A komédia folytatódik, Emmán van a sor, reggel már kétszer előadta az ördögűzőt (sugárhányás), és összerittyentett fél tucat bugyit. Mind közül ő a legpocsékabb beteg, folyamatos ápolást igényel, ha kiosonok pisilni, már ordít, hogy anyaaaa, simogasd a pocakooom!

Tegnap én is sikeresen előadtam egy remek piruettet, egy nagy tányér paprikás krumplival együtt bezuhantam a karámba, mert megbotlottam valami szirszar játékban. A tányér pattogot-pattogott a tálcán, majd egy elegáns ívvel berepült a kanapé mellé (annyi lélekjelenlétem volt, hogy nem a kanapéra dobtam). Emma és Milos feltartották a pontozó kártyájukat egyből, szép kűr volt.
Ilyenkor jön jól egy mindig éhes kutya, aki a darabos részét egyből, önkét vállalva feltakarította, a maradékot pedig a morgó férj. Én a lábujjamat és a térdemet dédelgettem ezalatt, mert egy fél körmöm elrepült, és több helyen lezútam magam.

Most már szivesen kivennék egy nap szabit...