Írok most sok kicsit, mert úgysem tudom egy nagyba bebiggyeszteni, ahhoz túlságosan szét vagyok csúszva.
A pénteki évfordulós vacsora tízpontos volt, amennyire izgultam, hogy Jurának tetszeni fog-e, annyire nagyon jól sikerült. Isteni kajákat ettünk és isteni borokat ittunk a Kogart étteremben.
Én feledni próbáltam, hogy a gyomrom nem bírja a tengeri herkentyűket, de nem volt jó ötlet "olyan rég ettem egy jó kis kagylós kaját" alapon "Fokhagymás tejszínes papardelle Szt. Jakab kagylóhússal, friss bazsalikommal" nevű elképesztően finom előételt ennem, mert fél éjjen át tartó hascsikarást szereztem vele magamnak.
Szerencsére a hascsikarás megvárta a hajnalt, így nem kavart bele a romantikus hangulatba.
Szeretek évfordulózni, százszor és ezerszer elmondani egymásnak, hogy "nahát, már ennyi meg annyi éve, és még mindig de jó veled", és akkor csak mosolygunk egymásra, és elfelejtjük, hogy ő már megint sokkal később jött előző este, mint ígérte, és én ezért minősíthetetlen szavakkal illettem, vagy én már megint hárpia voltam az elmúlt héten végig...