Gyönyörű nagyfiam vasárnap lesz három éves. Hogy a fenébe történhetett ez?
Szerencsére sokat nem kellett gondolkodnom, hogy milyen lesz a tortája, mert eléggé egyértelmű, hogy vonatos.
Ma döbbentem rá, hogy basszameg, elfelejtettem megrendelni. A fóti Ambrózia cukiban tört rám a felismerés, amikor sütit vettem az esti nasira.
Vidéken az a jó, hogy ott még létezik ember-ember kontakt. Így mikor azt rebegtem, hogy tudnának-e vasárnapra formatortát csinálni, a csajnak szeme sem rebbent (és bár egyébként egy héttel előre kell rendelni), azt válaszolta, hogy természetesen, megoldják.
A füzetkében láttam vonatos tortát, de nem győzött meg.

Ha már pofátlan vagyok, legyek nagyon az, meg is kérdeztem, hogy csak ilyen vonatos tortájuk van-e.
A nő mindenttudó arccal rámnézett, és cinkos mosollyal rákérdezett a tutira:
- Thomas-os kellene?

Igen. Én is csak egy átlagos hajszolt anyuka vagyok, aki három nappal a fia születésnapja előtt próbál formatortát kunyizni a cukiban, hát mi mást is kérhetne az ilyen magamfajta? Csakis Thomas-ost.