Visszavonhatatlanul itt a tavasz. A levegő balzsamos, a napsütésnek ereje van, mindent sár borít.
Mi más kellemesebb időtöltést találhatna ilyenkor az ember, mint egy kis kertészkedés? Ősszel csúnyán elhanyagolva "tettük el" télire a kertet, még nem is igazán éreztük a miénknek, nagy volt ez a ránk szakadt ezer négyzetméter.
De most már hozzánk nőtt, több mint fél éve lakunk itt, ez az év már egészen a miénk lesz.
Tegnap összegereblyéztük az őszi avart egy kis helyen, megmetszettük a kerítésre futó növényt, kipucoltuk az utca kerítés előtti részét.
Ma hátul tevékenykedtünk, lebontottunk egy sátrat, amit széttépett a szél és hó, avart gereblyéztünk, és kitakarítottam a hátsó virágágyást. Ott pedig nagy meglepetés ért. Az elszáradt növények és avar alól friss hajtások bukkantak elő. Valaminő hagymás növények hajtottak ki titokban, talán tulipánok, nem tudom megállapítani.
Csupa titok még nekünk ez a kert, vajon melyik részén mi hajt ki, borul virágba...
Most kezdem megszeretni a tavaszt.