Farsang - jelmez ügyek

Van egy ilyen késztetésem a tökéletesanyaságra, amiben az is szerepel, hogy a farsangi jelmezt márpedig saját két kezemmel kell elkészítenem.
Akkor is, ha nem tudok varrni, akkor is, ha így az egész kétszer annyiba kerül, akkor is, ha tök béna lesz (mondjuk ez eddig szerencsére nem fordult elő), akkor is, ha egy teljes hetembe tellik (mint tavaly).
Most lécci ne írjátok, hogy nem ettől függ a jóanyaság, mert ezzek bőven tisztában vagyok én is, nem ezen múlik. Különbejáratú agyhúgykövem ez nekem.

Idén ügyesen kitalálták a srácok, hogy Emma kutyus lesz, Iván cica.
De be kell lássam, képtelen vagyok megvarrni a jelmezeket, egész egyszerűen fizikai korlátai vannak a dolognak, olyanok pl, hogy ha leülök az asztalhoz, a kezem nem ér el a varrógépig.
Nagy sóhajtva megrendeltem a neten a jelmezeket, együtt választottuk ki őket. Persze a gyerekek tök lelkesek és boldogok voltak, nyilván egyáltalán nem érdekli őket, hogy ki varrja meg, a jelmez buli és kész.
Cica nem volt, Ivánt rábeszéltük az elefántjelmezre.
Ma írtak, hogy a kutyajelmez elfogyott, válasszak mást. Hát nem volt más, így elmentünk a játékboltba, és vettünk Emmának egy hófehér pegazus jelmezt.
Nagyon boldog, azóta sem lehet levakarni róla, talán aludni is ebben akar majd.
Remélem nem túl sok gyereknek lesz még pontosan ugyanez a jelmeze az oviban. Vagy majd maximum alakítanak egy ménest...