Még soha ennyire nem élveztem a tavaszt.
Élvezettel figyelem, ahogy egyre nagyobbak a föld alól előbújó virágok hajtásai. A gyerekekkel hosszasan bogarászunk a kertben, megtisztítjuk a virágágyásokat, tervezgetjük a hátsó részt (ezt tervezzük az első -idei- ütemben megcsinálni), fát (ki)vágunk.
Délelőtt, mikor kiléptünk az ajtón, Emma legalább tíz percig csak rohangált. Visítozott és rohangált.
Jó ez a tavasz.
2006/03/20
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése