Emma ott alszik ma az oviban.
Reggel nagyon sírt, mikor otthagytam, de azán pár perc múlva felhívtam őket, és mondták, hogy vidáman olvasgat az én kisangyalom. Hát a bömbi úgy tűnik csak anyának jár.
Szőrmentén kezdem behozni a háztartásban bekövetkezett lemaradásokat, de csak nagyon lájtosan.
Csak ez a hülye szél ne fújna, a fene se' érti miért, de olyan ideges leszek a széltől mindig...
2007/04/18
Tegnap összefutottam a nénivel bölcsiből hazafelé. "Véletlenül" a kapuban volt, mikor megérkeztünk. Elkezdte mondani, hogy miért raktam oda a kerítéshez az ágakat. Erre én elég határozottan megmondtam neki a véleményemet. Csak hebegett-habogott, végül eloldalgott.
Nagyon jó érzés volt, olyan, mintha a saját kertem visszafoglalása érdekében vívott csatát megnyertem volna.
Büszke vagyok magamra, most először érzem úgy, hogy ez a ház kertestül-mindenestül valóban a miénk.
Nagyon jó érzés volt, olyan, mintha a saját kertem visszafoglalása érdekében vívott csatát megnyertem volna.
Büszke vagyok magamra, most először érzem úgy, hogy ez a ház kertestül-mindenestül valóban a miénk.
2007/04/17
2007/04/16
Hát ez a nap nem teljesen úgy sikerült, ahogy azt elterveztem.
Öcsikét megzavartam ezzel a Gekkó-felmérésre való cipeléssel, dehát minek is, a csaj túl sokat nem nézett rajta, engem kérdezgetett (pl. a bölcsiben nehezen tudják őt kizökkenteni a tevékenységéből? Hábakker fogggalmam sincs, én ilyet még sosem kérdeztem. Meg hát ők sem mondták, hogy "anyuka, gyerek szépen evett, aludt, kakilt, de járékból nemigen tudjuk úgí általában kizökkenteni".)
Na szegény volt nagy bömbi, mikor visszavittem, egész nap a bölcsi és az ovi között rohangáltam. Aztán ebéd után őt is hazahoztam. Ettől végképp kizökkent, nem is aludtak el délben, volt nagy sírás-rívás, fogaknak csikorgatása.
Persze ideges voltam, fene tudja miért, a szomszéd vénasszony is felhergelt, kiirtott egy csomó fát és bokrot a kerítésen innen, (mármint mi fánkat és bokrunkat), odadobáltam a letördelt-fűrészelt ágakat a kerítéséhez.
Falat, naaagy magas falat akarok oda! Most!
Ideges vagyok és nyűgös, és tele van az összes hócipőm mindennel.
A gyerekek utóbb persze elaludtak, most is alszanak, ajjaj, lesz itt virgonckodás este.
Talán sebaj, legalább meg tudják várni apjukat az esti cécóval.
Kéne nekem egy varázstündér, aki csinnn! mindent helyre tenne.
Öcsikét megzavartam ezzel a Gekkó-felmérésre való cipeléssel, dehát minek is, a csaj túl sokat nem nézett rajta, engem kérdezgetett (pl. a bölcsiben nehezen tudják őt kizökkenteni a tevékenységéből? Hábakker fogggalmam sincs, én ilyet még sosem kérdeztem. Meg hát ők sem mondták, hogy "anyuka, gyerek szépen evett, aludt, kakilt, de járékból nemigen tudjuk úgí általában kizökkenteni".)
Na szegény volt nagy bömbi, mikor visszavittem, egész nap a bölcsi és az ovi között rohangáltam. Aztán ebéd után őt is hazahoztam. Ettől végképp kizökkent, nem is aludtak el délben, volt nagy sírás-rívás, fogaknak csikorgatása.
Persze ideges voltam, fene tudja miért, a szomszéd vénasszony is felhergelt, kiirtott egy csomó fát és bokrot a kerítésen innen, (mármint mi fánkat és bokrunkat), odadobáltam a letördelt-fűrészelt ágakat a kerítéséhez.
Falat, naaagy magas falat akarok oda! Most!
Ideges vagyok és nyűgös, és tele van az összes hócipőm mindennel.
A gyerekek utóbb persze elaludtak, most is alszanak, ajjaj, lesz itt virgonckodás este.
Talán sebaj, legalább meg tudják várni apjukat az esti cécóval.
Kéne nekem egy varázstündér, aki csinnn! mindent helyre tenne.
2007/04/11
2007/04/10
Megérkezett hát a Nyúl, a várva várt ebecskével.
A Nyúl stramm legény, mégis kicsit húzta a lábát elfelé menet. Chilike jött, látott, győzött.
Vinnyog, immáron második napja, de a tendencia mégiscsak javuló, éjjel aludt. Ma már csak reggel árasztotta el a konyhát, a többi végtermék mind az udvaron végeztetett el, fűben, ahogy annak lennie kell.
Meg kéne írnom a vizsgaírásomat, de nagyon, szombaton legkésőbb le kell adni, de nekem üres az agyam, mint egy lufi.
A legviccesebb mégiscsak az, ahogy Roti, a macska viselkedik, amióta Chili betette a praclijait.
Őrületesen féltékeny, szinte a földhöz veri magát kínjában, behúzott karmokkal ütögeti a kutya fejét, ha az lelkes szimatoló szőrgomolyagként odahömpölyög hozzá. Üvegmosófarok, égnek meredő taraj a gerince ívén.
Viccesek, de igazán...
2007/04/03
Amikor egész nap az idegeimet cincálja
Amikor titkon az asztal alá bújva magára ken egy doboznyi Nesquik-et,
amikor elcsórja a könyvemet,
amikor belefirkál a jegyzetfüzetembe,
amikor hosszas könyörgés után sem mozdítja füle botját sem,
amikor bilibe pisil, és az egészet magára borítja a wc előtt állva,
amikor én erre a wc-re ülök le pisilni,
amikor kirámolja a Tilos-fiókokat,
amikor zokniban szökik az udvarra macskázni,
amikor a vízfestékre borítja a szörpöt,
amikor belebabrál a számítógépbe,
amikor már mindezektől nem bírom tovább, és csak üvöltenék, akkor megsimítja az arcomat, és szelíden szól:
- Jól van anyaka, semmi baj, többet nem csinálom, ígérem.
És akkor elmosogat és megöntözi a virágokat, megeteti a tengerimalacot, csak hogy jobb kedvem legyen, és mikor felderülök, akkor kotkodácsolva kacag önnön nagyszerűségén.
Mert érzi ő is, hogy jót tenni sokkal jobb, mint rosszat, mert attól kacagni kell, ha másiknak örömet okozunk.
Én csendben átöltöztetem (mosogatott), eltakarítom a konyhában a romokat, próbálom menteni a mocsárba merült, fuldokló palántákat, és kiönteni a malac teli tálját, mielőtt az szívelhájasodásban kimúlna.
És ilyenkor nagyon várom már az új ovit, ahova szépen, lassan szokunk oda, az új óvónénik szelíden, csendesen araszolgatnak egyre közelebb a kis szíve közepe felé.
Valamikor a madárkát is ki kell lökni a fészekből, hogy szárnyalni tudjon, hogy érezze a részegítő magasságot, sebességet, a szelet fiatal, erős szárnya alatt...
Amikor titkon az asztal alá bújva magára ken egy doboznyi Nesquik-et,
amikor elcsórja a könyvemet,
amikor belefirkál a jegyzetfüzetembe,
amikor hosszas könyörgés után sem mozdítja füle botját sem,
amikor bilibe pisil, és az egészet magára borítja a wc előtt állva,
amikor én erre a wc-re ülök le pisilni,
amikor kirámolja a Tilos-fiókokat,
amikor zokniban szökik az udvarra macskázni,
amikor a vízfestékre borítja a szörpöt,
amikor belebabrál a számítógépbe,
amikor már mindezektől nem bírom tovább, és csak üvöltenék, akkor megsimítja az arcomat, és szelíden szól:
- Jól van anyaka, semmi baj, többet nem csinálom, ígérem.
És akkor elmosogat és megöntözi a virágokat, megeteti a tengerimalacot, csak hogy jobb kedvem legyen, és mikor felderülök, akkor kotkodácsolva kacag önnön nagyszerűségén.
Mert érzi ő is, hogy jót tenni sokkal jobb, mint rosszat, mert attól kacagni kell, ha másiknak örömet okozunk.
Én csendben átöltöztetem (mosogatott), eltakarítom a konyhában a romokat, próbálom menteni a mocsárba merült, fuldokló palántákat, és kiönteni a malac teli tálját, mielőtt az szívelhájasodásban kimúlna.
És ilyenkor nagyon várom már az új ovit, ahova szépen, lassan szokunk oda, az új óvónénik szelíden, csendesen araszolgatnak egyre közelebb a kis szíve közepe felé.
Valamikor a madárkát is ki kell lökni a fészekből, hogy szárnyalni tudjon, hogy érezze a részegítő magasságot, sebességet, a szelet fiatal, erős szárnya alatt...
2007/04/01
Sokadik fejezet
Elmélkedések egy jól sikerült napról, nochdazu gazdagabbak leszünk némi fizika tudással és egy jó adag tapasztalattal farmer nadrágokról és csúszdákról
Megvizsgáltuk ma a Hajógyári szigeten lévő óriáscsúszdákat.
Az egész úgy kezdődött, hogy mondtam a zuramnak, Jani!
Ja, nem! Mondtam a zuramnak, Jura! Remek az idő, vigyük a csimotákat játszózni.
Egy óbudai játszón kötöttünk ki, a lakótelep szívében, de ott legnagyobb sajnálatunkra nagyobb volt az egy négyzetcentire eső gyerek száma, mint az IKEJÁBAN egy esős őszi vasárnapon.
Így aztán továbbálltunk. Iván kétségbeesetten hajtogatta frissen tanult szavát, csúszda, csúszda.
Keserves zokogások közepette tuszkoltuk őket be a kocsiba, többen összehúzott szemekkel méregettek minket, talán csak nem gyereklopás esete forog fenn, de aztán belátták, hogy gyerek így csak a szüleivel cirkuszol.
Amikor az óriási csúszdákat megláttam a szigeten, már tudtam, ennek fele sem tréfa, hozni kellett volna váltás fehérneműt, barnamaci esetére.
A legkisebb csúszda is rémiszően magas és meredek és hullámos volt. Nekem legalábbis, akinek olyan tériszonyom van, hogy egy alacsonyabb hokedlin is pánikrohamot kapok.
Végtelen bátorságról tettem tanúbizonyságot, mikor lecsúsztam Emmával az ölemben. Egy dolgora nem számítottam, mégpedig arra, hogy a csúszda fém felülete számomra kevéssé kedvező kölcsönhatásba lép a farzsebemen lévő szegeccsel.
A fizika az fizika, a szegecs felizzot (talán szikrát is vetett csúsztomban), én meg már nem csak a halálfélelemtől verítékeztem, de a fájdalomtól is, lévén éppen szegecs-forma billog égett szegény, jobb napokat is látott alfelembe.
Iván még párszor lecsúszott ugyanezen a csúszdán, amit végig is néztem, majd közöltem a családommal, hogy most azonnal menjünk egy kevéssé életveszélyes játszótérre, ha nem akarják, hogy engem a mentő vigyen el onnan szívattak okán.
Így aztán átslattyogtunk a csuszik melletti babajátszóra, ahol a gyerekek korosztályának megfelelő játékok voltak.
Nem bántuk meg, istenien szórakoztunk, este hétig roptuk ott a bugit...
2007/03/30
Szolgálati közlemény
Derült égből a napsugár, megszűnt a netem néhány napra, mostanra kalapálták össze a rendszert a fiúk, ha lesz kis időm írok is sokat, de nem most, mert jön mzs s hites ura társasozni.
Addig is az értem aggódóknak: az égiek meghallgattak, és teszteltem egy szép kövér egycsíkosat.
Csókjaim!
Derült égből a napsugár, megszűnt a netem néhány napra, mostanra kalapálták össze a rendszert a fiúk, ha lesz kis időm írok is sokat, de nem most, mert jön mzs s hites ura társasozni.
Addig is az értem aggódóknak: az égiek meghallgattak, és teszteltem egy szép kövér egycsíkosat.
Csókjaim!
2007/03/26
Ma reggeli telefonbeszélgetés (nyolc óra negyenhárom perc):
Búúúú, búúúú katt...
- Jó napot, Ön a Népszabadság telefonos ügyfélszolgálatát hívta. Amennyiben tudja a keresett mellék számát, kérjük tárcsázzon. Ha nem, kérjük válasszon az alábbi menüpontok közül.
Előfizetés (soha nem vesszük fel), egyes gomb.
Akciók (előfizetés sokkal többért kevesebb időre), kettes gomb.
Seggvakargató osztály, hármas gomb.
Kedvesen bocsánatot kérő, ám soha nem intézkedő osztály, hármas gomb.
Ki tudja miért ülünk itt osztály, négyes gomb.
Telefonkezelő, kilences gomb.
Hahaaa -hallatok sátáni kacajt - velem nem babráltok ki megen köccsögök, jöjjék a telefonkezelő.
Búúú, búúúú, búúúú
-Telefonközpont - krákogja egy nagyon sértődött férfihang (szinte hallom a kockás kendőt, amint amint szelíden a szalonna és hagyma fölé símul, bicska becsuk).
- Jó napot S. J. vagyok, van nekem egy Népszabadság előfizetésem, és már a második szombaton nem kaptuk meg az újságot...
- És akkor én most ezzel micsinájak? Ez a telefonközpont! - mordul fel a férfihang.
- Talán ha kapcsolna valami illetékest... - válaszolom meglepetten, elfojtva a torkomba felgyűlő cifra káromkodást.
- Hát megpróbálhatom - feleli sokkal zordabban - bár biztos nincsenek még bent ilyenkor.
- Lekötelezne... - hörgöm.
Halk hattanás, egyet kicsöng, hallom, hogy felveszik a telefont, majd azzal a lendülettel le is rakják.
Az ezután következő borzalmas káromkodás, ami ajakim elhagyta, nem tűr se nyomdafestéket, se képernyőt, így azt nem részletezem...
Búúúú, búúúú katt...
- Jó napot, Ön a Népszabadság telefonos ügyfélszolgálatát hívta. Amennyiben tudja a keresett mellék számát, kérjük tárcsázzon. Ha nem, kérjük válasszon az alábbi menüpontok közül.
Előfizetés (soha nem vesszük fel), egyes gomb.
Akciók (előfizetés sokkal többért kevesebb időre), kettes gomb.
Seggvakargató osztály, hármas gomb.
Kedvesen bocsánatot kérő, ám soha nem intézkedő osztály, hármas gomb.
Ki tudja miért ülünk itt osztály, négyes gomb.
Telefonkezelő, kilences gomb.
Hahaaa -hallatok sátáni kacajt - velem nem babráltok ki megen köccsögök, jöjjék a telefonkezelő.
Búúú, búúúú, búúúú
-Telefonközpont - krákogja egy nagyon sértődött férfihang (szinte hallom a kockás kendőt, amint amint szelíden a szalonna és hagyma fölé símul, bicska becsuk).
- Jó napot S. J. vagyok, van nekem egy Népszabadság előfizetésem, és már a második szombaton nem kaptuk meg az újságot...
- És akkor én most ezzel micsinájak? Ez a telefonközpont! - mordul fel a férfihang.
- Talán ha kapcsolna valami illetékest... - válaszolom meglepetten, elfojtva a torkomba felgyűlő cifra káromkodást.
- Hát megpróbálhatom - feleli sokkal zordabban - bár biztos nincsenek még bent ilyenkor.
- Lekötelezne... - hörgöm.
Halk hattanás, egyet kicsöng, hallom, hogy felveszik a telefont, majd azzal a lendülettel le is rakják.
Az ezután következő borzalmas káromkodás, ami ajakim elhagyta, nem tűr se nyomdafestéket, se képernyőt, így azt nem részletezem...
Tegnap meglátogattuk Chilit. Mivel Iván aludt, ketten mentünk csak be Emmával, Jura kint maradt a kocsiban.
Ölben vittem be a csajt, és ahogy beléptünk, úgy tűnt száz kutya örvénylik a lábam alatt.
Kiderült, hogy csak három, két yorki és egy máltai. A kennelekben tartott további rengeteg kutya olyan vidáman csaholt, mintha a legkiválóbb jelzőkutya címre pályázott volna mind. Rettenetesen igyekeztem, nehogy rálépjek a sok kupát nyert, égig pontozott praclikra, így Emmát leraktam a kanapéra.
A kutyaörvény azon nyomban ott termett, és elborította. Szegény köpni-nyelni nem tudott, máris ezer kis nyelv nyalta arcát-kezét, rágták a kabátját, szimatolták a fülét.
Chili is előkerült, esetlen kis babakutya járással totyogott a party színhelyére.
A tenyésztő nagy kacagással elhessegette a kis vendégmarasztalókat, elzárta őket a másik szobába.
Chili nagyon kis nyafi volt, végig nyüszögött, Emmától picit tartott is (úgy okoskodtunk Gyöngyivel, hogy talán azért, mert nincs kisgyerekhez szocializálva).
Emma nagyon örült, a fülembe súgta: anya, vigyük haza most kérjük kölcsön Húsvétig.
Van rafkó a kiscsajban, megspórolna a Nyúlnak egy utat.
Kőszikla maradtam, nem hoztuk el. De nagyon nehezen hagytuk ott a kisfickót. Nagyot nőtt két hét alatt, és jóval élénkebb is volt most, mint akkor.
Már csak két hét, kibővül a család egy kis négylábúval...
Ölben vittem be a csajt, és ahogy beléptünk, úgy tűnt száz kutya örvénylik a lábam alatt.
Kiderült, hogy csak három, két yorki és egy máltai. A kennelekben tartott további rengeteg kutya olyan vidáman csaholt, mintha a legkiválóbb jelzőkutya címre pályázott volna mind. Rettenetesen igyekeztem, nehogy rálépjek a sok kupát nyert, égig pontozott praclikra, így Emmát leraktam a kanapéra.
A kutyaörvény azon nyomban ott termett, és elborította. Szegény köpni-nyelni nem tudott, máris ezer kis nyelv nyalta arcát-kezét, rágták a kabátját, szimatolták a fülét.
Chili is előkerült, esetlen kis babakutya járással totyogott a party színhelyére.
A tenyésztő nagy kacagással elhessegette a kis vendégmarasztalókat, elzárta őket a másik szobába.
Chili nagyon kis nyafi volt, végig nyüszögött, Emmától picit tartott is (úgy okoskodtunk Gyöngyivel, hogy talán azért, mert nincs kisgyerekhez szocializálva).
Emma nagyon örült, a fülembe súgta: anya, vigyük haza most kérjük kölcsön Húsvétig.
Van rafkó a kiscsajban, megspórolna a Nyúlnak egy utat.
Kőszikla maradtam, nem hoztuk el. De nagyon nehezen hagytuk ott a kisfickót. Nagyot nőtt két hét alatt, és jóval élénkebb is volt most, mint akkor.
Már csak két hét, kibővül a család egy kis négylábúval...
Tegnap meglátogattuk Chilit. Mivel Iván aludt, ketten mentünk csak be Emmával, Jura kint maradt a kocsiban.
Ölben vittem be a csajt, és ahogy beléptünk, úgy tűnt száz kutya örvénylik a lábam alatt.
Kiderült, hogy csak három, két yorki és egy máltai. A kennelekben tartott további rengeteg kutya olyan vidáman csaholt, mintha a legkiválóbb jelzőkutya címre pályázott volna mind. Rettenetesen igyekeztem, nehogy rálépjek a sok kupát nyert, égig pontozott praclikra, így Emmát leraktam a kanapéra.
A kutyaörvény azon nyomban ott termett, és elborította. Szegény köpni-nyelni nem tudott, máris ezer kis nyelv nyalta arcát-kezét, rágták a kabátját, szimatolták a fülét.
Chili is előkerült, esetlen kis babakutya járással totyogott a party színhelyére.
A tenyésztő nagy kacagással elhessegette a kis vendégmarasztalókat, elzárta őket a másik szobába.
Chili nagyon kis nyafi volt, végig nyüszögött, Emmától picit tartott is (úgy okoskodtunk Gyöngyivel, hogy talán azért, mert nincs kisgyerekhez szocializálva).
Emma nagyon örült, a fülembe súgta: anya, vigyük haza most kérjük kölcsön Húsvétig.
Van rafkó a kiscsajban, megspórolna a Nyúlnak egy utat.
Kőszikla maradtam, nem hoztuk el. De nagyon nehezen hagytuk ott a kisfickót. Nagyot nőtt két hét alatt, és jóval élénkebb is volt most, mint akkor.
Már csak két hét, kibővül a család egy kis négylábúval...
Ölben vittem be a csajt, és ahogy beléptünk, úgy tűnt száz kutya örvénylik a lábam alatt.
Kiderült, hogy csak három, két yorki és egy máltai. A kennelekben tartott további rengeteg kutya olyan vidáman csaholt, mintha a legkiválóbb jelzőkutya címre pályázott volna mind. Rettenetesen igyekeztem, nehogy rálépjek a sok kupát nyert, égig pontozott praclikra, így Emmát leraktam a kanapéra.
A kutyaörvény azon nyomban ott termett, és elborította. Szegény köpni-nyelni nem tudott, máris ezer kis nyelv nyalta arcát-kezét, rágták a kabátját, szimatolták a fülét.
Chili is előkerült, esetlen kis babakutya járással totyogott a party színhelyére.
A tenyésztő nagy kacagással elhessegette a kis vendégmarasztalókat, elzárta őket a másik szobába.
Chili nagyon kis nyafi volt, végig nyüszögött, Emmától picit tartott is (úgy okoskodtunk Gyöngyivel, hogy talán azért, mert nincs kisgyerekhez szocializálva).
Emma nagyon örült, a fülembe súgta: anya, vigyük haza most kérjük kölcsön Húsvétig.
Van rafkó a kiscsajban, megspórolna a Nyúlnak egy utat.
Kőszikla maradtam, nem hoztuk el. De nagyon nehezen hagytuk ott a kisfickót. Nagyot nőtt két hét alatt, és jóval élénkebb is volt most, mint akkor.
Már csak két hét, kibővül a család egy kis négylábúval...
2007/03/25
Megszületett hát a döntés, amin hónapok óta rágódom.
A választás nem volt könnyű. A kérdés az volt, hogy Ivánt íratjuk-e be az őrbottyáni oviba, vagy esetleg Emmát az Árnyasba.
Sokáig az első verzió volt napirenden, végül hosszas számolgatás, morfondírozás, helyzetelemzés után mégis úgy döntöttünk, Emmát iratjuk át az Árnyas oviba, és Iván is ott folytatja a bölcsiben "megkezdett tanulmányait". A gondozónénikkel abban maradtunk, hogy majd ősszel eldöntjük, ő mikor megy át az oviba. Neki szinte zökkenőmentes lesz az átállás, hiszen most is összejárnak az ovisokkal, a csoportja nagyrésze is oda megy át a bölcsiből.
Emma pedig májustól fog odajárni, a Csigabiga csoportba.
Barbara (a tulaj) nagyon rendes volt, mert bár a kiscsoportba már nincs felvétel, mégis beveszik Emmát, és szeptemberig sem kell várnia.
Három hónap hiányzás után a régi ovijába is szinte újra kéne szoktatni (főleg hogy szeptember óta összesen ha egy hónapot járt 3-4 napos részletekben).
Jövő héttől megyünk megnézni a csoportot, és májusig csak bejárogatunk ismerkedni.
A választás nem volt könnyű. A kérdés az volt, hogy Ivánt íratjuk-e be az őrbottyáni oviba, vagy esetleg Emmát az Árnyasba.
Sokáig az első verzió volt napirenden, végül hosszas számolgatás, morfondírozás, helyzetelemzés után mégis úgy döntöttünk, Emmát iratjuk át az Árnyas oviba, és Iván is ott folytatja a bölcsiben "megkezdett tanulmányait". A gondozónénikkel abban maradtunk, hogy majd ősszel eldöntjük, ő mikor megy át az oviba. Neki szinte zökkenőmentes lesz az átállás, hiszen most is összejárnak az ovisokkal, a csoportja nagyrésze is oda megy át a bölcsiből.
Emma pedig májustól fog odajárni, a Csigabiga csoportba.
Barbara (a tulaj) nagyon rendes volt, mert bár a kiscsoportba már nincs felvétel, mégis beveszik Emmát, és szeptemberig sem kell várnia.
Három hónap hiányzás után a régi ovijába is szinte újra kéne szoktatni (főleg hogy szeptember óta összesen ha egy hónapot járt 3-4 napos részletekben).
Jövő héttől megyünk megnézni a csoportot, és májusig csak bejárogatunk ismerkedni.
2007/03/24
Amikor meglátta az első gyereket sírni, akkor már tudta, hogy nem egészen olyan vidám nap lesz ez, mint ahogy azt ő elképzelte.
Gyanakodott is, hátha lesz szuri, vagy valami fájdalmas macera. De szerencsére nem lett.
A műtőbe is sírás nélkül ment be, pedig láttam rajta, hogy fél. De az elhatározás is látszott a kis arcán, hogy ő márpedig nem fog úgy hisztizni, mint az a kislány. Szinte kapaszkodott a közös mesénkbe.
Minden gyerekkel ketten voltak, én voltam csak egyedül Emmával, hát így alakult. Jobb is volt ez, bár a műtő előtt nagyon rossz egyedül ácsorogni.
Amikor kihozták szunyókált, és láttam is, hogy bepisilt, egy csurom víz volt a műtőslepedő. Amikor a műtősfiú lerakta az ágyára, elkezdett sírni. Artikulátlan hangon, ijesztően, ríkatóan. Hányta-vetette magát, alig tudtam lefogni, nehogy leessen az ágyról. Közben a nővérke bénázott, kiszedte a kanült a kezéből, és leragaszttotta. Nem szorította sokáig, és én sem tudtam, persze hamar átvérzett...
Szörnyű volt hallgatni a zokogását, májszit kért (cumi) és vizet. De leginkább újra és újra feljajdult, és monoton hangon sírt anya-anya-anyaaa.
A többi gyerek is öntudtalan állapotban volt, sírtak-zokogtak-vinnyogtak, ki-ki a maga módján. A szülők is sokféleképpen reagáltak, egy kisfiúval üvöltöztek a szülei, és mindenféle rémségekkel fenyegették, ha nem hagyja abba a "hisztit", és nem nyugszik meg azonnal.
Emma addigra már kicsit észhez tért, és csodálkozó arccal nézte őket.
- Anya, én meg akarok nyugodni! - szólt elcsukló hangon.
Meséltem neki Álomországról, ahol járt, és ahol találkozott Micimackóval és Tigrissel is. Mosolyogva hallgatta a mesét, de amikor megkérdeztem, hogy na, kivel akarsz még találkozni Álomországban, akkor elsírta magát:
- Veled anya!
Aztán szép lassan megnyugodott, felébredt mindenki, Emma pedig újra álomba szenderült. Mire felébredt, hazament mindenki a szobából, csak mi maradtunk ketten.
Akkor már újra nyűgös volt. Éhes volt nagyon.
Kimentünk az előtérbe, ahol egy kedélyes cigánycsalád ült egy asztalnál és kártyázott. Nem is nagyon beszéltek magyarul. Emma odavágyott közéjük (bár leginkább az asztalon álló sült libacombok vonzották), így hát leültünk.
Az emberek oda-odasomolyogtak, fogatlanul, vidáman, készségesen széket raktak alánk. Egy asszony kérdezgetett, hogy miért vagyunk ott.
Kínálták is szegény csillagomat, dehát nem ehetett, sírás is lett a vége.
Nagy végre megérkezett apa, jöhettünk haza. Emma már teljesen jól volt, csak sírdogált, hogy éhes.
Este végül kapott egy kis híg tejbegrízt. Úgy evett, mint aki valami munkatáborból szökött.
A hasa kicsit sem fáj, délutánig nem is tudta, hogy ott van valami, a pisilésnél nézett rám csodálkozva.
Mondtam neki, hogy a doktor bácsi véltelenül megkarcolta a varázspálcájával, mikor gyógyította. Azért tett rá ragtapaszt. Rendben is volt ez így.
Túl vagyunk rajta, a többi az én dolgom, melyik polcra teszem ezt a lelkemben...
Gyanakodott is, hátha lesz szuri, vagy valami fájdalmas macera. De szerencsére nem lett.
A műtőbe is sírás nélkül ment be, pedig láttam rajta, hogy fél. De az elhatározás is látszott a kis arcán, hogy ő márpedig nem fog úgy hisztizni, mint az a kislány. Szinte kapaszkodott a közös mesénkbe.
Minden gyerekkel ketten voltak, én voltam csak egyedül Emmával, hát így alakult. Jobb is volt ez, bár a műtő előtt nagyon rossz egyedül ácsorogni.
Amikor kihozták szunyókált, és láttam is, hogy bepisilt, egy csurom víz volt a műtőslepedő. Amikor a műtősfiú lerakta az ágyára, elkezdett sírni. Artikulátlan hangon, ijesztően, ríkatóan. Hányta-vetette magát, alig tudtam lefogni, nehogy leessen az ágyról. Közben a nővérke bénázott, kiszedte a kanült a kezéből, és leragaszttotta. Nem szorította sokáig, és én sem tudtam, persze hamar átvérzett...
Szörnyű volt hallgatni a zokogását, májszit kért (cumi) és vizet. De leginkább újra és újra feljajdult, és monoton hangon sírt anya-anya-anyaaa.
A többi gyerek is öntudtalan állapotban volt, sírtak-zokogtak-vinnyogtak, ki-ki a maga módján. A szülők is sokféleképpen reagáltak, egy kisfiúval üvöltöztek a szülei, és mindenféle rémségekkel fenyegették, ha nem hagyja abba a "hisztit", és nem nyugszik meg azonnal.
Emma addigra már kicsit észhez tért, és csodálkozó arccal nézte őket.
- Anya, én meg akarok nyugodni! - szólt elcsukló hangon.
Meséltem neki Álomországról, ahol járt, és ahol találkozott Micimackóval és Tigrissel is. Mosolyogva hallgatta a mesét, de amikor megkérdeztem, hogy na, kivel akarsz még találkozni Álomországban, akkor elsírta magát:
- Veled anya!
Aztán szép lassan megnyugodott, felébredt mindenki, Emma pedig újra álomba szenderült. Mire felébredt, hazament mindenki a szobából, csak mi maradtunk ketten.
Akkor már újra nyűgös volt. Éhes volt nagyon.
Kimentünk az előtérbe, ahol egy kedélyes cigánycsalád ült egy asztalnál és kártyázott. Nem is nagyon beszéltek magyarul. Emma odavágyott közéjük (bár leginkább az asztalon álló sült libacombok vonzották), így hát leültünk.
Az emberek oda-odasomolyogtak, fogatlanul, vidáman, készségesen széket raktak alánk. Egy asszony kérdezgetett, hogy miért vagyunk ott.
Kínálták is szegény csillagomat, dehát nem ehetett, sírás is lett a vége.
Nagy végre megérkezett apa, jöhettünk haza. Emma már teljesen jól volt, csak sírdogált, hogy éhes.
Este végül kapott egy kis híg tejbegrízt. Úgy evett, mint aki valami munkatáborból szökött.
A hasa kicsit sem fáj, délutánig nem is tudta, hogy ott van valami, a pisilésnél nézett rám csodálkozva.
Mondtam neki, hogy a doktor bácsi véltelenül megkarcolta a varázspálcájával, mikor gyógyította. Azért tett rá ragtapaszt. Rendben is volt ez így.
Túl vagyunk rajta, a többi az én dolgom, melyik polcra teszem ezt a lelkemben...
2007/03/23
Soppingolás
na az kéne nekem most nagyon. Egy jó nagy soppingolás.
Emmaaltatás közben, az ágya melletti matracon gubbasztva talán picit el is szunyókáltam. Azt álmodtam, hogy a kintről hallatszó zuhogó eső egy nyári zápor.
Amikor már napok (hetek) óta aszály van, tikkadtan lóg minden, az emberek feszültek, és várják, hogy essen végre az eső. Akkor egy nap komor fellegek gyűlnek, a levegő szinte zenél, olyan pattanásig feszül minden és mindenki.
Aztán egyszercsak el is pattan az a valami, ami mindenki idegszálát feszíti, és lezúdul a hűsítő eső. Hatalmas cseppekben, bugyborékol és gőzölög. És csak zuhog, zuhog.
Az emberek pedig ebéd után szunyókálnak egyet, mert végre lehet aludni, pihenni, megnyugodni.
Talán egy másodpercre szundíthattam el, hogy ezt álmodtam (képzeltem?), de nagyon jól esett. Szinte megsértődtem, hogy nem ez a valóság...
na az kéne nekem most nagyon. Egy jó nagy soppingolás.
Emmaaltatás közben, az ágya melletti matracon gubbasztva talán picit el is szunyókáltam. Azt álmodtam, hogy a kintről hallatszó zuhogó eső egy nyári zápor.
Amikor már napok (hetek) óta aszály van, tikkadtan lóg minden, az emberek feszültek, és várják, hogy essen végre az eső. Akkor egy nap komor fellegek gyűlnek, a levegő szinte zenél, olyan pattanásig feszül minden és mindenki.
Aztán egyszercsak el is pattan az a valami, ami mindenki idegszálát feszíti, és lezúdul a hűsítő eső. Hatalmas cseppekben, bugyborékol és gőzölög. És csak zuhog, zuhog.
Az emberek pedig ebéd után szunyókálnak egyet, mert végre lehet aludni, pihenni, megnyugodni.
Talán egy másodpercre szundíthattam el, hogy ezt álmodtam (képzeltem?), de nagyon jól esett. Szinte megsértődtem, hogy nem ez a valóság...
Emmát fektetni olyan, mint egy fegyverletétel.
A zsebei degeszre vannak tömve mindenféle szajréval (a macis és hercegnős favorizálás után eljött a zsebes ruhák ideje), a két keze is tele van cekkerekkel, mint valami piacozó máminak.
Rutinosan fekvési idő előtt elkezdem neki mondani, hogy nah, alukálás!
Lejátszuk a szokásos nyavajgós köröket, próbálok nem agyvérzést kapni, miközben csigalassúsággal készülődik. Iszik, pisil, stb...
Végre feljutunk az emeletre is (minden lépcsőfoknál alkudozik kicsit alvás ügyben).
A következő napirendi pont a zsebek kiürítése. Hosszas könyörgés és magyarázás után belátja, hogy nem lesz túl kényelmes egy nagyobbacska betonkeverővel a farzsebében aludni, valamint a háromszázhuszonnyolc kindertojás sem feltétlenül komfortos alvótárs.
Vég nélkül pakolássza, átrendezi, gyűjti, csoportosítja, kipakolja, berakja. Mindezt őrületes lassan, megfontoltan.
Mire elkészül, nekem néhány szál hajam őszbe csavarodik.
Ehhez képest szinte pillanatok alatt elalszik, ha már végre vízszintesbe kerül. De addig?!
A zsebei degeszre vannak tömve mindenféle szajréval (a macis és hercegnős favorizálás után eljött a zsebes ruhák ideje), a két keze is tele van cekkerekkel, mint valami piacozó máminak.
Rutinosan fekvési idő előtt elkezdem neki mondani, hogy nah, alukálás!
Lejátszuk a szokásos nyavajgós köröket, próbálok nem agyvérzést kapni, miközben csigalassúsággal készülődik. Iszik, pisil, stb...
Végre feljutunk az emeletre is (minden lépcsőfoknál alkudozik kicsit alvás ügyben).
A következő napirendi pont a zsebek kiürítése. Hosszas könyörgés és magyarázás után belátja, hogy nem lesz túl kényelmes egy nagyobbacska betonkeverővel a farzsebében aludni, valamint a háromszázhuszonnyolc kindertojás sem feltétlenül komfortos alvótárs.
Vég nélkül pakolássza, átrendezi, gyűjti, csoportosítja, kipakolja, berakja. Mindezt őrületes lassan, megfontoltan.
Mire elkészül, nekem néhány szál hajam őszbe csavarodik.
Ehhez képest szinte pillanatok alatt elalszik, ha már végre vízszintesbe kerül. De addig?!
2007/03/22
Kezdem azt hinni, hogy a fiamat komoly személyi kultusz övezi a bölcsiben.
Nem elég, hogy ő az egyetlen, akinek megengedik, hogy kedvére barangoljon az épületben (persze felügyelettel - mert olyan kis érdeklődő gyerek) , de minden nap tanítanak neki valami új szót.
Élvezik, hogy elkezdett beszélni, abban a korban van, mikor kis papagáj módjára visszamond mindent.
Hétfőn mentem érte, Marika (Iván nyelvén Katika) ragyogó arccal közölte a nagyszerű hírt:
- Ez a gyerek gyönyörűen beszél már, tanultunk is egy új szót. Mondd szépen Ivánka: CSÚSZDA!
- hmmm-mmmm! - rázta meg a fejét huncut vigyorral a fiam.
- Na mondd szépen Ivánka: CSÚSZDA!
- hmm- mmmm - rázta a fejét a kis ördögfióka, miközben majdnem szétesett a vigyorgástól.
- Pedig olyan szépen mondta már! Na gyere Ivánka, nézz csak ki az ablakon! Mi az? CSÚSZDA!
- cuszda -motyogta Iván a bajsza alatt, a gondozó néni meg majdnem elalélt a gyönyörűségtől.
- Ugye milyen ügyes? - nézett rám örömtől fénylő szemekkel, majd végigcsókolta Ivánt a nyakától a hasáig, miközben a kis gézengúz visítva kacagott.
Talán csak én képzeltem, de szinte sajnálkozva adták oda a gyereket.
Talán más gyerekkel is így bánnak, nem tudom, de egy biztos, nagyon jó érzés ilyen helyen hagyni a gyerekemet nap mint nap.
Nem elég, hogy ő az egyetlen, akinek megengedik, hogy kedvére barangoljon az épületben (persze felügyelettel - mert olyan kis érdeklődő gyerek) , de minden nap tanítanak neki valami új szót.
Élvezik, hogy elkezdett beszélni, abban a korban van, mikor kis papagáj módjára visszamond mindent.
Hétfőn mentem érte, Marika (Iván nyelvén Katika) ragyogó arccal közölte a nagyszerű hírt:
- Ez a gyerek gyönyörűen beszél már, tanultunk is egy új szót. Mondd szépen Ivánka: CSÚSZDA!
- hmmm-mmmm! - rázta meg a fejét huncut vigyorral a fiam.
- Na mondd szépen Ivánka: CSÚSZDA!
- hmm- mmmm - rázta a fejét a kis ördögfióka, miközben majdnem szétesett a vigyorgástól.
- Pedig olyan szépen mondta már! Na gyere Ivánka, nézz csak ki az ablakon! Mi az? CSÚSZDA!
- cuszda -motyogta Iván a bajsza alatt, a gondozó néni meg majdnem elalélt a gyönyörűségtől.
- Ugye milyen ügyes? - nézett rám örömtől fénylő szemekkel, majd végigcsókolta Ivánt a nyakától a hasáig, miközben a kis gézengúz visítva kacagott.
Talán csak én képzeltem, de szinte sajnálkozva adták oda a gyereket.
Talán más gyerekkel is így bánnak, nem tudom, de egy biztos, nagyon jó érzés ilyen helyen hagyni a gyerekemet nap mint nap.
2007/03/21
Délután ahogy jöttünk hazafelé a bölcsiből a hátsó földúton, szembejött velünk egy biciklis ember. Olyan negyvenes forma férfi, vékony, aszketikus alkat, térdig érő viharvert kabátban, csúcsos, folt hátán folt sapkában. Jobb kezével tolta a biciklit, bal kezében egy kis alakú könyvet tartott, elmerülten olvasott.
Ahogy elpöfögtünk mellette a kis tragacsban, göröngyökön hánykolódva, egy pillanatra felnézett. De nem is látott minket, gondolatban messze járt, a ki tudja milyen könyv világában létezett ő akkor.
Hogy ki lehet, nem tudom, sosem láttam még arra. Pedig ha mást nem, hát látásból ismerek szinte mindenkit.
Az építkezőket, a fehér trabantos embert, a kutyás fiatal házaspárt, a mosolygó bácsit, a péket, és a szembeszomszéd sánta, félkegyelmű bácsit.
Hogy ez a furamadár hogy' pottyant oda?! Talán sosem tudjuk meg...
Ahogy elpöfögtünk mellette a kis tragacsban, göröngyökön hánykolódva, egy pillanatra felnézett. De nem is látott minket, gondolatban messze járt, a ki tudja milyen könyv világában létezett ő akkor.
Hogy ki lehet, nem tudom, sosem láttam még arra. Pedig ha mást nem, hát látásból ismerek szinte mindenkit.
Az építkezőket, a fehér trabantos embert, a kutyás fiatal házaspárt, a mosolygó bácsit, a péket, és a szembeszomszéd sánta, félkegyelmű bácsit.
Hogy ez a furamadár hogy' pottyant oda?! Talán sosem tudjuk meg...
Nagyon kellemes csalódásban volt részem tegnap a sebésznél. Egy tündér bűbáj doki bácsi volt, semmi faxni, meg hűhó. Addig udvarolt Emmának, amíg teljesen levette a lábáról a csajt, a végére nagy haverságba keveredtek.
Szombaton lesz a műtét, szerencsére még bent sem kell aludnia, fél nyolcra bevisszük, és délután már haza is vihetjük. Emma már nagyon várja, hogy mehessen a doktor bácsival űrhajózni, Álomországba.
A doki megadta a mobilját is, hogy ha bármilyen kérdés felmerülne, hívjuk csak fel nyugodtan, szívesen válaszol.
Igaz, végül nem Vácon, hanem Kistarcsán fogják operálni, de végülis mindegy, ha nem kell bent maradni. Kaptunk tájékoztató papírt is, és a doki külön időt szentelt annak, hogy megbeszéljük, milyen mese-forgatókönyv szerint fog Emma Álomországba utazni, hogy a lehető legkisebb lelki trauma érje a műtét során.
Emberek, ez Magyarország?
Szombaton lesz a műtét, szerencsére még bent sem kell aludnia, fél nyolcra bevisszük, és délután már haza is vihetjük. Emma már nagyon várja, hogy mehessen a doktor bácsival űrhajózni, Álomországba.
A doki megadta a mobilját is, hogy ha bármilyen kérdés felmerülne, hívjuk csak fel nyugodtan, szívesen válaszol.
Igaz, végül nem Vácon, hanem Kistarcsán fogják operálni, de végülis mindegy, ha nem kell bent maradni. Kaptunk tájékoztató papírt is, és a doki külön időt szentelt annak, hogy megbeszéljük, milyen mese-forgatókönyv szerint fog Emma Álomországba utazni, hogy a lehető legkisebb lelki trauma érje a műtét során.
Emberek, ez Magyarország?
2007/03/19
Emma szétrombolta az alig pár hete elkészült ezer darabos puzzle-t. Ami mellesleg már akkor is másodjára lett összerakva, hiszen az első összerakás után is összerombolta.
Lassan becsukott szemmel, hátratett kézzel összerakom. Végülis minek költeni újabb és újabb puzzle-okra, Emma elintézi a folyamatos elfoglaltságot.
Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért csinálta, azt válaszolta, hogy mert jó érzés volt (t.i. összerombolni).
Nos ezzel nem tudok vitatkozni, valószínűleg tényleg jó érzés lehetett...
Lassan becsukott szemmel, hátratett kézzel összerakom. Végülis minek költeni újabb és újabb puzzle-okra, Emma elintézi a folyamatos elfoglaltságot.
Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért csinálta, azt válaszolta, hogy mert jó érzés volt (t.i. összerombolni).
Nos ezzel nem tudok vitatkozni, valószínűleg tényleg jó érzés lehetett...
2007/03/17
2007/03/14
Néhány perccel azelőtt fedeztem fel, hogy a kert tele van ibolyával. Amerre csak a szem ellát, mindenhol virít a kis kék virág.
Ibolyát szedtem, gondolatban már válogattam a poharat, hogy mibe fogom beletenni.
Aztán egy nagy zuhanás, üvöltés. Először azt sem tudtam, melyik esett el. Aztán megláttam.
Emma hevert a földön, üvöltött, a szájából dőlt a vér.
Már megint! Nem akarom, NEM AKAROM!
Nem akarom átélni újra és újra ezt a rettegést, hogy a félelemtől összeszorult szívvel, remegve, mint egy parkinson kóros, kell rohanjak a gyerekhez, hogy dőljön a vér, hogy fájjon neki, hogy sírjon és rettegjen, hogy most megint milyen orvos fogja kínozni, szurkálni, bántani, a Szent Gyógyítás nevében.
Ahogy voltunk, véresen, koszosan bevágtam a két gyereket a kocsiba, és átrohantunk Veresre. Ott szinte egyből fogadtak, a kis bőrdarabon fityegő fogacskát kihúzták, megmosták, odaadták.
Akkor derült ki, hogy a másik foga nincs is meg, csak eddig az ömlő vértől nem látszódott.
Hazajöttünk (Emma aggódott, hogy megette a macska az eltűnt fogat), és megtaláltam a földön, a baleset helyszínén.
Így ért véget a sokat hányódott, kicsi, csálé, csorba kis fogainak pályafutása, egy kis mosolygó arcú fogat ábrázoló fadobozkában pihennek végre...
Hazaérve Emma vidáman megebédelt, és mosakodás után kiderült, az ajkán is van egy véraláfutás, és a kézfeje is megzúzódott. Most alszik, én meg próbálom túltenni magam az elmúlt pár óra eseményein...
Ibolyát szedtem, gondolatban már válogattam a poharat, hogy mibe fogom beletenni.
Aztán egy nagy zuhanás, üvöltés. Először azt sem tudtam, melyik esett el. Aztán megláttam.
Emma hevert a földön, üvöltött, a szájából dőlt a vér.
Már megint! Nem akarom, NEM AKAROM!
Nem akarom átélni újra és újra ezt a rettegést, hogy a félelemtől összeszorult szívvel, remegve, mint egy parkinson kóros, kell rohanjak a gyerekhez, hogy dőljön a vér, hogy fájjon neki, hogy sírjon és rettegjen, hogy most megint milyen orvos fogja kínozni, szurkálni, bántani, a Szent Gyógyítás nevében.
Ahogy voltunk, véresen, koszosan bevágtam a két gyereket a kocsiba, és átrohantunk Veresre. Ott szinte egyből fogadtak, a kis bőrdarabon fityegő fogacskát kihúzták, megmosták, odaadták.
Akkor derült ki, hogy a másik foga nincs is meg, csak eddig az ömlő vértől nem látszódott.
Hazajöttünk (Emma aggódott, hogy megette a macska az eltűnt fogat), és megtaláltam a földön, a baleset helyszínén.
Így ért véget a sokat hányódott, kicsi, csálé, csorba kis fogainak pályafutása, egy kis mosolygó arcú fogat ábrázoló fadobozkában pihennek végre...
Hazaérve Emma vidáman megebédelt, és mosakodás után kiderült, az ajkán is van egy véraláfutás, és a kézfeje is megzúzódott. Most alszik, én meg próbálom túltenni magam az elmúlt pár óra eseményein...
2007/03/12
Arcvíz
Az arcvíz az egy nagyon romantikus dolog. A pasi friss, mint a nyári zápor, a bőre babapuhára van borotválva, és az arcán még ott csillog az arcvíz.
Ilyenkor szeretek a nyakába csókolni, abba a bársonyosan puha, lüktető gödörbe, a kulcscsontja mélyedésébe. Akkor az arcomra tapad ilyenkor egy kis arcvíz, a halántékomra, járomcsontomra.
Aztán mikor a pasi már rég elrohant, akkor az arcvíz illata még mindig ott lebeg körülöttem, néha megcsiklandozza az orromat, hogy a legváratlanabb pillanatokban azt gondoljam, milyen jó is ez, milyen finom volt reggel belecsókolni abba a puha kis mélyedésbe a nyakán.
Ez az öröm csak nekünk jut, asszonyoknak, és micsoda szerencsések vagyunk mi, hogy az az arcvíz csak ránk tapad, mert mi vagyunk ott, és ha nem múlasztjuk el azt a csókot, hát minket leng körül az illata fél délelőtt.
Jó ez így, nagyon jó!
És törvénybe kéne iktatni, hogy a pasi hazatérjen mikorra az az illat elszállt, mint Hamupipőke a bálból, ha szűnik a varázs...
Az arcvíz az egy nagyon romantikus dolog. A pasi friss, mint a nyári zápor, a bőre babapuhára van borotválva, és az arcán még ott csillog az arcvíz.
Ilyenkor szeretek a nyakába csókolni, abba a bársonyosan puha, lüktető gödörbe, a kulcscsontja mélyedésébe. Akkor az arcomra tapad ilyenkor egy kis arcvíz, a halántékomra, járomcsontomra.
Aztán mikor a pasi már rég elrohant, akkor az arcvíz illata még mindig ott lebeg körülöttem, néha megcsiklandozza az orromat, hogy a legváratlanabb pillanatokban azt gondoljam, milyen jó is ez, milyen finom volt reggel belecsókolni abba a puha kis mélyedésbe a nyakán.
Ez az öröm csak nekünk jut, asszonyoknak, és micsoda szerencsések vagyunk mi, hogy az az arcvíz csak ránk tapad, mert mi vagyunk ott, és ha nem múlasztjuk el azt a csókot, hát minket leng körül az illata fél délelőtt.
Jó ez így, nagyon jó!
És törvénybe kéne iktatni, hogy a pasi hazatérjen mikorra az az illat elszállt, mint Hamupipőke a bálból, ha szűnik a varázs...
Hát ő az! A választás egyértelmű volt, ő Chili, az új családtag.
Emma a levelet még ott helyben megírta a Nyúlnak, még egy kutyát is rajzoltunk a papírra, hogy teljesen egyértelmű legyen, szeretnénk, ha őt hozná nekünk Húsvétkor.
Ott voltunk vagy másfél órát, azalatt Chili egészen megszeretett minket. Mivel kölyökkutya, hamar elfárad, így nemsokára hozzánkgömbölyödve szundikált.
2007/03/10
Morcos és álmos vagyok ettől az időjárástól.
A gyerekeknek is nagyon hiányzik, hogy a kertben rohangálhassanak egyet, ehelyett egymást piszkálják, és az én idegeimet rongyolják.
Azért persze öröm is jár az esővel, a tavaszi virágok tegnapelőtt óta kétszeresükre nőttek. Csak úgy duzzadnak az életerőtől, jó kinézni a kertbe.
Beszéltem mamával is, náluk már süt a nap, tehát holnapra itt is jobb lesz az idő. Megbízhatóbb időjárás jelentő ő, mint a tévé. Ha náluk esik, másnap nálunk is esni fog. Ha süt a nap, az másnapra nálunk is úgy van.
Most először nem várom a Húsvétot. Papa nincs köztünk, és talán Húsvétkor lesz a legfájóbb ez a seb mindannyiunknak. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Hiányzik.
A gyerekeknek is nagyon hiányzik, hogy a kertben rohangálhassanak egyet, ehelyett egymást piszkálják, és az én idegeimet rongyolják.
Azért persze öröm is jár az esővel, a tavaszi virágok tegnapelőtt óta kétszeresükre nőttek. Csak úgy duzzadnak az életerőtől, jó kinézni a kertbe.
Beszéltem mamával is, náluk már süt a nap, tehát holnapra itt is jobb lesz az idő. Megbízhatóbb időjárás jelentő ő, mint a tévé. Ha náluk esik, másnap nálunk is esni fog. Ha süt a nap, az másnapra nálunk is úgy van.
Most először nem várom a Húsvétot. Papa nincs köztünk, és talán Húsvétkor lesz a legfájóbb ez a seb mindannyiunknak. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Hiányzik.
2007/03/09
A telefonom letiltva, a gmail nem tölti le a leveleimet és nem tudok belépni az indexre...
Vannak ilyen napok, mikor minden összejön...
Különben is furcsa dolgok történnek, Délután a szakadó esőben elindultam, hogy vegyek fel pénzt, és 3 falu 5 automatája nem működött. A hatodik végre megszánt, és adott ki pénzt...
Természetesen eközben ronggyá áztam...
Itthon azzal fogadott anyu, hogy piszok hideg van. Leállt a kazán. Reset neki! De persze a rendszer totális lehült. Végülis miért is ne a hét leghidegebb, legnyirkosabb napján történjen mindez?!
Vannak ilyen napok, mikor minden összejön...
Különben is furcsa dolgok történnek, Délután a szakadó esőben elindultam, hogy vegyek fel pénzt, és 3 falu 5 automatája nem működött. A hatodik végre megszánt, és adott ki pénzt...
Természetesen eközben ronggyá áztam...
Itthon azzal fogadott anyu, hogy piszok hideg van. Leállt a kazán. Reset neki! De persze a rendszer totális lehült. Végülis miért is ne a hét leghidegebb, legnyirkosabb napján történjen mindez?!
Hallom lentről, ahogy Emma és mama beszélgetnek:
"Hagyjad anyát, dolga van. - De akarok zenét! - Majd lejön anya, és bekapcsolja!"
Trappolás, ordít fel az emeletre:
- Anyaaaaa! Akarok zenéééét!
- Hát kapcsold be!
- De nem érem el. - Mama hangja hátulról: nem tudom hogy kell bekapcsolni.
- Hát mutasd meg a mamának, hogyan kell bekapcsolni.
- Tudom, az első gombot! - trappolás.
- Mama, nyomd meg az első gombot! Nem aaazt! Az ELSŐT! Azaz! - zene hagzik fel -Ügyes vagy mama!
"Hagyjad anyát, dolga van. - De akarok zenét! - Majd lejön anya, és bekapcsolja!"
Trappolás, ordít fel az emeletre:
- Anyaaaaa! Akarok zenéééét!
- Hát kapcsold be!
- De nem érem el. - Mama hangja hátulról: nem tudom hogy kell bekapcsolni.
- Hát mutasd meg a mamának, hogyan kell bekapcsolni.
- Tudom, az első gombot! - trappolás.
- Mama, nyomd meg az első gombot! Nem aaazt! Az ELSŐT! Azaz! - zene hagzik fel -Ügyes vagy mama!
A faun labirintusa
Tegnap, nagy szerencsétlenségünkre betévedtünk erre a filmre. Jó érzésű, ép elméjű embereknek szigorúan ellenjavalt.
Hacsak nincs rejtett (vagy nem rejtett) vágyuk premier plánban látni, hogy kínoznak meg embereket, ütik szét az arcukat egy üveggel vérmasszává, hogyan lőnek le és terrorizálnak mind testileg, mind lelkileg férfiakat, nőket, gyerekeket.
Az egész film egy undorító véres emberi húspép, hatásvadász elemek tömkelegével tarkítva, és az sem mentsége, hogy jó a sztori.
Lehetne ez egy gyönyörű, szívbe markoló, mélyen megrendítő történet az emberi lélek pokláról, és egy kislányról, aki a fantáziavilágba menekül a szörnyű valóság elől.
Ehelyett két órán keresztül küzd az ember a gyomortartalmával, az undorító részletek közt eltűnik a lényeg.
Sajnálatosnak tartom azt, hogy az embereknek olyan mértékben megnőtt már az ingerküszöbe az erőszak terén, hogy már csak egy ilyen filmmel lehet igazán nagyot durrantani, Oscar esőt bezsebelni. Sajnálatos és szánalmas...
Tegnap, nagy szerencsétlenségünkre betévedtünk erre a filmre. Jó érzésű, ép elméjű embereknek szigorúan ellenjavalt.
Hacsak nincs rejtett (vagy nem rejtett) vágyuk premier plánban látni, hogy kínoznak meg embereket, ütik szét az arcukat egy üveggel vérmasszává, hogyan lőnek le és terrorizálnak mind testileg, mind lelkileg férfiakat, nőket, gyerekeket.
Az egész film egy undorító véres emberi húspép, hatásvadász elemek tömkelegével tarkítva, és az sem mentsége, hogy jó a sztori.
Lehetne ez egy gyönyörű, szívbe markoló, mélyen megrendítő történet az emberi lélek pokláról, és egy kislányról, aki a fantáziavilágba menekül a szörnyű valóság elől.
Ehelyett két órán keresztül küzd az ember a gyomortartalmával, az undorító részletek közt eltűnik a lényeg.
Sajnálatosnak tartom azt, hogy az embereknek olyan mértékben megnőtt már az ingerküszöbe az erőszak terén, hogy már csak egy ilyen filmmel lehet igazán nagyot durrantani, Oscar esőt bezsebelni. Sajnálatos és szánalmas...
2007/03/08
Teljes lendületben van a kutya projekt!
Először csak szóba került, fontolgattuk, ízlelgettük, aztán rákattantam, és zak-zaka-zakatolnak a történések.
Megvan a fajta (bichone havanese), és ki vannak választva a legjobb tenyésztők. Azaz az általam legszimpatikusabbak. Vasárnap megyünk, és megnézünk egyet Leányváron.
Eredetileg Karácsonyra akartuk a gyerekeknek, de inkább a Nyúl fogja hozni, tekintettel egy csomó praktikus és érzelmi okra.
Mindenesetre elszórtam pár miatyánkot a mosógép előtt, hogy legyen szíves nem a következő hónapban beadni a kulcsot, mert az utódja árát inkább kutyába fektetjük. Remélem imáim meghallgatásra találnak...
Először csak szóba került, fontolgattuk, ízlelgettük, aztán rákattantam, és zak-zaka-zakatolnak a történések.
Megvan a fajta (bichone havanese), és ki vannak választva a legjobb tenyésztők. Azaz az általam legszimpatikusabbak. Vasárnap megyünk, és megnézünk egyet Leányváron.
Eredetileg Karácsonyra akartuk a gyerekeknek, de inkább a Nyúl fogja hozni, tekintettel egy csomó praktikus és érzelmi okra.
Mindenesetre elszórtam pár miatyánkot a mosógép előtt, hogy legyen szíves nem a következő hónapban beadni a kulcsot, mert az utódja árát inkább kutyába fektetjük. Remélem imáim meghallgatásra találnak...
2007/03/05
Az van, hogy ott van ez a Szilágyi Ákos nevű fazon. Olyan szelíd mefisztói láng ég a szemében.
Bemegy oda a sok ember elé, és beszélni kezd. Az kérem karizma.
És mond olyanokat - de sorra! -, hogy egy-egy mondatából regényciklusokat lehetne írni. Ő meg csak úgy közli. Mintegy mellékesen.
Felvettem diktafonra, a füzetemen füstölt a toll, és tuti, hogy az egésznek csak a töredéke jutott el hozzám.
Szelíden szivárgó nyálcsík a bambán eltátott szájak sarkában.
Már ezért simán megérte az egész.
Már azért, hogy ott lehettem, és hallhattam saját fülemmel, ahogy a Szittya szótyárat szavalja lendületesen, megfeszült testtel, előre-hátra dülöngélve.
Hogy én ott röhöghettem többedmagammal, tátott szájjal, szívből hahotázva.
Hogyaszondja: "Ha innen nézem semmi, ha onnan nézem Isten"
Csak hogy mást ne említsek...
Bemegy oda a sok ember elé, és beszélni kezd. Az kérem karizma.
És mond olyanokat - de sorra! -, hogy egy-egy mondatából regényciklusokat lehetne írni. Ő meg csak úgy közli. Mintegy mellékesen.
Felvettem diktafonra, a füzetemen füstölt a toll, és tuti, hogy az egésznek csak a töredéke jutott el hozzám.
Szelíden szivárgó nyálcsík a bambán eltátott szájak sarkában.
Már ezért simán megérte az egész.
Már azért, hogy ott lehettem, és hallhattam saját fülemmel, ahogy a Szittya szótyárat szavalja lendületesen, megfeszült testtel, előre-hátra dülöngélve.
Hogy én ott röhöghettem többedmagammal, tátott szájjal, szívből hahotázva.
Hogyaszondja: "Ha innen nézem semmi, ha onnan nézem Isten"
Csak hogy mást ne említsek...
Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem értek. Vagy a gyerekek működnek fordítva, vagy én gondolom rosszul a dolgokat.
Vegyük például az ebédet. Nem tudok olyan klassz kaját főzni, amiből a kötelező egy kóstoláson kívül bármennyit is ennének.
Ha azonban ebédet rendelek, jóízűen bepakolnak belőle.
Kezdem feladni az olyan irányú vágyaimat, hogy isteni finom, tápláló házikosztot egyen a családom. Pedig esküszöm jól főzök (a Gastroyalos és Food-os ebédnél mindenféleképpen jobban)...
Aztán nézzük a másik megfejthetetlen tételt.
Napok óta be vagyunk zárva a házba, amilyen szutyok esős idő volt mostanában. Délben mindkét gyerek már csak fogpiszkálóval bírta nyitvatartani a szemét. Nulla mozgás, csak a szokásos megkattanós rohangászás, verekedés.
Na mármost ehhez képest ma hét ágra sütött a nap, voltunk kint délelőtt kétszer fél órát, lájtos motorozás, aszfaltfirka, virágnézegetés, macskázás.
Az ember azt gondolná, ez a friss, tavaszi levegő majd tesz róla, hogy jól aludjanak.
Erre mi történik? Ivánnak lassan ébrednie kéne, ehhez képest még mindig a szobájában őrjöng, nem hajlandó elaludni.
Ki a fene érti ezt? Mert én nem, az biztos...
Vegyük például az ebédet. Nem tudok olyan klassz kaját főzni, amiből a kötelező egy kóstoláson kívül bármennyit is ennének.
Ha azonban ebédet rendelek, jóízűen bepakolnak belőle.
Kezdem feladni az olyan irányú vágyaimat, hogy isteni finom, tápláló házikosztot egyen a családom. Pedig esküszöm jól főzök (a Gastroyalos és Food-os ebédnél mindenféleképpen jobban)...
Aztán nézzük a másik megfejthetetlen tételt.
Napok óta be vagyunk zárva a házba, amilyen szutyok esős idő volt mostanában. Délben mindkét gyerek már csak fogpiszkálóval bírta nyitvatartani a szemét. Nulla mozgás, csak a szokásos megkattanós rohangászás, verekedés.
Na mármost ehhez képest ma hét ágra sütött a nap, voltunk kint délelőtt kétszer fél órát, lájtos motorozás, aszfaltfirka, virágnézegetés, macskázás.
Az ember azt gondolná, ez a friss, tavaszi levegő majd tesz róla, hogy jól aludjanak.
Erre mi történik? Ivánnak lassan ébrednie kéne, ehhez képest még mindig a szobájában őrjöng, nem hajlandó elaludni.
Ki a fene érti ezt? Mert én nem, az biztos...
2007/03/03
Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nagyon igazságtalan vagyok vele (velük).
Morgok ütre-főre, meg zsémbelek, sehogy se jó, semmi sem jó.
Pedig ő a lelkét is kiteszi, elvisz Rómába (végigizgulja, hogy tetszik-e nekem), elhalmoz, tenyerén hordoz.
Ma reggel ahogy beszálltam a kocsiba, megláttam az ülésre odakészített új Norah Jones CD-t, és rajta egy marcipán csokiszivet.
Én meg csak zsémbelek, morgok, nyavajgok.
Pedig valójában olyan férjem van, hogy más nők zokognának a gyönyörűségtől, ha ilyet tudhatnának maguk mellett.
A gyerekeimmel is csak zsémbelek, pedig jobb gyerekeket álmodni sem lehet.
És nekem mégis vannak olyan időszakaim, mikor teljesen magamba akarok fordulni, ilyenkor szeretném ha békénhagynának, és senki sem akarna nekem se jót, se rosszat, se egyáltalán ilyenkor ne akarjanak engem semilyen formában.
Világos, hogy ezt egy anya, egy feleség már nem teheti meg.
Ilyenkor aztán jön az a szétszakítottság érzés, az a vég nélküli vita bennem, önmagammal. Ilyenkor jön a zsémbelés, a fogcsikorgatás...
Majd elmúlik, és újra nyitok a világra teljes lélekszélességgel, de most nem jó, nagyon nem jó, bármi is van, sőt, annál inkább...
Morgok ütre-főre, meg zsémbelek, sehogy se jó, semmi sem jó.
Pedig ő a lelkét is kiteszi, elvisz Rómába (végigizgulja, hogy tetszik-e nekem), elhalmoz, tenyerén hordoz.
Ma reggel ahogy beszálltam a kocsiba, megláttam az ülésre odakészített új Norah Jones CD-t, és rajta egy marcipán csokiszivet.
Én meg csak zsémbelek, morgok, nyavajgok.
Pedig valójában olyan férjem van, hogy más nők zokognának a gyönyörűségtől, ha ilyet tudhatnának maguk mellett.
A gyerekeimmel is csak zsémbelek, pedig jobb gyerekeket álmodni sem lehet.
És nekem mégis vannak olyan időszakaim, mikor teljesen magamba akarok fordulni, ilyenkor szeretném ha békénhagynának, és senki sem akarna nekem se jót, se rosszat, se egyáltalán ilyenkor ne akarjanak engem semilyen formában.
Világos, hogy ezt egy anya, egy feleség már nem teheti meg.
Ilyenkor aztán jön az a szétszakítottság érzés, az a vég nélküli vita bennem, önmagammal. Ilyenkor jön a zsémbelés, a fogcsikorgatás...
Majd elmúlik, és újra nyitok a világra teljes lélekszélességgel, de most nem jó, nagyon nem jó, bármi is van, sőt, annál inkább...
A legjobb dolog Rómában kétségkívül Jura volt. Még szerencse, hogy őt haza lehetett hozni magammal, nem úgy a Trevi kutat, vagy a vatikáni szekrényajtókat.Szomorú tény azonban, hogy egészen Rómáig kell menni, hogy végre együtt lehessünk, és ne csak félájultan a fáradtságtól szédelegjünk egymás mellett...
2007/03/02
Emma a legkisebb Harry Potter rajongó
A végső megbolondulás előtt (mikor már a fülemen is kisvakondok sétálnak ki- s be), beraktam nekik a HP hangoskönyvet, amit Kern András olvas fel.
Még januárban kaptam, azóta is ott árválkodik a polcon, hát mikor volt nekem időm meghallgatni 7 lemezt?
Teljes volt a siker. Minden lemez végénél hangosan követelték a folytatást (hogy Emmát idézzem: "Dörzlit akarok!")
Este pedig, amikor hármasban vacsoráztunk apával (Iván már az igazak álmát aludta), egyszercsak nagy komolyan megszólalt, mutató ujját az égnek bökve.
- Anya! Négy ház van!
A végső megbolondulás előtt (mikor már a fülemen is kisvakondok sétálnak ki- s be), beraktam nekik a HP hangoskönyvet, amit Kern András olvas fel.
Még januárban kaptam, azóta is ott árválkodik a polcon, hát mikor volt nekem időm meghallgatni 7 lemezt?
Teljes volt a siker. Minden lemez végénél hangosan követelték a folytatást (hogy Emmát idézzem: "Dörzlit akarok!")
Este pedig, amikor hármasban vacsoráztunk apával (Iván már az igazak álmát aludta), egyszercsak nagy komolyan megszólalt, mutató ujját az égnek bökve.
- Anya! Négy ház van!
Iván nyelvtan
A ragozás még picit döcögős, de mint jóféle magyar gyerek, rögtön a birtokos szerkezettel kezdi a sort.
Apa Ájé -apájé
Anya Ájé -anyájé
Emma Ájé - Emmájé
Végül ha valamiről fogalma sincs, hogy kijé, de azt tudja hogy nem az övé, akkor nemes egyszerűséggel közli:
Ájé
Ugye milyen egyszerű? Minek is bonyolítani?!
A ragozás még picit döcögős, de mint jóféle magyar gyerek, rögtön a birtokos szerkezettel kezdi a sort.
Apa Ájé -apájé
Anya Ájé -anyájé
Emma Ájé - Emmájé
Végül ha valamiről fogalma sincs, hogy kijé, de azt tudja hogy nem az övé, akkor nemes egyszerűséggel közli:
Ájé
Ugye milyen egyszerű? Minek is bonyolítani?!
2007/03/01
Róma
Róma csodás hely, ilyenkor tél végén, ami ott már koratavasz. Az illatok egészen fűszeresek és teltek, ahogy áradnak ki a parkokból.
Turista nem volt sok, szinte semennyi, azok is inkább vidéki olaszok. Nem volt dühöngő tömeg sehol. Kivéve talán a Vatikánt, de Jura leleményesen előre vett jegyet a neten, így sorbanállás nélkül bejutottunk a tömeg java előtt. Így aztán háborítatlanul fényképezhettem a folyosókat övező szekrényekre festett kis csendéleteket. A fene se' érti miért, ezek nyűgöztek le igazán...
Klassz kis vendéglőkben ettünk nagyon finomakat, mindig volt szabad asztal a legjobb helyeken, és a Trevi kúthoz is odafértünk...
Szóval mindent összevetve igen kellemes utazás volt, jókat ettünk-ittunk-aludtunk, és Jura remek művészettőrténeti előadásokat tartott nekem a reneszánsz és barokk korból.
Róma csodás hely, ilyenkor tél végén, ami ott már koratavasz. Az illatok egészen fűszeresek és teltek, ahogy áradnak ki a parkokból.
Turista nem volt sok, szinte semennyi, azok is inkább vidéki olaszok. Nem volt dühöngő tömeg sehol. Kivéve talán a Vatikánt, de Jura leleményesen előre vett jegyet a neten, így sorbanállás nélkül bejutottunk a tömeg java előtt. Így aztán háborítatlanul fényképezhettem a folyosókat övező szekrényekre festett kis csendéleteket. A fene se' érti miért, ezek nyűgöztek le igazán...
Klassz kis vendéglőkben ettünk nagyon finomakat, mindig volt szabad asztal a legjobb helyeken, és a Trevi kúthoz is odafértünk...
Szóval mindent összevetve igen kellemes utazás volt, jókat ettünk-ittunk-aludtunk, és Jura remek művészettőrténeti előadásokat tartott nekem a reneszánsz és barokk korból.
Emma naplót ír
Kért egy szép füzetet - hoztunk egyet Rómából neki-, és azóta vezeti a kis naplóját.
Kinyitja egy oldalon, és szép hullámos vonallal "írni" kezd.
- Leírom: őőcsii-ke meg-űű-tött - majd elégedetten szemléli...
Valamint tegnap:
- Kaptam szurit a doktor nénitől, és nagyon sírtam. Csak kicsit sírtam, sírni szabad, elhúzni nem szabad! És akkor kaptam ajándékot...
Kért egy szép füzetet - hoztunk egyet Rómából neki-, és azóta vezeti a kis naplóját.
Kinyitja egy oldalon, és szép hullámos vonallal "írni" kezd.
- Leírom: őőcsii-ke meg-űű-tött - majd elégedetten szemléli...
Valamint tegnap:
- Kaptam szurit a doktor nénitől, és nagyon sírtam. Csak kicsit sírtam, sírni szabad, elhúzni nem szabad! És akkor kaptam ajándékot...
2007/02/27
2007/02/22
Én és a Bertie-m
Londonban vettem magamnak egy csodaszép cipőt, A Bertie-t.
Szerelem volt első látásra, mikor megpillantottam a Miss Selfridges-ben, de a 70 fontot picit sokalltam érte.
Aztán csak addig kerülgettem-kerülgettem, míg végül megvettük egy másik boltban, akciósan.
Azóta ott pihen a dobozában, és várja a jelenését.
Tegnap, mivel színházba készültünk éreztem, eljött a mi időnk. Felvettem.
Én és a Bertie-m elindultunk Pestre. Vonattal mentem a Nyugatiig, aholis betértem a Westendbe egy kis csavargásra színház előtt.
Nagy sikert aratott a Bertie-m, szinte minden nő megcsodálta, aki szembejött.
A metrón egy fiatalasszony egészen belefeledkezett, úgy bámulta.
Boldogok voltunk, én és a Bertie-m, sikert arattunk.
Most újra ott pihen a dobozában, és várja a következő alkalmat...
Londonban vettem magamnak egy csodaszép cipőt, A Bertie-t.
Szerelem volt első látásra, mikor megpillantottam a Miss Selfridges-ben, de a 70 fontot picit sokalltam érte.
Aztán csak addig kerülgettem-kerülgettem, míg végül megvettük egy másik boltban, akciósan.
Azóta ott pihen a dobozában, és várja a jelenését.
Tegnap, mivel színházba készültünk éreztem, eljött a mi időnk. Felvettem.
Én és a Bertie-m elindultunk Pestre. Vonattal mentem a Nyugatiig, aholis betértem a Westendbe egy kis csavargásra színház előtt.
Nagy sikert aratott a Bertie-m, szinte minden nő megcsodálta, aki szembejött.
A metrón egy fiatalasszony egészen belefeledkezett, úgy bámulta.
Boldogok voltunk, én és a Bertie-m, sikert arattunk.
Most újra ott pihen a dobozában, és várja a következő alkalmat...
Kicsi Emmám Pöttyös Panna lett, utolérte a legklasszikusabb gyerekbetegség, a bárányhimlő.
Szerencsére nem annyira vészes, mint ahogy azt hittem, de pötty is kevés van rajta. Tulajdonképpen az utóbbi idők egyik legkönnyebb betegsége, még azzal együtt is, hogy a bárányhimlő vírus nagyon erőteljesen aktivizálta a kruppját, és az egyik leghosszabb kruppos időszakot produkálta.
Szerencsére nem annyira vészes, mint ahogy azt hittem, de pötty is kevés van rajta. Tulajdonképpen az utóbbi idők egyik legkönnyebb betegsége, még azzal együtt is, hogy a bárányhimlő vírus nagyon erőteljesen aktivizálta a kruppját, és az egyik leghosszabb kruppos időszakot produkálta.
2007/02/18
Öregszem...
Mi lesz a hippikkel fű nélkül? - olvasom az Index címlapján. Elmerengek, hogy talán olyan sokan vannak, hogy kitaposták a szép zöld gyepet maguk alatt? Én barom. Komolyan, a cikk végére esett le a tantusz, hogy milyen fűről is van szó.
Én, aki pár éve egy jointtal kezdtem hónapokig minden napomat (és folytattam és fejeztem is be). Pedig pont a múltkor röhögcséltünk Cs.-vel, hogy milyen klasszak is voltak "a régi szép idők", mikor más dolgunk sem volt, mint heverni a kanapén, szívni a jóféle cuccot, és filmeket nézni. Azóta ő is tisztes honpolgárrá nőtte ki magát (bár annyira még nem durvult el a helyzet, hogy tisztes családapa is legyen belőle :-)
Hát így mereng az ember egy fáradt szombat reggelen, a múltnak mély kútjába nézve...
Mi lesz a hippikkel fű nélkül? - olvasom az Index címlapján. Elmerengek, hogy talán olyan sokan vannak, hogy kitaposták a szép zöld gyepet maguk alatt? Én barom. Komolyan, a cikk végére esett le a tantusz, hogy milyen fűről is van szó.
Én, aki pár éve egy jointtal kezdtem hónapokig minden napomat (és folytattam és fejeztem is be). Pedig pont a múltkor röhögcséltünk Cs.-vel, hogy milyen klasszak is voltak "a régi szép idők", mikor más dolgunk sem volt, mint heverni a kanapén, szívni a jóféle cuccot, és filmeket nézni. Azóta ő is tisztes honpolgárrá nőtte ki magát (bár annyira még nem durvult el a helyzet, hogy tisztes családapa is legyen belőle :-)
Hát így mereng az ember egy fáradt szombat reggelen, a múltnak mély kútjába nézve...
2007/02/17
kijazisten.vagyokakivagyok.blog.com
2007 február 17. – Vatikáni idő szerint
Rohadt egy fejfájással ébredtem, hát kellett nekem ez?! Az angyalkórust elhajtottam a fenébe, csendet és nyugalmat akartam. Azaz akartam volna, de mi a fenét csináljak, ez egy ilyen meló, nincs szabadnap.
A múltkor is csak egy iciripicirit néztem félre, és tessék, mi történt, kirobbantottak egy világháborút. Aztán túlórázhattam orrvérzésig.
Na erről jut eszembe, szólnom kell P.-nek, hogy ma számítson egy kis tömegre, lesz egy terrortámadás odalent. Persze kell nekem ultizni a patás cimbivel, mindig ez a vége, vesztek. De ezzel most nem is akarok foglalkozni, csak vészeljük át balhé nélkül a reggelit. Egyszerűen nem bírom elviselni M. vádló tekintetét. Hát én sem vagyok szent, könyörgöm, vele ellentétben. Beszéltük is J.-vel, hogy el kéne küldeni egy karibi nyaralásra, kicsit nyugtunk lenne.
Na megyek reggelizni...
Nem is volt olyan szörnyű, J. még pocsékabbul néz ki mint én, egészen zöld a feje. Na persze, én szóltam, hogy csak csínján azzal a miseborral... Nem hallgatott rám (ami azt illeti SOSEM hallgat rám). M. persze végig őt piszkálta, nekem csak egy szemrehányó tekintet jutott, amolyan „na, persze, a TE fiad!”. Ebbe a vitába aztán nem mentünk bele, főleg hogy a szemrehányás Sz.L.-nek lenne jogos. Kitaláltam én ezt annakidején igen remekül. Na de ez már egy régi sztori...
Te jó ég, már ennyi az idő? Máris elkéstem az első meetingről. A Mártírok és a Vértanúk szakszervezetének fúziója a téma. Hogy miért kellek én ehhez?!
Na persze, csúnyán el vagyok maradva a mai csodatételekkel is. Sehol egy táncoló béna, vagy meggyógyult leprás. Bár ez az utóbbi időben amúgy sem trendi.
Na tényleg rohanok...
Valamivel később...
Persze ma sem jutottunk dűlőre a fúzióval kapcsolatban, ezek a szakszervezetisek dühödt vérebek. Szerencsére közben sikerült pár csodát elintéznem, jó ez az új sms-rendszer. Ebédre a tegnapi manna lesz, nem éppen a kedvencem, főleg nem melegítve.
Addig talán az imaszoftert is megcsinálják, mindig telenyomják spammal, és persze lerohad a szerver. Aztán meg visszhangos az ügyfélszolgálat a lengyelektől, hogy visszadobja a mailbox a levelüket.
Na megyek ebédelni.
P. irtó dühös volt, mert elfelejtettem neki szólni arról, hogy ma tömeg lesz a kapunál. A manna nemhogy tegnapi volt, de melegítés közben még oda is égették. Az vígasztal egyedül, hogy úgy tűnik nem csak én néztem tegnap alaposan a pohár fenekére. G. szemei vérben úsznak, az arca egészen felpüffedt, a szárnya ernyedten lóg. Még ebéd közben is valami kis disznó kuplét dúdolgatott. M. tajtékzik...
Délután egy szemináriuimra megyek, a címe: Isteni jelenések. Talán senkinek sem tűnik fel, ha szundítok egy kicsit a hátsó sorban. Mondjanak amit csak akarnak, a jó öreg csipkebokor trükköt úgysem lehet überelni.
Na hála Istennek (höhö), lassan csak végetér ez a nap! Megdumáltam a többieket, hogy rendeljünk pizzát vacsira. (Majdnem) egyhangúlag meg is szavaztuk. Egy hatalmas illatozó hawaii pizzával a gyomromban rögtön szebb a világ.
Na megyek aludni, hulla vagyok, holnap még vár rám pár szentéavatás, jelenés és egy pici földrengés is...
2007 február 17. – Vatikáni idő szerint
Rohadt egy fejfájással ébredtem, hát kellett nekem ez?! Az angyalkórust elhajtottam a fenébe, csendet és nyugalmat akartam. Azaz akartam volna, de mi a fenét csináljak, ez egy ilyen meló, nincs szabadnap.
A múltkor is csak egy iciripicirit néztem félre, és tessék, mi történt, kirobbantottak egy világháborút. Aztán túlórázhattam orrvérzésig.
Na erről jut eszembe, szólnom kell P.-nek, hogy ma számítson egy kis tömegre, lesz egy terrortámadás odalent. Persze kell nekem ultizni a patás cimbivel, mindig ez a vége, vesztek. De ezzel most nem is akarok foglalkozni, csak vészeljük át balhé nélkül a reggelit. Egyszerűen nem bírom elviselni M. vádló tekintetét. Hát én sem vagyok szent, könyörgöm, vele ellentétben. Beszéltük is J.-vel, hogy el kéne küldeni egy karibi nyaralásra, kicsit nyugtunk lenne.
Na megyek reggelizni...
Nem is volt olyan szörnyű, J. még pocsékabbul néz ki mint én, egészen zöld a feje. Na persze, én szóltam, hogy csak csínján azzal a miseborral... Nem hallgatott rám (ami azt illeti SOSEM hallgat rám). M. persze végig őt piszkálta, nekem csak egy szemrehányó tekintet jutott, amolyan „na, persze, a TE fiad!”. Ebbe a vitába aztán nem mentünk bele, főleg hogy a szemrehányás Sz.L.-nek lenne jogos. Kitaláltam én ezt annakidején igen remekül. Na de ez már egy régi sztori...
Te jó ég, már ennyi az idő? Máris elkéstem az első meetingről. A Mártírok és a Vértanúk szakszervezetének fúziója a téma. Hogy miért kellek én ehhez?!
Na persze, csúnyán el vagyok maradva a mai csodatételekkel is. Sehol egy táncoló béna, vagy meggyógyult leprás. Bár ez az utóbbi időben amúgy sem trendi.
Na tényleg rohanok...
Valamivel később...
Persze ma sem jutottunk dűlőre a fúzióval kapcsolatban, ezek a szakszervezetisek dühödt vérebek. Szerencsére közben sikerült pár csodát elintéznem, jó ez az új sms-rendszer. Ebédre a tegnapi manna lesz, nem éppen a kedvencem, főleg nem melegítve.
Addig talán az imaszoftert is megcsinálják, mindig telenyomják spammal, és persze lerohad a szerver. Aztán meg visszhangos az ügyfélszolgálat a lengyelektől, hogy visszadobja a mailbox a levelüket.
Na megyek ebédelni.
P. irtó dühös volt, mert elfelejtettem neki szólni arról, hogy ma tömeg lesz a kapunál. A manna nemhogy tegnapi volt, de melegítés közben még oda is égették. Az vígasztal egyedül, hogy úgy tűnik nem csak én néztem tegnap alaposan a pohár fenekére. G. szemei vérben úsznak, az arca egészen felpüffedt, a szárnya ernyedten lóg. Még ebéd közben is valami kis disznó kuplét dúdolgatott. M. tajtékzik...
Délután egy szemináriuimra megyek, a címe: Isteni jelenések. Talán senkinek sem tűnik fel, ha szundítok egy kicsit a hátsó sorban. Mondjanak amit csak akarnak, a jó öreg csipkebokor trükköt úgysem lehet überelni.
Na hála Istennek (höhö), lassan csak végetér ez a nap! Megdumáltam a többieket, hogy rendeljünk pizzát vacsira. (Majdnem) egyhangúlag meg is szavaztuk. Egy hatalmas illatozó hawaii pizzával a gyomromban rögtön szebb a világ.
Na megyek aludni, hulla vagyok, holnap még vár rám pár szentéavatás, jelenés és egy pici földrengés is...
Ma volt az első nap az Íróakadémián.
A gyesbeborult, beszűkült kis agyamba atombombát dobtak, olyan szintű kultúrális sokk ért, hogy éppcsak a nyál nem csorog a szám szélén. A bamba arckifejezés megvan, az agyamban villog a "túlterhelt" feliratú led.
Olyan volt ez, mint egy éhezőnek beszabadulni egy Michelin csillagos étterembe.
Ha valakit hallotok panaszkodni egy ámokfutó cikázása miatt reggel a Hungárián, az én voltam. Majdnem elkéstem, pedig Iván hatkor keltett.
Majd a teremgarázsból sikerült az egyetlen olyan liften feljönnöm (van egyébként húsz másik, ami az előtérbe visz), ami az étterem konyhájába visz. Így aztán én a konyha felől közelítettem meg az ojjektumot.
Rengetegen voltak, szerintem fél Budapest ott tolongott.
A hosszadalmas sorbanállás után lecsaptam az első asztal egyik székére. Kiváló pozíció volt, legközelebb is lecsapok rá.
Az első előadó Csukás István volt, szavai nyomán megelevenedett a "régi" írók kora, a füstös művészkávézók, a Mélyvíz.
Anyai szívemet különösen megdobogtatta, amilyen tisztelettel és szeretettel beszélt a gyerekekről.
A második előadó Kárpáti Péter volt, akit (szégyen gyalázat) én eleddig nem ismertem. Varázslatos személyiség, magávalragadó, lebilincselő stílussal és mondanivalóval. Igazi Mesélő, szinte archetipikus, oda vitt minket, ahova csak ő akarta. És mi akartuk, hogy meséljen még, vezessen minket olyan régmúlt, szinte elfeledett korokba, ahol kisgyermek korunk óta nem jártunk. Megtudtuk, hogy a történetek, a mesék bennünk élnek, a sejtjeinkben lapulnak, részei az egésznek, és ezáltal vagyunk mi így részei az egésznek.
Zsongó fejjel ültem a kocsiba, szinte gondolattalan bamba arccal, és így órák múltán kezdek csak magamhoz térni.
A gyesbeborult, beszűkült kis agyamba atombombát dobtak, olyan szintű kultúrális sokk ért, hogy éppcsak a nyál nem csorog a szám szélén. A bamba arckifejezés megvan, az agyamban villog a "túlterhelt" feliratú led.
Olyan volt ez, mint egy éhezőnek beszabadulni egy Michelin csillagos étterembe.
Ha valakit hallotok panaszkodni egy ámokfutó cikázása miatt reggel a Hungárián, az én voltam. Majdnem elkéstem, pedig Iván hatkor keltett.
Majd a teremgarázsból sikerült az egyetlen olyan liften feljönnöm (van egyébként húsz másik, ami az előtérbe visz), ami az étterem konyhájába visz. Így aztán én a konyha felől közelítettem meg az ojjektumot.
Rengetegen voltak, szerintem fél Budapest ott tolongott.
A hosszadalmas sorbanállás után lecsaptam az első asztal egyik székére. Kiváló pozíció volt, legközelebb is lecsapok rá.
Az első előadó Csukás István volt, szavai nyomán megelevenedett a "régi" írók kora, a füstös művészkávézók, a Mélyvíz.
Anyai szívemet különösen megdobogtatta, amilyen tisztelettel és szeretettel beszélt a gyerekekről.
A második előadó Kárpáti Péter volt, akit (szégyen gyalázat) én eleddig nem ismertem. Varázslatos személyiség, magávalragadó, lebilincselő stílussal és mondanivalóval. Igazi Mesélő, szinte archetipikus, oda vitt minket, ahova csak ő akarta. És mi akartuk, hogy meséljen még, vezessen minket olyan régmúlt, szinte elfeledett korokba, ahol kisgyermek korunk óta nem jártunk. Megtudtuk, hogy a történetek, a mesék bennünk élnek, a sejtjeinkben lapulnak, részei az egésznek, és ezáltal vagyunk mi így részei az egésznek.
Zsongó fejjel ültem a kocsiba, szinte gondolattalan bamba arccal, és így órák múltán kezdek csak magamhoz térni.
2007/02/16
Sokadik éjszakák
Korán örültem, két éjszaka óta Emma hajnalban beszivárog a hálóba, és befekszik mellém. De én hajthatatlan vagyok, és heves tiltakozása ellenére visszaviszem az ágyába. Lefekszem mellé,és így alszunk reggelig. Kemény vagyok, mint a vileda, és kell is, vissza akarom kapni az ágyamat, és éjszakai nyugalmamat.
Korán örültem, két éjszaka óta Emma hajnalban beszivárog a hálóba, és befekszik mellém. De én hajthatatlan vagyok, és heves tiltakozása ellenére visszaviszem az ágyába. Lefekszem mellé,és így alszunk reggelig. Kemény vagyok, mint a vileda, és kell is, vissza akarom kapni az ágyamat, és éjszakai nyugalmamat.
Számomra igen kedvezően alakult a vizitdíj bevezetése. Ma reggel a kötőhártyagyulladásom tarthatatlanná vált, így ovi után egyenesen a dokihoz mentem. Kiderült, hogy összesen hárman vannak előttem (ezelőtt 10-12 voltak mindig), és úgy negyed óra múlva már bent is voltam.
Kedélyesen elcsevegtünk a dokival, miután utánam nem volt senki. Mondta, hogy 15.-ig a fél falu ott tolongott nála (az a fele legalábbis biztosan, aki hozzá tartozik), most meg senki sincs.
Mondtam neki, hogy nekem bőven megér ez 300 forintot...
A fizetés gördülékeny volt (nyomtatott számlát kaptam), és még a darázscsípés elleni gyógyszeremet is felirattam. Mondta a doki, hogy olcsóbbat kell ajánlania. Mondtam, hogy de én nem akarok olcsóbbat, én ezt akarom. No problémó, már prüntyögött is a nyomtató, írhattam alá a nyilatkozatot, hogy ragaszkodom a jól bevált gyógyszeremhez...
Klipp-klapp már végeztem is...
Kedélyesen elcsevegtünk a dokival, miután utánam nem volt senki. Mondta, hogy 15.-ig a fél falu ott tolongott nála (az a fele legalábbis biztosan, aki hozzá tartozik), most meg senki sincs.
Mondtam neki, hogy nekem bőven megér ez 300 forintot...
A fizetés gördülékeny volt (nyomtatott számlát kaptam), és még a darázscsípés elleni gyógyszeremet is felirattam. Mondta a doki, hogy olcsóbbat kell ajánlania. Mondtam, hogy de én nem akarok olcsóbbat, én ezt akarom. No problémó, már prüntyögött is a nyomtató, írhattam alá a nyilatkozatot, hogy ragaszkodom a jól bevált gyógyszeremhez...
Klipp-klapp már végeztem is...
2007/02/14
Sokadik éjszakák
Hamu a fejemre, alulbecsültem a lányomat.
Tökéletesen elalszik az ágyikójában (egyenlőre még őrizni kell, néha a kezemet is szorongatja közben), és gyönyörűen alszik egész éjjel. Reggel későn, vidáman, kipihenten ébred, és egyáltalán nem zavarja, hogy már nem vagyok ott mellette.
Megbeszéltük, hogy ha elalszik, akkor én visszamegyek a saját ágyamba.
Mondta hogy rendben van, a földön feküdni nagyon kényelmetlen lehet valóban.
Látszott, hogy ez a dolog teljesen rendben van a kis életében. Minden este megsimogatja a kis lepkéket és szivecskéket, amiket második éjszaka ragasztottunk az ágyára.
Amitől nagyon féltem, hogy majd mekkora lelki törés lesz neki, hogy kirakjuk a mi ágyunkból, annyira simán elfogadta az új helyzetet. Nagyon büszke vagyok rá!
Hamu a fejemre, alulbecsültem a lányomat.
Tökéletesen elalszik az ágyikójában (egyenlőre még őrizni kell, néha a kezemet is szorongatja közben), és gyönyörűen alszik egész éjjel. Reggel későn, vidáman, kipihenten ébred, és egyáltalán nem zavarja, hogy már nem vagyok ott mellette.
Megbeszéltük, hogy ha elalszik, akkor én visszamegyek a saját ágyamba.
Mondta hogy rendben van, a földön feküdni nagyon kényelmetlen lehet valóban.
Látszott, hogy ez a dolog teljesen rendben van a kis életében. Minden este megsimogatja a kis lepkéket és szivecskéket, amiket második éjszaka ragasztottunk az ágyára.
Amitől nagyon féltem, hogy majd mekkora lelki törés lesz neki, hogy kirakjuk a mi ágyunkból, annyira simán elfogadta az új helyzetet. Nagyon büszke vagyok rá!
2007/02/12
Valamint hamár ilyen szájmenésem van...
Rájöttem, hogy mi a legborzalmasabb ebben az egész taknyosságban. Azt meg lehet szokni, hogy az ételek és italok ízét, illatát (nochdazu szagát) nem érzem, de egy valami teljesen kiborít.
Nem érzem a szeretteim illatát. Ez pedig számomra mindig is nagyon fontos volt, sosem szerettem példának okáért, ha Jura frissen fürdött, mert lesikálta magáról az általam oly nagyon szeretett ember szagát, amiben az ember ágymeleg alomszagba beleszuszog esténként, és jó érzésekkel alszik el.
A gyerekeim illatát is olyan nagyon szeretem. Ahogy változik velük együtt, a kezdeti savanykás tejillatból kinövő kisgyerek-illatukat. Az ébredés utáni álomillatot, vagy ahogy mi hívjuk: "nyakaszaga".
Ezt akarom visszakapni, de sürgősen, hiányzik nagyon!
Rájöttem, hogy mi a legborzalmasabb ebben az egész taknyosságban. Azt meg lehet szokni, hogy az ételek és italok ízét, illatát (nochdazu szagát) nem érzem, de egy valami teljesen kiborít.
Nem érzem a szeretteim illatát. Ez pedig számomra mindig is nagyon fontos volt, sosem szerettem példának okáért, ha Jura frissen fürdött, mert lesikálta magáról az általam oly nagyon szeretett ember szagát, amiben az ember ágymeleg alomszagba beleszuszog esténként, és jó érzésekkel alszik el.
A gyerekeim illatát is olyan nagyon szeretem. Ahogy változik velük együtt, a kezdeti savanykás tejillatból kinövő kisgyerek-illatukat. Az ébredés utáni álomillatot, vagy ahogy mi hívjuk: "nyakaszaga".
Ezt akarom visszakapni, de sürgősen, hiányzik nagyon!
Ha egyszer egy biznisz beindul...
Reggel beültünk Emmával a kocsiba, hogy vásároljunk ezt-azt a Corában. De csak Csomádig (szomszéd falu) jutottunk el, mert makacsul világított a töltést jelző kis ikon a műszerfalon. Nosza előkaptam a használati utasítást (az nagyon vicces, frankón le van írva, hogy melyik micsoda mire való a kocsiban incl. pedálok). Azt mondta, hogy nincs töltés, irány a szervíz.
Addigra már a szervó is elment.
Így hát visszafordultunk, és begurultunk a szervízbe (szervó nélkül megabrutál).
Egy szó mint száz gallyra ment a generátor...
Úgyhogy ma ott alszik kisautó, remélhetőleg holnapra kész.
(Azért az rendes tőle, hogy ezekkel a mindenféle meghibásodásokkal megvárta azt az időszakot, amikor már van pénz megcsináltatni rendesen.)
Reggel beültünk Emmával a kocsiba, hogy vásároljunk ezt-azt a Corában. De csak Csomádig (szomszéd falu) jutottunk el, mert makacsul világított a töltést jelző kis ikon a műszerfalon. Nosza előkaptam a használati utasítást (az nagyon vicces, frankón le van írva, hogy melyik micsoda mire való a kocsiban incl. pedálok). Azt mondta, hogy nincs töltés, irány a szervíz.
Addigra már a szervó is elment.
Így hát visszafordultunk, és begurultunk a szervízbe (szervó nélkül megabrutál).
Egy szó mint száz gallyra ment a generátor...
Úgyhogy ma ott alszik kisautó, remélhetőleg holnapra kész.
(Azért az rendes tőle, hogy ezekkel a mindenféle meghibásodásokkal megvárta azt az időszakot, amikor már van pénz megcsináltatni rendesen.)
Ötödik éjszaka
Előrelátóan akkor vittem csak fel Emmát, mikor Iván már mélyen húzta a lóbőrt. Kis vacakolás után vidáman elaludt.
Én átosontam az ágyamba végre Jura mellé, aki már nagyon hiányolt sok éjszaka óta. Kicsit izgultam, kicsit lelkifurkáltam, de végül nem volt semmi. Hajnalban felébredtem, átosontam betakarni őket. Emma hatalmasat aludt, nyolc körül ébredt fel, nagyon vidáman. Nem zavarta, hogy nem voltam mellette (sőt, a földszinten voltam már a fiúkkal). Lekiabált nekem, majd mikor megjelentem a lépcső alján, ragyogó arccal közölte velem, hogy nagyot alukált.
Igen megdícsértem, és nem győztem hangsúlyozni, mennyire büszke vagyok rá. Sokkal komolyabb menetre számítottam...
Előrelátóan akkor vittem csak fel Emmát, mikor Iván már mélyen húzta a lóbőrt. Kis vacakolás után vidáman elaludt.
Én átosontam az ágyamba végre Jura mellé, aki már nagyon hiányolt sok éjszaka óta. Kicsit izgultam, kicsit lelkifurkáltam, de végül nem volt semmi. Hajnalban felébredtem, átosontam betakarni őket. Emma hatalmasat aludt, nyolc körül ébredt fel, nagyon vidáman. Nem zavarta, hogy nem voltam mellette (sőt, a földszinten voltam már a fiúkkal). Lekiabált nekem, majd mikor megjelentem a lépcső alján, ragyogó arccal közölte velem, hogy nagyot alukált.
Igen megdícsértem, és nem győztem hangsúlyozni, mennyire büszke vagyok rá. Sokkal komolyabb menetre számítottam...
Na meg aztán szombaton isteni jót kirándultunk. Tervbe volt véva valami kimozdulás, de csak szabdtéri, hiszen Emma épphogycsak lábadozik, nem akartam még zárt térben emberek közé vinni.
Egyébként is csúcsszuper idő volt, vétek lett volna nem a szabadban tölteni.
Így esett a választás a kisvasútazásra. Kocsival elmentünk Nagymarosra (vagy ööööö Kismarosra?), ott felszálltunk a kisvasútra, egy kellemes fél órás zötykölődés után felértünk Királyrétre. Kis séta után találtunk egy klassz játszóteret (közvetlenül a patak parton - ez nyáron remek lesz), kicsit játszótereztünk, majd megebédeltünk ott egy fogadóban (figyelem, kártyával nem lehet fizetni, és ATM sincs!), és visszavonatoztunk a kocsihoz.
Remek volt, csak ajánlani tudom, úgy a gyerekek, mint mi, nagyon élveztük.
Egyébként is csúcsszuper idő volt, vétek lett volna nem a szabadban tölteni.
Így esett a választás a kisvasútazásra. Kocsival elmentünk Nagymarosra (vagy ööööö Kismarosra?), ott felszálltunk a kisvasútra, egy kellemes fél órás zötykölődés után felértünk Királyrétre. Kis séta után találtunk egy klassz játszóteret (közvetlenül a patak parton - ez nyáron remek lesz), kicsit játszótereztünk, majd megebédeltünk ott egy fogadóban (figyelem, kártyával nem lehet fizetni, és ATM sincs!), és visszavonatoztunk a kocsihoz.
Remek volt, csak ajánlani tudom, úgy a gyerekek, mint mi, nagyon élveztük.
Negyedik éjszaka
Pocsék este volt, Iván még nem aludt el, mikor felmentünk, és teljesen kikészült a gyönyörűségtől, mikor megjelentünk Emmával. Rohangált, röhögcsélt, és elkövetett minden piszokságot, amiről tudta, hogy nem szabad. Emma kijelentette, hogy mégsem akar az ágyikójában aludni, de felvilágosítottam, hogy sajnos ebben az esetben nincs választási lehetősége.
Ebben maradtunk, nagyon nehezen aludtak el, végül behívtam Jurát, hogy felügyelje öcsikét. Azt hiszem én hamarabb aludtam, mint a gyerekek.
Kicsivel később felébredtem, átvonszoltam magam a saját ágyamba, de nem sokat tudtam ott sem aludni, mert megjelent Emma, hogy nem találja a cumiját. Így visszamentem vele, és végül elaludtam az ágya mellett...
Pocsék este volt, Iván még nem aludt el, mikor felmentünk, és teljesen kikészült a gyönyörűségtől, mikor megjelentünk Emmával. Rohangált, röhögcsélt, és elkövetett minden piszokságot, amiről tudta, hogy nem szabad. Emma kijelentette, hogy mégsem akar az ágyikójában aludni, de felvilágosítottam, hogy sajnos ebben az esetben nincs választási lehetősége.
Ebben maradtunk, nagyon nehezen aludtak el, végül behívtam Jurát, hogy felügyelje öcsikét. Azt hiszem én hamarabb aludtam, mint a gyerekek.
Kicsivel később felébredtem, átvonszoltam magam a saját ágyamba, de nem sokat tudtam ott sem aludni, mert megjelent Emma, hogy nem találja a cumiját. Így visszamentem vele, és végül elaludtam az ágya mellett...
2007/02/10
Harmadik éjszaka
Iván Emma ágyában aludt, mikor felmentünk - szerencsére pizsamában.
Átcipeltem a saját ágyába.
Emma picit olvasgatott, majd mondtam neki, hogy lemegyek kicsit kivenni a kontaktlencsémet, és felvenni a pizsamámat. Minden gond nélkül beleegyezett. Kb. 6-7 percig hagytam egyedül, semmi gond nem volt.
Mondtam neki, hogy ha elaludt, kicsit átmegyek apához beszélgetni, de aztán visszamegyek mellé aludni.
Beleegyezett.
Hamar elaludt, és én átmentem úgy 2 órára a másik szobába. Füleltem, hogy ha bármit hallok, egyből visszamegyek. De semmi sem volt.
Szépen átaludta az éjszakát, egyszer sem ébredt.
Azt hiszem ma éjjel ha elaludt, átmegyek a saját ágyamba, és hajnalban visszaosonok mellé.
Nem akarom túlságosan elbízni magamat, de eddig jobban haladunk, mint vártam...
Iván Emma ágyában aludt, mikor felmentünk - szerencsére pizsamában.
Átcipeltem a saját ágyába.
Emma picit olvasgatott, majd mondtam neki, hogy lemegyek kicsit kivenni a kontaktlencsémet, és felvenni a pizsamámat. Minden gond nélkül beleegyezett. Kb. 6-7 percig hagytam egyedül, semmi gond nem volt.
Mondtam neki, hogy ha elaludt, kicsit átmegyek apához beszélgetni, de aztán visszamegyek mellé aludni.
Beleegyezett.
Hamar elaludt, és én átmentem úgy 2 órára a másik szobába. Füleltem, hogy ha bármit hallok, egyből visszamegyek. De semmi sem volt.
Szépen átaludta az éjszakát, egyszer sem ébredt.
Azt hiszem ma éjjel ha elaludt, átmegyek a saját ágyamba, és hajnalban visszaosonok mellé.
Nem akarom túlságosan elbízni magamat, de eddig jobban haladunk, mint vártam...
2007/02/09
Második éjszaka
Iván már aludt, mikor felmentünk Emmával. Ám igen furcsa látvány tárult elénk.
Ez a kis ördögfióka levetkőzött pucérra, és úgy fészkelte be magát Emma ágyába. Szerencsére nem pisilt oda. Általános derültség közepette pelenkáztam be, és öltöztettem vissza a pizsijébe a kicsi alakot, majd visszatettem az ágyába. Úgy aludt, hogy még csak fel sem szusszant.
Emma nagyon hamar lenyugodott, kicsit olvasgatott egy zseblámpával, majd hamar elaludt.
Teljesen nyugodtan átaludta az éjszakát, egyszer sem köhögött, vagy ébredt fel.
Ma reggel igen nagy sikert aratott a kis kalóz a bölcsiben, náluk ma van a farsang.
Emmával is elmentünk a dokihoz, még egész jövő hétre ki akarta írni, de mondtam, hogy csütörtökön farsang lesz, Emma nagyon várja már.
Megkaptuk az engedélyt, hogy csütörtökön már mehessen oviba a kis boszi.
Iván már aludt, mikor felmentünk Emmával. Ám igen furcsa látvány tárult elénk.
Ez a kis ördögfióka levetkőzött pucérra, és úgy fészkelte be magát Emma ágyába. Szerencsére nem pisilt oda. Általános derültség közepette pelenkáztam be, és öltöztettem vissza a pizsijébe a kicsi alakot, majd visszatettem az ágyába. Úgy aludt, hogy még csak fel sem szusszant.
Emma nagyon hamar lenyugodott, kicsit olvasgatott egy zseblámpával, majd hamar elaludt.
Teljesen nyugodtan átaludta az éjszakát, egyszer sem köhögött, vagy ébredt fel.
Ma reggel igen nagy sikert aratott a kis kalóz a bölcsiben, náluk ma van a farsang.
Emmával is elmentünk a dokihoz, még egész jövő hétre ki akarta írni, de mondtam, hogy csütörtökön farsang lesz, Emma nagyon várja már.
Megkaptuk az engedélyt, hogy csütörtökön már mehessen oviba a kis boszi.
2007/02/08
Tegnap megkezdtem a Nagy Ágyba-visszaszoktatás projektet.
Emma jó ideje velünk alszik, és ez kezd egyre kellemetlenebbé válni. Főleg a harcosabb éjszakákon.
Így aztán elhatároztam, hogy most vagy soha, elkezdem. A Suttogó-féle módszert alkalmazom, szép lassan, türelmesen.
Csütörtök óta lent aludt a vendégszobában anyuval, tegnapelőtt pedig velem. Olyan kutya beteg volt, hogy nem volt értelme felvinni az emeletre, egész éjjeles mászkálás kell hozzá.
Tegnap már egész jól volt, így felavattuk az új ágyat.
Szép kis faágy, rajta kék sátorral, a fejénél gombalámpa.
Odavonszoltunk egy matracot közvetlenül az ágya mellé, azon ágyaztam meg magamnak.
Az elsődleges cél az, hogy megnyerjem a bizalmát, és végigaludjon egy éjszakát a saját ágyában.
Tehát első éjszaka
Iván még ébren volt, mikor felhurcolkodtunk. Tovább nem tudtunk várni, Emma majdnem elaludt a kanapén.
Iván nagyon felélénkült, hiszen ő mindig egyedül alszik el.
Emma kicsit olvasgatott, majd lakapcsolta a villanyt. Iván hosszasan bohóckodott, vihogott a csendben.
Végül elnyugodtak, elaludtak.
Az éjszaka első felében Emmára több köhögőroham tört rá, végül éjfélkor Jura felhozta a hidegpárásítót, utána már sokkal jobb volt a levegő a szobában, Emma is elnyugodott.
Az éjszaka második felében többször is (négyszer-ötször) felriadt, szólongatott, de mindig megnyugtattam, hogy ott vagyok mellette. Néha a kezemet szorongatta hosszasan.
Reggel aztán Iván ébredt először, kicsit odakucorodott mellém. Bőven hét után keltünk fel.
Én teljesen össze vagyok törve, borzasztó kényelmetlen az a matrac...
Első lépésben szeretném elérni, hogy stabilan átaludja az éjszakát a saját ágyában. A Suttogó szerint akár hetek is telhetnek el így...
Emma jó ideje velünk alszik, és ez kezd egyre kellemetlenebbé válni. Főleg a harcosabb éjszakákon.
Így aztán elhatároztam, hogy most vagy soha, elkezdem. A Suttogó-féle módszert alkalmazom, szép lassan, türelmesen.
Csütörtök óta lent aludt a vendégszobában anyuval, tegnapelőtt pedig velem. Olyan kutya beteg volt, hogy nem volt értelme felvinni az emeletre, egész éjjeles mászkálás kell hozzá.
Tegnap már egész jól volt, így felavattuk az új ágyat.
Szép kis faágy, rajta kék sátorral, a fejénél gombalámpa.
Odavonszoltunk egy matracot közvetlenül az ágya mellé, azon ágyaztam meg magamnak.
Az elsődleges cél az, hogy megnyerjem a bizalmát, és végigaludjon egy éjszakát a saját ágyában.
Tehát első éjszaka
Iván még ébren volt, mikor felhurcolkodtunk. Tovább nem tudtunk várni, Emma majdnem elaludt a kanapén.
Iván nagyon felélénkült, hiszen ő mindig egyedül alszik el.
Emma kicsit olvasgatott, majd lakapcsolta a villanyt. Iván hosszasan bohóckodott, vihogott a csendben.
Végül elnyugodtak, elaludtak.
Az éjszaka első felében Emmára több köhögőroham tört rá, végül éjfélkor Jura felhozta a hidegpárásítót, utána már sokkal jobb volt a levegő a szobában, Emma is elnyugodott.
Az éjszaka második felében többször is (négyszer-ötször) felriadt, szólongatott, de mindig megnyugtattam, hogy ott vagyok mellette. Néha a kezemet szorongatta hosszasan.
Reggel aztán Iván ébredt először, kicsit odakucorodott mellém. Bőven hét után keltünk fel.
Én teljesen össze vagyok törve, borzasztó kényelmetlen az a matrac...
Első lépésben szeretném elérni, hogy stabilan átaludja az éjszakát a saját ágyában. A Suttogó szerint akár hetek is telhetnek el így...
2007/02/04
Iván határozottan gyógyultnak tekinthető, és én is egész jól vagyok már. Sajnos Emma csütörtök éjjel belázasodott, mint másnap kiderült, tüszös mandulagyulladás. Már megint...
Napokig brutálisan lázas volt, mára már picit összeszedte magát, most éppen nagyon taknyos. Holnap megyünk vissza az orvoshoz kontrollra.
Úgy tűnik ez végigsöpör mindenkin a családban.
Az akadozó netezésemnek időihiány miatt más oka is van, kissé vicces, eddig netem nem volt, most gépem nincs. A nagygép teljesen összeomlott, leginkább fel kéne égetni, és sóval behinteni a helyét. (Esetleg újrahúzni, dehát...)
Napokig brutálisan lázas volt, mára már picit összeszedte magát, most éppen nagyon taknyos. Holnap megyünk vissza az orvoshoz kontrollra.
Úgy tűnik ez végigsöpör mindenkin a családban.
Az akadozó netezésemnek időihiány miatt más oka is van, kissé vicces, eddig netem nem volt, most gépem nincs. A nagygép teljesen összeomlott, leginkább fel kéne égetni, és sóval behinteni a helyét. (Esetleg újrahúzni, dehát...)
2007/01/30
Kutya betegen fekszünk itthon Ivánnal. Jobbára csak heverészünk összebújva a kihúzott kanapén, és meséket nézünk. Az orrunkból ömlik a takony, és csak szédelgünk. Ő most lefeküdt aludni, én pedig szívem szerint mellé kucorodnék egy közös durmolásra. De ó jaj, vár rám az ellazsált házimunkák egész sora.
No csak semmi mártírkodás, kizárólag a minimum üzemmód...
Ez a hét amúgy is piszok lassan telik, reggel azt hittem, hogy már legalább csürörtök van, de a naptár kiábrándított, ez még csak a kedd.. Jajj...
No csak semmi mártírkodás, kizárólag a minimum üzemmód...
Ez a hét amúgy is piszok lassan telik, reggel azt hittem, hogy már legalább csürörtök van, de a naptár kiábrándított, ez még csak a kedd.. Jajj...
2007/01/29
Azzal, hogy az ember gyereket vállal, egy sor igen kellemetlen dolog jelenik meg az életében. Ezzel ki ki saját vérmérséklete szerint tud megharcolni.
Nos a kóros kialvatlanságon kívül biztos top tizes a "ragacsos dolgok kiömlése olyan helyekre, ahonnan legkevésbé szeretnénk feltakarítani ragacsos dolgokat".
Ma reggel Iván békésen ücsörgött a kanapén (betegség okán tartózkodik itthon), és én megpróbáltam kihasználni az alkalmat egy kis házimunkára.
Sietve szétválogattam a szennyest, és bedobtam egy mosást. Közben rá-rákukkantottam kicsiny fiamra, aki valami mese előtt ült a kanapén háttal nekem. Mozdulatlannak látszott a kis szőke kobak.
Dolgom végeztén épp dícsérni készültem, mikor megláttam, hogy ez a kis ördögfióka szétlocsolt a kanapént egy cumisüvegnyi szörpöt, és beleáztatott egy maréknyi csokigolyót. Majd az egész közepébe ült.
Úgy nézett ki a kanapé, mintha egy falkányi vizeletvisszatartási gondokkal küszködő, hasmenéses nyúl vonult volna végig rajta. (Igen, most már tudom, a felázott csokis müzligolyó pont ÚGY néz ki...)
A kis mocsok még ki is röhögött...
Ezután már szinte semmiség volt, hogy az asztalon felrúgott egy (teli) üveg Stolad szirupot. Aki látott már Stodalt, tudja hogy nézhetett ki a konyhaasztal...
De hát nem tudom mit várjak egy olyan naptól, ami úgy indult, hogy hajnalban a mellettem alvó Emma brutálisan összepisilte magát (engem, és az ágyat a mértani közepén)...
Nos a kóros kialvatlanságon kívül biztos top tizes a "ragacsos dolgok kiömlése olyan helyekre, ahonnan legkevésbé szeretnénk feltakarítani ragacsos dolgokat".
Ma reggel Iván békésen ücsörgött a kanapén (betegség okán tartózkodik itthon), és én megpróbáltam kihasználni az alkalmat egy kis házimunkára.
Sietve szétválogattam a szennyest, és bedobtam egy mosást. Közben rá-rákukkantottam kicsiny fiamra, aki valami mese előtt ült a kanapén háttal nekem. Mozdulatlannak látszott a kis szőke kobak.
Dolgom végeztén épp dícsérni készültem, mikor megláttam, hogy ez a kis ördögfióka szétlocsolt a kanapént egy cumisüvegnyi szörpöt, és beleáztatott egy maréknyi csokigolyót. Majd az egész közepébe ült.
Úgy nézett ki a kanapé, mintha egy falkányi vizeletvisszatartási gondokkal küszködő, hasmenéses nyúl vonult volna végig rajta. (Igen, most már tudom, a felázott csokis müzligolyó pont ÚGY néz ki...)
A kis mocsok még ki is röhögött...
Ezután már szinte semmiség volt, hogy az asztalon felrúgott egy (teli) üveg Stolad szirupot. Aki látott már Stodalt, tudja hogy nézhetett ki a konyhaasztal...
De hát nem tudom mit várjak egy olyan naptól, ami úgy indult, hogy hajnalban a mellettem alvó Emma brutálisan összepisilte magát (engem, és az ágyat a mértani közepén)...
2007/01/26
Receptblog
Nem vagyok az a receptíró fajta, én inkább olyan vagyok, aki szép csendben kipróbálja, amit mások írnak.
De most itt van mégis egy, végtelenül egyszerű és nagyon finom. A Kapa, kasza, fakanál utolsó részéből csentem el. Íme:
Sütőtökleves
Végy néhány kisméretű sütőtököt, vágd le a tetejét, kapard ki a magokat. Tegyél bele jó sok reszelt sajtot, sót, borsot, (én még fehér borsot is tettem bele) szerecsendiót. Öntsd fel a teteje alatti 1-2 cm-ig tejszínnel, és vissza rá a tetejét.
Forró sütőben 40-45 perc.
Nyammi!
Nem vagyok az a receptíró fajta, én inkább olyan vagyok, aki szép csendben kipróbálja, amit mások írnak.
De most itt van mégis egy, végtelenül egyszerű és nagyon finom. A Kapa, kasza, fakanál utolsó részéből csentem el. Íme:
Sütőtökleves
Végy néhány kisméretű sütőtököt, vágd le a tetejét, kapard ki a magokat. Tegyél bele jó sok reszelt sajtot, sót, borsot, (én még fehér borsot is tettem bele) szerecsendiót. Öntsd fel a teteje alatti 1-2 cm-ig tejszínnel, és vissza rá a tetejét.
Forró sütőben 40-45 perc.
Nyammi!
Tegnap beszéltem a hivatalos listáról felhívott nagyon hivatalos szervíz hivatalos szerelőjével, hogy ugyanár jöjjön ki leszszíves hivatalosan megnézni a nemhivatalosan beszerelt kazánt, hogy hivatalosan hitelesítse a jótállási jegyet.
Kérdi mikor vagyunk otthon.
Mondom neki, hogy holnap (azaz ma) kilenctől. (Hát addig csak visszaérek az oviból).
Nyolckor vadul csörög a telefonom, itt az ember.
Na persze mindenki pizsiben, csipásan nyomta még, épphogy elkezdődött a napunk.
A gyekekek üvöltöttek, mi nem értettük hogy mit magyaráz, tekert kettőt valami kütyün, párat egy másik bizbaszon, tizenkettőezer forint kezitcsókolom.
Hivatalossá vált a kazánunk...
Kérdi mikor vagyunk otthon.
Mondom neki, hogy holnap (azaz ma) kilenctől. (Hát addig csak visszaérek az oviból).
Nyolckor vadul csörög a telefonom, itt az ember.
Na persze mindenki pizsiben, csipásan nyomta még, épphogy elkezdődött a napunk.
A gyekekek üvöltöttek, mi nem értettük hogy mit magyaráz, tekert kettőt valami kütyün, párat egy másik bizbaszon, tizenkettőezer forint kezitcsókolom.
Hivatalossá vált a kazánunk...
2007/01/25
2007/01/23
Jura minap leparkolt a kerítés előtt, de elfelejtette behúzni a kéziféket.
Már jócskán bent járt a kertben, mikor nagy csörömpölére lett figyelmes. A kocsija elgurult, és beleállt a kerítésbe. Különösebb baja nem lett szerencsére, mert a drótkerítést lilaakác fonja be sűrűn.
Az szembeszomszéd bácsinak szeme sem rezzent, még ütemet sem váltott kapálgatás közben. Hogy magában mit gondolt nem tudjuk, de egy biztos, oka van annak, hogy vidéken kevesebben kapnak infarktust...
Már jócskán bent járt a kertben, mikor nagy csörömpölére lett figyelmes. A kocsija elgurult, és beleállt a kerítésbe. Különösebb baja nem lett szerencsére, mert a drótkerítést lilaakác fonja be sűrűn.
Az szembeszomszéd bácsinak szeme sem rezzent, még ütemet sem váltott kapálgatás közben. Hogy magában mit gondolt nem tudjuk, de egy biztos, oka van annak, hogy vidéken kevesebben kapnak infarktust...
A kipufogóról jut eszembe, szerán egy jól irányzott mozdulattal leszakadt az egész.
Veresről Botyiig húztam magam után, vészvillogóval, nagy csörömpölve.
Olyan kedvesek az emberek, sokat mutogattak, hogy le van szakadva a kipufogóm.
Én minden alkalommal kedélyesen visszaintettem, hogy tudom, de hát ez van, mit van mit tenni.
Majd becsörömpöltem a szerelőhöz, és mondtam neki, hogy picinykét előrébb hoznám a kipufogó cserét mondjuk úgy másnapra. Megértően bólogatott.
Azt is mondtam neki, hogy deviszontmostazonnal csináljon valamit a kocsival, mert nekem háromszáz helyre kell nagyjából egyszerre odaérnem, és nagyon fontos dolgokat intéznem. És már el is késtem.
Nem tudot mit tenni, leszedte a kipufogómat, ettől viszont olyan hangorkánnal repesztettem végig az utakon, hogy a kamaszlányok térde beleremegett és mind utánam fordultak. Csalódniuk kellett minduntalan, mikor meglátták a kis puntót, egy zilált fejű nővel, telepakolva gyerekkel.
Veresről Botyiig húztam magam után, vészvillogóval, nagy csörömpölve.
Olyan kedvesek az emberek, sokat mutogattak, hogy le van szakadva a kipufogóm.
Én minden alkalommal kedélyesen visszaintettem, hogy tudom, de hát ez van, mit van mit tenni.
Majd becsörömpöltem a szerelőhöz, és mondtam neki, hogy picinykét előrébb hoznám a kipufogó cserét mondjuk úgy másnapra. Megértően bólogatott.
Azt is mondtam neki, hogy deviszontmostazonnal csináljon valamit a kocsival, mert nekem háromszáz helyre kell nagyjából egyszerre odaérnem, és nagyon fontos dolgokat intéznem. És már el is késtem.
Nem tudot mit tenni, leszedte a kipufogómat, ettől viszont olyan hangorkánnal repesztettem végig az utakon, hogy a kamaszlányok térde beleremegett és mind utánam fordultak. Csalódniuk kellett minduntalan, mikor meglátták a kis puntót, egy zilált fejű nővel, telepakolva gyerekkel.
Kicsit kiszólok a naplómból, mert az előző post-ra érkezett egy komment, ami szerintem nagyon tanulságos, és inkább itt válaszolnék rá.
Eljön az a pillanat, mikor a blogírás párbeszéddé alakul (olykor-olykor), és bár ilyenkor elvész a romantikus báj, a papirszagú naplófíling, azért ez nagyon jó dolog tud lenni.
Így tehát válaszom az előző kommentre:
Kedves Anonymous!
Megpróbálok minden kérdésedre válaszolni :-)))
Régebben, valóban nem rendelkeztem megfelelő erkölcsi tartással, de ez nem abban nyilvánult meg, hogy nem tiszteltem más ember házasságát, hanem abban, hogy önmagamat nem tiszteltem eléggé, ezért belementem olyan dolgokba is, amikbe nem feltétlenül kellett volna.
Nem bántam meg, csak tanultam belőle, erősebb lettem tőle.
Egész pontosan nem emlékszem, de úgy hiszem minden férfiról tudtam az életemben, hogy nős-e, vagy sem. (No meg persze nem csak nős pasijaim voltak, hanem függetlenek is. Nem hiszem, hogy valaha is "ráhajtottam" volna egy nős pasira, egyrészt nem volt szokásom, másrészt szükség sem volt rá, jöttek maguktól.)
Egy házasság kizárólag két emberre tartozik, és ahova befér egy harmadik, ott már nem mennek rendben a dolgok.
Ha egy férfi házas ember létére elkezd (fogalmazzunk finoman) udvarolni egy másik nőnek, ott bizony nagy bajok vannak. A harmadik olyan értelemben valóban nem hibás, hogy ő következménye lehet egy széthulló házasságnak, oka semmiféleképpen.
Az a feleség mondhatja szerencsésnek ilyenkor magát, ha a férje egy olyan szeretőbe botlik, aki semmit sem akar tőle, csak pár jó dugást, és maximum pár hónap után tovább lép.
Mondom ezt férjes asszonyként is, mert hiszem azt, hogy jelen pillanatban nem született olyan nő erre a földre, aki az én férjemet el tudná tőlem csábítani.
Nem is sejtjük, mi nők, mennyire bántjuk, kínozzuk azokat a férfiakat, akik szeretnek minket. A legtöbb férfi megszeret egy nőt, olyannak amilyen, és szeretné, ha olyan is maradna (itt most leginkább nem a külsőre gondolok).
Mi nők vagyunk az okosabbak, erősebbek, a mi kezünkben van a családunk boldogulása. Nekünk kell a férjünk mögé állnunk (nem elé!), és támogatnunk mindenben. Nem kell a sok rizsa arról, hogy de bezzeg milyen unalmas fajankó lett belőle, aki másra sem képes csak a takaró alá szellenteni, és tévét bámulni (mellettünk lett ilyen, de miért is?!).
Meg hogy mi sokkal többet vállalunk magunkra, munka, háztartás, gyereknevelés bla, bla, bla. Ez rizsa, sóder.
Ha egy férfit "jól tart" egy nő, akkor az a csillagokat lehozza az égről, és a lábaink elé hinti, és minden kívánságunkat teljesíti.
Az már csak hab a tortán, hogy oda más nő nem férkőzhet be, nincs az a bombázó, aki képes lenne elcsavarni egy ilyen férfi fejét.
Mondom ezt úgy, hogy mögöttem van sok harcos év, és négy év boldog házasság. Én sem riszálom magamat minden este rafinált csipkés fehérneműben, néha veszekszünk is, haragszunk is olykor egymásra, üvöltözés is felveri néhanapján a ház csendjét, de ha belenézünk egymás szemébe tudjuk, a legjobb dolog, ami történhetett velünk az életben az az, hogy itt vagyunk egymásnak.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az előző állításom nem csak egy klassz frázis, hanem valóság.
A valaha volt nős és facér szeretőim pedig?
Van olyan nős ember, aki azóta elvált, van aki nem. Van olyan facér, aki megnősült, és van aki azóta agglegény, van olyan is, aki megnősült, aztán el is vált azóta.
Néhanapján beszélek egyik-másikukkal, olykor sajnálatukat fejezik ki, hogy én nem vagyok az a házasságtörő típus, és a végsőkig hűséges vagyok a férjemhez :-))))
Eljön az a pillanat, mikor a blogírás párbeszéddé alakul (olykor-olykor), és bár ilyenkor elvész a romantikus báj, a papirszagú naplófíling, azért ez nagyon jó dolog tud lenni.
Így tehát válaszom az előző kommentre:
Kedves Anonymous!
Megpróbálok minden kérdésedre válaszolni :-)))
Régebben, valóban nem rendelkeztem megfelelő erkölcsi tartással, de ez nem abban nyilvánult meg, hogy nem tiszteltem más ember házasságát, hanem abban, hogy önmagamat nem tiszteltem eléggé, ezért belementem olyan dolgokba is, amikbe nem feltétlenül kellett volna.
Nem bántam meg, csak tanultam belőle, erősebb lettem tőle.
Egész pontosan nem emlékszem, de úgy hiszem minden férfiról tudtam az életemben, hogy nős-e, vagy sem. (No meg persze nem csak nős pasijaim voltak, hanem függetlenek is. Nem hiszem, hogy valaha is "ráhajtottam" volna egy nős pasira, egyrészt nem volt szokásom, másrészt szükség sem volt rá, jöttek maguktól.)
Egy házasság kizárólag két emberre tartozik, és ahova befér egy harmadik, ott már nem mennek rendben a dolgok.
Ha egy férfi házas ember létére elkezd (fogalmazzunk finoman) udvarolni egy másik nőnek, ott bizony nagy bajok vannak. A harmadik olyan értelemben valóban nem hibás, hogy ő következménye lehet egy széthulló házasságnak, oka semmiféleképpen.
Az a feleség mondhatja szerencsésnek ilyenkor magát, ha a férje egy olyan szeretőbe botlik, aki semmit sem akar tőle, csak pár jó dugást, és maximum pár hónap után tovább lép.
Mondom ezt férjes asszonyként is, mert hiszem azt, hogy jelen pillanatban nem született olyan nő erre a földre, aki az én férjemet el tudná tőlem csábítani.
Nem is sejtjük, mi nők, mennyire bántjuk, kínozzuk azokat a férfiakat, akik szeretnek minket. A legtöbb férfi megszeret egy nőt, olyannak amilyen, és szeretné, ha olyan is maradna (itt most leginkább nem a külsőre gondolok).
Mi nők vagyunk az okosabbak, erősebbek, a mi kezünkben van a családunk boldogulása. Nekünk kell a férjünk mögé állnunk (nem elé!), és támogatnunk mindenben. Nem kell a sok rizsa arról, hogy de bezzeg milyen unalmas fajankó lett belőle, aki másra sem képes csak a takaró alá szellenteni, és tévét bámulni (mellettünk lett ilyen, de miért is?!).
Meg hogy mi sokkal többet vállalunk magunkra, munka, háztartás, gyereknevelés bla, bla, bla. Ez rizsa, sóder.
Ha egy férfit "jól tart" egy nő, akkor az a csillagokat lehozza az égről, és a lábaink elé hinti, és minden kívánságunkat teljesíti.
Az már csak hab a tortán, hogy oda más nő nem férkőzhet be, nincs az a bombázó, aki képes lenne elcsavarni egy ilyen férfi fejét.
Mondom ezt úgy, hogy mögöttem van sok harcos év, és négy év boldog házasság. Én sem riszálom magamat minden este rafinált csipkés fehérneműben, néha veszekszünk is, haragszunk is olykor egymásra, üvöltözés is felveri néhanapján a ház csendjét, de ha belenézünk egymás szemébe tudjuk, a legjobb dolog, ami történhetett velünk az életben az az, hogy itt vagyunk egymásnak.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az előző állításom nem csak egy klassz frázis, hanem valóság.
A valaha volt nős és facér szeretőim pedig?
Van olyan nős ember, aki azóta elvált, van aki nem. Van olyan facér, aki megnősült, és van aki azóta agglegény, van olyan is, aki megnősült, aztán el is vált azóta.
Néhanapján beszélek egyik-másikukkal, olykor sajnálatukat fejezik ki, hogy én nem vagyok az a házasságtörő típus, és a végsőkig hűséges vagyok a férjemhez :-))))
2007/01/15
Igaza volt Árpinak, tényleg lukas a kipufogóm.
Nagyon sok magyar forintért meg is fogja csinálni egy kedves szerelőbácsi.
Kicseréli, meg minden.
Valamint adakozik az ovi javára is.
Vannak ilyen kedves szerelőbácsik.
A szódás meg majdnem ránkvágta az ajtót, mikor bekopogtunk, hogy szivesen vennénk egy kis felajánlást az ovis gyerekek részére. (Merthogy szombaton jótékonysági ovis bál.)
Ő meg (a szódás) nagyon csúnyán nézett, pedig szépen kértük. Hát ilyenek ezek. Biztos veri a lovát is...
Nagyon sok magyar forintért meg is fogja csinálni egy kedves szerelőbácsi.
Kicseréli, meg minden.
Valamint adakozik az ovi javára is.
Vannak ilyen kedves szerelőbácsik.
A szódás meg majdnem ránkvágta az ajtót, mikor bekopogtunk, hogy szivesen vennénk egy kis felajánlást az ovis gyerekek részére. (Merthogy szombaton jótékonysági ovis bál.)
Ő meg (a szódás) nagyon csúnyán nézett, pedig szépen kértük. Hát ilyenek ezek. Biztos veri a lovát is...
Történt pediglen, hogy egy reggel úgy ébredtem, hogy álmodtam egy klassz regényt.
Nem ez az első eset, hát kaptam magam, gyorsan megírtam a vázlatot még aznap. Elkezdtem kidolgozni a figurákat, cselekményt.
Aztán itt meg is álltam. Csak nem sikerült elkezdenem, mert attól tartok valami középszerű vacak kerekedik ki belőle.
Keseregtem is Jurának egy sort, hogy hát a fene vigye el, minden tisztességes szakmának van iskolája, kell legyen az írásnak is.
Kiderült, hogy (véletlenül?!) épp a minap hallott róla, Magyar Író Akadémia.
Hát ide fogok én járni februártól.
Két szemeszteres, a második szemeszter elvégzése után szakmát is ad. Irodalmi és alkalmazott írói referens is lehet még belőlem...
Nem ez az első eset, hát kaptam magam, gyorsan megírtam a vázlatot még aznap. Elkezdtem kidolgozni a figurákat, cselekményt.
Aztán itt meg is álltam. Csak nem sikerült elkezdenem, mert attól tartok valami középszerű vacak kerekedik ki belőle.
Keseregtem is Jurának egy sort, hogy hát a fene vigye el, minden tisztességes szakmának van iskolája, kell legyen az írásnak is.
Kiderült, hogy (véletlenül?!) épp a minap hallott róla, Magyar Író Akadémia.
Hát ide fogok én járni februártól.
Két szemeszteres, a második szemeszter elvégzése után szakmát is ad. Irodalmi és alkalmazott írói referens is lehet még belőlem...
2007/01/09
Elindult hát végre ez a páratlan esztendő!
Mindenki visszatért a dolgos hétköznapokba, beindult az ovi-bölcsi, Jura dolgozik, én pedig végre összekaphatom a házat, úgy ahogy azt én szeretném. Sok dolog van még vele, de már alakul, mindent szép sorjában meg fogok csinálni.
Ma voltam a bölcsiben beszélgetni Iván gondozó nénijével, és szinte csak jót tudott mondani a kiskrampuszról.
Ez a gyerek egy zseni, eddig is tudtam, dagad a büszke anyai kebelem!
Rossz hír sajnos, hogy nagyon észrevehető, hogy rosszul hall, újra indulnak a turai túrák. Jajjj...
Kicsi Emmám vidáman vetette bele magát az ovis életbe, nagy előnye a kórházasdival, hogy itt nem szurkálják tűkkel, és nem nyomkodják, vizsgálgatják.
Van viszont sok játék, dal, mondóka, szeretgetés.
Ráadásul az egyik másik csoport dadusa hogy, hogy nem, nagy szerelembe esett Emmával, amikor a hiányzás után újra mentünk, boldogan ölbekapta, csókolgatta, hogy végre újra látja és meggyógyult.
Ezektől az epizódoktól tudom, hogy jó helyen van a gyerekem.
Másrészről pedig újabb csodálattal adózom Emmának, hogy ilyen páratlan személyiséggel lett megáldva. Olyan elbűvölő temperamentuma van, hogy szinte kivétel nélkül mindenkit levesz a lábáról. A kórházi kezelőorvosa is szinte szerelmes belé, félórákat elhallgatja, ahogy Emma csacsog.
Több okból is szerencsés vagyok.
Egyrészt mert ilyen gyerekem van, másrészt pedig hogy ilyen emberekkel vagyunk körülvéve.
Mindenki visszatért a dolgos hétköznapokba, beindult az ovi-bölcsi, Jura dolgozik, én pedig végre összekaphatom a házat, úgy ahogy azt én szeretném. Sok dolog van még vele, de már alakul, mindent szép sorjában meg fogok csinálni.
Ma voltam a bölcsiben beszélgetni Iván gondozó nénijével, és szinte csak jót tudott mondani a kiskrampuszról.
Ez a gyerek egy zseni, eddig is tudtam, dagad a büszke anyai kebelem!
Rossz hír sajnos, hogy nagyon észrevehető, hogy rosszul hall, újra indulnak a turai túrák. Jajjj...
Kicsi Emmám vidáman vetette bele magát az ovis életbe, nagy előnye a kórházasdival, hogy itt nem szurkálják tűkkel, és nem nyomkodják, vizsgálgatják.
Van viszont sok játék, dal, mondóka, szeretgetés.
Ráadásul az egyik másik csoport dadusa hogy, hogy nem, nagy szerelembe esett Emmával, amikor a hiányzás után újra mentünk, boldogan ölbekapta, csókolgatta, hogy végre újra látja és meggyógyult.
Ezektől az epizódoktól tudom, hogy jó helyen van a gyerekem.
Másrészről pedig újabb csodálattal adózom Emmának, hogy ilyen páratlan személyiséggel lett megáldva. Olyan elbűvölő temperamentuma van, hogy szinte kivétel nélkül mindenkit levesz a lábáról. A kórházi kezelőorvosa is szinte szerelmes belé, félórákat elhallgatja, ahogy Emma csacsog.
Több okból is szerencsés vagyok.
Egyrészt mert ilyen gyerekem van, másrészt pedig hogy ilyen emberekkel vagyunk körülvéve.
2007/01/02
Ez hosszú lesz és véres. Aki nem bírja az ilyesmit, lapozzon.
Ezt a bejegyzést a többi közül talán leginkább magamnak írom, afféle terápia, ki kell írni, mert belül vérzik és sajog.
Ez a reggel (december 30.) pont úgy kezdődött, mint minden reggel hónapok óta. Iván átcsattogott hajnalban, és mivel aludni nem bír, csak piszkál mindannyiunkat, Jura egy nagy sóhajjal felkelt, hogy levigye a nappaliba. Az elkövetkező pár perc örök titok marad, hogy mi történt és hogyan. Én csak a nagy zuhanást, gurulást hallottam, pontosan olyat, amilyet a harmadosztályú krimikben hall az ember, ha legurul valaki egy lépcsőn.
Szinte azonnal felharsan Iván ordítása.
Rohantam le a lépcsőn (shit, shit, shit! kibaszott szemüveg nélkül, félvakon, halálra rémülten botorkáltam). A látvány leírhatatlan, Jura fejjel lefelé, hanyatt feküdt a lépcsőn, ájultan, a mellkasán öcsi feküdt, az apja szorította magához. Reszkettem, mint a nyárfalevél, hisztérikusan jajongtam: "mi történt, mi történt, mi van a gyerekkel?"
Jura nem válaszolt, vértócsa növekedett a feje alatt.
Felkaptam a gyereket, reszkető kézzel tapogattam át, de neki semmi baja, csak az ijedtség. El is csendesedett az ölemben.
Jura kezdett feltápászkodni, a fejéből ömlött a vér. A fejsebek bármily kicsik is, nagyon véreznek, kicsi vér is rengetegnek látszik - ezek zakatoltak a fejemben, ebbe kapaszkodtam. Jurát felültettem, megnéztem a fejét, szerencsére nem látszott vészesnek a seb, idő közben el is állt a vérzés.
Felvittem Ivánt az emeletre, ott állt a lépcső tetején Emma álmosan, ijedten.
Anya, mi történt?
Apa és öcsike leesett a lépcsőn, apa beütötte a buci fejét, gyere, segíts anyának, vonatozzatok öcsikével a szobátokban, amíg anya segít apának.
Jó, gyerek ecsike, vonatozzunk.
Rájuk csuktam a gyerekszoba rácsát, és rohantam vissza Jurához. Ő közben bevonszolta magát a fürdőszobába, a szőnyegen feküdt.
Hogy vagy, hívjak mentőt? - kérdetzem, de nem nagyon válaszolt, csak azt hajtogatta, hogy jól van. Teljesen összefüggően beszélt, tudott járni. Úgy döntöttem, nem hívok mentőt, elviszem én orvoshoz (talán hívnom kellett volna, nem tudtam megítélni a valós állapotát, ami sokkal rosszabb volt, mint az akkor látszott).
A takarítónőmet értem el, aki a faluban lakik, az ő férje jött át vigyázni a gyerekekre. Közben Jura kitámolygott a fürdőből, úgy ahogy lemosta a vért az arcáról, felvette a ruhákat, amiket a kezébe nyomtam.
Mikor meglátta a vértől iszamos előszobát, döbbenten nézett rám.
Úr Isten, itt mi történt? - kérdezte.
Leestél a lépcsőn, nem emlékszel?
Leroskadt a földre. Nem emlékszik.
Közben megérkezett a takarítónőm férje, akire a gyerekeket bíztam (örök hálám innen is nekik!).
Hívtam anyut is, hogy azonnal hívja öcsémet üljenek kocsiba, és rohamtempóban jöjjenek ki, mert Jura biztos hogy kórházba kerül.
Beültünk a kocsiba, tejfehér ködben vezettem a Misszióba (a veresi ügyeletre).
A kocsiban derült ki véglegesen, hogy Jura teljesen zavart, nagyon súlyos emlékezetkiesése van, a nevére és a személyes adataira emlékszik, semmi másra. Azt sem tudja milyen évet, hónapot írunk.
A Misszióban lemosták a fejét, kapott rá egy géz lapot, egy hálós sapit, meg egy papírkát. Vigyem át Vácra - mondták.
Hát irány Vác. Közben Jura elkezdte kérdezgetni, hogy mi történt. Százszor, ezerszer ismételt el pár mondatot.
- Mi történt velem?
- Leestél öcsikével a lépcsőn.
- Te jó ég, de béna vagyok.
- Nem vagy az, öcsikének semmi baja.
- Őt biztos ösztönösen védtem.
Kis szünet.
- Úr Isten, de furcsa álmaim voltak...
- Azok nem álmok...
Kis csend.
- Mi történt velem?
És így tovább, százszor, ezerszer. Hol vagyunk, hová megyünk? Minden azonnal elfelejtett.
- Tél van?
- Igen.
- Látom, mert odakint minden havas. Milyen nap van?
- December 30.
- Holnap szilveszter?
- Igen
- És a karácsony?
- Elmúlt már...
- Nem emlékszem...
Idegtépő lassú út után a ködben megérkeztünk a váci kórházba. Azonnal behívtak minket. Beléptünk a sürgősségi betegfelvétel megnyugtató rutinjába.
Egy nagyon kedves dokihoz kerültünk, aki megnézte Jurát. A fejét össze kell varrni, hívok, egy neurológust konzultálni, addig meg kell röntgenezni, és kap egy rögzítő kötést is a kezére.
Kaptunk papírt, fel a röntgenre. Koponya-, kéz- röntgen. Szerencsére törés nincs.
Vissza a sürgősségire. Amíg a neurológus megérkezik összevarrják a fejét. Ha gondolom, menjek ki addig.
Semmiféleképpen nem hagyon magára - mondtam. Olyan gyámoltalan volt, összezavarodva, mindent azonnal elfelejtve, teljes tér- és idővákuumban.
Egy injekciót kapott a fejébe, elkezdték összevarrni (akkor leültem egy ütemre), majd kapott egy tetanuszt is.
Aztán kapott egy szép gipszet a kezére.
Amikor megérkezett a neurológus, nem mehettem be vele.
Halálra aggódtam magam addig kint. Akkor majdnem elsírtam magam. Amikor kijött az orvos, mondta, hogy a neurológus szerint nincs nagy baj.
Amikor visszajött rám nézett.
Hát a férje?
Még nem jött ki - mondtam.
Bement és megkereste. Egy félreeső szobában ült, valaki odaültette, ő meg várt. Olyan végtelen és gyámoltalan volt, véres fejjel és pólóban, felkötött kézzel, csodálkozó zavarral az arcán. Összecsavarodott a szívem...
Felküldtek minket a másodikra, kapott egy szép kék karkötőt, és a kezeme nyomtak egy halom papírt. A liftben kicsit beleolvastam, de persze semmit sem értettem a latin szavakból, az amnéziára meg magamtól is rájöttem.
Közben Jura engedelmesen baktatott mellettem, folyamatosan kérdezgetett, de mindent azonnal elfelejtett. Nagyon, nagyon ijesztő volt!
Egy hatágyas szobában kapunk ágyat, egyedül voltunk, kettesben. Le kellett menjek a büfébe, mert az orvos azt mondta itassam, de persze innivalónk nem volt.
Nem nagyon akart elengedni, én voltam egy egyetlen ismerős arc a nagy alaktalan masszában, százszor és ezerszer megígértem neki, hogy vele maradok, nem hagyom egyedül, vigyázok rá.
Rájöttem, hogy amit írva lát, arra jobban emlékszik, ezért kértem a nővérektől egy tollat és papírt, majd ráírtam:
"Leestél a lépcsőn, beütötted a fejedet és a kezedet, most kórházban vagy"
A másik oldalára pedig:
"Lementem a büfébe, nagyon sietek, max. 10 perc és itt vagyok. presh"
A kezébe nyomtam.
Mikor felértem, a papírt szorongatta, és nagyon megörült nekem. Nem is voltál ott sokáig - mondta.
Lassan kezdett feltisztulni a tudata, és akkor nagyon megkönnyebbültem. Közben megérkeztek a barátok is, hoztak kórházi ellátmányt, már igen jókedvűek voltunk.
Sokat szundikált még, de sokmindenre emlékezett már, és ez az ő lelkének is nagyon jót tett.
Este szorongva hagytam ott, őrizni szerettem volna az álmát, vigyázni rá, de közben már haza is húzott a szívem, Ivánt saját szememmel akartam látni, hogy teljesen jól van, végigtapogatni, hogy minden porcijája ép.
Tegnap, az elmúlt év utolsó napján fogtam egy vödör mosószeres vizet, meg egy mosogatószivacsot, és végigsikáltam az előszobát. Felmosták a vért, mire hazaértem este, és én is felmostam számtalanszor, de mindig ott láttam a vércseppeket. Térden csúszva sikáltam, mint Ágnes asszony.
Öcsi másnap reggel megállt a lépcső alján, felnézett rá, majd bizonytalanul ezt mondta:
- Apa?
Mi marad vajon meg neki ebből, és vajon én mikor felejtem el végre, azt a rémisztő hangot. És vajon mikor nem ezt fogom mindig hallani, újra és újra lejátszva a fejemben ahogy lerohanok a lépcsőn, csak a fejemben mindig holtan látom őket. Az álmaimban vér és vér mindig mindenhol.
Jura csak arra a napra nem emlékszik, és a helyzet az, hogy én is szeretném elfelejteni!
Ezt a bejegyzést a többi közül talán leginkább magamnak írom, afféle terápia, ki kell írni, mert belül vérzik és sajog.
Ez a reggel (december 30.) pont úgy kezdődött, mint minden reggel hónapok óta. Iván átcsattogott hajnalban, és mivel aludni nem bír, csak piszkál mindannyiunkat, Jura egy nagy sóhajjal felkelt, hogy levigye a nappaliba. Az elkövetkező pár perc örök titok marad, hogy mi történt és hogyan. Én csak a nagy zuhanást, gurulást hallottam, pontosan olyat, amilyet a harmadosztályú krimikben hall az ember, ha legurul valaki egy lépcsőn.
Szinte azonnal felharsan Iván ordítása.
Rohantam le a lépcsőn (shit, shit, shit! kibaszott szemüveg nélkül, félvakon, halálra rémülten botorkáltam). A látvány leírhatatlan, Jura fejjel lefelé, hanyatt feküdt a lépcsőn, ájultan, a mellkasán öcsi feküdt, az apja szorította magához. Reszkettem, mint a nyárfalevél, hisztérikusan jajongtam: "mi történt, mi történt, mi van a gyerekkel?"
Jura nem válaszolt, vértócsa növekedett a feje alatt.
Felkaptam a gyereket, reszkető kézzel tapogattam át, de neki semmi baja, csak az ijedtség. El is csendesedett az ölemben.
Jura kezdett feltápászkodni, a fejéből ömlött a vér. A fejsebek bármily kicsik is, nagyon véreznek, kicsi vér is rengetegnek látszik - ezek zakatoltak a fejemben, ebbe kapaszkodtam. Jurát felültettem, megnéztem a fejét, szerencsére nem látszott vészesnek a seb, idő közben el is állt a vérzés.
Felvittem Ivánt az emeletre, ott állt a lépcső tetején Emma álmosan, ijedten.
Anya, mi történt?
Apa és öcsike leesett a lépcsőn, apa beütötte a buci fejét, gyere, segíts anyának, vonatozzatok öcsikével a szobátokban, amíg anya segít apának.
Jó, gyerek ecsike, vonatozzunk.
Rájuk csuktam a gyerekszoba rácsát, és rohantam vissza Jurához. Ő közben bevonszolta magát a fürdőszobába, a szőnyegen feküdt.
Hogy vagy, hívjak mentőt? - kérdetzem, de nem nagyon válaszolt, csak azt hajtogatta, hogy jól van. Teljesen összefüggően beszélt, tudott járni. Úgy döntöttem, nem hívok mentőt, elviszem én orvoshoz (talán hívnom kellett volna, nem tudtam megítélni a valós állapotát, ami sokkal rosszabb volt, mint az akkor látszott).
A takarítónőmet értem el, aki a faluban lakik, az ő férje jött át vigyázni a gyerekekre. Közben Jura kitámolygott a fürdőből, úgy ahogy lemosta a vért az arcáról, felvette a ruhákat, amiket a kezébe nyomtam.
Mikor meglátta a vértől iszamos előszobát, döbbenten nézett rám.
Úr Isten, itt mi történt? - kérdezte.
Leestél a lépcsőn, nem emlékszel?
Leroskadt a földre. Nem emlékszik.
Közben megérkezett a takarítónőm férje, akire a gyerekeket bíztam (örök hálám innen is nekik!).
Hívtam anyut is, hogy azonnal hívja öcsémet üljenek kocsiba, és rohamtempóban jöjjenek ki, mert Jura biztos hogy kórházba kerül.
Beültünk a kocsiba, tejfehér ködben vezettem a Misszióba (a veresi ügyeletre).
A kocsiban derült ki véglegesen, hogy Jura teljesen zavart, nagyon súlyos emlékezetkiesése van, a nevére és a személyes adataira emlékszik, semmi másra. Azt sem tudja milyen évet, hónapot írunk.
A Misszióban lemosták a fejét, kapott rá egy géz lapot, egy hálós sapit, meg egy papírkát. Vigyem át Vácra - mondták.
Hát irány Vác. Közben Jura elkezdte kérdezgetni, hogy mi történt. Százszor, ezerszer ismételt el pár mondatot.
- Mi történt velem?
- Leestél öcsikével a lépcsőn.
- Te jó ég, de béna vagyok.
- Nem vagy az, öcsikének semmi baja.
- Őt biztos ösztönösen védtem.
Kis szünet.
- Úr Isten, de furcsa álmaim voltak...
- Azok nem álmok...
Kis csend.
- Mi történt velem?
És így tovább, százszor, ezerszer. Hol vagyunk, hová megyünk? Minden azonnal elfelejtett.
- Tél van?
- Igen.
- Látom, mert odakint minden havas. Milyen nap van?
- December 30.
- Holnap szilveszter?
- Igen
- És a karácsony?
- Elmúlt már...
- Nem emlékszem...
Idegtépő lassú út után a ködben megérkeztünk a váci kórházba. Azonnal behívtak minket. Beléptünk a sürgősségi betegfelvétel megnyugtató rutinjába.
Egy nagyon kedves dokihoz kerültünk, aki megnézte Jurát. A fejét össze kell varrni, hívok, egy neurológust konzultálni, addig meg kell röntgenezni, és kap egy rögzítő kötést is a kezére.
Kaptunk papírt, fel a röntgenre. Koponya-, kéz- röntgen. Szerencsére törés nincs.
Vissza a sürgősségire. Amíg a neurológus megérkezik összevarrják a fejét. Ha gondolom, menjek ki addig.
Semmiféleképpen nem hagyon magára - mondtam. Olyan gyámoltalan volt, összezavarodva, mindent azonnal elfelejtve, teljes tér- és idővákuumban.
Egy injekciót kapott a fejébe, elkezdték összevarrni (akkor leültem egy ütemre), majd kapott egy tetanuszt is.
Aztán kapott egy szép gipszet a kezére.
Amikor megérkezett a neurológus, nem mehettem be vele.
Halálra aggódtam magam addig kint. Akkor majdnem elsírtam magam. Amikor kijött az orvos, mondta, hogy a neurológus szerint nincs nagy baj.
Amikor visszajött rám nézett.
Hát a férje?
Még nem jött ki - mondtam.
Bement és megkereste. Egy félreeső szobában ült, valaki odaültette, ő meg várt. Olyan végtelen és gyámoltalan volt, véres fejjel és pólóban, felkötött kézzel, csodálkozó zavarral az arcán. Összecsavarodott a szívem...
Felküldtek minket a másodikra, kapott egy szép kék karkötőt, és a kezeme nyomtak egy halom papírt. A liftben kicsit beleolvastam, de persze semmit sem értettem a latin szavakból, az amnéziára meg magamtól is rájöttem.
Közben Jura engedelmesen baktatott mellettem, folyamatosan kérdezgetett, de mindent azonnal elfelejtett. Nagyon, nagyon ijesztő volt!
Egy hatágyas szobában kapunk ágyat, egyedül voltunk, kettesben. Le kellett menjek a büfébe, mert az orvos azt mondta itassam, de persze innivalónk nem volt.
Nem nagyon akart elengedni, én voltam egy egyetlen ismerős arc a nagy alaktalan masszában, százszor és ezerszer megígértem neki, hogy vele maradok, nem hagyom egyedül, vigyázok rá.
Rájöttem, hogy amit írva lát, arra jobban emlékszik, ezért kértem a nővérektől egy tollat és papírt, majd ráírtam:
"Leestél a lépcsőn, beütötted a fejedet és a kezedet, most kórházban vagy"
A másik oldalára pedig:
"Lementem a büfébe, nagyon sietek, max. 10 perc és itt vagyok. presh"
A kezébe nyomtam.
Mikor felértem, a papírt szorongatta, és nagyon megörült nekem. Nem is voltál ott sokáig - mondta.
Lassan kezdett feltisztulni a tudata, és akkor nagyon megkönnyebbültem. Közben megérkeztek a barátok is, hoztak kórházi ellátmányt, már igen jókedvűek voltunk.
Sokat szundikált még, de sokmindenre emlékezett már, és ez az ő lelkének is nagyon jót tett.
Este szorongva hagytam ott, őrizni szerettem volna az álmát, vigyázni rá, de közben már haza is húzott a szívem, Ivánt saját szememmel akartam látni, hogy teljesen jól van, végigtapogatni, hogy minden porcijája ép.
Tegnap, az elmúlt év utolsó napján fogtam egy vödör mosószeres vizet, meg egy mosogatószivacsot, és végigsikáltam az előszobát. Felmosták a vért, mire hazaértem este, és én is felmostam számtalanszor, de mindig ott láttam a vércseppeket. Térden csúszva sikáltam, mint Ágnes asszony.
Öcsi másnap reggel megállt a lépcső alján, felnézett rá, majd bizonytalanul ezt mondta:
- Apa?
Mi marad vajon meg neki ebből, és vajon én mikor felejtem el végre, azt a rémisztő hangot. És vajon mikor nem ezt fogom mindig hallani, újra és újra lejátszva a fejemben ahogy lerohanok a lépcsőn, csak a fejemben mindig holtan látom őket. Az álmaimban vér és vér mindig mindenhol.
Jura csak arra a napra nem emlékszik, és a helyzet az, hogy én is szeretném elfelejteni!
Hol is kezdjem?
A múlt héten elkezdtem írni azt a horrorunkat, hogy kerültünk kórházba Emmával, pont karácsony előtt. Most úgy érzem, ez már hónapokkal ezelőtt volt. Pedig 2 hete sem...
Az év végére hetente kijutott nekem egy nagy ijedtség, kórház, aggódás.
Még emlékszem az érzésre, hogy reszkettem az aggodalomtól, míg vártuk a mentőt, amit Emmához hívtunk, mert kruppos rohamot kapott, fuldoklott.
Fél óra múlva jött, és nekem percenként megőszült egy hajszálam az aggodalomtól.
Kórház, kivizsgálás, vérvételek. Szegény kicsi ember, már egy kész tűpárna. De egy hős, úgy tűri a vérvételt, mint egy komoly felnőtt.
Az a kórházban töltött két nap a lehetőségekhez képest igen vidám volt, már a mentőben sokkal jobban lett, mire beértünk még volt egy kis sírás picsogás, de türelemmel bántak vele (velünk), hamar kihízelegték belőle a bizalmat, mosolygást.
A Karácsony pedig jókedvűre sikeredett, mindenki megkönnyebbült, hogy megúsztuk ennyivel...
A múlt héten elkezdtem írni azt a horrorunkat, hogy kerültünk kórházba Emmával, pont karácsony előtt. Most úgy érzem, ez már hónapokkal ezelőtt volt. Pedig 2 hete sem...
Az év végére hetente kijutott nekem egy nagy ijedtség, kórház, aggódás.
Még emlékszem az érzésre, hogy reszkettem az aggodalomtól, míg vártuk a mentőt, amit Emmához hívtunk, mert kruppos rohamot kapott, fuldoklott.
Fél óra múlva jött, és nekem percenként megőszült egy hajszálam az aggodalomtól.
Kórház, kivizsgálás, vérvételek. Szegény kicsi ember, már egy kész tűpárna. De egy hős, úgy tűri a vérvételt, mint egy komoly felnőtt.
Az a kórházban töltött két nap a lehetőségekhez képest igen vidám volt, már a mentőben sokkal jobban lett, mire beértünk még volt egy kis sírás picsogás, de türelemmel bántak vele (velünk), hamar kihízelegték belőle a bizalmat, mosolygást.
A Karácsony pedig jókedvűre sikeredett, mindenki megkönnyebbült, hogy megúsztuk ennyivel...
2006/12/14
Hát végre itt vagyunk Londonban. Mintha haza érkeztem volna. A Piccadilly Circus nyüzsgése olyan otthonosan hat rám, mintha mindig is itt éltem volna. Tegnap este beültünk a "kedvenc" stake house-unkba, és felfaltam az engem minden Londonban töltött első estémen megillető medium stake-emet...
Ma Jura kora reggel elrohant, egyedül mentem reggelizni. Kicsit kiríttam az öltönyös-nyakkendős üzletemberek tömegéből, a farmer miniszokynámban, fehér, majdnem sportcipőmmel. Aztán mikor úgy fél kilenc körül útra keltem, az utcák üresek voltak, az üzletek még zárva. Szinte egyedül baktattam a Regent Street széles járdáján.
Megfogadtam, hogy nem shoppingolok, de könyörgöm, itt lakom a legnagyobb bevásárlóutcák központjában, innen nem elindulni shoppingolni akkora emberi lelkierőt kívánna, amekkorával én nem rendelkezem.
Egész nap mászkáltam, végig a Regent-en, és kicsit még az Oxfordon is.
Egy idő után már akkora tömeg volt, hogy nem volt nagy élvezet az üzletekben tolongani.
Példás önuralmat tanusítottam, kizárólag gyerekruhát vettem, igen kis összegben. Ráadásul találtam öt fontot is.
Jura hazaszaladt egy órácskára, majd robogott is tovább üzleti vacsira, én meg azt hiszem még csavargok egy kicsit itt a környéken. Vacsizni nincs kedvem egydül beülni, azt hiszem marad egy Eat!
Tegnap éjfélkor még dugó volt, és hatalmas embertömegek hömpölyögtek az utcákon.
Töltödöm kozmikus energiával, olyannal, ami csak Londonból árad.
Ma Jura kora reggel elrohant, egyedül mentem reggelizni. Kicsit kiríttam az öltönyös-nyakkendős üzletemberek tömegéből, a farmer miniszokynámban, fehér, majdnem sportcipőmmel. Aztán mikor úgy fél kilenc körül útra keltem, az utcák üresek voltak, az üzletek még zárva. Szinte egyedül baktattam a Regent Street széles járdáján.
Megfogadtam, hogy nem shoppingolok, de könyörgöm, itt lakom a legnagyobb bevásárlóutcák központjában, innen nem elindulni shoppingolni akkora emberi lelkierőt kívánna, amekkorával én nem rendelkezem.
Egész nap mászkáltam, végig a Regent-en, és kicsit még az Oxfordon is.
Egy idő után már akkora tömeg volt, hogy nem volt nagy élvezet az üzletekben tolongani.
Példás önuralmat tanusítottam, kizárólag gyerekruhát vettem, igen kis összegben. Ráadásul találtam öt fontot is.
Jura hazaszaladt egy órácskára, majd robogott is tovább üzleti vacsira, én meg azt hiszem még csavargok egy kicsit itt a környéken. Vacsizni nincs kedvem egydül beülni, azt hiszem marad egy Eat!
Tegnap éjfélkor még dugó volt, és hatalmas embertömegek hömpölyögtek az utcákon.
Töltödöm kozmikus energiával, olyannal, ami csak Londonból árad.
2006/12/13
Hatkor indul a repülő Londonba. A megszokott áhitat helyett most a totál szétzuhanás állapotában vagyok. Egy csomag ruha otthon maradt (benne mindkettőnk fél adag ruhájával), úgyhogy még nadrágot kell vennem, hacsak nem akarok szoknyában és tűsarkú csizmában lenyomni öt napot. Várjunk csak?! Hm. Nem, nem akarok.
Mivel pénteken az indiánok tüzet gyújtottak a fejemben, és a hétvégét kizárólag az algolfex forte szüntelen szedésével éltem túl, hétfőn elmentem dokihoz. Megállapítottam, hogy tíz éve nem voltam ennyit beteg, mint most három hónapja, elkapok minden ovis betegséget. A doki diszkréten vigyorgott, és felírta a következő adag gyógyszert, amit még nem szedtem be. Ugyanis torokgyulladásom van.
De áldom az eszemet, hogy elmentem orvoshoz, mert mára határozottan jobban vagyok.
Tehát: LONDONRA FEL!
Mivel pénteken az indiánok tüzet gyújtottak a fejemben, és a hétvégét kizárólag az algolfex forte szüntelen szedésével éltem túl, hétfőn elmentem dokihoz. Megállapítottam, hogy tíz éve nem voltam ennyit beteg, mint most három hónapja, elkapok minden ovis betegséget. A doki diszkréten vigyorgott, és felírta a következő adag gyógyszert, amit még nem szedtem be. Ugyanis torokgyulladásom van.
De áldom az eszemet, hogy elmentem orvoshoz, mert mára határozottan jobban vagyok.
Tehát: LONDONRA FEL!
2006/12/04
Emmaduma
Ma délelőtt az autóban. Emma kicsit motyog magában, majd közli:
- Anya! Az dug.
- Ööööö... Tessék?
- Hát dug. Amikor a felhő leszáll a földre. Az dug!
- Az köd!
- Jaaaa?!
Délelőtt Mikulásünnepségen voltunk a Lázár Lovasfogadóban, Domonyvölgyben. Ebéd után együtt izgultuk végig Emmával a betlehemes előadást.
Emma láthatólag nagyon igyekezett követni az eseményeket, majd mikor Mária diszkréten a paraván mögé vonult világrahozni a Megváltót, a pillanatnyi beálló áhitatos csendben felragyogó szemmel, vidáman felkiáltott:
- Na! Akkor most megvárjuk, amíg megszületik a Kisjézus!
Mária valószínűleg röhögve szült a színfalak mögött.
Kicsivel később Emma érzelmesen felsóhajtott:
- Anya! Én imádom a Kisjézust!
Ma délelőtt az autóban. Emma kicsit motyog magában, majd közli:
- Anya! Az dug.
- Ööööö... Tessék?
- Hát dug. Amikor a felhő leszáll a földre. Az dug!
- Az köd!
- Jaaaa?!
Délelőtt Mikulásünnepségen voltunk a Lázár Lovasfogadóban, Domonyvölgyben. Ebéd után együtt izgultuk végig Emmával a betlehemes előadást.
Emma láthatólag nagyon igyekezett követni az eseményeket, majd mikor Mária diszkréten a paraván mögé vonult világrahozni a Megváltót, a pillanatnyi beálló áhitatos csendben felragyogó szemmel, vidáman felkiáltott:
- Na! Akkor most megvárjuk, amíg megszületik a Kisjézus!
Mária valószínűleg röhögve szült a színfalak mögött.
Kicsivel később Emma érzelmesen felsóhajtott:
- Anya! Én imádom a Kisjézust!
2006/11/30
Emma 10 nap után ma ment volna először oviba. Reggel kötőhártyagyulladással ébredt.
Keddig megint nem mehet.
Itt az ideje, hogy komolyan vegyem a dolgot. Beszéltem Beával (akivel nyáron gekkózott), szerinte ez mostanra tökéletessé vált ovikerülési mód (természetesen tudatalatti). Felajánlotta, hogy vigyem el hozzá Emmát, megpróbálja szituációs játékban "kijátszatni" belőle, hogy mi is ezzel a helyzet. Ha pár alkalom után nincs javulás, akkor elviszem pszihológushoz.
Ez így nem folytatódhat. Nem égetheti be a betegséget problémamegoldási stratégiaként.
Keddig megint nem mehet.
Itt az ideje, hogy komolyan vegyem a dolgot. Beszéltem Beával (akivel nyáron gekkózott), szerinte ez mostanra tökéletessé vált ovikerülési mód (természetesen tudatalatti). Felajánlotta, hogy vigyem el hozzá Emmát, megpróbálja szituációs játékban "kijátszatni" belőle, hogy mi is ezzel a helyzet. Ha pár alkalom után nincs javulás, akkor elviszem pszihológushoz.
Ez így nem folytatódhat. Nem égetheti be a betegséget problémamegoldási stratégiaként.
2006/11/28
Ma elküldték a bölcsiből e-mailben azokat a verseket és mondókákat, amiket mostanában modogatnak. Azért ez elég korrekt.
Hja kérem, magánbölcsi.
Oviversek ügyben az egyik anyukától informálódtam éppen ma este. Merthátugyebár jön a Mikulás vagy mijaszösz. Mondott egy verset, ami számosra teljesen ismeretlen volt, viszont ő gondosan kijegyzetelte (és ehhhe, elküldi nekem e-mail-ben). Kérdezte a lányát is, hogy mit szoktak énekelni, mire Zsófi mondta is, hogy a "Télapó itt van"-t. Anyukatársnak voltak némi aggályai, hogy valóban ezt éneklik-e bent, vagy itthonról emlékszik rá a kislány.
Próbaképpen elénekeltem Emmának.
Az én okos nagylányom a döbbenettől kikerekedett szemmel meredt rám:
-Anyaaa! Pont mint az óvónéni! :-)))
Hja kérem, magánbölcsi.
Oviversek ügyben az egyik anyukától informálódtam éppen ma este. Merthátugyebár jön a Mikulás vagy mijaszösz. Mondott egy verset, ami számosra teljesen ismeretlen volt, viszont ő gondosan kijegyzetelte (és ehhhe, elküldi nekem e-mail-ben). Kérdezte a lányát is, hogy mit szoktak énekelni, mire Zsófi mondta is, hogy a "Télapó itt van"-t. Anyukatársnak voltak némi aggályai, hogy valóban ezt éneklik-e bent, vagy itthonról emlékszik rá a kislány.
Próbaképpen elénekeltem Emmának.
Az én okos nagylányom a döbbenettől kikerekedett szemmel meredt rám:
-Anyaaa! Pont mint az óvónéni! :-)))
Na úgy látom mindenkit felkavart a romlott tej esete. Az a helyzet, hogy nem éreztem, hogy romlott. Talán elnyomta a kakaó íze, vagy nem tudom. Jurának oka sem volt gyanakodni, hiszen frissen bontotta fel, UHT csomagolású műtej, Milli névre hallgat, és 2007.04.23-ig tart a szavatossága. Én sem szagolnék bele külön...
Másnap reggel sápadt csak el, mikor gyanakodva megszagolta (az egyébként azóta hűtőben álló) tejet. Büdös volt.
Tegnap az egyik kolleganője azt mondta, hogy lehet, hogy nem is a tej volt romlott, hanem túl sok tartósítószer került bele, attól kaptam mérgezést. Azt mondta, látott már olyat, hogy valami kék lötty úszott a tej tetején. Klassz...
Ezennel a családunkban az ultrahiperszuper jövő évezredig tartós tejnek befellegzett, bármennyire is kényelmes. Irány a Csomád Tej! A környéken nagy kocsiból árulják a friss tejet, bárkivel beszéltem, mindenki dícséri. Hja kérem, ők nem engedhetik meg maguknak, hogy bármit is elrontsanak, ez falu, itt gyorsan terjednek a hírek!
Másnap reggel sápadt csak el, mikor gyanakodva megszagolta (az egyébként azóta hűtőben álló) tejet. Büdös volt.
Tegnap az egyik kolleganője azt mondta, hogy lehet, hogy nem is a tej volt romlott, hanem túl sok tartósítószer került bele, attól kaptam mérgezést. Azt mondta, látott már olyat, hogy valami kék lötty úszott a tej tetején. Klassz...
Ezennel a családunkban az ultrahiperszuper jövő évezredig tartós tejnek befellegzett, bármennyire is kényelmes. Irány a Csomád Tej! A környéken nagy kocsiból árulják a friss tejet, bárkivel beszéltem, mindenki dícséri. Hja kérem, ők nem engedhetik meg maguknak, hogy bármit is elrontsanak, ez falu, itt gyorsan terjednek a hírek!
2006/11/26
Jura tegnap megmérgezett.
Romlott tejből csinált nekem kakaót az este. Az lett a vége, hogy egész éjjel hánytamfostam, de nem kicsit. Netto 1 órát aludhattam, azt is hajnal felé 10 perces beájulásokkal két wc-re rohanás között.
Ma egész nap feküdtem, mint egy kiterített, erőm semmi.
Holnap egyedül leszek itthon két lábadozó gyerekkel. Hát nem tudom mi lesz, valószínűleg begubózunk, és egész nap a kanapén heverészünk.
Az éltet csak, hogy csütörtökön leadom a melót. Hurrá!
Romlott tejből csinált nekem kakaót az este. Az lett a vége, hogy egész éjjel hánytamfostam, de nem kicsit. Netto 1 órát aludhattam, azt is hajnal felé 10 perces beájulásokkal két wc-re rohanás között.
Ma egész nap feküdtem, mint egy kiterített, erőm semmi.
Holnap egyedül leszek itthon két lábadozó gyerekkel. Hát nem tudom mi lesz, valószínűleg begubózunk, és egész nap a kanapén heverészünk.
Az éltet csak, hogy csütörtökön leadom a melót. Hurrá!
2006/11/25
Csütörtökön megcsípett egy darázs (már megint)!
Igen, kizárólag az én csillagzatom állhat olyan pocsékul, hogy november végén (amikor élő ember darazsat már hónapok óta nem látott) megcsípjen egy ilyen szarházi szárnyas.
Azt hiszem ezek után aki eddig nem tudta, az minimum sejti, hogy allergiás vagyok rá. Igen! (Valójában a méhcsípésre vagyok brutál allergás, a darázs annyiból jobb, hogy nem halok bele. Micsoda mázli!)
Ehh... A nyomorult a felső szinten kiteregetett blúzomban kívánta álomra hajtani a fejét, de én keresztül húztam a számításait azzal, hogy felvettem az említett ruhadarabot. Ő meg dühében jól hónaljon csípett.
Itt látom beigazolódni a rémségesen rendetlen emberek igazságát. Mert kérdem én, mi van akkor, ha olyan pocsék háziasszony vagyok, hogy az a blúz tavaszig ott szárad? Kicsit beporosodott volna ugyan, de nagy cucc, darázskám kialussza magát, és az első napsugárral elszáll mézédes virágport rejtő virágmezők felé...
Ehhelyett itt maradtam én egy dagadt és viszkető hónaljjal, vedelhetem a gyógyszereket, hogy ne rohadjon le a karom, és az izületeim megint hetekig fájni fognak.
Igen, kizárólag az én csillagzatom állhat olyan pocsékul, hogy november végén (amikor élő ember darazsat már hónapok óta nem látott) megcsípjen egy ilyen szarházi szárnyas.
Azt hiszem ezek után aki eddig nem tudta, az minimum sejti, hogy allergiás vagyok rá. Igen! (Valójában a méhcsípésre vagyok brutál allergás, a darázs annyiból jobb, hogy nem halok bele. Micsoda mázli!)
Ehh... A nyomorult a felső szinten kiteregetett blúzomban kívánta álomra hajtani a fejét, de én keresztül húztam a számításait azzal, hogy felvettem az említett ruhadarabot. Ő meg dühében jól hónaljon csípett.
Itt látom beigazolódni a rémségesen rendetlen emberek igazságát. Mert kérdem én, mi van akkor, ha olyan pocsék háziasszony vagyok, hogy az a blúz tavaszig ott szárad? Kicsit beporosodott volna ugyan, de nagy cucc, darázskám kialussza magát, és az első napsugárral elszáll mézédes virágport rejtő virágmezők felé...
Ehhelyett itt maradtam én egy dagadt és viszkető hónaljjal, vedelhetem a gyógyszereket, hogy ne rohadjon le a karom, és az izületeim megint hetekig fájni fognak.
2006/11/22
Ma Jura ment Ivánért a bölcsibe. Példás szülői magatartást tanusított, hajszálpontosan ötre odaért (addig van nyitva a bölcsi). Igaz hogy Iván volt már az utolsó, de ő ezt egyáltalán nem bánta. Vidáman játszott a gondozó nénivel, aki ott maradt vele. Emmával ilyet már nem mernék megtenni, totál kiborulna. Ivánon egy kis megelégedettség érződött, amolyan "na végre hagytatok kijátszani magam imádott bölcsimben"...
Jura egészen extrém altatási technikát alkalmaz Emmával. Olvas neki egy csomót, majd ájulásszerűen elalszik. Szegény gyerek annyira unatkozik, hogy inkább ő is elszunnyad.
Jura egészen extrém altatási technikát alkalmaz Emmával. Olvas neki egy csomót, majd ájulásszerűen elalszik. Szegény gyerek annyira unatkozik, hogy inkább ő is elszunnyad.
2006/11/21
2006/11/20
Bár Emmának lement a láza, az anyai ösztöneim azt súgták, vigyem el mégiscsak orvoshoz ezt a gyereket (holott nem vagyok az a minden tüsszentésre orvoshoz rohanó típus) márpedig még ma, pedig a telefonos konzultáció alapján a doktornő szerint is ráért volna holnap elvinnem - akár.
Szegény csillagom zokogva közölte a dokival, hogy ő már meggyógyult. Nála is tele a padlás már ezzel az egész betegeskedéssel.
A vizsgálat eredménye tüszös mandulagyulladás.
Újabb 10 nap itthon, rahedli antibigyó, fél pénztárca a gyógyszertárban. Nem merem kiszámolni, hogy ebben a hónapban mennyivel gyarapítottam az ilyen-olyan patikák/orvosok kasszáját, súlyos tízezrekkel ugyanis.
Viszont a nap jóhíre, hogy egy helyi szaki ezerötér' kikalapálta a kocsim ajtaját.
Ja hogy nem meséltem még?!
Csak én lehetek olyan barom, hogy nyitott hátsó ajtóval próbálok meg beállni a garázsba... Kéretik nem hangosan hahotázni, Jura szerint a házban nagyobb kárt tettem mint a kocsiban. Jó nagy kráter éktelenkedik ugyanis a garázs falában...
Szegény csillagom zokogva közölte a dokival, hogy ő már meggyógyult. Nála is tele a padlás már ezzel az egész betegeskedéssel.
A vizsgálat eredménye tüszös mandulagyulladás.
Újabb 10 nap itthon, rahedli antibigyó, fél pénztárca a gyógyszertárban. Nem merem kiszámolni, hogy ebben a hónapban mennyivel gyarapítottam az ilyen-olyan patikák/orvosok kasszáját, súlyos tízezrekkel ugyanis.
Viszont a nap jóhíre, hogy egy helyi szaki ezerötér' kikalapálta a kocsim ajtaját.
Ja hogy nem meséltem még?!
Csak én lehetek olyan barom, hogy nyitott hátsó ajtóval próbálok meg beállni a garázsba... Kéretik nem hangosan hahotázni, Jura szerint a házban nagyobb kárt tettem mint a kocsiban. Jó nagy kráter éktelenkedik ugyanis a garázs falában...
2006/11/18
2006/11/15
Emmaduma
Kiabálok Jurának az emeletre:
-Add légyszi ide a swarovski nyakékemet!
Mire Emma kontrázik:
-Apaaa! Adjad nekem is a farokfékemet!
Apa délután fodrásznál volt, alaposan megnyírták. Fürdetésre ért haza, és amikor benyitott, a döbbent csend után Emma visított fel nagy örvendezve:
-Apaaaa! Neked levágták a fejedet!
Kiabálok Jurának az emeletre:
-Add légyszi ide a swarovski nyakékemet!
Mire Emma kontrázik:
-Apaaa! Adjad nekem is a farokfékemet!
Apa délután fodrásznál volt, alaposan megnyírták. Fürdetésre ért haza, és amikor benyitott, a döbbent csend után Emma visított fel nagy örvendezve:
-Apaaaa! Neked levágták a fejedet!
Hát hogy ez a tempomat milyen szuper találmány?!
Éjjel, taliról hazafelé azzal múlattam az unalmas perceket, hogy különböző sebességekre állítottam be a tempomatot, és élveztem, ahogy a kocsi teljesen magától megy domból le-fel. El van a gyerek, ha játszik...
Nem is tudom edddig miért nem foglalkoztam vele :-D
Éjjel, taliról hazafelé azzal múlattam az unalmas perceket, hogy különböző sebességekre állítottam be a tempomatot, és élveztem, ahogy a kocsi teljesen magától megy domból le-fel. El van a gyerek, ha játszik...
Nem is tudom edddig miért nem foglalkoztam vele :-D
2006/11/14
Na kérem szépen!
Hivatalos papírunk van róla, hogy a lyány gyógyultnak tekinthető. Szó mi szó, hónapok óta most néz ki leginkább gyógyultnak.
Ő is annyira meglepődött, mikor reggel ezt mondta a doktor néni, hogy alig hallotta meg.
Még mindig visított, hogy nem akar szurííít, meg nem akar orrszívást, mikor már javában magyaráztuk neki, hogy nem kell semmi, meggyógyult.
Még hazafelé a kocsiban is néha megkérdezte: "Anya! Én most már meggyógyultam?"
Hát igen, nem eshet mindig...
Hivatalos papírunk van róla, hogy a lyány gyógyultnak tekinthető. Szó mi szó, hónapok óta most néz ki leginkább gyógyultnak.
Ő is annyira meglepődött, mikor reggel ezt mondta a doktor néni, hogy alig hallotta meg.
Még mindig visított, hogy nem akar szurííít, meg nem akar orrszívást, mikor már javában magyaráztuk neki, hogy nem kell semmi, meggyógyult.
Még hazafelé a kocsiban is néha megkérdezte: "Anya! Én most már meggyógyultam?"
Hát igen, nem eshet mindig...
2006/11/12
Mi minden rejtőzik egy hét éves kapcsolatban?!
Reggel még büszke, hogy milyen szenvedélyes vadmacsaka az asszony, hogy csak úgy letépi róla a pizsamafelsőt, de este már kicsit morog, hogy vissza kéne mégiscsak varrni azokat a gombokat, mert így fázni fog éjjel...
A szerelem újabb mélységei tárulnak fel ilyenkor. Sosem tudja ezt meg az, aki korán feladja...
Reggel még büszke, hogy milyen szenvedélyes vadmacsaka az asszony, hogy csak úgy letépi róla a pizsamafelsőt, de este már kicsit morog, hogy vissza kéne mégiscsak varrni azokat a gombokat, mert így fázni fog éjjel...
A szerelem újabb mélységei tárulnak fel ilyenkor. Sosem tudja ezt meg az, aki korán feladja...
2006/11/10
A kineziológus csaj mondta, hogy ne lepődjek meg, ha furcsa dolgok történnek az elkövetkező héten, de arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan.
Rögtön másnap (azaz tegnap) zaklatott levélváltás után felmondtam a munkámat, hiszen a megígért fizetés töredékét kaptam csak meg, annyit, amennyiért nem éri meg ezt az egészet csinálni.
Annyira megkönnyebbültem, hogy még azon sem bosszankodom, hogy egy csomót melóztam piti összegért. Be kell lássam, nincs még itt az ideje, hogy dolgozzam.
Ma délelőtt pedig több dolgot tudtam elintézni, mint a múlt héten összesen. Hiába, hozzáállás kérdése az egész :-)
Eljutottam orvoshoz is, aki lecseszett, hogy miért csak most mentem csak el hozzá, ilyen randa torokgyulladással az ágyat kéne nyomnom. Kikacagtam.
Azért még mindig jobb helyzetben voltam, mint az az anyuka, aki félholtan ücsörgött a váróban három (igen jól viselkedő) gyerekével (kb. 3 hó, 3 év, 5 év), és szelíden tűrte, hogy boldog-boldogtalan bepofátlankodott elé. Disznóság a köbön!
Ma este pedig elmegyünk moziba az emberrel. Éljünk mink!
Rögtön másnap (azaz tegnap) zaklatott levélváltás után felmondtam a munkámat, hiszen a megígért fizetés töredékét kaptam csak meg, annyit, amennyiért nem éri meg ezt az egészet csinálni.
Annyira megkönnyebbültem, hogy még azon sem bosszankodom, hogy egy csomót melóztam piti összegért. Be kell lássam, nincs még itt az ideje, hogy dolgozzam.
Ma délelőtt pedig több dolgot tudtam elintézni, mint a múlt héten összesen. Hiába, hozzáállás kérdése az egész :-)
Eljutottam orvoshoz is, aki lecseszett, hogy miért csak most mentem csak el hozzá, ilyen randa torokgyulladással az ágyat kéne nyomnom. Kikacagtam.
Azért még mindig jobb helyzetben voltam, mint az az anyuka, aki félholtan ücsörgött a váróban három (igen jól viselkedő) gyerekével (kb. 3 hó, 3 év, 5 év), és szelíden tűrte, hogy boldog-boldogtalan bepofátlankodott elé. Disznóság a köbön!
Ma este pedig elmegyünk moziba az emberrel. Éljünk mink!
2006/11/08
Tegnap volt a harmadik házassági évfordulónk, úgy volt, hogy elmegyünk vacsorázni egyet, valami klassz romantikus helyre.
Végül jól átgondolva letettünk róla, áttettük hétvégére.
Teljesen alkalmatlan lettem volna egyébként a kimozdulásra, nagyon vacakul voltam. Jura hozott kontaktlencse folyadékot, én meg repesve vártam, hogy végre kivehessem a lencsémet, erre Iván két perc alatt eltűntette a lötyit, égen-földön kerestük, sehol sem volt. Sírni tudtam volna. Késő este lett csak meg, ez a kis krampusz alaposan elpakolta egy zacskóba (egy ékszerdoboz, némi malac eleség, egy fél pár rózsaszín zokni, és egy csipogó kulcstartó közé).
A kineziológus csaj meg majdnem lemondta a mai randinkat. Azaz át akarta tenni jövő hétre, de olyan kétségbeesett lehetett a hangom, hogy visszahívott 10p múlva, hogy mégiscsak mehetek, elintézte :-)))
Édes Jurától meg kaptam egy szép nyakláncot, swarovski kristállyal. Azt mondta, hogy szeretné, ha ettől is még jobban érezném magam a bőrömben. Nem akartam elkeseríteni, de ezzel a betegségtől felpüffedt fejjel, karikás szemekkel, náthától vörös orral akkor sem érezném jobban magam, ha az angol koronaékszereket aggatta volna rám :-))))
De ma, mint hamvaiból éledő főnixmadár keltem. Igaz a torkom most már nagyon fáj, de sebaj, talán ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, akkor jobb lesz.
Nem lett jobb.
A kineziológus csaj szerint túl sokat várok el magamtól. (Na ebben viszont igaza van.) Tegyük hozzá, másoktól is...
Így aztán most saját hajamnál fogva kihúzom magam a mocsárból, mint Münchausen báró. Csináltam már ilyet, nem kunszt, csak egy kis odafigyelést igényel a dolog. Márha közben nem visz el a torokgyík...
Végül jól átgondolva letettünk róla, áttettük hétvégére.
Teljesen alkalmatlan lettem volna egyébként a kimozdulásra, nagyon vacakul voltam. Jura hozott kontaktlencse folyadékot, én meg repesve vártam, hogy végre kivehessem a lencsémet, erre Iván két perc alatt eltűntette a lötyit, égen-földön kerestük, sehol sem volt. Sírni tudtam volna. Késő este lett csak meg, ez a kis krampusz alaposan elpakolta egy zacskóba (egy ékszerdoboz, némi malac eleség, egy fél pár rózsaszín zokni, és egy csipogó kulcstartó közé).
A kineziológus csaj meg majdnem lemondta a mai randinkat. Azaz át akarta tenni jövő hétre, de olyan kétségbeesett lehetett a hangom, hogy visszahívott 10p múlva, hogy mégiscsak mehetek, elintézte :-)))
Édes Jurától meg kaptam egy szép nyakláncot, swarovski kristállyal. Azt mondta, hogy szeretné, ha ettől is még jobban érezném magam a bőrömben. Nem akartam elkeseríteni, de ezzel a betegségtől felpüffedt fejjel, karikás szemekkel, náthától vörös orral akkor sem érezném jobban magam, ha az angol koronaékszereket aggatta volna rám :-))))
De ma, mint hamvaiból éledő főnixmadár keltem. Igaz a torkom most már nagyon fáj, de sebaj, talán ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, akkor jobb lesz.
Nem lett jobb.
A kineziológus csaj szerint túl sokat várok el magamtól. (Na ebben viszont igaza van.) Tegyük hozzá, másoktól is...
Így aztán most saját hajamnál fogva kihúzom magam a mocsárból, mint Münchausen báró. Csináltam már ilyet, nem kunszt, csak egy kis odafigyelést igényel a dolog. Márha közben nem visz el a torokgyík...
2006/11/06
Na kérem gyógyulgatunk, gyógyulgatunk.
Ma komoly dilemma elé kerültem, miszerint hogyan is üljek a kocsiba. Mivel a kötőhártya gyulladás miatt nem hordhatok lencsét, a szemüvegem meg 2-3 dioptriával kevesebb, mint lennie kéne.
Mivel egy szál vakvezető kutya sem akadt itthon, akit befoghattam volna a kocsi elé, kénytelen voltam berakni a lencséimet. Érzésre olyan volt, mintha parazsat hintettem volna bele. De hát mese nincs, menni kellett egészséges igazolásért Ivánnak.
A rendelőbe belépve elővettem a legbarátságosabb mosolyomat (Emma rutinosan vetette le magát a minimax elé - szegény, itthon ilyen nincs, kénytelen mindig betegnek lenni, hogy legalább a váróban nézhesse), szóval felragyogtattam legszebb mosolyom, és azt dörmögtem: mi csak egy igazolásért jöttünk.
Hangom hallatán még a legedzettebb anyukák is összerezzentek, tekintetük mögém siklott, hátha a girnyó kiscsaj mögött maga Darth Vader lapul.
De nem, csak én voltam, kigyógyulóban a torokgyíkomból.
Tán anyukának is el kéne mennie orvoshoz - indítványozta a recós csaj, mire én kissé eszelős kacajt hallattam. Egy kisebb gyerek hüppögni kezdett a sarokban.
Rekord gyorsasággal kaptam meg a papírt, és amint megkaparintottam, üzött vadként, szaporán könnyezve távoztam a gyógyítás felszentelt templomából.
A bölcsődébe érkezve örömmel tapasztaltam, hogy Iván újabb szót tanult. Hazáig hajtogatta, hogy "ada ttóóótaaa!!!", mivel a kis tortájának a maradékát megkaptuk itthoni elfogyasztásra.
Számolom a napokat, szerdán megyek kineziológushoz!
Ma komoly dilemma elé kerültem, miszerint hogyan is üljek a kocsiba. Mivel a kötőhártya gyulladás miatt nem hordhatok lencsét, a szemüvegem meg 2-3 dioptriával kevesebb, mint lennie kéne.
Mivel egy szál vakvezető kutya sem akadt itthon, akit befoghattam volna a kocsi elé, kénytelen voltam berakni a lencséimet. Érzésre olyan volt, mintha parazsat hintettem volna bele. De hát mese nincs, menni kellett egészséges igazolásért Ivánnak.
A rendelőbe belépve elővettem a legbarátságosabb mosolyomat (Emma rutinosan vetette le magát a minimax elé - szegény, itthon ilyen nincs, kénytelen mindig betegnek lenni, hogy legalább a váróban nézhesse), szóval felragyogtattam legszebb mosolyom, és azt dörmögtem: mi csak egy igazolásért jöttünk.
Hangom hallatán még a legedzettebb anyukák is összerezzentek, tekintetük mögém siklott, hátha a girnyó kiscsaj mögött maga Darth Vader lapul.
De nem, csak én voltam, kigyógyulóban a torokgyíkomból.
Tán anyukának is el kéne mennie orvoshoz - indítványozta a recós csaj, mire én kissé eszelős kacajt hallattam. Egy kisebb gyerek hüppögni kezdett a sarokban.
Rekord gyorsasággal kaptam meg a papírt, és amint megkaparintottam, üzött vadként, szaporán könnyezve távoztam a gyógyítás felszentelt templomából.
A bölcsődébe érkezve örömmel tapasztaltam, hogy Iván újabb szót tanult. Hazáig hajtogatta, hogy "ada ttóóótaaa!!!", mivel a kis tortájának a maradékát megkaptuk itthoni elfogyasztásra.
Számolom a napokat, szerdán megyek kineziológushoz!
2006/11/05
Édes Kicsi Fiam két éves!
Vagyishát tegnap volt annyi, ma már egy nappal több, de a nagy ünnepléstől nem jutottam géphez.
Szinte hihetetlen, hogy repülnek az évek. Tegnap még aprócska újszülött volt, ma meg már kész kis fiatalember. Teljes mértékig önálló személyiség.
Kapott egy kisautó alaku tortát, rajta tüzijátékkal. Döbbenetes, mennyire tudta, hogy ez most róla szól, csak az övé most minden figyelem. Csak úgy ragyogott a két szép kék szeme.
Holnap mehet végre bölcsibe, már nagyon várja, ott is ünneplés lesz, jövő vasárnap meg pótbuli itthon. Egy filmsztár is megirigyelhetné ezt az ünnepségsorozatot.
Vagyishát tegnap volt annyi, ma már egy nappal több, de a nagy ünnepléstől nem jutottam géphez.
Szinte hihetetlen, hogy repülnek az évek. Tegnap még aprócska újszülött volt, ma meg már kész kis fiatalember. Teljes mértékig önálló személyiség.
Kapott egy kisautó alaku tortát, rajta tüzijátékkal. Döbbenetes, mennyire tudta, hogy ez most róla szól, csak az övé most minden figyelem. Csak úgy ragyogott a két szép kék szeme.
Holnap mehet végre bölcsibe, már nagyon várja, ott is ünneplés lesz, jövő vasárnap meg pótbuli itthon. Egy filmsztár is megirigyelhetné ezt az ünnepségsorozatot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)