Most nagyon belül zajlanak a dolgok, szinte nem is vágyom netezni.
De azért kiderül, hogy mennyi barátom is van nekem. Rengeteg.
Az a sok kedves szó, bíztatás. Talán nem tudom kifejezésre juttatni annyira, amennyire szeretném, de nagyon sokat jelent ez nekem.
Na mi is a legjobb szó erre? El vagyok anyátlanodva.
Világos, nem? Csak azt nem értem, hogy miért pont most, hiszen sosem volt anyám igazán. Inkább csak keresztem ő nekem, nem anyám.
De aztán egy nagyon elkámpicsorodott állapotomban néha kiválasztok egy nevet a telefonomból, és bárki kerül is a vonal másik végére, mind olyan kedvesek, megértőek és támogatóak, amennyire az ember csak kívánhatja a barátaitól. Mint a felém nyújtott kezek.
A batáraim kezébe kapaszkodva mászom egyre csak feljebb, és már érzem a friss levegő illatát.
Mert olyan ez most, mintha egy nagy, sőtét felhő vonult volna el a fejünk felől.

Aztán meg van a mai nap, amikor eljött, és hozta a teljes arzenálját. Ha esetleg nem telefonálták volna meg a barátok, akiket felhívott, hogy nekik is elmesélje, hogy milyen szemét voltam, akkor is láthattam saját szememmel, hogy mennyire össze van zuhanva.
És ha a saját szememnek sem hittem volna ne adj isten, akkor azért néhány jól megkomponált szóból kiderült.
Hogy mennyire sanyarú is most az ő sorsa. Még hűtője sincs, meg a mosógép is tönkrement, meg áldatlan állapotok uralkodnak a lakásban, jóformán lakhatatlan. A gyomra is kikészült, és a maradék pénzét most hagyta ott a gyógyszertárban, annyi gyógyszert írt fel neki az orvos.

De szerencsére azért mégiscsak elment haza, és nem aludt itt. Na persze, miután közöltem vele, hogy a vendégszobában ágyazok meg neki, és az Emma nem alhat vele. Hiszen szépen alakulnak a dolgok vele, már második éjszakája alszik szépen a saját ágyában, egy heti szoktatásunk menne füstbe, ha most megint anyuval aludna.
Azt is mondta, hogy nem biztos hogy eljön Jura szülinapjára vasárnap. Nagyon remélem hogy tényleg nem jön el, és csaphatunk egy vidám murit a barátainkkal.

Milyen igaz a mondás: az élet a barátainkkal kárpótol a rokonaink miatt.