Kilézerezték a szemöldökömet, a maradék fals csíkot a szememen, és voltam arckezelésen is. Mivel az előzőek mind nagyon fájdalmasak, úgy döntöttem, megérdemlek egy hajvágást is. A szalonban arcpirító összeget hagytam ott, de abban a biztos tudatban jöttem el, hogy szép vagyok. Azaz leszek, legkésőbb szerdára, mire Jura hazajön külföldről. Nem is bánom, hogy most nem lát pár napig, egy nő ne mutogassa magát a férje előtt olyan fejjel, mint akinek közvetlen közelről az arcába durrantottak egy sörétes puskával.
Azért lehetne már szerda este.
Hiányzik ez az ember. Ki érti ezt? Ennyi év után inkább örülnöm kéne egy horkolásmentes éjszakának...