Délelőtt zuhogott az ónos eső, most hó esik rá.
Ha tegnap csúszkapálya volt az utcánk, akkor ma egyenesen járhatatlanná vált.
Jura szerint egyáltalán nem csúszik, most mit cirkuszolok én itt, hát ja, az összkerekes terepjáróból én sem érteném, hogy mire fel ez a nagy hiszti...
Mondjuk ő nem is szorul be az XXL-es hasával a kormány mögé nagykabátban, és nincsenek is szemszikrázó jóslófájásai vezetés közben, és a többi és a többi...
Tegnap még halálfélelmem volt vezetés közben, ma már a vesztesek nyugalmával fogok menni a gyerekekért. Öcsém hozott valami hóláncot a múltkor, remélem jó a kocsimra.
Mindazonáltal csókoltassék meg sokszor a youtube kitalálójának a keze, mert igenis létezik olyan videó rajta (több is!), ami a hólánc helyes felszerelésének titkaiba avatja be az ilyen sorstól üldözötteket, mint mondjuk én.
Mondjuk azt még nem tudom, hogy hogyan fogok bekúszni a kezemmel a kerék mögé összecsatolni a cuccot, de nem vagyok hajlandó megrettenni a saját árnyékomtól csak azért, mert egy majd' három kilós gyerek rúgdos a zsigereim között.
Jura meg bekaphattya a bádzsetét, faszkivan bazmeg, mert igenis bármennyire is szeretem, imádom, életem értelme, de azért ő is csak pasiból van, és igenis nagyon fel bír bosszantani, és olyankor meg tudnám fojtani egy kanál vízben, különösen akkor, ha még az utolsó idős terhességi hisztihormonok is túltengenek bennem...