Elgondolkodás

Emma ismeri jóformán az összes betűt, egyszerűbb szavakat gond nélkül leír. Olvasni még nem nagyon próbál, csak felismeri a betűket.
Én ezt nem nagyon noszogattam, sőt, kifejezetten nem, tanuljon meg a suliban olvasni, főleg, hogy waldorfba szánjuk, hát úgy méginkább ráér.
De nem, őt ez itt és most nagyon érdekli és élvezi, persze az öccsére is ráragasztotta, a kis kurafit persze nem kellett sokáig ösztökélni, a letöbb betűt ő is simán felismeri, és le is tudja írni, hogy ANYA, igaz tökéletes tükörírással, bal kézzel.
Ismerik a számokat is, a digitális órát olvassák. Iván is... Négy éves.

Az óvónéni szerint Emma olyan vihartempóban halad az iskolaelőkészítőn, hogy simán lepipálja a többieket, akik valóban suliba mennek ősszel.
Iván bekéretzkedik az udvarról a nagyokkal iskolaelőkészítőzni, és amíg a többiek gyakorolnak, addig ő színez, rajzol, de a füle ott van. Pedig ő a legkisebb a csoportban...

Így merült fel bennem, hogy ha egyszer úgyis waldorf, tán lehetne Emmát már ősztől suliba adni. Olyan vehemens benne a tudásvágy, a tanulni akarás, hogy jövőre talán már nem találná a helyét az oviban. Kérdés az, hogy szociálisan érett-e a sulira.
Azt hiszem, hogy egy waldorfra érett már. Ott lágyabb az átmenet, nem égetik ki belőle ezt a mélyről fakadó szomjúságot a tudásra, az ismeret megszerzésére (tudom, tudom, vannak olyan állami sulik, amik nagyon szuperek, és a gyerekeket sem törik keresztbe, de azok a sulik nem a mi környékünkön találhatók...)
De azt hogyan csináljam, hogy ha felveszik a waldorfba, akkor sulis lesz, ha meg nem, akkor marad még oviban?
Most nagyon terhes a terhességem, mert néhány hetes lesz Milos, mikor a waldorfos nyílt napok lesznek (és még jó, ha nem akkor műtik), szóval előre kell szimatolni...
Jaaaaaj nehéz ügy ez kéremszépen, valaki vegye le a mellkasomról ezt a nagy lufit, a lábamról az ólomnehezélet, az agyamról a ködöt, hogy intézhessem a dolgaimat.
Vagy legalább tavaszodjon ki végre!