Húsvét

Igen, igen, holnap Húsvét, és mi beszereztük a rengeteg apró kis csetreszt, amit majd elrejtünk a kertben (kindertojás, bakugan, mighty beans, Milosnak kismotor, labda, homokozó vödör).
Ma reggel a veresi piacon mintegy véletlenül az élőállat árusok utcájába tereltem Jurát, és megláttuk a tökéletes (és egyben nagyon elcsépelt) Igazi Húsvéti Ajándékot.
A kisnyulat.
Nyúlszínű, ahogy Jura mondta, vagyis gyönyörű barna, picike, puha és nagyon ijedt. Berakták egy kis dobozba, és vihettük (az ember azt mondta, hogy visszaveszi, ha szükséges).
A kocsiban rögtön az ölembe brunyált, a SPAR-ban ezért úgy néztem ki, mint aki bevizelt (végülis ez történt, csak nem általam).
Most a garázsban pihen az örök vadászmezőkre költözött malacka ketrecében, várja a holnapi nagybelépőt, amikor is megtalálják a sarjak.
Nagyon szeretem a nyulakat, azóta szeretnék egyet, gyerekkoromban sokat segítettem papának, aki leadásra tenyésztette őket. Még szerencse, hogy rá lehet fogni a gyerekekre, hogy nekik vettük...