Totálisan letartolt ez a betegség. Éjjel két órát aludam, mert a felváltva szedett algopirin és panadol csak annyi időre húzta lejjebb a lázamat. Hol a hideg rázott, hol a víz vert.
Reggel elvonszoltam magam a dokihoz, hörghurut és gégegyulladás. A nyakamban lévő nyirokcsomóim akkorák, hogy úgy nézek ki, mint akinek nyelés közben megakadt két pingponglabda. Mondjuk úgy is érzem magam...
Kaptam antibigyót, meg szopogatós izét, meg köptetős micsodát, meg lázcsillapító akármit. Megint otthagytam a gyógyszertárban egy tizest.
A doki kedvesen azzal bíztatott, hogy ha eddig még nem köhögtem, akkor majd fogok, amilyen szörcsögést ő a hátamból hall... Hát köszi!
Szerencsére délelőtt itt volt Judit, most meg megérkezett anyu, ugyanis egy pisijárattól is úgy kimerülök, mintha a Himaláját másztam volna meg. Milost meg sem tudom emelni, magától mászik hozzám szopizni, hangos "ada sziszi, ada sziszi" felkiáltásokkal.
Hétfőre meg kell gyógyuljak, mert utazunk Zalakarosra.
2010/05/07
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
az antibiotikum biztos helyreráz, csak más el ne kapja tőled a családban. Zalakaroson majd kipihened magad:).
Megjegyzés küldése