Milost is utolérte a rapid hányós formáció. A délutáni alvásból kelve a dekoltázsomba hányta a félig emésztett ebédjét.
Meg is állapítottam, hogy tudok élni, délelőtt a nyúl brunyált le, délután a gyerek rókázott rám. Valószínűleg nincs az az elvadult szexbuli, ahol nekem már újat tudnának mutatni...
(Erről jut eszembe, hamvas leány koromban jártam swinger klubban is ám egyszer, hát az annyira vicces volt, hogy majd egyszer tuti leírom.)

Na de vissza a beteg gyermekhez. Rajta viharzott át leggyorsabban a dolog, miután másfél órán keresztül hányt szegény, elaludt a mama ölében, és úgy két óra múlva gyógyultan ébredt. Kicsit szédelgett, de megfellebbezhetetlenül kijelentette, hogy "ez!"
Szopizott egy jót, kicsit szerelt az Ivánnal, majd felvittem aludni. Remélem tényleg ennyi, és végre lezárhatjuk ezt a fejezetet is.