Végülis csak öt és fél éve pelenkázok napi rendszerességgel.
Mondhatni egyfajta morbid törvényszerűsége az életnek, hogy pont azon az estén felejtek el pelust adni a gyerekekre, amikor a tél leghidegebb éjszakája ígérkezik, másnapi fagyriadóval.
Hajnalig nem pisiltek be.
Iván hat körül bújt be mellém pucér fenékkel, hogy bepisilt. Bakker...
Jól bebugyoláltam, és mentem a szokásos körutamra. A kazán természetesen ki volt kapcsolódva, leslattyogtam a pinyóba feléleszteni, megnéztem Emmát is, aki akkor még nem volt bepisilve. Kész csoda.
No reggelre ő is telecsurgatta az ágyat, szóval most inaszakadtáig dolgozik a mosógép...
Utolsó nap a hosszú szünetből. Nagyon sajnálom, minden nyavajgásom ellenére nagyon jó volt így négyesben (ötösben).
Senki sem várja a holnapot...