Jaj Lappa! De jó hogy felhoztad ezt az egész esküvős témát!
Olyan jó visszagondolni az egészre!
Mivel nem tudtuk pontosan a dátumot, hogy Jura mikor lesz szabad, nem is tervezhettunk nagy esküvőt. És milyen jó lett ez így, milyen bensőséges.

Aznap taxival mentem az anyakönyvezetőhöz, még előző nap megrendeltem a kocsit, és percre pontosan meg is érkeztek. Egy idős bácsi volt a sofőr, aki teljesen meg volt hatva, hogy egy menyasszonyt fuvaroz, mondta hogy reggel elvitte kocsimosóba a járgányt, hogy makulátlan tiszta legyen, mire jön értem.
A polgármesteri hivatalnál kisegített a kocsiból (egész pontosan előásott a sok alsószoknya és abroncs közül). Még meg is fordult a fejemben, hogy de jó, hogy életem párja nem ilyen vígjátékba illő pózban pillantja meg az arát.
Hűvös, borult november volt (november 7 ehhe).
Elrendeztem a ruhámat, és amikor felpillantottam már ott állt ő, a lépcső tetején.
Ott, és akkor egy pillanatra kisütött a nap, és egy sugara rávetült az én kedvesemre. A mai napig nem tudom hogy tényleg kisütött-e akkor a nap egy pillanatra, vagy csak az én szerelmem ragyogott fel a szívemben.

Az anyakönyvezető nő munkaidő utánra tette az esküvőnket, ő és a kolleganője ott maradtak szivességből hogy összeadjanak minket. Amikor megérkeztünk bezárták mögöttünk az épületet, mert csak mi voltunk ott.
Az anyakönyvzető nő ismert minket régről, emlékezett ránk, fél évvel korábban nála tettük az apasági nyilatkozatot Emma születése előtt.
Nagyon bensőséges volt a szertartás, egészen személyes szöveget is mondott, beleszőtte hogy hogy ismert meg minket, beszélt Emmához is kicsit, nagyon kedves volt, nem csak a sablon ásó-kapa-nagyharang.
Mi végig csókolóztunk, és mindig ránk szólt hogy ez még nem az a rész, de végül belátta hogy "bolondok" vagyunk, már csak legyintett, mikor újból és újból megcsókoltuk egymást.
Amikor végül házastárssá nyilvánított minket, a nagy megilletődött csendbe Emma kurjantott bele vidám hangon. Hát ezen már mindenki nevetett.

Aztán egy kellemes ebéd következett, végül hazamentünk kettecskén a kis lakásunkba.
Hirtelen nem is tudtunk mit kezdeni a nagy szabadsággal.
Jura tévét nézett, égett az összes lámpa, én meg neteztem. Csupa olyan dolog, amire már régóta nem volt lehetőségünk.
Mindösszesen igen jól sikerült nap volt, és persze főleg egy igen jó döntés...