Most már ritkábban fogok írni, mert csak nyavajogni tudnék amúgy is, ez pedig direkt nem egy rinyablog. Nem emlékszem egyik terhességemnél sem, hogy a vége ennyire tud fájni.
Jura végtelenül jófej, tegnap reggel elvitt laborra, aztán együtt elmentünk szülőszoba látogatásra (na hát az tényleg szuper volt, és nagyon megnyugtató), és utána együtt mentünk haza.
Útközben beugrottunk egy mekibe, és én olyan szinten elrontottam azzal a szar kajával a gyomromat, hogy egész éjjel csak kinlódtam.
Nincs már kedvem beülni a kocsiba, és vezetni, nincs kedvem ügyeket intézni, nem érdekel nagyjából semmi. Legszívesebben egy kád vízben feküdnék egész nap.

Holnap ctg, és vizsgálat. Kíváncsi leszek, hogy mit mondd a doki a méhszájamra, mert az elmúlt két hétben olyan sokat és olyan fájdalmasan görcsöltem, hogy kizárt, hogy még mindig teljesen zárt legyen...
Most már szeretnék végre túllenni az egészen, vissza akarom kapni a fizikai teljesítőképességemet...