. A tányér pattogot-pattogott a tálcán, majd egy elegáns ívvel berepült a kanapé mellé (annyi lélekjelenlétem volt, hogy nem a kanapéra dobtam). Emma és Milos feltartották a pontozó kártyájukat egyből, szép kűr volt.
Ilyenkor jön jól egy mindig éhes kutya, aki a darabos részét egyből, önkét vállalva feltakarította, a maradékot pedig a morgó férj. Én a lábujjamat és a térdemet dédelgettem ezalatt, mert egy fél körmöm elrepült, és több helyen lezútam magam.
Most már szivesen kivennék egy nap szabit...
2010/03/27
2010/03/26
2010/03/25
Tegnapi nappal a gyerekek nekiláttak az óvodai homokozó módszeres hazahordásának. Mire az oviba értem, már nem látszott a ruhájuk színe, ugyanis nevdes homokréteg fedte be őket mindenhol.
Indulás előtt még elzavartam őket kezet mosni. De jól is tettem, ugyanis kinyitott a fagyizó a pék mellett, és a szezonnyitást két nagy adag fagyival ünnepelték. Ájult örömmámorban.
Hazaérve Iván végigfolyatta magán a (csoki)fagyit, majd beejtette maga mellé az ülésbe a maradékot. Amikor megláttam, azt sem tudtam, sírjak, vagy nevessek.
Homokkal kevert csokifagyi borította a gyereket térdig, itt-ott megtűzdelve némi tölcsérszilánkkal.
Röhögtünk egy jót, és megállapítottuk, a tavasz végérvényesen és visszavonhatatlanul bekövetkezett, annak pedig szerves része a napi több kiló homok és fagyifolt.
Az előszobában pucérra vetkőztek, és egyből a kádba rontottak, ahogy az nyáron bevett szokás nálunk.
Indulás előtt még elzavartam őket kezet mosni. De jól is tettem, ugyanis kinyitott a fagyizó a pék mellett, és a szezonnyitást két nagy adag fagyival ünnepelték. Ájult örömmámorban.
Hazaérve Iván végigfolyatta magán a (csoki)fagyit, majd beejtette maga mellé az ülésbe a maradékot. Amikor megláttam, azt sem tudtam, sírjak, vagy nevessek.
Homokkal kevert csokifagyi borította a gyereket térdig, itt-ott megtűzdelve némi tölcsérszilánkkal.
Röhögtünk egy jót, és megállapítottuk, a tavasz végérvényesen és visszavonhatatlanul bekövetkezett, annak pedig szerves része a napi több kiló homok és fagyifolt.
Az előszobában pucérra vetkőztek, és egyből a kádba rontottak, ahogy az nyáron bevett szokás nálunk.
2010/03/24
2010/03/23
2010/03/21
Két napi megfeszített munkával gatyába ráztuk a kertet.Tonnányi levelet söpörtünk kupacba, metszettünk, permeteztünk (ez volt az első, és valószínűleg utolsó alkalmas hétvégre rá), ágyásokat tisztítottunk meg, virágokat ültettünk, homokozót pucoltunk ki, mászókát szedtünk ráncba.
1600 nm a kert, volt dolog. Tegnap úgy ájultunk ágyba, és ma sem kell minket ringatni.
A kert szép lett, a gyerekek jókat játszottak a friss levegőn.
Ez egy tízpontos hétvége volt, az időjárás köszönjük szépen, maradhat ilyen úgy két hónapig (persze néha egy kis esővel).
1600 nm a kert, volt dolog. Tegnap úgy ájultunk ágyba, és ma sem kell minket ringatni.
A kert szép lett, a gyerekek jókat játszottak a friss levegőn.
Ez egy tízpontos hétvége volt, az időjárás köszönjük szépen, maradhat ilyen úgy két hónapig (persze néha egy kis esővel).
2010/03/19
Azért jól van ez így...
Három baráti családnak hét gyereke változatos korokkal, héttől egy évesig. Mind ugyanoda, az Árnyasba járnak.
Borka most elsős (na jó, ő már nem jár oda), Emma nagycsoportos, Katica és Fanni középsős egy csoportban, egy másikban Iván középsős, de ők együtt jártak bölcsibe (mármint Fanni és Iván), Kitti bölcsis, és Milos reménybeli bölcsis.
Kitti is az oviban nőtt fel, teljesen természetes volt, hogy megy majd bölcsibe, születése óta ismeri a helyet, a gondozó néniket. Jövőre jön az oviba, egy csoportba a tesójával, Fannival és a másik baráttal, Katicával. Egyébként is ismer mindenkit az oviban, hiszen minden nap jár oda.
Tegnap átmentünk a bölcsibe, és kicsit fecsegtünk Marikával, a főnénivel. Közben a gyerekek (Milossal együtt) vidáman zsibongtak az udvaron.
Mire Milos bölcsis lesz, nem valami nagy ismeretlenbe megy bele, hanem egy megszokott környezetben, és emberek között fog több időt tölteni. Még csak azt sem mondom, akkor először nélkülem, mert simán vigyázott már rá és fog is több felnőtt közülük.
Már most ismeri a leendő óvónénijét (remélem Andi néni jó sokáig marad az ovi kötelékében), olyannyira, hogy minap a szülői alatt ő vigyázott rá.
Jó neki, a kis harmadiknak, egy baráti kör legkisebbjének, hiszen a nagyok kitapossák neki az utat, mindig lesz mellette egy testvér, vagy jóbarát.
Jól van ez így, szeretem, hogy így van...
Három baráti családnak hét gyereke változatos korokkal, héttől egy évesig. Mind ugyanoda, az Árnyasba járnak.
Borka most elsős (na jó, ő már nem jár oda), Emma nagycsoportos, Katica és Fanni középsős egy csoportban, egy másikban Iván középsős, de ők együtt jártak bölcsibe (mármint Fanni és Iván), Kitti bölcsis, és Milos reménybeli bölcsis.
Kitti is az oviban nőtt fel, teljesen természetes volt, hogy megy majd bölcsibe, születése óta ismeri a helyet, a gondozó néniket. Jövőre jön az oviba, egy csoportba a tesójával, Fannival és a másik baráttal, Katicával. Egyébként is ismer mindenkit az oviban, hiszen minden nap jár oda.
Tegnap átmentünk a bölcsibe, és kicsit fecsegtünk Marikával, a főnénivel. Közben a gyerekek (Milossal együtt) vidáman zsibongtak az udvaron.
Mire Milos bölcsis lesz, nem valami nagy ismeretlenbe megy bele, hanem egy megszokott környezetben, és emberek között fog több időt tölteni. Még csak azt sem mondom, akkor először nélkülem, mert simán vigyázott már rá és fog is több felnőtt közülük.
Már most ismeri a leendő óvónénijét (remélem Andi néni jó sokáig marad az ovi kötelékében), olyannyira, hogy minap a szülői alatt ő vigyázott rá.
Jó neki, a kis harmadiknak, egy baráti kör legkisebbjének, hiszen a nagyok kitapossák neki az utat, mindig lesz mellette egy testvér, vagy jóbarát.
Jól van ez így, szeretem, hogy így van...
Egy éves, és egy hónapos
9680 gramm, tehát megint fogyott, noha nem sokat. Ez a második hónap, hogy nem gyarapodik, hanem fogy. Persze van miből, hiszen így is kiváló kondiban van. Beteg is megint hetek óta, és a mozgásfejlődése is turbóra kapcsolt, de akkor is...
Új mutatványa az orrfújáson kívül most nincs, a meglévő tudományát gyakorolja, finomítgatja. Nagyon szépen sétál már bakkancsban, pufi cuccokban is. Bárkivel szívesen elvan, minap szülői ideje alatt eladtam Emma óvónénijének, és egy órán keresztül vígan elvolt, akkor kezdett csak nyígni, mikor meglátott.
Az alvás nagyon szépen alakul, amikor éppen nem köpi ki a tüdejét a köhögéstől, akkor csak egyszer ébred enni. Ez így rendben is van.
A nappali alvások most nagyon zavarosak, látszik, hogy lassan át fog állni az egy alvásra a kettőről, de még nagyon a két verzió között van, amiből persze óriási káosz keletkezik szinte minden nap.
Mindent összevetve egy édes, imádnivaló huncut kis kutyus, nagyon nyugodt kisgyerek. Főleg azóta, hogy újra nagyon szigorúan tartom a tejmentes diétát (javul az ekcéma és a hörghurut is).
9680 gramm, tehát megint fogyott, noha nem sokat. Ez a második hónap, hogy nem gyarapodik, hanem fogy. Persze van miből, hiszen így is kiváló kondiban van. Beteg is megint hetek óta, és a mozgásfejlődése is turbóra kapcsolt, de akkor is...
Új mutatványa az orrfújáson kívül most nincs, a meglévő tudományát gyakorolja, finomítgatja. Nagyon szépen sétál már bakkancsban, pufi cuccokban is. Bárkivel szívesen elvan, minap szülői ideje alatt eladtam Emma óvónénijének, és egy órán keresztül vígan elvolt, akkor kezdett csak nyígni, mikor meglátott.
Az alvás nagyon szépen alakul, amikor éppen nem köpi ki a tüdejét a köhögéstől, akkor csak egyszer ébred enni. Ez így rendben is van.
A nappali alvások most nagyon zavarosak, látszik, hogy lassan át fog állni az egy alvásra a kettőről, de még nagyon a két verzió között van, amiből persze óriási káosz keletkezik szinte minden nap.
Mindent összevetve egy édes, imádnivaló huncut kis kutyus, nagyon nyugodt kisgyerek. Főleg azóta, hogy újra nagyon szigorúan tartom a tejmentes diétát (javul az ekcéma és a hörghurut is).
2010/03/18
Új játékot találtam, nagy erőkkel kertészkedek itt:
Kertbirodalom
Végre az első olyan közösségi játék, ami teljesen békés. Nem kell hadsereget szervezni, harcolni, leigázni másokat, vagy védekezni a vad hordák ellen.
Kertbirodalom
Végre az első olyan közösségi játék, ami teljesen békés. Nem kell hadsereget szervezni, harcolni, leigázni másokat, vagy védekezni a vad hordák ellen.
A másik véglet
Élénk érdeklődést váltott ki lappa posztja a múltkor arról, hogy a két gyerek intézménye két különböző időpontban lesz zárva, tehát tulajdonképpen egy komplett nyarat kell megoldani két dolgozó szülőnek.
A másik véglet tegnap a szülőin hangzott el. Tavaly volt először zárva az ovi nyáron 2 hétre. Idén már csak egy hetet terveznek, mert megy a rinyálás a szülők részéről, hogy mit csinálnak a gyerekkel.
Miután én merészeltem azt mondani, hogy azért egy hetet meg lehet oldani, nekem estek többen is, hogy értsem meg, van, aki nem tudja megoldani.
Egy hetet. Nyáron. Egy gyerekkel...
Nem tudom megérteni. Nem hiszem el, hogy nem terveznek legalább egy hét nyaralást, egy hét szabit... Fel nem foghatom, tényleg...
Élénk érdeklődést váltott ki lappa posztja a múltkor arról, hogy a két gyerek intézménye két különböző időpontban lesz zárva, tehát tulajdonképpen egy komplett nyarat kell megoldani két dolgozó szülőnek.
A másik véglet tegnap a szülőin hangzott el. Tavaly volt először zárva az ovi nyáron 2 hétre. Idén már csak egy hetet terveznek, mert megy a rinyálás a szülők részéről, hogy mit csinálnak a gyerekkel.
Miután én merészeltem azt mondani, hogy azért egy hetet meg lehet oldani, nekem estek többen is, hogy értsem meg, van, aki nem tudja megoldani.
Egy hetet. Nyáron. Egy gyerekkel...
Nem tudom megérteni. Nem hiszem el, hogy nem terveznek legalább egy hét nyaralást, egy hét szabit... Fel nem foghatom, tényleg...
2010/03/17
Milostudomány
Fújja az orrát, méghozzá ügyesen.
Mondjuk nem is csoda, megint hetek óta beteg. Most nagyon örülök, mert végre feljött az orrába a hurut, ki tudja fújni, ami komoly előrelépés ahhoz képest, hogy hetek óta a mellkasában hörög-morog, ciripel, sípol, szörcsög a cucc. Amitől persze köhög, öklendezik, aztán hányás a vége.
A doki néni szerint hajlamos arra, hogy letapadjon neki a cucc, amitől obtruktív bronchitis alakul ki. Utánaolvastam, és az derült ki, hogy ez összefügg a tejallergiával is...
Szóval neki már volt kettő ilyen (legutóbb decemberben), és három után kivizsgálás javasolt... Háköszi...
Fújja az orrát, méghozzá ügyesen.
Mondjuk nem is csoda, megint hetek óta beteg. Most nagyon örülök, mert végre feljött az orrába a hurut, ki tudja fújni, ami komoly előrelépés ahhoz képest, hogy hetek óta a mellkasában hörög-morog, ciripel, sípol, szörcsög a cucc. Amitől persze köhög, öklendezik, aztán hányás a vége.
A doki néni szerint hajlamos arra, hogy letapadjon neki a cucc, amitől obtruktív bronchitis alakul ki. Utánaolvastam, és az derült ki, hogy ez összefügg a tejallergiával is...
Szóval neki már volt kettő ilyen (legutóbb decemberben), és három után kivizsgálás javasolt... Háköszi...
2010/03/16
Filmklub
Az ifjú Viktória királynő
Nagyon kellemes film, klasszikus kosztümös-fajta. Hozta azt, amit vártam, se' jobb, se' rosszabb.
Abszolute ajánlom a műfaj kedvelőinek.
Plusz pont, hogy feliratos volt, ez pedig nagyon bejön nekem.
Külön pech, hogy erre is elhoztak gyerekeket (de most komolyan, nem lehet azt a szerencsétlent addig beadni egy játszóházba?!), és a mögöttünk ülő kislány nem tudott (olyan gyorsan) olvasni, ezért az anyukája végig magyarázott neki.
Hát így jár az, aki csak hétvégén matiné időben tud moziba járni...
Az ifjú Viktória királynő
Nagyon kellemes film, klasszikus kosztümös-fajta. Hozta azt, amit vártam, se' jobb, se' rosszabb.
Abszolute ajánlom a műfaj kedvelőinek.
Plusz pont, hogy feliratos volt, ez pedig nagyon bejön nekem.
Külön pech, hogy erre is elhoztak gyerekeket (de most komolyan, nem lehet azt a szerencsétlent addig beadni egy játszóházba?!), és a mögöttünk ülő kislány nem tudott (olyan gyorsan) olvasni, ezért az anyukája végig magyarázott neki.
Hát így jár az, aki csak hétvégén matiné időben tud moziba járni...
2010/03/12
Ezt a filmet ugyebár egyrészről Tim Burton rendezte, aki nem kisebb műveket jegyezhet, mint az Ollókezű Edward, Beetlejuice, Nagy Hal, Charlie és a csokigyár és a Halott menyasszony (csak hogy az általam legkedvesebbeket említsem), másrészről ez egy Disney film.
Én ez utóbbit nem tudtam, ha tudtam volna, nem lettek volna olyan elvárásaim, miszerint Tim Burton és Alice Csodaországban együtt ütős lesz.
Nem volt az, azt kell mondjam, ez a jó öreg Tim fiú aláfeküdt a Disneynek, és egy színes-szagos családi filmecske kerekedett, nagyon visszafogott figurákkal. Kávéscsészényi szemű őzikék azért nem voltak szerencsére, de majdnem.
Matiné időben néztük, rengeteg gyerek (5 éves is!) volt a nézőtéren. Én komolyan nem tudom, hogy a mai szülők mégis mire figyelnek, ha arra nem, hogy elvigyék az ovis gyereküket egy Tim Burton filmre (nóóóóórmááális Maaaargit?!) De most komolyan, eszemfaszom megáll...
(És nem, a Charlie és a csokigyárra sem vinném el az ovis gyerekemet, főleg nem moziba!)
De ezek a gyerekek edzettek lehetnek, mert egyikük sem sikított fel, amikor egy százfogú szörny üldözte hőseinket, sem akkor nem jajdultak fel, amikor Alice felpuffadt vizihulla fejeken lépkedett át a várárkon... Ki tudja, mit néznek otthon a tévében...
Na de vissza a filmhez. A figurákon látszott, hogy le vannak fojtva rendesen. Tudna ez jobb is lenni. Kicsit olyan érzés volt, mint egy Ferrarival lemenni a Balcsira egy júliusi pénteken. Megnéznek persze, meg tudod is, hogy hűdeállat kocsiban ülsz, de igazából nem kényelmes, mert ezt a kocsit nem harmincas tempóra tervezték, a rugózás, a futómű, a motor úgy két kiló körülre van belőve, és a kölyök úszógumija, meg az anyós gázrezsója nem fér a csomagtartóba (mondjuk a kölyök, meg az anyós sem, ha már az igazságot boncolgatjuk).
A családi kombival azért kényelmesebb lenne, beférne a láda sör is, amit a Tescoban vettünk útközben.
Megint elkalandoztam. Szóval nekem csalódás volt, sokkal jobbra számítottam. De ha nem tudtam volna, hogy ki a rendező, akkor viszont nagyon tetszett volna, mert azért Johnny Depp isssteni Kalapos volt, szinte beleszeretett az ember. És Helena Bonham Carter (HP: Bellatrix Lestrange) és Anne Hathaway, mint két királynő is rendben volt, kellőképpen őrültek voltak (egy Disney filmhez képest).
Alvás
Harmadig éjszaka. Egyszer ébredt csak fél három körül, aztán fél hétkor.
Én ötkor felébredtem arra, hogy sír egy gyerek, először azt hittem, hogy Iván, de nagyon halk volt a hang, átmentem, ő pedig vígan aludt.
Kihallgatóztam, és a szomszéd házból jött a hang.
Nagyon kipihent lehetek, sokáig vissza sem tudtam aludni...
Reggel a kis matracon találtam az egész bagázst, aparozmár hangosan horkolt, a két lókötő meg köréfonódva szuszogott. Rájuk eresztettem hát a legkisebb zsiványt is, hadd legyen haddelhadd...
Sokkal vidámabbak így a reggelek...
Harmadig éjszaka. Egyszer ébredt csak fél három körül, aztán fél hétkor.
Én ötkor felébredtem arra, hogy sír egy gyerek, először azt hittem, hogy Iván, de nagyon halk volt a hang, átmentem, ő pedig vígan aludt.
Kihallgatóztam, és a szomszéd házból jött a hang.
Nagyon kipihent lehetek, sokáig vissza sem tudtam aludni...
Reggel a kis matracon találtam az egész bagázst, aparozmár hangosan horkolt, a két lókötő meg köréfonódva szuszogott. Rájuk eresztettem hát a legkisebb zsiványt is, hadd legyen haddelhadd...
Sokkal vidámabbak így a reggelek...
Nem vagyok hajlandó kommentálni, csak az utókornak jegyezném itt fel, hogy marcius közepe van, és bár hiába volt plusz 1-2 fok tegnap egész nap, oly mértékben szakadt a hó, hogy több centi megmaradt (természetesen tegnap áramszünet volt 8-17 óráig, cserépkályha rulez).
Most is esik, négytől pedig ovis ünnepség az OVI UDVARÁN...
Na mondjuk az egy dolog, hogy nálam kevésbé honleány kevés van kies kis hazánkban, és hogy zsigerből írtózom mindenféle nemzeti ünneptől, de hogy mindezt bokáig hóban ünnepeljem is, na az már nagyon a basszameg kategóroia. El is sunnyognám, de nem lehet, Emma szerepelni fog, így csak Jura jön erősítésnek...
Most is esik, négytől pedig ovis ünnepség az OVI UDVARÁN...
Na mondjuk az egy dolog, hogy nálam kevésbé honleány kevés van kies kis hazánkban, és hogy zsigerből írtózom mindenféle nemzeti ünneptől, de hogy mindezt bokáig hóban ünnepeljem is, na az már nagyon a basszameg kategóroia. El is sunnyognám, de nem lehet, Emma szerepelni fog, így csak Jura jön erősítésnek...
2010/03/10
Újból nekivágtam az éjszakai alvás megreformálásának. Jurát átküldtem a gyerekszobába a nagyokhoz, legalább ő tudjon aludni.
Én pedig megerősített szívvel tértem nyugovóra mit sem sejtő sarjam mellé.
Az elhatározás a következő volt:
- Csak egyszer kap cicit, éjjel egy körül. Elvégre egy 1+ éves gyerek kizárt, hogy éhenhaljon reggelre, ha csak egyszer szopik. (Később ezt is el akarom hagyni, de csak szép sorjában.)
- Csak akkor megyek oda hozzá, ha ordít, akkor is visszafektetem.
Nos ennek az lett a vége, hogy egy előtt kelt párszor, de visszafektettem, gond nélkül visszaaludt. Egy körül szopizott, majd utána is sokszor ébredt, de én lapultam az ágyban, ő meg pár nyiffantás után visszafeküdt és elszunnyadt. Ordítás nem is volt.
Hajnalban pedig mélyen bealudt, végül majdnem egy órával később ébredt, mint szokott. A végeredmény kipihent, mosolygós család. Én is kialudtam magam, hiszen kifejezetten pihentető úgy ébredni sokszor, hogy nem kell kikelni az ágyból. Jura is jót aludt a nagyoknál.
Ma már a délelőtti alváshoz is szopizás nélkül tettem le (persze előtte cicin csüngött a nappaliban vagy egy órát), és pár strófányi méltatlankodás után el is aludt.
Este azért jobban beöltöztetem, mert így egész éjjel kitakarózva aludt, ami azért nem kívánatos még ebben a zimankóban.
Én pedig megerősített szívvel tértem nyugovóra mit sem sejtő sarjam mellé.
Az elhatározás a következő volt:
- Csak egyszer kap cicit, éjjel egy körül. Elvégre egy 1+ éves gyerek kizárt, hogy éhenhaljon reggelre, ha csak egyszer szopik. (Később ezt is el akarom hagyni, de csak szép sorjában.)
- Csak akkor megyek oda hozzá, ha ordít, akkor is visszafektetem.
Nos ennek az lett a vége, hogy egy előtt kelt párszor, de visszafektettem, gond nélkül visszaaludt. Egy körül szopizott, majd utána is sokszor ébredt, de én lapultam az ágyban, ő meg pár nyiffantás után visszafeküdt és elszunnyadt. Ordítás nem is volt.
Hajnalban pedig mélyen bealudt, végül majdnem egy órával később ébredt, mint szokott. A végeredmény kipihent, mosolygós család. Én is kialudtam magam, hiszen kifejezetten pihentető úgy ébredni sokszor, hogy nem kell kikelni az ágyból. Jura is jót aludt a nagyoknál.
Ma már a délelőtti alváshoz is szopizás nélkül tettem le (persze előtte cicin csüngött a nappaliban vagy egy órát), és pár strófányi méltatlankodás után el is aludt.
Este azért jobban beöltöztetem, mert így egész éjjel kitakarózva aludt, ami azért nem kívánatos még ebben a zimankóban.
2010/03/09
Rinyaposzt
Ha lenne erőm a lábamat felemelni, akkor tényként közölhetném: az utolsókat rúgom.
Nem bírom tovább az óránkénti keléseket, egy év után eljutottam a "jaj szegény kisbabám, biztos baja van" állapottól a "megfojtom a büdös kölkit, ha tovább vonyít" állapotig.
Az a furcsa, hogy tegnapelőtt még úgy volt, és tegnapra meg már így, mintha egy nap alatt szállt volna el belőlem az összes türelem és megértés.
Vagy csak különösen szar éjszakám volt nekem is, és ma éjszakára megint türelmes és megértő leszek. Remélem.
Főleg, hogy napközben is nagyon vacakul alszik, és amikor ébren van, akkor meg sír. Vagy a foga, vagy a hasa. Ha utóbbi, akkor a gasztrós doki tehet nekem egykurva nagy szivességet, miszerint anyuka nem kell olyan szigorú diétát tartania, apránként elkezdhet enni tejterméket.
Egy hete egy kicsi tejfől, egy falat sajt lecsúszott, és láss csodát, virít az ekcéma a lábán, és megint nem alszik. Mától újra totál tejmentesen vagyok, meglássuk...
Szóval ezért is nem írok, nincs mit, nincs is gondolat a fejemben, a túlélésre játszom.
Ha lenne erőm a lábamat felemelni, akkor tényként közölhetném: az utolsókat rúgom.
Nem bírom tovább az óránkénti keléseket, egy év után eljutottam a "jaj szegény kisbabám, biztos baja van" állapottól a "megfojtom a büdös kölkit, ha tovább vonyít" állapotig.
Az a furcsa, hogy tegnapelőtt még úgy volt, és tegnapra meg már így, mintha egy nap alatt szállt volna el belőlem az összes türelem és megértés.
Vagy csak különösen szar éjszakám volt nekem is, és ma éjszakára megint türelmes és megértő leszek. Remélem.
Főleg, hogy napközben is nagyon vacakul alszik, és amikor ébren van, akkor meg sír. Vagy a foga, vagy a hasa. Ha utóbbi, akkor a gasztrós doki tehet nekem egy
Egy hete egy kicsi tejfől, egy falat sajt lecsúszott, és láss csodát, virít az ekcéma a lábán, és megint nem alszik. Mától újra totál tejmentesen vagyok, meglássuk...
Szóval ezért is nem írok, nincs mit, nincs is gondolat a fejemben, a túlélésre játszom.
2010/03/08
2010/03/03
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)